Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-28 / 26. szám
Evangélikus Élet élő víz 2015. június 28. *• 11 A prédikáció Szívhez szóló prédikáció érintett meg a vasárnapi istentiszteleten a minap. Lelkésznőnk - Máté evangéliumának boldogmondásait megidézve - egy emberként szólította meg a gyülekezetét:- Boldog vagy, testvérem, ha reggel úgy tudsz felkelni, hogy első gondolatod nem az aznapi munkád, az elkövetkező nap problémái, hanem hálát tudsz adni az Úrnak az elmúlt sötétségért és az ébredésért. A padban ülő hívő ilyenkor résnyire nyitja lelki belső szobája ajtaját, ahová a prédikáció idejére visszavonult, és csendben figyel. Ám most egy hang egyszer csak kizökkentett ebből a boldog, kegyelmi állapotból.- És te?- Mi az, hogy én? Felkeléskor először - ha nem felejtem el - én is hálát adok az Úrnak - válaszoltam.- Mi az, hogy „ha nem felejtem el”? - szólt ismét, szinte vádlón a betolakodó. - Van, tehát, amikor elfelejted?- Igen, van. Na és? Van, amikor annyi probléma jut egy napra, hogy reggel, felkelés után rögvest elkezd kattogni az agyam, és gondolatban már a munkahelyemen végzem a feladatomat. Ez baj? - feleltem most már talán a kelleténél egy kissé ingerültebben.- Nem baj, de nem ez a helyes sorrend! Szebb, jobb s méltóbb, ha a napot az Úrnak adott hálával kezdjük, s sikeresebb is lesz, ha áldásával indulunk neki. A lelkésznő a szószéken ekkor egy tálat vett elő, amelybe először egy nagyobb követ, majd apró kavicsokat tett, végül a maradék helyet homokkal töltötte ki, és ezt mondta:- Ez a tál életünk szimbóluma. Az a fontos, hogy a megfelelő dolgok a megfelelő sorrendben kerüljenek a helyükre. Vagyis ha megfordítjuk a sorrendet, és elsőként az apró, jelentéktelen dolgoknak, a „homoknak" adunk helyet, a végén a kőnek, az életünket meghatározó legfontosabb résznek nem marad.- S te? - kezdte megint a hang. - Neked mi a nagy köved? De idegesítő ez! Az ember figyelne, „ő” meg itt jön, és kérdez. Mi lenne a nagy kő?- Hát persze, hogy a hit - válaszoltam kapásból, majd valahogy még önkéntelenül hozzátettem -, már ha éppen ráérek... Igen, mert amikor az ember fáradt, akkor van, hogy reggel néha elalszik, s akkor nincs idő sem ébredezni, sem pedig imádkozni. Ki az ágyból, és uzsgyi. Ilyenkor elfelejtődik az imádság. Most mit csináljak? Ilyen rohanó az életünk, s máskor is nehéz elvonulni. Meg különben is... - folytattam volna a többi, jól betanult mentség elősorolását, de „a hang” eltűnt. Úgy látszik, nem volt rá kíváncsi.- Adja Isten, hogy valamennyien megtaláljuk a nagy kövünket, és a helyes sorrendben tudjuk feltölteni életünk tálját. Úgy legyen, ámen — hangzott a zárszó, és a prédikáció véget ért. A frissen hallottak jegyzetlapjai ilyenkor még kicsit rendezetlenül hevernek lelki szobánk süppedős szőnyegén, de az ámenre muszáj előbújni. Majd rendet rakunk később, az „ülepedés” után. A felüdítő ének hangjára ki-ki lassan előmerészkedik, és visszazárja belső szobája ajtaját. Csak nem hagyott nyugodni a felismerés, hogy tényleg nem imádkozom minden reggel. De mit tegyek, ha olykor fáradt vagyok? Aztán ennyiben maradtam magammal, egészen másnap reggelig, amikor beérkezvén munkahelyemre, az aktuális hétre hajtottam a naptárt. Majd kicsit továbblapozva meglepetéssel láttam, hogy itt van az éves szabadságok időszaka, így nemsokára én is megkezdhetem szabimat, amikor lesz mód regenerálódni, megújulni, erőt gyűjteni. Vagyis eljön az az időszak, amikor újra elmerenghetünk életünkön, egyenesíthetjük kicsit a keskeny ösvényt, megfoltozhatunk néhány kapcsolatot, és lesz időnk, kedvünk, energiánk olvasni, töltődni, újjal ismerkedni. S amikor nem lehet az a kifogás, hogy reggel fáradtan ébred az ember... ■ Gyarmati Gábor Ne engedd, hogy a munkahelyi kudarcok megkeserítsenek! Amikor az üzleti kapcsolatok megfelelően működnek, akkor produktívak és hatékonyak lehetnek - és kellemesek. De ha az együttműködés valamilyen okból kudarcot vall, akkor az üzleti partnerek komoly mentális és érzelmi stresszt szenvedhetnek el. Úgy, mint bármely munkahelyi kudarc, egy sikertelen üzleti kapcsolat is lesújtó lehet. Ilyen helyzetbe került egyik barátom, Don. Üzleti partneréhez fűződő, egykor virágzó kapcsolata kezdett megromlani, mert nem egyformán vélekedtek arról, hogyan kell napi szinten együtt dolgozni a vevőkkel és a szállítókkal. Végül, mivel ezeket a konfliktusokat nem tudták feloldani, a vállalkozás szomorú véget ért. Az együttműködés felbontása miatt Don hatalmas anyagi veszteséget szenvedett el. Az egykor ígéretesnek tűnő kapcsolat elvesztése miatt csalódott Donban ez még inkább felerősítette a kudarc és a frusztráltság érzését. Általános és érthető, hogy ilyen helyzetben sokakon a keserűség, az elárultatás érzése vesz erőt. Mégis, amikor Don tapasztalta, hogy ezek az érzések kezdenek feltámadni benne, azonnal ellenállt. Nem engedte, hogy „a keserűség gyökere" a még meglévő kapcsolatát is lerombolja korábbi üzleti partnerével - ehelyett úgy döntött, békés megoldást választ. Nem a korábbi üzleti partnere érdekében hozta meg ezt a döntést, hanem saját magáért, mert megértette, hogy a keserűség hatással lehet életének más területeire is. Ahogyan elmondta: „Amikor megbántva érzem magam, könnyen bezárkózom mások előtt. Nem akartam ezzel aláásni a többi kapcsolatomat is.” A Biblia határozottan beszél ennek a valóságáról. A Zsidókhoz írt levélben olvassuk: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.’’ (12,14-15) A keserűség érzése romboló lehet, hasonlóan ahhoz, ahogyan a rák rombol az emberi testben. Ha megengedjük, hogy elburjánzzon, lerombolhat minket és mindenkit, aki az utunkba kerül. Tehát ahogyan a rákos daganatot eltávolítják, úgy a keserűséggel is el kell bánni, és el kell távolítani, mielőtt helyrehozhatatlan károkat okoz. Jézus erről beszélt, amikor elmondta, hogyan kell reagálnunk, ha valaki igazságtalanul bánik velünk. „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szállj átok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is’.’ (Mt 5,38-40) Talán vitatkozunk ezzel: „Igen - mondjuk —, de azok után, amiket velem tett, nem tudom megtenni, hogy valahogy ne reagáljak.” Jézus azt tanította nekünk, az ő követőinek, hogy nem kell „valahogy” megbüntetni őket vagy keresni a bosszút, hanem inkább megbocsátani - még akkor is, ha nem érdemlik meg, vagy nem is kérik. A megbocsátás és továbblépés sokkal inkább a mi javunkat szolgálja, mint azokét, akik nekünk ártottak. Kétségtelen, hogy az elrontott üzleti ügyek keserűséget okozhatnak, de Isten kegyelméből és azzal, hogy inkább a békességet keressük, mint a konfliktus fokozását, nem kell, hogy a keserűség bennünk maradjon. ■ Rick Boxx Forrás: Monday Manna SEMPER REFORMANDA „Bizalmunkat a sok rimánkodásba, kiabálásba és kántálásba vetjük, amit viszont Krisztus megtiltott, amikor azt mondja: senki sem hallgattatik meg bőbeszédűsége miatt (Mt 6,7). Ez a helyzet az ügyetlen prédikációknak köszönhető, amelyekkel nem azt teszik, amit drága atyáink tettek a régi időkben, vagyis hogy felhívják az emberek figyelmét fáradságos munkával a lélek helyes és komoly imádságára, hanem arra használják őket, hogy egyedül a külsődleges látszatban és a szóbeli imádságban keressék hasznukat.” M Luther Márton: A Miatyánk német magyarázata (Bellák Erzsébet fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét’.’ (Gál 6,2) Szentháromság ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten küzdelemre hív a kísértésekben; a küzdelem része a kölcsönös megbocsátás is (lásd Mt 6,14-15). Isten szeretete és jósága körülöleli életünket: „Jó az Úr mindenkihez, és irgalmas minden teremtményéhez.” (Zsolt 145,9; EK) Ezért kérhetjük őt: „Szabadításod után sóvárog a lelkem, a te igédben van reménységem.” (GyLK 752,11) Krisztus törvénye: a szeretet parancsa (lásd Gál 5,14). Ennek betöltéséről tanít Urunk mezei beszédében. Egymás terhének kölcsönös elhordozása mindezt is jelenti: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. (...) Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek..!’ (Lk 6,36-38) Egyszóval: éljünk az aranyszabály (lásd Lk 6,31) szerint! Dr. Luther tanítja: „A keresztyén akkor irgalmas, ha nem keresi csak a maga hasznát, hanem nyitott szemmel járva szerte, egyformán néz mindenkire: barátra és ellenségre, ahogy mennyei Atyánk cselekszik. Ahol az irgalmasság nincs meg, ott hit sincsen!” Pál így figyelmeztet: senki sem lehet a másik ember bírája, mert „mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek. Ne ítélgessük hát többé egymást, hanem azt ítéljétek meg inkább, miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást.’’ (Róm 14,12-13) Péter és Pál oszlopapostolok közös névünnepén emlékezzünk küldetésükre: „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat; önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért.” (2Kor 4,5; LK) Ő cselekvést, történést, öröklétet munkáló, élő igéjével gyógyította meg a bénát, akit felebarátai fizikailag hordozva, leleményes szeretettel elé vittek. „Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid. (...) Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Lk 5,20.24) A Jeruzsálem várfalait újjáépítő izraeliták „előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről”. „Jogos volt minden, amit reánk hoztál, mert... mi hitszegők voltunk... [őseink] nem tértek meg gonosz cselekedeteikből'.’ (Neh 9,2.33.35) A megbocsátás is a kölcsönös teherhordozás része: „És amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket’.’ (Mk 11,25) Pál felszólít: a gyülekezet Krisztus teste, ezért „ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (íKor 12,25). - A gyilkos Barabbás szabadon bocsátását követelte a nép Pilátustól, s ő „Jézust... kiszolgáltatta akaratuknak. Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont..., és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után’.’ (Lk 23,25-26) Pál üdvözöl, s figyelmeztet: „...állítsátok helyre a jó rendet magatok között..., jussatok egyetértésre..!’ S apostoli áldását küldi: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!" (2Kor 13,11.13) Kérheted szent jelenlétét: „Ó, te dicső Szentháromság, / Légy velem ma és míg élek!” (EÉ 249) ■ Garai András HIRDETÉS Felhívás evangélikus pedagógusok számára „Abban az időben, amikor összegyűjtelek, haza is hozlak benneteket. Meglátjátok majd, hogy jórafordítom sorsotokat! - mondja az Úr!’ (Zof 3,2oa.c) Kedves Testvérek! A Magyarországi Evangélikus Egyház keresi azokat az evangélikus elkötelezettségű, de nem evangélikus nevelési és oktatási intézményben dolgozó pedagógusokat, akik szívesen csatlakoznának az evangélikus pedagógusok országos közösségéhez. Várjuk azokat a tanárokat, tanítókat, óvodapedagógusokat és a közművelődésben dolgozó szakembereket, akik evangélikus gyülekezetekhez tartoznak, de saját intézményükön keresztül nem kapcsolódnak közvetlenül az evangélikus egyházhoz. Egyrészt szeretettel hívjuk a pedagógus testvéreket a Reformáció és oktatás programsorozatának keretében augusztus 29-én megrendezendő konferenciára, másrészt mint Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet szeretnénk velük ápolni a kapcsolatot, felajánlani szolgáltatásainkat, támogatni szakmai és lelki fejlődésüket. Hosszú távon pedig reméljük, hogy közös erővel egy evangélikus elkötelezettségű szakmai közösség élményét, kapcsolatrendszerét, hátországát is ki tudjuk alakítani. Jelentkezni a honlapunkról elérhető on-line adatlap (http://evangelikusoktatas.hu/pedagogusok-kozossege) kitöltésével lehet. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!
