Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-23 / 34-35. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2015. augusztus 23-30. » 11 Mire is születtünk? Rozlozsnik Pál emlékezete Idén nyáron több hazai színház is műsorára tűzte az 1960-as évek amerikai társadalmának kultikussá vált kritikáját, a Hairt. Tavaly ugyanez történt Déry Tibor Képzelt riportjával is. Mintha volna valami ezekben a musicalekben, ami a kerettörténet változása és a közben eltelt négy-öt évtized ellenére is életben tartaná ezeket az előadásokat a közönség számára. A vietnami háború kényszerbesorozása és az altamonti fesztivál Rolling Stones-koncertjén meggyilkolt fekete fiú halála ma már nem aktuális kérdés. Vagy fogalmazzuk inkább így: nem úgy aktuális kérdés, mint az események sodrában volt. A nagyhatalmak fegyveres és gazdasági kolonizációs törekvései ugyanis éppen annyira megvannak ma is, mint a naiv vagy félrevezetett áldozatok egykori és mai sorsának társadalmi feldolgozása iránti igény. Az akkoriban még - akár a formák, akár az életkor tekintetében - deviánsnak tartott és később szexuális forradalomnak nevezett életmód mára a nyugati társadalmak megszokott életformájává szelídült. Mindaz, ami fél évszázaddal ezelőtt az önkifejezés és politikai tiltakozás eszköze volt a fiatalok kezében, mára széles körű társadalmi gyakorlattá vált. Ezzel így önmagában nem is volna semmi baj. Valószínűleg nem léteznek az univerzumban hálásabb szempárok azokéinál, akik épp most kapták vissza szabadságukat és önrendelkezési jogukat. A gond társadalmi méretekben ott kezdődik, ahol az emberek olyan szabadon élnek saját életük jogos irányításának igényével, ahogy csak tudnak. A gyakorlatban ezzel az elpuhulás útján fosztják meg önmagukat a komolyan vehető szembenállás esélyétől. Ezzel akarva-akaratlan nemcsak saját, hanem közösségeik és a hatás-összeolvadás miatt a teljes társadalom esélyét is lerombolják a néha életmentőén fontos, egészséges kritikai szerep betöltésére. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu Kényelmes vagy akár kényelmetlen, mégis megszokott életformánkon sokszor csak a kínok kínja árán lehet változtatni. Olyan belső, lelki erőre lenne ehhez szükség, amelynek épp a kényelem és a megszokás a legádázabb ellensége. Ezért mondhatjuk igen nagy teljesítménynek, ha valahol valaki mégis képes marad vagy képessé válik arra, hogy alapjaiban, tiszta fejjel gondolja végig élete valóságos tartóelemeit és szükségleteit, és felismeréseinek megfelelően változtatni tud megrögzött rossz szokásain. Egy emberi élet csak azután kerülhet „pozitív energiamérlegbe” a teremtésben, a földön, ha lelkierejével, fizikai munkájával, szerény életformájával és szellemi hatásával képes az életével elkerülhetetlenül együtt járó környezeti terhelést a környezetére és az abban élők felfogására gyakorolt hatással ellensúlyozni. Ez az, ami miatt nagy keletje van az említett musicaleknek. Sokkal kényelmesebb a történeti távlat illúziójával úgy tekinteni önmagunkra, mint akik akár áldozatok és az elbukás veszélye árán is képesek voltunk egykor saját életünk irányán változtatni - vagy legalább megpróbálni, ha kellett -, mint a szomorú valóságnak megfelelően az úgynevezett szakemberekre hagyni minden olyan kérdés megoldását vagy elrontását, amelyre igazán hiteles jelentkezőként egyedül mi magunk lehetnénk alkalmasak. ■ Dr. Béres Tamás HIRDETÉS www.dicitalstand.hu DIGITALSTAND www.digitalstand.hu Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. Olvassa az Evangélikus Élet digitális változatát! Rozlozsnik Pál 1880. december 24-én született evangélikus családban. A valamikori Szepes vármegyében, a Máriássy család márkusfalvi uradalmának területén fekvő Bindt bányászfaluban látta meg a napvilágot. (A felvidéki településrész utóbb több hasonló társával egyesülve Szepespatak - szlovákul Hnilcík - néven szerepelt és szerepel a térképeken.) Az első világháborúban tüzér századosi rendfokozatban ffontszolgálatot teljesített, hősiességét ezüst és bronz katonai érdeméremmel tüntették ki. A híres-neves Selmecbányái bányászati akadémián (utódja a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara), a földtani oktatás jeles intézményében szerzett bányamérnöki oklevelet. Szakmai pályafutásának teljes íve az egykori Magyar Királyi Földtani Intézethez (ma Magyar Földtani és Geofizikai Intézet) kapcsolódott. Bányageológiai kérdésekkel foglalkozott: a mai Magyarország mellett a Felvidéken és Erdélyben végzett geológiai térképezési munkálatokat. Vizsgálatai különösen az érc- és széntelepek kutatására terjedtek ki. Megkapta intézetének főgeológusi címét, sőt egy ideig az intézmény helyettes igazgatója volt. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába fogadta, és tagja volt a kormány mellett működő geológiai tanácsadó bizottságnak. Szakmai publikációi máig idézettek, több a világhálón is elérhető. A földtan szakmai szervezeteiben is aktív szerepet vállalt: választmányi tagja volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak és a Bányászati és Kohászati Egyesületnek. Ugyancsak evangélikus feleségével, Rozlozsnik Pálné Heutschy Zelmával (1895-1948) a főváros XIV. kerületében, Alsórákoson éltek. Rozlozsnik Pál hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1940. augusztus 24-én rövid betegséget követően hunyt el. A Fiumei úti sírkertben az evangélikus egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomra. A Budapest székesfőváros által adományozott díszsírhelyen nyugszik a temető 41/1-es parcellájában. ■ Rezsabek Nándor Játszótéri kontextus A gyermekáldás feletti önfeledt örömöt követő reflexiós időszakbein a szülő szemei a rácsos ágyon túlra kalandoznak. Meg kell őket dörzsölnie, a kép ugyanis nem túl fényes. Egyedül áll egy mikrotérben - bár a lábai mellett négykézláb már nagy lendülettel teper valaki -, elpárolgott a sok „majd jövök” ismerősei inkább a Facebook tapintatos távolából üzengetnek neki. Még többen új létmódját, az anyaságot egész egyszerűen az élők sorából történő - bár ideiglenes - távozásként értelmezik. Néha, ha táncos kedve kerekedik, leszázalékolt primadonnának, ha csavarogni vágyik újra a forró városban, játszótéri gettóba száműzött közveszélyes figurának érzi magát. A gettóban kötelezően ajánlott párbeszédeket már akkor sem tudta hova tenni, amikor még csak kutyát sétáltatott, bár nyilván más, de mégis: mennyiidős, hogyhívják, nagyonédes. Aztán rájön, ezek az odavetett, tessék-lássék csontok is lehetnek éhségűzők. Újratervezés. Áll, és bámul maga elé. Hálát érez a pillanatban, mely ölébe hullt, s melybe nem hasít bele üvöltés, nem szakítja félbe valószínűtlen vizuális inger (különböző tárgyakat kevéssé rendeltetésszerűen használó gyerek). Ezt is megtanulta. Benne lenni. Értékelni. Meg-megáll, körülnéz, végigsimít egy-egy ráncos textílián. Fel-felbukik egy-egy széthagyott (alattomosan talpat szúró) játékban, rámosolyog a mosogatóban halomban álló edényekre, és elegáns mozdulattal leül. Ez a legnehezebb, a nem sietés. Mert dolog, az mindig akad. De ő most egy - ügy ű, és hosszú távra tervez. Ezt sokszor el is ismétli magának. Jelenleg egy nagy ügye van, a többi várhat. Az ügy abszolválásához nehézkedésre és feszülésre semmi szükség. Inkább valamiféle belesimulásra. Az olyan benső parancsszavak, mint az „akarom” „most” „kell” mehetnek a sufniba. Érvényüket vesztett, tolakodó, ér-HIRDETÉS teüen szavak. Talán ez a nyelvújítás más üdvös reformokat is magával hoz, még ha a reformkonyhája várat is magára. Eddigi életében még nem találkozott ehhez fogható jelenséggel, nem működtethetők az egó által szorgalmazott, önérdeket érvényesíteni kívánó mechanizmusok. Nyomorúságos utakon jut el újra a Luther által hirdetett szolgai akarat fogalmához - és helyezi a maga kontextusába. Luther azonos című könyvét Erasmusnak írta válaszként a szabad akaratot taglaló, reformátorunk álláspontja szerint teológiailag tévelygő művére. A szenvedélyes szavú Luther tagadta, hogy az ember bármit is tehet - szabad akaratból - a maga üdvösségéért. Csak az isteni kegyelem üdvözíthet. Ebből következően a földi világban döntéseink szabadsága csak másodlagos lehet. Talán nem minden igazságot mellőző, ha az ember úgy érzi, teológiai stúdiumait (először) épp a gyermekvállalás mélyíti el. A döntések relatív voltával, ezzel a kvázi-szabadsággal ugyanis nagyon erősen konfrontálódik az addig mit sem sejtő akkor, amikor szülővé válik. Kénytelen (kelletlen) énhatárait oldódni hagyni ahhoz, hogy teljes szívével az „egy ügyet” szolgálhassa. A szabadság - látszólagos - relativizálója az esetek többségében nem tűnik túl elégedettnek, hálásnak még annyira sem, de legalább minden nap magával hoz egy egyre ismerősebb érzést: a bizonytalanságot. Valami megmagyarázhatatlan módon azonban a kezdeti elutasító magatartás mégis egyre familiárisabb színezetet ölt vele szemben, ahogy a gyermek is egyre otthonosabban érzi magát, és egyre inkább birtokba veszi új, földi birodalmát. És - ha kell is hozzá néhány hónap - megszületik az elfogadás is. A szolgai akarat belesimul egy kis úr szolgálatába - és ezzel feltehetőleg nemcsak az ő igényeit, hanem egy nagyobb Úr akaratát is szolgálja. ■ Kinyik Anita Papnétalálkozó Balatonszárszón Női spiritualitás - a másikért való lét címmel papnétalálkozót szervezünk Balatonszárszón szeptember 18-ától 20-áig. Előadó Tóth Márta vönöcki lelkész. Szeretettel várunk minden aktív papnét. Jelentkezés augusztus 31- éig az alábbi e-mail címeken: Déli Egyházkerület: gancsmarti@vipmail.hu • Északi Egyházkerület: fabinykati@gmail.com ♦ Nyugati Egyházkerület: szenikoster@gmail.com.
