Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-23 / 34-35. szám
22 ■* 2015. augusztus 23-30. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Nem lehet megspórolni a gyülekezeti munkát Iskolai hitoktatás - tapasztalatok és lehetőségek ► A köznevelési törvény rendelkezéseinek megfelelően 2013 szeptemberétől felmenő rendszerben kötelezően választható tantárggyá vált a hit- és erkölcstan az általános iskolákban. Az érintettek ezt - a kezdeti nehézségek után - alapvetően pozitívan, lehetőségként értékelik. Összeállításunkban az iskolakezdés előtt igyekszünk képet adni az evangélikus egyház hitoktatással kapcsolatos tapasztalatairól, valamint arról, milyen örömöket és nehézségeket okoz a kötelezően választható Intés erkölcstan bevezetése a nagyobb és a kisebb gyülekezetekben. előnyös lehet, különösen ha az új közA Magyarországi Evangélikus Egyház 2013-ban hittan-stratégiai munkacsoportot hozott létre a kötelezően választható hit- és erkölcstanoktatás helyzetének értékelésére és elősegítésére. Kodácsy-Simon Esztertől, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének adjunktusától, a munkacsoport vezetőjétől megtudtuk, hogy állami általános iskolákban jelenleg közel hatezer gyerek vesz részt evangélikus hitoktatásban, egyházi iskoláink kötelező hittanóráin és gyülekezeteink nevelési törvény által szintén bevezetett egész napos iskolai oktatásra gondolunk. A gyülekezetek számára ugyanakkor ez a rendszer nehézséget okozhat, mert komoly szervezést igényel az, hogy meg tudják teremteni a hitoktatás személyi és finanszírozási feltételeit - állítja Kodácsy-Simon Eszter. Kezdetektől fogva nehézséget jelent, hogy az új rendszer bevezetése miatt megnőtt a hittanórák száma, Persze akadnak pozitív példák is: van, ahol az új kihívásokkal aránylag könnyen meg tudott birkózni a gyülekezet, és a megváltozott helyzetnek köszönhetően a közösségben több új család is megjelent. Ugyanakkor jó néhány gyülekezetben továbbra is a lelkészre hárul a hitoktatás feladata, hiszen a kisebb gyülekezetek nem engedhetik meg maguknak, hogy hitoktatót is alkalmazzanak. Ennek a problémának kezdeti megoldásaként egyházunk kiegészítést ad a hitoktatók államilag támogatott hittanóradíjához, s így a hittantanár bére már egy főállású pedagógus fizetésének megfelelő. Ezt a lehetőséget tavaly huszonkét fő vehette igénybe, idén negyvenöt számára áll rendelkezésre. Ezekre a főállású státusokra pályázhatnak a gyülekezetek, odaítélésükről pedig a püspöki tanács dönt. Ezzel a támogatással egyházunk gyorsan és lehetőségeihez mérten hatékonyan reaéves teológus, Szemerei Eszter végzős hittantanár, valamint Liszka Viktor kórházlelkész is besegített a hitoktatásba. A kelenföldi iskolákban egyébként többnyire kedvesén fogadták a hitoktatókat, és a felvetődő problémákat is igyekeztek mihamarabb megoldani. Ehhez azonban a hitoktatók rugalmasságára is szükség volt, meg kellett érteniük, hogy nem könnyű annyi termet kijelölni, ahány felekezet hittanóra megtartására jelentkezett. „Mindannyiunk nevében fogalmazhatok úgy, hogy nagy lehetőséget láttunk ebben a szolgálatban, hiszen olyan evangélikus családokat is elérhettünk, akiket eddig nem vagy alig ismertünk” - állítja Blázy Árpádné. Ugyanakkor idő múltával azt tapasztalták, hogy az újonnan megismert családok megelégedtek a gyermek hittanórára járatásával, és a folyamatos hívogatás, megszólítás elfakultatív hittanfoglalkozásain pedig mintegy tizenhatezren tanulnak. Örvendetes tény - teszi hozzá Kodácsy-Simon Eszter -, hogy az összes hittanosunk száma tavalyelőtt ezer, tavaly pedig ezerötszáz fővel emelkedett, ami alapvetően a kötelezően választható hittanórák bevezetésével magyarázható. Tehát sok olyan diák is megjelenik így az evangélikus hitoktatásban, akinek egyébként nincs olyan erős evangélikus identitása, hogy a délutáni gyülekezeti foglalkozásra is elmenjen, és persze olyanok is felbukkannak az oktatáson, akik vallási háttér nélkül most kapnak kedvet a hittanórához. Szükségünk van a hitoktatókra A köznevelési törvény bevezetésével az egyházi iskoláinkban megtartott kötelező hittanórák és a gyülekezeti fakultatív hitoktatás mellé bekerült az állami általános iskolákban megszervezhető, kötelezően választható hitoktatás is - mondja a hittan-stratégiai munkacsoport vezetője. A lényegi változás ennek következtében az, hogy a „régi” rend szerinti délutáni fakultatív hittanóra helyett most hetente egyszer napközben, órarendbe illesztve részesülhet hitoktatásban a tanuló. A diák és a szülő számára ez a heti időbeosztás miatt melyek megtartásához további szakképzett emberek szükségesek. Akár nagyváros, akár kisebb falu gyülekezetére gondolunk, a lelkész nem képes ezeket a feladatokat egyedül ellátni, szüksége van hitoktatókból álló munkatársi körre. Ezért egyre több gyülekezet küld az Evangélikus Hittudományi Egyetem valamely hitoktatói képzésére olyan gyülekezeti tagot, aki legalább részben át tudja vállalni a lelkésztől a hitoktatói feladatokat - mondta Kodácsy-Simon tanárnő. Hittanóra a szertárban A személyi feltételek okozta gondok mellett számos egyéb szervezési nehézség is adódott. Nem minden településen volt zökkenőmentes a hitoktatás beindítása, néhol még a bemutatkozásra sem adott lehetőséget az iskola az egyházaknak. Számos iskolában nincs megfelelő infrastruktúra, elegendő számú osztályterem, ezért előfordult, hogy a hittanóra kiszorult a szertárba vagy éppen az öltözőbe. S az sem ritka - teszi hozzá a hittanmunkacsoport vezetője -, hogy az órarendi ütközések miatt az evangélikus diákok egy-két fős „hittancsoportokat” alkotnak, ami mind a diák, mind pedig a tanár számára megnehezíti az órai munkát. gált a kialakult helyzetre - állapította meg Kodácsy-Simon Eszter, egyházunk hittan-stratégiai munkacsoportjának vezetője. Lehetőségek és nehézségek Sajátos kihívásokkal küzdenek a nagy gyülekezetek, ahol tradicionálisan jelen van a hitoktatás, és megint más jellegű problémát jelent a kötelező hittanórákkal járó feladatok ellátása egy kisebb közösségben. Újbudán a tanév elején huszonegy iskola jelezte, hogy igényli evangélikus hit- és erkölcstanórák megtartását - mondja dr. Blázy Árpádné kelenföldi lelkész. Az iskolákban tett látogatásokat és az intézményvezetőkkel történt egyeztetéseket követően fogtak hozzá a korántsem könnyű feladat elvégzéséhez. Kelenföldön végül tizenhárom iskolában hetvenkilenc gyermek részvételével kezdődött meg a hitoktatás. Mindehhez hozzá kell még számolni azt a hetvenöt óvodást is, akiknek évek óta rendszeresen tartanak hittanórákat. A kelenföldi nagy gyülekezet, így mindhárom itt szolgáló lelkész vállalta hittanórák tartását - mondja Blázy Árpádné. Szerencsére sikerült a munkához felkészült segítőket is találni: tavaly Bedecs Réka hatodlenére sem fordulnak meg sűrűn gyülekezeti alkalmakon. A sok hittanóra megtartásának ugyanakkor feltétlen árnyoldala az, hogy a lelkészeknek sokkal kevesebb idejük marad például a lelkigondozásra és a gyülekezeti tagok látogatására, holott ezek a fő feladataik közé tartoznak. De a kelenföldi lelkészek és a segítők minden nehézség ellenére lelkesen végzik munkájukat, mert hisznek abban, hogy erőfeszítésük nem hiábavaló, mert ezzel is hozzájárulnak Isten országának építéséhez - összegezte a kelenföldi lelkész. Kiváló misszionáriusok a gyermekek! A nyíregyháza-kertvárosi gyülekezethez mindössze egy iskola tartozik, így a kötelezően választható hitoktatás egészen más feladatokkal jár, mint a főváros szívében fekvő Újbudán. A kertvárosi intézményben jelenleg öt csoportban huszonnyolc hittanos tanul. Kovács Erzsébet lelkész 2012 októberében vette át a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézményében, valamint a Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség területén levő két óvodában a hitoktatás szolgálatát. Akkoriban még csupán fakultatív hitoktatás volt az önkormányzati tanintézményekben. Kovács Erzsébet örömmel tapasztalja, hogy az órákon olyan gyerekek vesznek részt, akiket valóban érdekel a hittan, a bibliai történetek, és általában jól érzik magukat a foglalkozásokon. A beszélgetésekből kiderül az is, hogy családjuktól sem idegen a gyülekezeti élet. A kötelező hit- és erkölcstanórák bevezetését nemcsak a felnövekvő nemzedék nevelése, hanem a gyülekezetépítés szempontjából is jó lehetőségnek tartja a lelkésznő. Tapasztalatai szerint nem csupán vallásos, templomba járó szülők íratják gyermeküket hit- és erkölcstanra. Szép számmal akadnak olyanok is, akik valami miatt régen elszakadtak az egyháztól, vagy meg sincsenek keresztelve, sem nekik, sem pedig szüleiknek nincs kapcsolatuk az egyházzal (nem tartoznak egyik keresztyén felekezethez sem), de kíváncsiak, szeretnének tartozni valahová, és azt remélik, hogy gyermekük egyházi kötődése révén ez megvalósulhat. A gyermekek kiváló misszionáriusok, gyakran ők hozzák szüleiket, nagyszüleiket a gyülekezeti alkalmakra - állítja Kovács Erzsébet. Fontosak az ifjúsági alkalmak is A hitoktató lelkész örül annak, hogy az iskola nevelőtestülete úgy döntött, félév végén csak szöveges értékelést ad az erkölcstan-, illetve a hit- és erkölcstanórákon részt vevőknek. így a foglalkozások lényege nem az, hogy osztályozzák a tanulók tudását, sokkal inkább igyekeznek kielégíteni kíváncsiságukat, tudásvágyukat a jó hangulatú beszélgetéseken. Előfordult már a kertvárosi iskolában, hogy ötödikben hit- és erkölcstanra írattak egy gyermeket, majd hatodikban erkölcstanra. A lelkész érdeklődött a döntés hátteréről, különös tekintettel arra, hogy templomba járó család gyermekéről volt szó. Kovács Erzsébet arra gondolt, hogy személyével vagy a tananyaggal, esetleg a tanítási módszerrel nem volt megelégedve a gyermek. Ám a válasz ennél sokkal egyszerűbb volt: a nebuló egyszerűen kíváncsi volt az erkölcstanórákra is. Ez a tanuló idén konfirmált a gyülekezetben, és hetedik osztályban már újra hit- és erkölcstanra iratkozott be - tudom meg Kovács Erzsébettől. Nem lehet azt állítani, hogy a gyülekezeti istentiszteletek látogatottsága az iskolai hit- és erkölcstanórák bevezetését követően érezhetően növekedett volna. Azt azonban jó volt látni - tette hozzá a nyíregyháza-kertvárosi lelkész -, hogy a nyár folyamán a Joób Olivér Szeretetintézmény munkatársai által szervezett napközis táborban a kertvárosi iskolába járó tanítványok közül is voltak résztvevők, és más evangélikus gyülekezet által szervezett ifjúsági táborokban is lehetett találkozni velük. A gyülekezeti gyermek- és ifjúsági munkát nem lehet „megspórolni” a kötelező hit- és erkölcstan számlájára - állítja Kovács Erzsébet. Fontosnak tartja a gyülekezeti hittant, kisebb korban a gyermek-bibliaórát, de a gyülekezetépítés szempontjából legalább ennyire jelentős a nagyobbaknak szervezett ifjúsági alkalmak szerepe is. „A jövőnek dolgozunk, mi csak plántálunk, öntözünk meg kapálunk” - fogalmaz Nyíregyháza- Kertváros evangélikus gyülekezetének lelkésze. ■ Laborczi Dóra - Illisz László
