Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-01 / 5. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2015. február 1. ► 9 m ■■■■■I Református püspökszentelés ► Beiktatták tisztségébe Fekete Károlyt, a Tiszántúli Református Egyházkerület megválasztott püspökét. A debreceni Nagytemplomban január 24-én megtartott, istentisztelettel egybekötött püspökszentelő közgyűlésen egyúttal megalakult az új egyházkerületi közgyűlés. Az istentiszteleten Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület eddigi püspöke, aki tizennyolc éven át vezette a kerületet, prédikációjában a türelmes és vigasztaló Istenről beszélt. Kiemelte, hogy míg Isten türelmes, addig az ember türelmeden, és nem bírja kivárni, hogy a következő napon is olyan jó lesz-e, mint a main, ezért be akarja biztosítani magát. A türelmetlen lélek ott van egy tisztújításban és mindennapjainkban is, pedig a türelmes Isten adhatja meg nekünk azt, hogy egyetértésre jussunk. Isten a vigasztalás Istene is, aki azt hirdeti nekünk, hogy sosem kell magunkra maradnunk, mert van Valaki, aki kölcsönadja a hangját, a szemét, a szívét, a tekintetét, és összekapcsol magával. Ha hisszük, hogy a türelem és vigasztalás Istene megtűr és megvigasztal, akkor nincsen más dolgunk, csak befogadni egymást, mert csak együtt tudjuk Krisztus törvényeit megtartani. Bölcskei Gusztáv igehirdetése után letette püspöki esküjét Fekete Károly, valamint hivatalosan is beiktatták tisztébe. Az új egyházi vezetőre Bölcskei Gusztáv és Derencsényi István főjegyző mellett a kerület esperesei, a Generális Konvent elnökségének tagjai és a protestáns egyházak vezetői mondtak áldást. Az evangélikus egyház részéről dr. Fabiny Tamás püspök köszöntötte Fekete Károlyt. A Tiszántúli Református Egyházkerület új vezetője igehirdetésében felhívta a figyelmet a mindent Krisztusért tevő tanítványság veszélyére, mert ekkor Jézus helyett az önös érdek kerül az előtérbe. Az ilyen egyház pedig hatalmaskodó, agresszív, dühös és dacos - hangsúlyozta. Hozzáfűzte, hogy a Krisztussal élő emberben Krisztus maga érvényesül, ha vele megyünk az úton, akkor abból lelki megújulás lesz - ez a tanítványság célja. Az igehirdetés után Fekete Károly elmondta püspöki székfoglaló beszédét is. Kifejtette, hogy az egyetemes papság elvének fokozott megvalósulását azzal kívánja segíteni, hogy a nem lelkészi gyülekezeti tagokat, presbitereket partnernek tekinti. Bejelentette, hogy a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve a Tiszántúli Református Egyházkerület idén és jövőre „Hirdesd az igét” mottóval szervez változatos műfajú, kreatív programokat. reformatus.hu Kilépni a falak közül Ökumenikus fesztivál lesz Szegeden ► Tágas tér néven rendeznek közös, ökumenikus, ingyenes fesztivált Szeged keresztyén közösségei idén ősszel. A fesztivál célja, hogy félreértéseket oldjon fel, hogy az egyházak kilépjenek a falaik közül, és hogy a szegediek tudják, jó helyen élnek, és van küldetésük a hétköznapokban. A szervezők nevében. Czagány Gábor református egyetemi lelkész közölte: Szeged polgárait olyan alkalomra várják majd, ahol jól és otthon érezhetik magukat, és ahonnan úgy térhetnek haza, hogy tudják, feladatuk és küldetésük van. A Tágas tér fesztivál célja az is, hogy az egyházak megmozduljanak, kilépjenek a saját megszokott falaik közül. Cél az is, hogy „az egyházaknak és a városnak legyen egy őszinte találkozása” mert - ahogy a lelkész fogalmazott - számos félreértés van, amelyeket jó, ha eloszlatunk, és látjuk: ugyanazokért a jó dolgokért küzdünk. A fesztivál háromnapos lesz, szeptember 25-27. között rendezik meg a szegedi Erzsébet ligetben, illetve a környékén. Lesznek sportprogramok a közeli kis stadionban és családi programok a Szent Erzsébettemplomban, illetve a plébániai közösségi házban. A ligeti nagyszínpadon pedig koncertek és várhatóan szélesebb rétegeket érdeklő programok várják a közönséget. Már elfogadta a meghívást például Böjté Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója és Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője. A program azonban nem elsősorban az egyházak, közösségeik és intézményeik bemutatkozását szolgálja, hanem egy olyan tér létrejöttét, ahol számtalan Szegedért dolgozó intézmény, csoportosulás megjelenhetne. Ez a kezdeményezés „a legtisztább jele az egységnek, amelyről az ökumenikus imahéten beszélünk" — mondta a lelkész. Lapunk kérdésére Czagány Gábor elmondta: a fesztivál semmilyen értelemben sem konkurenciája a Csillagpont református és a Szélrózsa evangélikus ifjúsági fesztiválnak. Részben azért, mert más célcsoportot érintenek, másrészt pedig azért, mert a Tágas tért széles körű felekezeti háttérrel szervezik. A munkában részt vesznek a szegedi katolikusok, reformátusok, evangélikusok, baptisták, metodisták, az evangéliumi pünkösdi gyülekezet, sőt az ortodoxok is. A fesztivál ingyenes lesz. A költségeket a tavalyi és az idei ökumenikus imahét szegedi alkalmainak perselyadományaiból és közegyházi támogatásból kívánják fedezni. Utóbbi még csak kérésként fogalmazódott meg az egyházak vezetőihez, tekintettel arra, hogy - miként az egyetemi lelkész fogalmazott - ez a fesztivál „szinte országos jelentőséggel bír”. ■ Hegedűs Márk Reformátusok Lapja Figyelni a Részletekre Köntös László kötete Hadd kezdjem fehérvári és Fejér megyei kötődésekkel! Köntös László református püspökhelyettes, egyházkerületi főjegyező és a Dunántúli Református Tudományos Gyűjtemény igazgatója magyaralmási és fehérvárcsurgói kötődésű ember, édesapja ezeken a településeken volt lelkipásztor. Ám a Részletek című könyvnek van egy fehérvári aktualitása is: az egyik írás, egy nyűt levél ahhoz a Cserhalmi Györgyhöz szól, aki immáron a Vörösmarty Színház művésze. Ez a vitairat szeretettel és határozottan szól ahhoz a kiválósághoz, aki kemény kritikával illette egyházát. Köntös László elismeri a bírálat elemeinek jogosságát, ám vitába száll elhamarkodott állításaival. Igen, ez a szeretetre épülő, de az anyaszentegyházat hibáival együtt is elfogadó s azért határozottan kiálló attitűd jellemzi a szerző magatartását. Az egész, sok műfajú könyvben. Hiszen olvashatunk itt igehirdetéseket, tanulmányokat, cikkeket, vallomásokat. A személyes és a tudományos hang megannyi megnyilvánulását. Egy hívő, „liberális és konzervatív” egyházi ember erkölcsileg egyértelmű portréja kerekedik ki a kötet segítségével. Aki az Ige üzenetét tartja a legfontosabbnak, ám tevékeny részese a mindennapi életnek, a világ - egyházi oldalról oly gyakran bírált - valóságának. Nem hiszi, hogy csupán az egyháznak van lelki valósága, s közben szembenéz az úgynevezett kényes kérdésekkel is, mint például a pénz, az anyagi ügyek vagy a homoszexualitás. (Ez utóbbival kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a bűn elítélendő, de a bűnös ember nem. Ugyanakkor éles határvonalat húz maga a jelenség, illetve a sokak által követelt „melegházasságok” között. S mint tudjuk, van, aki éppen a választási kampányban „melegíti föl” ezt a problémát...) Az ajánlást író dunántúli református püspök, Steinbach József szerint „Köntös László rendkívüliségében ott van minden korábbi rend, hagyomány, azaz örökségünk tisztelete, és mégis az azokon való túllépés, a valódi megújulás szándékával” Tegyük hozzá: ez minden megújulás és reformáció lényege. Köntös őszinte és tiszta szívű írástudó, akinek stílusa, nyelvezete irodalmi értékű. Közben minden mondata arról tanúskodik, hogy a hit és a tudomány, másfelől az érzelmek és a gondolkodás édestestvérek lehetnek, s ostobaság egymás ellen kijátszani őket. Leghitelesebb forrása a Biblia, és hirdeti Jézus mindenekfölöttiségét. Az is természetes, hogy Kálvin példája is fontos számára, „...emelt fejjel továbbra is fölvállaljuk hitvallásos kálvinizmusunkat - írja -, azt ma is érvényesnek tartjuk. S ez nem melldöngetésből áll, hanem az Ige előtti megállásból, önigazolási kényszertől mentesen, bűnvallásból és emberi létünk esendőségének töredelmes megváltásával.” A „műemlék egyház” és „műemlék keresztyénség” helyett az élő hit hirdetője ő. Ugyanakkor tudományos jellegű és értékű tanulmányokban és esszékben szól a legfontosabb dolgokról. Például akkor, amikor a felvilágosodás és a keresztyénség viszonyát vizsgálja igen alaposan, logikailag kiválóan fölépített eszmefuttatással. Az egysíkú gondolkodás helyett az árnyaltság szép példájával. Sokat ír az egyház mai szerepéről, helyzetéről, feladatáról. Többek között az 1990 óta megváltozott viszonyok közötti szerepről. Egy elgondolkoztató mondata: „A rendszerváltás után közel két évtizeddel ki kell mondanunk, hogy a régi keresztyén társadalom visszaállítása nem járt sikerrel.” Aztán jön kemény kritikai hangja a nemzet romlásáról. És szól az önsajnálat káros voltáról, hiszen az „a hitetlenség egyik formája”. Persze fölvethető a kérdés: az említett keresztyén társadalom annak idején keresztyén volt-e egyáltalán? Hiszen oly korán megkezdődött a romlás, szerte a világban, a tiszta források korszaka után. Oly korán elfordult az ember és gyakran az egyház is a jézusi úttól. Persze abban teljesen igaza van Köntös Lászlónak, hogy „a régi keresztyén társadalom. .. azért tudott mintegy önmagától működni, mert templom, lakóhely és munkahely összetartozott, mert volt egy egyházias közösség, amelynek a szellemi fundamentuma a keresztyénség volt”. A történeti örökség hangsúlyozása mellett Köntös az egyházi élet új formáinak kialakítását is szorgalmazza. Ugyanígy az elmélet mellett a mindennapi élet elemzése is nagy teret nyer írásaiban, legyen szó a lelkipásztori életpályáról, a Dunántúl sajátosságairól vagy éppen a lelkészek fizetéséről. Bemutatja fő munkahelyét, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményét is. Ide kívánkozik az az észrevétele, hogy a templom és az intézmény akkor létjogosult, ha érvényes az üzenete. Érinti a református identitás kérdéseit is, vallomása ezeken a helyeken is frappáns és tiszta. „Számomra reformátusnak lenni (...) azt jelenti, hogy egy hagyomány- és emlékezetközösség tagja vagyok, amely közösségnek a története a 16. századra nyúlik vissza. (...) A református hagyományban azzá lettem, aki mindig is voltam, még mielőtt »racionálisan« döntöttem volna. Általa lettem emberré.” Köntös rövidebb cikkei is azt mutatják, hogy minden írását meghatározza az egység. Az ilyen gondolkodó higgadtan szól a hit racionalitásáról is. (Ahogyan Prohászka Ottokár is annak idején a hit és a tudomány egymásmellettiségéről.) Hiszen: „A hit adománya nem arra való, hogy egy másik adományt, az »észt« hatályon kívül helyezze.” S közben szépen, veretes szavakkal vall Magyarországról, hazáról, nemzetről. Ebben is folytatója a kálvinista hagyománynak. Egy olyan hagyománynak, amelyben a hit és a hazafias érzés édestestvérek. És nincs ebben semmi túlzás, nincs melldöngetés. Internetes blogjaiban Köntös nem zárkózik el a politikától sem, többek között hazánk és a globális világ viszonyáról értekezik. Vagy éppen a nyugati világ válságáról. ízig-vérig világi, a közügyekben érdekelt ember írja ezeket a szövegeket. Hazájáért aggódó, felelős magyar értelmiségi. Kirajzolódik előttünk egy markáns, 21. századi egyházpolitikus arcéle, karaktere. Nem rejti véka alá véleményét, s ezzel egyben ki is szolgáltatja magát a közvélekedésnek. így hát nagyon izgalmas szellemi kalandot kínál a Részletek című könyv. Olyan kalandot, amely távol áll a kalandorságtól. A legmélyebb hitvilágtól életünk napi aktualitásaiig terjednek határai. Tanulságos az is, ahogyan a szerző önmagáról elmélkedik. „Liberális konzervatív keresztyén” aki élénken figyeli a hétköznapok minden változását. Egyik visszatérő fogalma a szabadság, akár egyházi értelemben tekinti, akár úgy, ahogy egy botrányos orosz punkegyüttes akciójáról szól. Hiszen az nem szabadság, ami mások szabadságát gátolja - vallja. Közben kritikával illeti a „nyugati” értékrendet is. És elképed, amikor az előítéleteket tapasztalja. Nem érti, miért a zsidózás, a kommunistázás, a fasisztázás. A „hiszteroid lélektani háború” ellen szól. Számára az a fontos, amit Isten tervez velünk a történelemben. Ugyanakkor remek önportré ez a könyv. Szerzője nem csupán a református, de általában a mai magyar egyházi élet egyik legmarkánsabb képviselője. Érdemes figyelnünk a hangjára. ■ Bakonyi István Köntös László: Részletek. Dunántúli Református Egyházkerület, Pápa, 2013. Ára 2425 forint.
