Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-21 / 25. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. június 21. »- 13 Hitünk és pénzünk Avagy mi a közös egy apácában, egy evangélikus lelkészben és egy üzletemberben? ► Három ember, három terület, három megközelítés - közös érdeklődés. Összeállításunkból megtudhatja, hogyan nézne ki az ideális protestáns gazdaság, milyen szerepe van a keresztény értékeknek és embereknek a nagyvilág gazdasági életében, és milyen morális kérdések foglalkoztatnak egy hívő üzletembert. Szabó B. András Kalandozások Tesz-Vesz Városban Szabó B. András evangélikus lelkész a pestújhely-újpalotai gyülekezetben. Doktori disszertációját a pénz kulturális szerepének teológiai értelmezéséből írta az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Elméleti és gyakorlati szempontból látja és láttatja a hit és a pénz, a gazdaság és a spiritualitás összefüggéseit.- A vallásosságnak komoly hatása van a pénzügyekre, és erősen kultúrafüggő, hogyan gondolkodunk az anyagiakról. A vallási közösségek más-más módon viszonyulnak a pénzhez, ez az évszázadok során hatott a gazdaságukra is. Alapvetően meghatározta a gondolkodást, hogy milyenek hitük előírásai a pénzről. Mindennek nyomait meg lehet találni ma is, például a hagyományosan protestáns, északi országok pénzhez való viszonyában, adómoráljában és a dél-európai országok pénzügyeiben - állítja Szabó B. András. Ezen a ponton felvetődhet: létezik-e ideális evangélikus gazdaság?- A protestáns logika a Tesz-Vesz Város logikája, ahol mindenkinek megvan a maga - Istentől kapott - hivatása, amelyet szépen elvégez, és amelyből középszerűen megél. Az egész modellünk erre a jófajta középosztálybeliségre épül; a koldulás sem fér bele, és a dőzsölés sem. Ebből az is következik, hogy az evangélikusság a peremrétegeket nehezen éri el. A leszakadó térségekben sem az evangélikus templomba vezető utat találják meg a legszegényebbek. A gazdasági történések azonban minden embert érintenek, az elszegényedés, a hitelválság számos gyülekezeti tagszámára jelent valós fenyegetettséget.- Ma Magyarországon a gyülekezeteknek hitvallási kérdés is lehetne, J hogyan bánnak az erőforrásaikkal. Ez az őskeresztényeknek már sikerült: ahogyan ők a pénzzel gazdálkodtak, az modellértékű volt a szélesebb római társadalom számára. Egy szétszakadó társadalomban nagyon kevés olyan hely van, ahol a leszakadó és a jómódú réteg egy közösség egyenrangú tagjaként találkozhat. A gyülekezet ilyen hely: az úrvacsora közösségében Isten előtt egyenlőek vagyunk, függetlenül attól, hogy mennyi van a bankszámlánkon. A lelkész-teológus szerint igazán fontos pillanatok a gyülekezet életében, amikor a tagok a közösséget meg tudják élni úgy is, hogy egy jó ügyre - például lakhatási problémák megoldására - áldoznak, vagy összeadnak valamire, ami az egész közösség javát szolgálja.- Minőségi különbséget jelenthet, ha valamit önerőből adunk össze, mint ha valami az ölünkbe hullik. Ugyanakkor a külső támogatást sem kell megvetni, ha jó célra fordítható. Szabó B. András lelkészként azt tapasztalja, hogy az üzleti életben dolgozó templomba járók hétköznapi és vasárnapi szerepe olykor két teljesen különböző embert kíván. Ezt nagyon nehéz összeegyeztetni, tehát feszültséggel jár.- Lehet, hogy valaki hét közben kemény, rámenős üzletember, hétvégén pedig ott ül a templomban, és bibliai történeteket hallgat, amelyek a szétosztásról, a másik előtérbe helyezéséről szólnak. Ami pedig a gyülekezet vezetőit illeti: fontos, hogy a lelkészek tájékozottak legyenek gazdasági kérdésekben.- De ne essünk túlzásokba, amikor egyébként is minden a pénzről szól. Visszatetsző lenne, ha papi ruhás menedzserek potyognának ki a teológiáról. Hogyha vállalhatatlan, hivalkodó költekezést képvisel az egyház, az borzasztóan visszatetsző. Ezért is mondom azt, hogy a gazdasági viselkedés alkalmazott igehirdetés. Ha nem esünk abba a hibába, hogy a pénzt ismerjük nagyon jól, és ehhez igazodik a gyülekezeti élet, hanem a hitünket ismerjük nagyon jól, és ez határozza meg a pénzügyeinket, akkor tudunk hiteleset, érdekeset, alternatívát képviselni. Fordítva nem. Isten a végső cél az üzleti életben is Baritz Sarolta Laura nővér közgazdász és Domonkos-rendi szerzetes. Doktori disszertációját az értékek gazdasági szerepéről írta és védte meg a Budapesti Corvinus Egyetemen, ahol számos hallgatónak tart előadást az emberközpontú gazdaságról. Mielőtt belépett a rendbe, a Pepsi-Cola cégnél is dolgozott kereskedelemfejlesztési menedzserként. Disszertációjában bizonyította, hogy az ember hátrányos környezetben is tud erényes lenni és törekedni a jóra. Hirdeti, hogy az üzleti életben is Isten áll az értékek csúcsán. Laura nővér élete és munkája szép példája annak, hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani, hogy az ember érdeklődési köre és hite ne különüljön el egymástól. A munka és a hit szerinte nem választható szét, hiszen az ember a közéletben is megélheti a hitét, illetve ha gazdasági területen dolgozik, akkor ott is. Az ember minden körülmények között képes arra, hogy erényesen éljen, és a jót cselekedje - a különböző gazdasági és társadalmi berendezkedések nem kényszeríthetnek senkit arra, hogy rosszat tegyen. Állításait bizonyította is: kutatásában 302 kérdőívet elemzett, amelyekből kiderült, hogy az emberek valóban képesek az értékközpontú gazdaságot megvalósítani a gyakorlatban. A megkérdezettek jelentős csoportja például úgy is képes volt erkölcsös és motivált maradni, hogy munkahelyi környezetét szakmai vagy emberi szempontból nem tartotta megfelelőnek. Laura nővér gazdasági modelljében a legalsó szinten az anyagi javak állnak - mint amilyen a fogyasztás, a pénzügyek, a marketing vagy a profit. Ám ezeket sem szabad elvetni, mert szükségesek a gazdasági élethez.- A pénz is jó, ha levesszük a bálványok polcáról, és visszatesszük oda, ahová való: az eszközök legalsó szintjére. Hiszen pénzen veszem a céljaim eléréséhez szükséges eszközöket. Tehát a pénz a szolgák szolgája - mondja. De csak az értékek szférája teljesíti ki és töltheti meg tartalommal a gazdaságot.- A görögök szerint és Aquinói Szent Tamás szerint is az erkölcsi értékek azok, amelyek a legmagasabb szinten vannak ebben az értékhierarchiában, és ennek a legtetején Isten áll. Tehát a végső cél Isten az üzleti életben is. Ha azonban az ember az üzleti és gazdasági életben Istenről beszél, tudnia kell, milyeji nyelvet használ. A Corvinuson például, vagy ha világi marketingkonferenciára hívnak előadónak - mondja Laura nővér -, számolnom kell azzal, hogy nem fogom tudni ránézésre megmondani, ki hívő, és ki nem. Ilyenkor olyan kommunikációt kell alkalmazni, amelyet a nem hívő is megért. Lehet nekik beszélni értékekről, emberről és mindezek mentén Istenről. Tudományosan kell megközelíteni a kérdést úgy, hogy az előadó beláttassa: az ember teljességébe Isten is beletartozik. Baritz Sarolta nem azért lépett be a rendbe, mert rossz tapasztalatok érték marketinges munkája során, és valami gyökeresen mást akart. Sőt korábbi tapasztalatait jelenlegi munkájában is igyekszik hasznosítani.- Hívő voltam akkor is, és soha nem éreztem úgy, hogy önzőn vagy anyagiasán viselkedem. A dolgokat végül az tette a helyére, amikor az édesanyám beteg lett. Ez arra mutatott rá, hogy a szeretet - édesanyámat ápolni - nagyobb érték, mint a világi javak: hogy céges autóm van, nagyon magas fizetésem van, sokat utazom, jó munkahelyi környezetben vagyok. Sarolta azért választotta végül a Domonkos-rendi nővérek fehér szerzetesi ruháját és életformáját, mert így tudta a legmagasabb szintet, a legfontosabb célt teljes személyével szolgálni.- így végül visszakaptam a közgazdaságtant is, csak nem a saját utamon, ami további munkát jelenthetett volna egy multinál, hanem szerzetesi módon, Isten akarata szerint, elméleti és gyakorlati munka formájában, egyfajta misszióként. Most azon dolgozom, hogyan lehet a keresztény elveket és értékeket megvalósítani a nagyvilág gazdasági életében. Ezt pedig nagyon szívesen és odaadóan teszem, mert nagyon sok értelmet találok benne. Mégis mennyi a császáré? Benkő Vilmos mélyen hívő evangélikus és befektető, a kispesti gyülekezet tagja. A Csodalámpa Alapítványnál beteg gyerekek kívánságait teljesíti, egyúttal a Speak Academy alapítója, ahol fiataloknak segít elsajátítani a nyilvános beszéd fortélyait - angol nyelven. Erőforrásainak legalább tíz százalékát jó ügyekre fordítja, és úgy gondolja, minél több pénze van, annál több embernek tud segíteni. Korábban bankjegykiadó automaták hálózatának indításával és felfuttatásával foglalkozott, tíz év Baritz Sarolta Laura után azonban úgy döntött, megvalósítja saját álmát: megkereste azokat a területeket, ahol komoly változás várható az elkövetkező tíz-tizenöt évben. Választása az egészségügy, a megújuló energia és a mesterséges intelligencia területeire esett: van szoftverfejlesztő cége, klinikája, és megújuló energiákkal is foglalkozik befektetői szinten.- Hosszú távon fontos gazdasági kérdés, hogy a jövő változásai, lehetőségei és problémái mellett egy ország vagy egy földrész mennyire hajlandó elkötelezni magát. Ma egy folyamatosan változó közegben próbáljuk megtalálni a helyes válaszokat, és ebben a folyamatban én szeretnék részt venni. Hiszen a jövő kérdéseit valaki el fogja dönteni. Komoly veszély van abban, ha mindez nem a mi értékrendszerünk, keresztény etikánk alapján történik, azért, mert megijedtünk a változástól, vagy csak a fejünket tudtuk rázni, hogy nem így kellene. Tevőlegesen kellene szerepet játszani ezekben a folyamatokban, érteni kellene bizonyos témákhoz, hogy válaszokkal tudjunk szolgálni, és ne kerüljünk a peremre mint kívülálló, komolyan nem vehető hozzászóló. Akkor is ismernünk kell bizonyos folyamatokat és irányzatokat, ha nem értünk egyet velük. Munkája során ugyan igyekszik elkerülni azokat a gazdasági és üzleti területeket, amelyekkel hívőként nem ért egyet, ám ez nem jelenti azt, hogy soha nem kerül olyan helyzetbe, amely komoly erkölcsi próbatétel elé állítja.- Egy üzletember sokszor dilemma elé kerül. Például amikor azt látja, hogy a korrupció jelen van minden területen. Afrikában vannak olyan világi vezetők, akik még a segélyszervezetektől kapott pénzt is ellopják, de itthon is tudunk hasonló esetekről. Ezek lerombolják a becsületes emberek hitét és kitartását. Az egyház, a gyülekezet lehetne az a fórum, ahol a döntéshozók, üzletemberek ezekről a kérdésekről is beszélhetnek, ahol lelki értelemben eligazítást kaphatnak. Például amikor a Bibliában azt olvasom, hogy adjátok meg a császárnak, ami neki jár, elgondolkodom: mit jelent ez? Konkrétan mennyi legyen a császáré? Mint elv nagyon fontos, de hol van a határ? Ha a vezetők nem a nép ügyét szolgálják, mondhatom-e azt, hogy én nem adok nekik egy vasat sem, inkább a rászorulókat támogatom? Hogyha az ember ezekben a dilemmákban nem kap segítséget, akkor egyéni válaszok születnek óriási különbségekkel, és az káoszhoz vezet - mondja. Benkő Vilmos „hobbija és szenvedélye” hogy segítsen az embereknek, fiataloknak önmagukra találni, mivel szerinte ennek az országnak el kell mozdítani az önbizalom-mutatóját.- Ameddig az ember nincs meggyőződve róla, hogy képes értéket képviselni egy folyamatban, egy képletben, amit úgy hívunk, hogy élet, hiába adok neki pénzt. Ugyanis azokon a fórumokon, ahol képviselnie kellene magát, az ügyét vagy az országát, el fog bukni. Ha viszont rendelkezik önbizalommal, képes nagyot álmodni, és az álma mellé megszerezni a támogatást is. Az önbizalom megszerzésében a retorika nagy segítség.- Egy jármű, amelynek a hátára felültetem az embereket, hogy jobban haladjanak. Színpadra viszem, és megtanítom angolul beszédet mondani őket. Felemelő, hogyha valakit el tudok vezetni egy olyan belső állapotig, amikor azt tudja mondani: elég volt a sopánkodásból, kezdeni akarok valamit az életemmel. Fontosnak találom, hogy ezt mindenki találja meg, és Isten dicsőítésére használja. Hiszen csak így tudjuk igazán egymás életét jobbá tenni. ■ LaborcziDóra Benkő Vilmos
