Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-07 / 23. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet 2015. június 7. *• 5 Sokszínű teológia Tanulmánykötet az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatóinak írásaiból Mondják: egy teológusnak minden kérdés teológiai kérdés. Hozzátehetjük, egy teológiai tanárnak minden kérdés egyben oktatási kérdés is. Bármiről gondolkodik, ír, mindig tanít is. Mintha mindig ott lennének előtte hallgatói, diákjai, akiknek érvel, akikkel vitatkozik, akiket tanítani szeretne. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatóinak dolgozataiból összeállított, Teológia és oktatás címet viselő tanulmánykötet kiterjedt és sokszínű tanulási lehetőséget kínál az olvasónak, aki biztos lehet abban, hogy igazi ismerettel, elmélyült tudással találkozik. Az Istenről szóló beszédnek különlegesen sokféle formája lehetséges. Nemcsak a kifejezett teológiai diszciplínák szólhatnak hitelesen Istenről, hanem a zene és az irodalom által is közelebb juthatunk őhozzá. A társtudományok, a szociológia, pszichológia nagyon is tartalmasán járulhatnak hozzá a teológiai gondolkodás mindent és mindenséget átfogó felelősségéhez és alázatához. Ezért bátran mondhatjuk: a kötet tanulmányai sokszínű teológiát igazolnak. Az izgalmas tanulmányi utazás élvezetes is - legalább két jellemző miatt bizonyosan. Az egyik a személyes hangvétel. A tudományos objektivitást sok helyen oldja személyes megjegyzés, sőt olyan tanulmánnyal is találkozunk, amelyik kifejezetten egy párhuzamos személyes átélésutat mutat be. Az oktatói tudást oktatói arcok kísérik: személyes ismeretség nélkül is személyeket látunk magunk előtt, akik kutatnak, gondolkodnak, érvelnek, bizonyítanak, vitatkoznak, bátorítanak. A másik élvezetet nyújtó jellemző a tartalmi összecsengés. A nagyon sokféle tartalmú és tudományos megközelítésű írásokban többször is megszólal a család-iskola-gyülekezet reformátori összekapcsolása. Oktatásügyről, erkölcsiségről, kátéról, keresztény pedagógiáról nem is lehet másként, mint ebben a hármas feltételrendszerben szólni, de Izraelről mint tanuló közösségről sem lehet olvasni anélkül, hogy ne lebegnének szemünk előtt a mai tanuló közösségek egyházi, állami és családi összefüggései. Nem lehet úgy a tanítványok negatív tulajdonságaival szembesülni, hogy ne rajzolódna ki a mai tanítványság egyházi és társadalmi megélésének sokféle kihívása, s az evangélikus önazonosság sem jelenhet meg elszigetelten a tágabb értelmezési összefüggésektől. A család-iskola-gyülekezet kapcsolata azonban ma egészen új összefüggéseket mutat, és új értelmezést igényel. A tanulmányok szerzői ebben is utat mutatnak: a reformáció fél évezredes jubileumához közeledve, mai szemmel vizsgálják meg a reformátori-lutheri örökséget, a legnagyobb gondossággal és alapossággal bánva annak minden szellemi hozamával - de nem félnek szembesülni a mai környezet folyamatos változásban lévő társadalmi, családi, egyházi világával sem. A reformátori tanítás öröksége így válik mai szemléletformáló erővé. A tanulmánykötet tanulásra csábít. Hadd fogalmazódjék meg néhány kérdés, amelyek megválaszolására az olvasás során válaszokat kereshetünk, remélve, hogy ily módon még több kérdésünk támad. Hogyan alakult ki Izrael fiainak törtérietszeretete? Lehet, hogy az írni tudás újra kevesek kiváltsága lesz? Már a reformáció korában is küzdött egymással a Teológia ÉS OKTATÁS Szerkesztette: Szabó Lajos középfokú iskola és az egyetem? Hogyan tanítsuk meg gyerekeknek a Szép, fényes Hajnalcsillagom (EÉ 361) című éneket? Mit jelent a prédikáció mint „kis dráma a szószéken”? Miért tart fenn az egyház iskolát? Mi legyen a lelkipásztori hivatást kezdő fiatalok útra indító tarisznyájában? Hosszan lehetne folytatni a sort, hiszen minden tanulmány kérdések sokaságát teszi fel és válaszolja meg. A tanulmánykötet eredményes forgatását segíti, hogy már a tartalomjegyzékben olvasható néhány tömör, összefoglaló gondolat a tanulmányok tartalmáról. A kötet végén az oktató-szerző rövid bemutatását találjuk mosolygó fényképével együtt. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatóinak írásai olvasásra, tanulásra, felfedezésre, együtt gondolkodásra bátorítanak! ■ Dr. Bodó Sára Teológia és oktatás. Szerkesztette Szabó Lajos. Luther Kiadó, Budapest, 2015. Ára 1590 forint. HUSZONÖT EVE INDULTAK AZ EGYHÁZI MŰSOROK A MAGYAR TELEVÍZIÓBAN- 3. RÉSZ A szerkesztő emlékei Számomra egy műsor akkor sikeres, ha én is kaptam valamit általa. Ha megváltozott a gondolkodásom sok mindenről, más lett az emberekhez vagy a körülöttem lévő természethez a viszonyom. így volt ez akkor is, amikor Fa Nándorral készítettem portréfilmet, és egyetlen mondata többet jelentett, mint egy hosszú tanulmány elolvasása. Amikor megkérdeztem tőle, hogy érezte-e Isten próbatételét a tengeren a viharokban, akkor azt válaszolta: „Egy működő természetbe léptem be, annak minden eshetőségével. Ebben az is benne van, hogy nem térek haza. De nem azért, mert el akar Isten veszíteni, hanem azért, mert a természet működik, és abban benne vannak a viharok, benne vannak az életveszélyes helyzetek is.” Szekeres Palitól is volt mit tanulnom! Szekeres Pálról már műsorunk következő rendezőjével, Soós Árpáddal forgattunk. Kevés adásunkat idéztem olyan sokszor, mint ezt, és kevés adásunkkal foglalkoztak annyian egyházunkon belül is, mint éppen ezzel. Hallottam róla, aztán a székesfehérvári könyvtárban napokat szántam rá, hogy a Népsportot pár évre visszamenőleg átolvasva többet is megtudjak történetéről. Hiszen akkor ő volt az egyetlen ember a világon, aki olimpiai és paralimpiai játékokon is érmet szerzett. Tagja volt az 1988-as szöuli olimpián bronzérmet szerzett férfitőrcsapatnak, majd 1991-ben bekövetkezett balesete után, kerekes székhez kötötten 1992-ben Barcelonában egyéni tőrben paralimpiai bajnok lett. Egyetlen mondatban szinte el is mondtam élettörténetét. Azonban többről volt itt szó. Hiszen akkor értettem meg, hogy a szeretetjelenlétek nélkül bizony nemcsak hogy nehéz lenne az életünk, de sokszor kilátástalan is. Amikor az ember nem tud feldolgozni egy élethelyzetet, nem tudja elfogadni azt a szituációt, amelybe belekerült. Pali, amikor a vívóversenyről hazafelé tartó kisbuszuk felborult, úgy került ki a roncsok alól, hogy deréktól lefelé megbénult. Már ott, a németországi kórházban is érezhette azonban, hogy nem hagyják magára, hogy van esély a folytatásra. Hiszen ahogyan mondta, ez egy élethelyzet, ezen nem lehet változtatni, de el kell fogadni, és a lehetőség szerinti legtöbbet kell kihozni belőle. Ott volt Batizi Sándor, aki akkor a német kerekes székes vívócsapat mestereként rögtön felvázolta egy másfajta sportolói út lehetőségét. És ott volt a társak mellett a legfontosabb, Anikó, Pali menyasszonya, aki akkor is természetesen állt mellette, és aki azóta a felesége és három gyönyörű gyermekük édesanyja. Az első tehát, amit üzenetként továbbadhattunk, a szeretetjelenlét, az érintés, a szó gyógyító ereje. Ez kell ahhoz, hogy az ember mindenek ellenére tovább tudjon lépni. A műsorban több interjú is elhangzott. Nádas Pál szavai különösen is elgondolkodtattak. Ő mint a mozgásjavító általános iskola akkori igazgatója és a paralimpiai csapat vezetője is szólt. Elmondta, hogy a kollégiumban, a gyerekek szobáinak falán olyan akkori hősök poszterei voltak, mint Schwarzenegger vagy hasonlóan erős és népszerű színésztársai. Vagyis az elérhetetlen példaképek. Ugyanakkor azért mentek hideg téli estéken is lelkesen az uszodába, mert olyan sérült úszók is lehettek példaképeik, akiknek sikerei számukra is elérhetők voltak. Vagyis volt egy álom, egy elérhetetlen példakép, kinek képe ott volt a szobájukban, ugyanakkor azok az elérhető példaképek adták meg a lehetőségek szerinti csúcsokra az irányt, akik hasonló sorsúak voltak, mint ők, és akiknek sikereiről olvastak, hallottak. Mint az úszókéról vagy mint Paliéról is. A Szekeres Pállal és a körülötte élőkkel való találkozás megtanított arra, hogy ha az ember célja egy elérhető csúcs, akkor azt meg is hódíthatja, de csak akkor, ha olyan társak vannak mellette, akik elfogadják, akik bátorítják, akik szeretik őt. A barcelonai paralimpiai eredményhirdetés képeivel zárult a műsor, azzal a jelenettel, amikor a dobogón Anikó, a menyasszony, a válogatott vívó átöleli Palit. Igen, akkor, ott sokkal többről volt szó, mint a paralimpiai aranyról... Evangélikus istentiszteletek a képernyőn Közben elindultak az istentisztelet-közvetítések is. Első élő adásunk színhelye 1991. október 27-én Pápa volt. Már előtte is láthattak a nézők egy-két közvetítést; a legismertebb a Lutheránus Világszövetség 1984-es budapesti nagygyűlésének istentisztelete volt, melyet a Budapest Sportcsarnokból közvetített - történelmében először élő adásban - a Magyar Televízió. Pápán viszont akkor a rendszeres közvetítések sora indult meg. Számomra azonban nem csak ezért felejthetetlen ez az alkalom. Hiszen jól emlékszem, ahogy a lelkészcsalád vigyázott arra, hogy fiuk előző esti váratlan halála ne zavarja meg az igehirdetés szolgálatát végző Szebik Imre püspököt. A liturgiát és a kántori szolgálatot számomra azóta is erőt adó hittel és fegyelemmel végezte Varga György esperes és felesége. Csak az istentisztelet után mondták el gyászukat. Azóta is minden istentisztelethez kötnek emlékek. A következőhöz, az 1992 pünkösdjén Békéscsabáról közvetítetthez éppen úgy, mint a későbbiekhez. Különösen is izgalmasak voltak számomra a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozók záróalkalmai. Kedves emlékként marad meg bennem a kőszegi, a fonyódligeti vagy a legutóbbi, a soltvadkerti ifjúsági istentisztelet is. Ugyanúgy felejthetetlen a paksi országos evangélikus találkozó közvetítése is, amikor a lelkészek és laikusok az uszályon felállított oltárnál végezték a szolgálatot. Templommá vált a dunai rakpart az ország minden pontjáról érkezett, többezres gyülekezet számára. Szép alkalom és közvetítés volt, melynek rendezője már Nemes Takách Ágnes lehetett. ■ Nagy László lelkész, szerkesztő
