Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-25 / 4. szám
io -m 2015. január 25. FÓKUSZ Evangélikus Élet . Hajléktalanok és gyülekezet Evangélikus közösségek is segítenek a bajban ► „Szegények mindig lesznek veletek...” - mondta Jézus a tanítványainak (Mt 26,11). Igen, tapasztaljuk ezt a fájdalmas valóságot hazánkban és az egész jóléti nyugati társadalomban is. A szegénység kérdése nagyon összetett. Megszüntetni nem lehet, de a társadalomnak és az egyháznak feladata a nyomor megelőzése, kezelése és enyhítése. Amikor a Jézus-követő közösség találkozik az éhezővel, fázóval, hajléktalannal, nem mérlegelhet: cselekedni kell. Nem háríthatjuk át ezt a feladatot csak az állami ellátórendszerre. Budapest-Kelenföld Lázár Attila: A kelenföldi evangélikus gyülekezet úgynevezett Fraknó utcai szeretetszolgálata a templomtól különálló ingatlanon, a Szent Imre Karitásszal megosztva, heti egy alkalommal, délután 14 és 17 óra között várja a rászorulókat. Döntő többségük - mintegy kilencven százalékuk - hajléktalan; részben szállón lakók, részben fedél nélküliek. A szolgálat a gyülekezet tagjainak ruhaadományait osztja szét, uzsonnát ad, valamint információt szolgáltat a rászorulóknak. Amikor a szolgálatot elkezdtük, az motivált bennünket, hogy ne csak fizikai, hanem lelki segítséget is nyújtsunk, hiszen keresztyének vagyunk. Szerettük volna a hozzánk betérőket Isten közelébe vonzani vagy legalábbis azt elérni, hogy megérezzék: Isten közelsége milyen jó az ■ SzEVERÉNYI JÁNOS Kelenföldi lelkészként két éven át utcai szociális munkát vállaltam a Budapest VIII. kerületi családsegítő szolgálatnál. Sokat tanultam az utcán, főleg profi kollégáimtól. Ebben az időben fogalmazódott meg bennem, hogy hozzunk létre a gyülekezetben is családsegítő szolgálatot. így született az azóta is működő intézmény. embernek. Ez a cél motiválta szavainkat, cselekedeteinket. Valóban emberszámba vett embernek tekinthették magukata a hozzánk fordulók a szolgálattevők kedves és őket megtisztelő hozzáállásából. Sok esetben igen élénk beszélgetés zajlott uzsonna közben, és ebből kiderült, milyen kusza gondolatok kavarognak a fejekben Istenről, a Bibliáról, halálról, feltámadásról, üdvösségről... Volt A szolgálat pozitív hatása három vonatkozásban tapasztalható. Elősegítette a diakóniai munka megbecsülését. Az adományozás ezenkívül a keresztyén mentalitás (lelkűiét) erősödését segíti a közösségben. Sok gyülekezeti tag éppen ezen a szolgálaton keresztül érezte meg: „Jobb adni, mint kapni.” Pozitív hatást közvetlenül a munkatársi körben is érzékeltünk. Minden alkalmat áhítattal kezdtünk, mert az a koncepciónk, hogy a léleknek Isten jelenlétében való elcsendesedése segíti a szeretetteljes szolgálatot. Az Igéről való beszélgetést szinte mindannyian igényelték, és a közös imádságot is. A legtöbb gyülekezetben és vonzáskörében is élnek rászorultak. Valamit tenni kell. Egyházunk egyre nagyobb figyelmet, energiát fordít a szegények, hajléktalanok segítésére. Ez a szolgálat a közösségre is pozitívan hat. Az ünnepi, kampányszerű, néhány órás ételosztás (amely önmagában fontos) közismert, de tudnunk kell arról is, hogy közösségeink évek óta végzik a hétköznapi családsegítő szolgálatot. Ez inspirált arra, hogy négy gyülekezetnek feltegyek ezzel kapcsolatban három kérdést. 1. Miben áll a gyülekezet vagy intézmény szolgálata a hajléktalanok felé? 2. Jelentett-e ez a szolgálat feszültséget a gyülekezetben? 3. Milyen pozitív hatása van a közösségre ennek a munkának? mit kiigazítani, tisztázni. Hogy ki mit tett el ebből, az Isten titka. Nem is igen akartuk ellenőrizni. A magvető csak a mag elhintéséért felelős. A gyülekezet nagyra értékeli munkánkat, minden kérést készséggel teljesít. Sok adomány gyűlt össze ruhaneműben, élelmiszerben és pénzbeli támogatásban egyaránt. Új munkatársak azonban nem jelentkeztek, pedig a szolgálattevők átlagéletkora hetven és nyocvan év közé tehető. Budapest-Kőbánya Regősné Zászkaliczky Zsuzsanna: A kőbányai gyülekezet viszonylag gyenge mind anyagi tekintetben, mind emberi erőforrások terén. Ezért bár irigységgel vegyes elismeréssel szemléljük más gyülekezetek ötszázezer adagos ételosztási akcióját, mi egyelőre - vagy önállóan - biztosan nem tudunk ilyet szervezni. Vannak azonban vissza-visszatérő vendégeink, akik a hetenként megjelölt időpontban csöngetnek „ételadagjukért”. Ezt konzerv vagy valamiféle csomag formájában kapják meg. A beszerzés, előkészítés sajnos gyakran marad a lelkészre, van tehát hova fejlődni... Fontosnak érezzük, hogy olyan családokat is támogassunk, amelyek gyülekezetünkben vagy a perifériáján élnek. így például egy hétgyermekes - és immár egyunokás -, roma származású családot is: élelmiszerrel, tanszerekkel, közösségi programokban, táborokban való részvétel lehetőségével. Ricsi sajnos már nincs közöttünk. Évekkel ezelőtt ő volt az első „erőpróba” Megállapíthatatlan korú, cserzett bőrű férfi volt, aki - állítása szerint - teológiára is járt (más iskolái mellett), szintén állítása szerint olvasott görögül és latinul, és beszélt több európai nyelvet. Sokszor csak az istentisztelet végére ért oda: szendvicsért, kabátért, némi apróért. Máskor végigénekelte, -imádkozta velünk a liturgiát, és virágot szedett a konfirmanduslányoknak, szóba elegyedett sokunkkal. A feszültséget az úrvacsorái, pontosabban a kehelyközösség okozta, de - némi presbiteri vita után - kis kelyheket szereztünk be. Adni jó, ezt mindannyian tudjuk. A gyermekek támogatása mindenkinek fontos, kedves, így magától értődőbb is. A többihez nagyobb elszánás és főképp szélesebb összefogás kell, és ez biztosan meghozza gyümölcsét a közösségi létben is. Budapest-Pesterzsébet Győri János Sámuel: Az evangélikus egyház nyitott közösség. Nyitva az ajtaja mindenki előtt. Bejöhetnek a hajléktalanok is. Az életre jellemző a rend. Ahol sokan vannak, ott szabályt, törvényt kell alkotni a rend, az élet megtartása érdekében. Gyülekezetünkben megjelent hajdanán egy hajléktalan. Semmi gond. Leültettük, távoztakor pedig kapott valami eleséget. Ide nem kellett még szabály. Ahogy azonban nőtt a forgalom, sok mindent rendszerbe kellett foglalni. A szolgálat azzal kezdődik, hogy időről időre megmondjuk nekik: amit kapnak, az a feltétel nélküli szeretet következménye, melyet az Istentől tanultunk, és erről szól az istentisztelet, az igehirdetés. Ha bejönnek, akkor annak rendje van. Tüdőröntgen-igazolás, alapvető tisztálkodás. Már előbb bejöhetnek, a részükre fönntartott helyekre ülhetnek, hogy melegben legyenek, de az utolsó énekvers alatt ügyeletes megbízottunk kivezeti őket az ételosztásra. Élelmiszert, ruhát, hajléktalanszállókról készült listát, brosúrát, pokrócot, cipőt osztogatunk a számukra. Jelentett-e ez a szolgálat feszültséget a gyülekezetben? Igen. Eleinte. Amíg nem szabályoztuk. Jó dolog a rajongás, de sok butaságot szülhet. Miről van szó? Arról, hogy nemcsak a hajléktalanra kell figyelni, hanem a gyülekezet tagjaira is. Amíg nem szabályoztuk a kivonulást, a kijáratnál a tolongásban apró gyerekek és nem éppen steril öltözetű testvéreink kerültek szoros kontaktusba, úgy, hogy a gyerekek óhatatlanul simogatták, kezükkel illették a hajléktalan kabátját. Nem csoda, hogy egypár szülőnek ez gondot okozott. Szeretettel adunk tisztálkodóhelycímlistát. Nem megszégyenítve hajléktalan testvérünket, pár biztató szóval a tisztaságot nem elvárásként, hanem örömként föltüntetve megoldható a kérdés. Ami ennek a szolgálatnak a pozitív hatását illeti, az nemcsak lélektani. „Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában’.’ (JSir 3,27; Károli-fordítás) Nos, a „férfias” gyülekezeti élethez hozzátartozik a hajléktalanszolgálat, a munkálkodás a város jólétén, mert az a miénk! Vagy mondjam azt, hogy protestáns betegség az istentiszteletmulasztás-kór? A beosztott ügyeletes azonban kénytelen eljönni, mert ha még nem érzi is, hogy neki van szüksége valamire, de ezen a szinten fontosnak érezheti magát. Nyíregyháza-kertvárosi gyülekezet - Oltalom Szeretetszolgálat Laborczi Géza: Az Oltalom Szeretetszolgálat alapvető feladata a hajléktalanokkal való foglalkozás. A munka összesen hét részlegben zajlik. Ezek között több is van - különösen a téli időszakban -, amely az életmentés szolgálatát végzi: ilyen a nappali melegedő, a népkonyha, az éjjeli menedékhely. Szenvedélybetegekkel is foglalkozunk. Az átmeneti szálló a fedél nélkül maradiaknak nyújt segítséget, míg a családok átmenti otthona a családon belüli erőszak elől menekülőknek és a fedél nélküli családoknak ad oltalmat. Az önálló életvitelre már képtelen hajléktalanok pedig az idősek otthonában kaphatnak védelmet. A kertvárosi evangélikus gyülekezet gyógyító, befogadó közösségként áll a szakmai szolgálatot végző Oltalom mellett és mögött. Ez közös rendezvényeket jelent. Adventben közös karácsonyi vásárt tartottunk, karácsony második ünnepén az Oltalom dolgozói és ellátottai szolgáltak az istentiszteleten, majd a gyülekezet szeretetvendégségen „köszönte meg” a szolgálatot. A családok átmeneti otthonában élő fiatalok részt vehetnek a gyülekezet ifjúsági óráin. Nyári gyülekezeti táborainkba évek óta hívjuk az Oltalom ellátottait is. így az ép és a sérült családok együtt keresik „az irgalom helyét”. A gyülekezetben nem jelent feszültséget a hajléktalanok közötti szolgálat. A különleges élethelyzetben lévő emberek sorsával való szembesüléskor egyénileg és közösségileg is az identitás kérdése vetődik fel. Gyülekezeti szinten ez azt jelenti, hogy kénytelenek vagyunk abból a vallási sztereotípiából kilépni, hogy attól vagyok jó keresztyén, hogy vasárnaponként templomba járok. A diakónia területén is van feladata, küldetése a gyülekezetnek. Ez a hitre és szolgálatra épülő új identitás rajzolódik ki közösségünkben. A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház országos missziói lelkésze Tavaly október közepe óta 76-ra emelkedett a fagyhalál áldozatainak száma. Többségük a szabad ég alatt fagyott meg, de 26 ember a saját hitetlen otthonában hűlt ki - közölte a Magyar Szociális Fórum. Október 1. és december 28. között 45-en, a december 29. és január 8. között eltelt 11 napban pedig 31-en szenvedtek fagyhalált. A legújabb 31 áldozat közül 14-en saját hitetlen otthonukban hűltek ki; a szabad ég alatt 10-en hunytak el, kórházba szállításuk közben, illetve utána pedig 7-en haltak meg, mert már nem tudtak rajtuk segíteni. A 31 megfagyott ember közül a legfiatalabb 41 éves, a legidősebb pedig 92 éves volt. Hét nő volt köztük.
