Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-21 / 25. szám
„És hányán ülnek süketen talán még a gyönyörűen felújított templomaink szószékei alatt is abban a hiszemben, hogy »nem vagyok bűnös, nem vagyok elveszett, csupán a lelkészünk olykor elragadtatja magát, és túldimenzionálja a bűn kérdését«.” Elvesztél? Keres az Isten! !► 2. oldal „A mai ébredések szerte a világban karizmatikus, vagyis biblikus karakterűek. Latin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában és a nyugati területeken is naponta tízezrek térnek meg, és nagyobb részük nem eksztatikus, csodacentrikus vallásosságba, hanem az üldözéseket, szenvedéseket is elviselő, tudatos Krisztus-követésbe.” Ébredés a hetvenes években !► 11. oldal „A pénz is jó, ha levesszük a bálványok polcáról, és visszatesszük oda, ahová való: az eszközök legalsó szintjére. ” Hitünk és pénzünk 13. oldal „Nem szunnyad őriződ” W- 2. oldal Ordináció Csömörön és Pürkerecen !► 3. oldal Bajor püspök - az eutanázia ellen V* 4. oldal Bonyhádi tehetséggondozás 1*- 5. oldal Lekötött nyelvű harangok W- 6. oldal A középső kereszt üzenetei W 11. oldal „A templom megtelt” - jelzi a felirat a táblán. A szívet melengető mondattal sajnos német nyelvterületen sem mindig találkozhatunk az átlagos vasárnapi istentiszteletek alkalmával... A felvétel a június 3-7. között Stuttgartban lezajlott német protestáns egyházi napok egyik helyszínén készült. A röviden már lapunk múlt heti számában ismertetett megarendezvényről összeállításunka 7-10. oldalon. ■ Fotó: dr. Sramó András Nádasdi „épülések” ► Nemcsak hatvanéves templomát sikerült felújítania a nádasdi gyülekezetnek, hanem a meglévő melléképület átalakításával kézművesműhelyt is létrehoztak a közösség és a kistelepülés életének gazdagítására. Az elvégzett munkákért június 13-án, szombaton délután istentisztelet keretében adtak hálát. Az ünnepségen Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában Rostáné Piri Magda, a Vasi Egyházmegye esperese, Körösi Krisztina helyi lelkész, illetve Rác Miklós nyugalmazott lelkész működött közre. Azok a hívek, akik nem fértek el a templomban, az udvaron felállított sátrak alatt foglalhattak helyet. A nagy létszámra való tekintettel az úrvacsoraosztás a jelen lévő lelkészek segítségével több helyszínen zajlott. A meghívón szereplő ige, Zsolt 127,1 alapján Szemerei János arról beszélt, hogy a hálaadó alkalmak legfelemelőbb része az, amikor valamilyen formában megtapasztaljuk, hogy törődik velünk, és munkánkban mellénk szegődik az Isten. Az ő áldása és segítsége nélkül ez az ünnep sem jöhetett volna létre. Az istentisztelethez kapcsolódó közgyűlésen köszöntőt mondott többek között V. Németh Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkára, Mészáros Tamás egyházkerületi, valamint Mórotz Zsolt egyházmegyei felügyelő, Karvalits Zoltán helyi polgármester és Takács László helyi plébános. (Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere levélben juttatta el jókívánságait,) Az elvégzett munkálatokról Körösi Krisztina adott tájékoztatást. Elmondta, hogy pályázati forrásból, egyházi támogatásból és adományokból sikerült megvalósítaniuk a templom felújítását. Beszélt arról is, hogy a kézművesműhely kialakításával, illetve a hozzá kapcsolódó tanfolyamok szervezésével az a céljuk, hogy olyan jövedelemtermelő tevékenységet folytassanak, amely lehetővé teszi az egyházközség önfenntartó erejének növelését. A varrógépekkel és más eszközökkel is felszerelt épületszárnyat Rostáné Piri Magda esperes áldotta meg az alkalom zárásaként. A népes gyülekezetei végezetül szeretetvendégség várta az udvaron felállított sátrak alatt. ■ AM Te Deum ■ Hegedűs Attila Olykor-olykor katolikus misén részt véve mindig felkapom a fejem a záró párbeszédre:- A szentmise véget ért, menjetek békével.- Istennek legyen hála! Aki hétről hétre benne él, annak talán természetes, de az alkalmankénti miselátogatónak fontos tudatosítani magában: a hálaadás nem annak a ténynek szól, hogy vége van, hanem annak, hogy megtörtént. Ha ezt nem tudjuk, és nem tudatosítjuk magunkban, a párbeszéd maga ironikus hangzásúvá válik. Iskoláink Te Deum istentisztelete a tanévzáró istentisztelet; az elnevezés a benne megszólaló imára utal: „Téged, Isten, dicsérünk, téged Úrnak ismérünk. Téged, örök Atyaisten, mind egész föld áld és tisztel. Téged minden szép angyalok, kerubok és szeráfkarok, Egek és minden hatalmak szüntelenül magasztalnak.” Az örömnek és a hálaadásnak az imádsága ez - épp ezért nem baj, ha tisztázzuk, miért adunk hálát. Diákjaink első reakciója: hálát adunk, hogy vége van. Vége a sulinak, a tanításnak, a hajnali keléseknek, a dolgozatoknak és javítódolgozatoknak.. . Álszentek lennénk, ha ezt nem vennénk figyelembe. Régvolt az diák, aki az iskolai létre csak a szépségnek, az örömnek áradásaként emlékszik. Alig hiszem, hogy lenne olyan, aki nem emlékszik rá, milyen hatalmas betűkkel írták napról napra a táblára: „!, ó!, ió!, ció!, áció!...” A „Hála Istennek!” felsóhajtás az ő számukra azt jelenti: de jó, hogy vége van! Pár napja végzős, nyolcadikos általános iskolás diákokat kérdeztem meg: visszatekintve hogyan látják az elmúlt nyolc évüket. Az egyik fiú elkezdte sorolni, hogy milyen problémák voltak az előző hétvégi osztálykiránduláson, mi volt a baj a szállással és a programmal. Próbáltam emlékeztetni: én nem egy hétvégére, hanem nyolc évre kérdeztem rá - sajnos nem tudtam kizökkenteni, nem tudtam rávenni arra, hogy próbáljon meg magasabbról rátekinteni az életére. Nem haragszom rá. A tanév végi fáradtságban nehéz messzire látni, nehéz nemcsak a jelen állapotot, hanem a múlt teljes folyamát észrevenni. Az „Istennek legyen hála!” mondatot a túlzsúfolt agy csak így tudja folytatni: „Hogy vége van!” Ilyen értelemben a tanárok sem kivételek, az utolsó napokban ők is vágynak már a lezárásra. De ha fáradtságunk nem is akarja, mi azért dönthetünk úgy, hogy a hálaadásnak a másik oldalára is figyelünk: hála azért, hogy megtörtént. Mert nem igaz, hogy minden, ami történt, csak a fáradtság és a tanév végi nyűg szemüvegén keresztül látható. A tanév teli volt örömmel, nevetéssel, olykor nehezen, de megszerzett tudással, szerelemmel és csalódással, az önismeret mélységes bugyraival és szárnyaló napokkal is. Mindennel, ami azt jelzi: élünk, és Istennek terve van azzal, hogy élünk. Nemcsak a végéért adunk hálát, hanem az egész folyamatért. Életszerűnek és emelkedettnek lenni egyszerre - ez a nagy feladat. Tudomásul venni, hogy a Te Deumban benne van a lezárás okozta öröm - de felemelni fejünket, hogy benne legyen a tanév miatti öröm is. Köszönöm, Uram, hogy vége van, és köszönöm, Uram, hogy megtörtént. Felvidéki evangélikusok között a Közel Istentiszteleti és koncertalkalmakon szolgált június 12-14. között a szlovákiai Hosszúszón, Sajógömörben, Rozsnyón és Tornaiján az Evangélikus Hittudományi Egyetem zenekara, a Közel. A felvidéki út a Magyarországi Evangélikus Egyház határon túli szolgálatát erősítette egyházunk országos irodája gyülekezeti és missziói osztályának támogatásával. A zenekart nagy szeretettel fogadták a meglátogatott gyülekezetek tagjai, örömmel kapcsolódtak be a közös éneklésbe is. Az istentiszteleteken és a koncerteken Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkész hirdetett igét. A helyi programot az ott szolgáló, magyar nyelven prédikáló lelkészek és Lóczy Tibor, a Szlovákiai (Felvidéki) Evangélikus Missziói Központ vezetője szervezték. ■ Pángyánszky Ágnes felvétele
