Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-23 / 34-35. szám
i8 41 2015. augusztus 23-30. FÓKUSZ Evangélikus Élet Együtt kell élnünk az Iszlám Állammal Interjú Rostoványi Zsolt professzorral a közel-keleti válságról ► A napi híreket figyelve érzékelhetjük az arab világot érintő, elhúzódó konfliktust, amely a 2011-ben indult, „arab tavasznak” mondott eseménysorozat után vette kezdetét. Akkor évtizedek óta működő diktartórikus rendszerek dőltek meg Tunéziában, Egyiptomban, Líbiában, korábban pedig az Egyesült Államok katonai beavatkozását követően Irakban. Az idő tájt abban is lehetett bízni, hogy a térségen átsöprő mozgalmak elindítják ezeket a nemzeteket a demokratizálódás útján. Most pedig ott tartunk, hogy az érintett országokban évek óta húzódó belső csatározások dúlnak, nincsenek működőképes államok, vallási felekezetek fordulnak szembe egymással, a térségből menekültáradat indult meg Európa felé, a terrorizmus pedig a hétköznapok részévé vált. Jele sincsen annak, hogy a helyzet legalább elindulna a kibontakozás irányába, sőt a Tunéziában nemrégiben a tengerparton nyaraló külföldiek ellen elkövetett merénylet azt mutatja, hogy a radikális erők a viszonylag konszolidált, működő gazdasággal bíró országokat is próbálják belesodorni a konfliktusba. A közel-keleti térséget terhelő belső és a keresztény világot is érintő-fenyegető feszültségekről Rostoványi Zsolt Közel-Kelet-szakértőt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektorát kérdeztük.- Valóban az arab tavasz idején indult el a konfliktusban érintett közelkeleti társadalmak erjedése? Az azóta kialakult helyzet felől nézve hogyan lehet értékelni az arab világban 2011 eleje óta lezajlott eseményeket? És mi indította el valójában azt az eseménysort, amely - az átlagos hírolvasó polgár számára - a belső arab konfliktusok mellett a muszlim és a keresztény világ egymásnak feszülésévé vált?- A jelenleg is zajló folyamatok szerintem 2003-ban az Irak elleni amerikai invázióval indultak el, illetve még korábban, amikor a 20. század elején a nyugati nagyhatalmak mesterségesen, jószerivel vonalzóval és ceruzával kijelölték a térségben ma is érvényes országhatárokat, így hozva létre például Líbiában egy három, kulturálisan egymástól teljesen különböző térséget magában foglaló országot. A jelenleg a törzsi-etnikai törésvonalak mentén fragmentálódott Líbiában közel száznyolcvan arab törzs él, az országot évtizedeken át összetartó diktátor, Moammer Kadhafi uralmának megdöntése óta az országnak két kormánya van, és még csak jele sincsen a politikai kibontakozásnak. Vagyis a Közel-Keleten nyugati értelemben nemzetekről aligha. beszélhetünk, és a jelenleg válságba jutott államok sem írhatók le az európai értelemben vett állam fogalmával. „Három és fél” olyan ország van jelenleg a térségben, amelyben az állam lényegében megbukott; ezek Szíria, Jemen, Líbia és bizonyos szempontból Irak. A térség eddigi berendezkedése törzsi, nemzetségi, családi határok mentén széttöredezett, és ezeken a társadalmi romokon kialakulóban van egy magát már államnak nevező hatalom, az Iszlám Állam, amely egy egészen új típusú szervezet a Közel-Keleten. Kit terhel a felelősség?- Az arab tavasz csak Nyugatról nézve hordozta magában a demokrácia ígéretét?- A Nyugat hajlamos mindent a maga kategóriái szerint leírni, értékelni, és ebből időről időre súlyos tévedések fakadnak. Az Egyesült Államok már 2003-ban azért vonult be Irakba, mert George Bush azt feltételezte, hogy Szaddám Húszéin diktatúrájának megdöntését követően demokratizálódási hullám söpör majd végig az arab világon.- Lenin és a bolsevik párt is valami effélére számított, amikor abban bízott, hogy az orosz forradalmat követően a kommunizmus futótűzként terjed el a világon. Ez sem jött be.- Csak azok számíthattak erre, akik valójában egyáltalán nem ismerik a közel-keleti térséget. Az arab világban érvényes törvényszerűségek nem azonosak a Nyugat működését meghatározó kategóriákkal. Az arab tavaszt egyébként konkrét, hétköznapi okok váltották ki. A folyamat Tunéziában indult, majd átterjedt Egyiptomra, mert ezeket az országokat akkor már évtizedek óta szinte elviselhetetlen, égető gazdasági, társadalmi és szociális feszültségek terhelték. Lényegében az 1967-es arab-izraeli háború tudatosította a térséget azóta is sújtó modernizációs válságot, amely például a rohamosan gyarapodó arab fiatalságot sújtó magas munkanélküliségben, a lakáshiányban, a társadalmak széles rétegeit érintő kilátástalanságban mutatkozott meg. És ugyancsak a ’67-es arab vereség óta tapasztalható az időről időre felerősödő reiszlamizációs folyamat is. A 2011 elején a térségben kirobbant népmozgalmak Nyugatról nézve valóban reményt adhattak arra, hogy megindul a demokratizálódás folyamata.- Miért nem következett ez be?- Egykettőre kiderült, hogy az arab tavasz által érintett országok társadalmi szerkezete markánsan eltérő, így a lényegében mindenütt azonosan induló folyamatok más-más irányt vettek. Tunéziában például a korábbi rezsim megdöntését követően lezajlott egy viszonylagos konszolidáció, és nem véletlen, hogy a tengerparton nyaralók elleni merénylet elkövetői tönkre akarják tenni az idegenforgalomra épülő tunéziai gazdaságot.- A támadók nyilvánvalóan azt a belső feszültséget és az ennek nyomán kialakuló zűrzavart akarják létrehozni, állandósítani, amely lerombolta Líbia, Szíria, Jemen és bizonyos mértékben Irak államszervezetét. A romokon pedig gyökeret verhet a térség új hatalma, az Iszlám Állam.- így van. Az elmúlt években Egyiptomban az ott tevékenykedő iszlamisták ugyanezzel a logikával és szándékokkal hajtottak végre merényleteket népszerű üdülőhelyek ellen. Irakban jelenleg az a helyzet, hogy az ország vallási-etnikai összetételének egyébként megfelelő, Irakban többségi síita vallási irányzatot képviselő kormány képtelen az ország egészét ellenőrizni, szinte mindennaposak a muszlim vallás másik ágát képviselő szunniták és a síiták közötti szektariánus összecsapások, véres merényletek, nem is szólván a másik nagy, Irakban élő etnikumról, a kurdokról. Szíriában az arab tavaszt követően az Egyesült Államok az Aszad-rezsim ellenzékét támogatta, ám utóbb kiderült, hogy az ellenzékben jelen van többtucatnyi radikális, erőszakot alkalmazó iszlamista szervezet, s végül Aszad szíriai elnöknek az amerikaiak által anyagilag és fegyverekkel is támogatott iszlamista ellenzékéből létrejött az Iszlám Állam. Miként jött létre az Iszlám Állam?- Vagyis az arab tavaszt követően kialakult társadalmi romokon a Nyugat által áhított demokrácia helyett egy új típusú terrorszervezet jött létre. Kinek áll érdekében működtetni ezt a szervezetet? Az Iszlám Állam jelenlegifennhatósága alatt élő népcsoportok hogyan tekintenek a terrorszervezetre? A helybeliek is úgy értékelik a tevékenységét, mint mi itt, Európában? Olyan szerveződésként tekintenek az Iszlám Államra, mint amely helyébe léphet a megbuktatott, ugyanakkor viszonylagos rendet biztosító, autokrata rezsimeknek?- Az Iszlám Állam keletkezése egészen 2003-ig vezethető vissza, amikor az amerikaiak megdöntötték Irakban Szaddám Húszéin hatalmát. Akkor Abu Muszab az-Zarkavi létrehozta Irakban az al-Kaida mezopotámiai, az iszlám szunnita ágát képviselő szervezetét, amely rendkívül brutális akciókba kezdett a síiták ellen. Ebből a szervezetből és a már említett szíriai iszlamista ellenzékből nőtt ki az Iszlám Állam, amely meghódította Irak és Szíria jelentős részét, és jelenleg Magyarországnál nagyobb területeket tart az ellenőrzése alatt. Ez a szervezet mindenkivel szemben áll, aki tőle eltérően értelmezi a vallási kérdéseket, s különösen érvényes ez a síitákra -és persze a keresztényekre is. Tény, hogy a meghódított országrészek szunnita lakosságának jelentős része kifejezetten örül az Iszlám Állam jelenlétének, hiszen különösen a jelenlegit megelőző, síita többségű iraki kormány idején a síiták komoly atrocitásokat követtek el a szunniták ellen..- Egy Iszlám Állam méretű szervezet működtetéséhez a lakosság egy részének szimpátiáján túl rengeteg pénzre is szükség van.- így igaz. Jelenleg az Iszlám Állam az egyedüli olyan terrorszervezet, amely teljes mértékben képes finanszírozni önmagát. Elfoglalták Irak második legnagyobb városát, Moszult, ahol rátették a kezüket a banki forrásokra. A hódításaik során megszerzett műkincsek egy részét megsemmisítik, más részét ugyanakkor a nemzetközi piacon értékesítik. Kereskednek az elfoglalt területek lelőhelyeiről származó kőolajjal; adókat, vámokat, útdíjakat vezetnek be, vagyis pontosan úgy működnek, mint egy kvázi állam. És ami talán ennél is fontosabb, megszerzik a nem igazán ütőképes és Ramadi városának nemrégiben lezajlott ostroma idején például fejvesztve elmenekülő iraki kormánycsapatok amerikaiaktól kapott, korszerű hadieszközeit. Folytatás a következő oldalon A katonai megoldás alternatívája lehet - a jelenleg szinte elképzelhetetlen, de egyáltalán nem kizárható opció - az Iszlám Állam pacifikálása. Úgy gondolom, tartósan számolni kell azzal, hogy ez a szervezet valódi államot épít a közel-keleti térségben, vagyis valamiképpen meg kell tanulnunk együtt élni vele.
