Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-01 / 5. szám
„...bár a kereszt és a csillag ellentétei egymásnak, mégis - úgy, ahogyan II. János Pál pápa is tette - van módunk testvérnek szólítani egymást.” Terézvárosi istentisztelettel zárult az ökumenikus imahét !► 4. oldal „...a fiatalok — ha a transzcendens világ már megérintette őket - nem egymás felekezetét vizsgálják majd, hanem társuk hitét az Örökkévalóban.” Mindennapi ökumené ► 5. oldal „A gyökereim ma is ide kötnek, és azóta tudom, hogy evangélikusnak lenni azt jelenti: a gyülekezetbe csak belenőni lehet, de kinőni belőle soha.” Meggyökerezni...? !► 7. oldal ....mindenkinek megvolt a maga belső lelkivilága. A Himnusz után az egész csapat a »magyarok Istene, segíts!« szavakat mondta együtt.” Utolsó interjú Buzánszky Jenővel ^ 8. oldal Emléktábla-avatás Nyíregyházán W- 3. oldal Cuvée oecumenica !► 4. oldal „Ennek a sulinak lelke van" ► 6. oldal Pályamódosítás középkereséssel ^ 7. oldal Református püspökszentelés ► 9. oldal „Elfáradnak az ifjak...” 13. oldal ► Az Ádámok és Évák ünnepe elnevezésű, középfokú iskolák számára kiírt színpadi versenyt idén is nagy érdeklődés kísérte, múlt szombaton kilenc intézmény együttese lépett színpadra a Nemzeti Színházban. A Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium csapata elnyerte a legjobb szövegkönyvért járó díjat. A pestszentlőrinci gimnazisták a Tízparancsolatot vitték színre tánccal, mikrojelenetekkel és természetesen - a versenykiírásnak megfelelve - a diákok által írt forgatókönyvvel. !► írásunk a 6. oldalon Terézvárosi istentisztelettel zárult az ökumenikus imahét ► Keresztény-zsidó imaórát tartottak az egység és a párbeszéd jegyében Budapesten, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templomban január 25-én, az ökumenikus imahét nyolcadik napján. A Keresztény- Zsidó Társaság és a templom szervezésében zajlott alkalmon - amely már a negyedik ilyen volt - Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a Sóvárgás Isten után című zsoltárral (63.) fohászkodott. Kiből lesz jó hittanár? A költői imádság alapján a püspök kiemelte, hogy napjainkban is megélhetjük az inkarnáció csodáját. „Nemcsak mi sóvárgunk Isten iránt, hanem Isten is sóvárog az ember iránt, ezért is fontos az ökumenikus találkozás, amikor közösen járulunk Jákob kútjához, hogy egymás Január 26-án az átépítéssel megbízott kivitelező átvette a Magyarországi Evangélikus Egyház budapesti, Üllői út 24. alatti székházában a munkaterületet, s rövidesen megkezdődnek a nagyszabású munkálatok. Sudár Péter, a Thermo Épgép Kft. projektvezetője elmondta, hogy hitéből erőt nyerjünk, felfrissüljünk” - fogalmazott Gáncs Péter. Az elnök-püspök beszédében kitért arra is, hogy a közösség megélése egymás elfogadása. „Áldásra, ölelésre, a testvér elfogadásának kifejezésére emelhetjük kezünket” - mondta Gáncs Péter. egyeztették az óraállásokat, és bejárták az épületet. Először a fűtési rendszert bontják majd, aztán hozzálátnak a kazáncseréhez. Az első látványosabb munka az új ablakok behelyezése lesz -»fűzte hozzá. A kivitelezőnek is gondot jelent a parkolás, egyelőre a környéken „Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket”- idézte az ószövetségi igét (Ézs 11,6) Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Hangsúlyozta: „Ézsaiás igéje alapján emlékeznünk kell, hogy hetven évvel ezelőtt szabadult fel a budapesti gettó. A bibliai ige azonban más felszabadulásra, a messiási idők beteljesedésére utal.” A „hogyan építhetjük az isteni ajándékot” kérdésére Erdő Péter úgy válaszolt, hogy Isten és ember iránti tisztelettel kell élnünk ahhoz, hogy az isteni képmás felragyoghasson rajtunk. Folytatás a 4. oldalon nem találtak szabad beállóhelyet sem maguknak, sem az alvállalkozóknak. A székház udvarán már megszűnt az ideiglenes parkolás, amelyre az elmúlt hetekben még lehetősége volt az országos iroda néhány munkatársának. I»- EvÉlet-infó ■ Szabó Lajos Ezek a napok izgalmasak az érettségiző és így a pályaválasztással leginkább foglalkozó fiatalok számára. Rengeteg az eldöntendő kérdés, és persze sok bizonytalanság is társul hozzájuk. Nem könnyű a jövőbeni esélyeket körvonalazni. Merre menjek? Milyen egyetemet, milyen főiskolát válasszak? Hol éri meg majd eltölteni a következő öt-hat évet úgy, hogy értékes diplomához juthassak? Egyáltalán mit szeretnék, mire van igazán tehetségem, netán elhívatásom? Nem könnyű helyzet. Igazi döntési szituáció. Nemcsak a közvetlenül érintetteknek, hanem a környezetüknek is. Barátoknak, szülőknek és aggódó családtagoknak egyaránt. De még egy élő gyülekezetnek is jut szerep ilyenkor. Főként, ha valaki a közösség tagjai közül egyházi hivatás választásán töpreng. Persze ugyanígy fontosak a középiskolai tanárok számára is ezek a napok, hiszen sok év munkája vesz itt új irányt, és nem mindegy, mi lesz a hosszú távú eredmény. Sokszor hangoztatjuk: befolyásolni senkit sem szabad. Valahol azonban mégis érezzük, hogy az egyes hivatásokról és pályákról szerzett benyomások, tapasztalatok döntő jelentőségűek. Nem véletlen, hogy a legtöbben olyan gyülekezetből érkeznek a lelkészi pályára, ahol vonzó és élő lelkészi munka folyik. De hittanárnak is azokból az egyházi középiskolákból jöttek legtöbben az elmúlt években, ahol tehetséges, karizmatikus és meggyőző tudással rendelkező hittanár szolgált. A jó példa ereje „mindent visz” ebben az összefüggésben. Valószínű: ez a leghatásosabb életpályamodell... Ma rengeteg bizonytalansági tényező és a jövő szempontjából kétséget ébresztő elem jelenik meg a pályaválasztó fiatalok előtt, ezért nehéz rámondani a végleges igent csupán egyetlen szakra. Nagyon sok érv szól amellett, hogy a több lábon állás jelenthet csak biztos érvényesülést az életben. Az is napi tapasztalat, hogy a végzett diplomások elmennek Európa más országaiba, ahol egészen más munka- és életkörülmények között kezdhetik el a pályájukat. Sok diplomás csak külföldön boldogul, ott látja meg azt a célt, amelyet szeretne elérni majd az életében. Nem könnyű idehaza azon a területen elhelyezkedni, amelyhez leginkább kedve és indíttatása van valakinek. Állandóan változnak a lehetőségek már a felsőoktatás területén is, de a gyakorlatban, a valós életben mindenképpen. A friss és naprakész tudást értékelik a munkaadók. Evangélikus egyházunkban is nagy szükség van minőségi utánpótlásra. A most pályát választók közül jó lenne minél több fiatalt az Evangélikus Hittudományi Egyetem szeptemberben induló első évfolyamában köszönteni. A gyülekezeteknek és a megszaporodott egyházi intézményeknek is elemi szükségletük, hogy jól képzett és energikus fiatal lelkészek, hitoktatók lépjenek szolgálatba a következő években. A diakóniára és az egyházzenére nézve is igaz ez. Arról nem is beszélve, hogy a mai életkérdésekkel kapcsolatban meg kell szólalnia egy felkészült fiatal generáció hangjának. A szószékeken is megszólító erejű és missziói lendületű prédikációknak kell elhangozniuk. Időszerű üzenetnek biztos teológiai alapokon. Fiatal igehirdetőkre van szükség. Az ő személyes meggyőződésüket és Isten ügye melletti elkötelezettségüket hallva nagy erőre és hitre tehet szert a gyülekezet. Nem a megszokott, múlt felőli tájékozódással, hanem az izgalmas jövőbe tekintéssel. Nem az a döntő, hogy az idősebb nemzedék mire vitte, és hová jutott el az életútja során, hanem az, hogy mit tud átadni, és milyen értékeket fogad be a felnövekvő fiatal nemzedék az egyházban. Lesz-e megnyugtató és sokak számára segítő, gyógyító szó a jövő gyülekezeteiben, vagy csak erőtlen nosztalgiázás és visszatekingetés hangzik majd. A valódi megújuláshoz tehetséges és hitben megerősödött fiatalokra lesz szükség a következő években. Engedjük és segítsük őket az indulásban! Ha azt látjuk gyülekezeti közösségünkben vagy a családunkban, hogy valaki erre a pályára termett, merjük biztatni és bátorítani őt. Mondjuk ki bátran a szívből jövő mondatot: „Belőled biztosan jó lelkész vagy hittanár lenne...” Egy ilyen jelzés akár életre szóló bátorítássá nőhet. Elhívatás, megalapozott tudás, teológiai felkészültség, színvonalas munkavégzés - egyre fokozottabb igény és feltétel ez a lelkészi és hittanári pályán. Komoly és mély tájékozottság, igényes biblikus látásmód, őszinte, empatikus, együtt érző lelkűiét. Ennek megszerzése és begyakorlása már az egyetemi évek alatt is fontos cél. E nélkül a belső igényesség nélkül nagyon nehézzé válnak ezek a kívülről szépnek és nyugodtnak látszó egyházi hivatások. Az egyházi hivatás és továbbtanulás melletti döntésnek van azonban egy különleges titka, egy speciális sajátossága, amelyről nem szabad megfeledkeznünk: „...mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően’.’ (Fii 2,13) Ha ezt az igét valaki nagyon közelinek érzi, bátran vállalhatja az indulást. Az egyházi hivatás záloga ez az ígéret. Dönthetünk, tanulhatunk és felkészülhetünk alaposan, de ezzel a különleges támogatással egész pályafutásunk idején szinkronban kell lennünk. Újra és újra meg kell hallanunk. Istennek van elegendő frissítő és megtartó ereje a „választott” hivatásban. A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora Zsinati találkozó lesz Budapesten ► Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) tagegyházainak második zsinati találkozóját január 30. és február 1. között tartják a fővárosban. A háromnapos konzultáción több mint negyven európai és közel-keleti országból érkező mintegy nyolcvan, többségében világi zsinati tag arra keresi a választ, milyen hatása van a reformációnak protestáns identitásunkra, elsősorban a nem lelkész egyháztagokra vonatkozóan. Ez a szellemiség korábban sokrétűen hozzájárult Európa kulturális és politikai arculatához, és bár hat rá ma is, protestáns identitásunk erősítése egyre fontosabb. W Folytatás az 5. oldalon Megkezdődik az építkezés az Üllői úton
