Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-14 / 24. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2015. június 14. !► 11 Templomkertem ► Mostanában egyre többet hallani a Luther market néven indult, azóta Templomkertre „keresztelt” régi-új kezdeményezésről, ugyanis április óta új koordinátora van a programnak. Az alábbiakban az új projektgazdát, Orosz Andreát (Veres Andit) kérdeztük az eddigi lépésekről és a jövőbeli tervekről.- Eddig legfőképpen zenei oldaláról, a Palinta Társulatból ismerhettük, találkozhattunk Önnel egyházi rendezvényeken (is). Emellett most egy teljesen más irányú kezdeményezés koordinátora lett. Mi ennek a története?-Néhány évvel ezelőtt a Palinta Társulat zenei előadásaival csatlakozott a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Fenntartható fejlődés programjához (www.tied.meot.hu), amelynek élményanyaga tovább növelte bennünk a környezettudatos életforma kialakításának elősegítése iránti elköteleződésünket. A zöld gondolatot folytatva azon kezdtünk el tanakodni, hogyan hasznosíthatnánk azt a rengeteg kilométert, amelyet a Palinta-turnék alatt megteszünk az országban. így alakult meg a Zöldellő Facebook-csoport. A tagoknak vidéki őstermelőktől szállítunk terményeket Budapestre. Ez most kicsiben működik. Nem titkolt célom, hogy a Templomkert egfk projektjeként ezt „nagyban” is megvalósítsuk, nemcsak a Palintával, hanem mindenkivel, aki „hivatalból” egyébként is utazik autóval, és szívesen csatlakozik egy ilyen kezdeményezéshez. A Templomkert koordinátori pályázatra férjem (dr. Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense - A szerk.) hívta fel a figyelmemet, ezzel a rövid megjegyzéssel: ez neked való!- Több évig folyt a szervezés, egyeztetés a Luther market néven indult, később Templomkertre keresztelt programmal kapcsolatban. Korábban is tettek kis lépéseket a színfalak mögött, ám az első nyilvános megjelenés idén május 16-án Debrecenben, az Északi Egyházkerület missziói napján történt. Mennyiben van kapcsolata most meghirdetett projekt és a korábbi elképzelések között?-Új elgondolásokkal szeretnénk egy hosszú távon működőképes, nem profitorientált vállalkozást létrehozni egyházunkban. így első lépésként elkészült honlapunk (www.templomkertem.com), hiszen ma már webes felület nélkül szinte elképzelhetetlen bár-ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu milyen kezdeményezés életképességének megőrzése. Második lépésként egy fotópályázattal igyekeztünk népszerűsíteni a templomkertek esztétikus és gyümölcsöző kialakítása iránti igényt, amelynek díjátadóval egybekötött eredményhirdetése június 9-én, 18.30-kor lesz a budapesti Lilaköd könyveskávézóban. Részt vettünk az Északi Egyházkerület missziói napján is, ahol néhány terméket saját standunkon árultunk, illetve számos érdeklődővel sikerült megismertetnünk a Templomkert projekt törekvéseit.-Milyen tapasztalatai voltak az említett rendezvényen? Hogyan fogadták a résztvevők, az oda látogatók a standot? Kik segítettek a lebonyolításban?- Mint említettem, a látogatók nemcsak örültek a standnak, de sokan részvételi szándékukat is jelezték, megosztották velünk saját tapasztalataikat, és azt is elmondták, hogy szívesebben vásárolnának magyar őstermelőktől, mint a nagy üzletiáncoktól. Természetesen sok régi ismerőssel is találkoztunk. Volt, aki kifejezetten vásárolni jött, nagyon sokan érdeklődtek, és a helyi lakosok közül jó néhányan „csak” arra vágytak, hogy beszélgessenek. A lebonyolításban természetesen a Palinta Társulat tagjai, az őstermelők (akik a standon kiállítottak) és barátaink segítettek.- Milyen termékekkel lehetett találkozni a Templomkert standján a missziói napon?- Több termékkel jelentünk meg, ezeket a honlapon részletesen is ismertettük, hogy már előre készülhessenek a potenciális vásárlók. Most csak kettőt emelnék ki: az egyik a nagyon jó minőségű őstermelői pirospaprika volt, amelyből kedvező ára miatt sok fogyott, és a Katona evangélikus kötődésű borászat termékeit is meg lehetett vásárolni, kóstolni.- Mi a következő lépés? Milyen új pályázatok, lehetőségek vannak kibontakozóban?-Nyáron termelői-vásárlói adatbázist fogunk létrehozni, és terveink szerint egy on-line piacteret is integrálunk a honlapunkhoz, amelyen keresztül az internetkapcsolattal rendelkező vásárlók könnyedén leadhatják rendeléseiket. Ezúton is kérjük az őstermelőket, barátaikat, ismerőseiket, akiknek fontos, hogy a termény közvetlenül a fogyasztóhoz jusson, és fontos az is, hogy evangélikus színekben történjen mindez, illetve azokat a vásárlókat, akik szívügyüknek tartják a környezettudatos és egészségmegőrző gondolkodásmódot, keressenek minket, hogy össze tudjuk kapcsolni őket egymással. Minden eddigi és jövőbeni kezdeményezésünkről részletesen lehet olvasni honlapunkon és Facebook-oldalunkon.-Hogyan lehetne röviden összefoglalni a projekt célját?- Célunk a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteiben és intézményeiben a környezetvédelem, a zöld szemlélet megvalósulásának előmozdítása, az Isten adta föld termőerejének közösségi hasznosítása, valamint a Templomkert projekt koordinálása, melynek megvalósulása esetén gyülekezeti vagy egyéb keretek között a projekthez csatlakozó termelők terményei közvetienül juthatnának el a vásárlókhoz. ■ JCsCs Hiúságom vására - is Gondolatok az idei ünnepi könyvhét margójára Sokaktól hallottam már a korábbi könyvhetek alkalmával, írótársaktól és irodalombarátoktól: „Ez itt kész hiúság vására’.’ A fenti kifejezés - a közhittel ellentétben - nem William Thackeray 19. századi leleménye, hanem egy olyan keresztyén életvezetési könyvben bukkant föl először, amely nemcsak a puritán irodalom legtöbbet forgatott alkotása, hanem része a pietista örökségnek is. Az először 1678 februárjában megjelent, számtalan kiadást és filmfeldolgozást megért John Bunyan-könyv főszereplője Christian (Keresztyén), aki beszélő nevű, azaz allegorikus helyeken bolyong az Égi Város felé vezető rögös úton. Többek között a Csüggedés Mocsarában, az Akadály Dombján, a Halál Árnyékának Völgyében, Kétkedésvárban s természetesen a Hiúság Vásárán is tévelyeg, mire megleli az igaz utat és Isten székhelyét, az Égi Várost. Nos, nagyjából ugyanezeket a stációkat kell végigjárnia, dedikálás közben végigülnie mindazoknak, akik belevetik magukat a hol vacogtató hidegben, hol - mint az idén - gyümölcsérlelő hőségben megrendezett ünnepi könyvhetek forgatagába. A legerőteljesebb mégis a Hiúság Vására-élményünk lehet. Akad itt dedikáló váltótársának a helyet vonakodva átengedő tollforgató, „látjátok, kivel beszélgetek éppen” büszkeségű, nagyember-nagyasszony mániás látogató és kolléga, de - hála Istennek - mindig akadnak örömteli percek is. Hogy csak az idei saját élményeimet említsem: találkozás Fenyvesi Félix Lajos baráti költőtárssal, az Evangélikus Élet kiváló publicistájával, a rég látott Kántor Péter költővel vagy éppen azzal a jeles filmrendező dramaturggal, Jánosi Antallal, aki 2001-ben páros filmportrét forgatott férjemről és rólam. De említhetném újabb barátaink közül Czimbal Gyula fotóművészt, a kevesek egyikét, aki képes folyton grimaszoló ábrázatomról „felnőttes” portrét alkotni. Ami pedig az idei könyvünnep legnagyobb öröme számomra, az a 2007 óta Magyarországon élő, magyar irodalmi remekeket, Kosztolányit, Örkényt franciára fordító író barátom, a Marseille közelében született s a filmes világban jól ismert Thierry Loisel Pécsi utazás című regényének megjelenése. E könyv szövege - Barna Anett költői szépségű fordításában - már kézirat korában magával ragadott, s nem csupán azért, mert Pécsett születtem. Ez a regény - biblikus, Ádámot és Évát ábrázoló címlapjával - egyben egy régi szegedi diáktárs, a május elején elhunyt kiváló szerkesztő, Székely Sz. Magdolna méltó emlékműve is, hiszen ez volt az utolsó, nagy gonddal és szeretettel végzett munkája. Érdekes, nemcsak hiúság vására, de tarka perzsavásár is ez a minden kora nyári könyves kivonulás. Ahol a boszszantó közjátékok mellett nem ritkák a kifejezetten megrendítő pillanatok sem. Számomra ilyen volt egy nagybetűs Találkozás egy ismeretien, a közelmúltban megözvegyült hölggyel, aki sok más íróé mellett az én könyveimet, folyóirat-publikációimat is hosszú ideje gyűjtögeti. Ebben az évben, anyagi erő híján, nem Szürkeháj - Kétszemmütét története című új könyvemet íratta alá velem, hanem egy jó tizenöt éves irodalmi lapot, továbbá sok-sok díszes - baráti körének könyvheti vásárfiául szánt - kis kartonlapot s két, gondosan bekötött, keménytáblás Dedikálások könyvét, amelybe negyven év alatt sokunk kézjegyét gyűjtögette össze, fia és lánya számára. Sokan megkongatják a harangot az irodalmi művek és az írók sorsa fölött. De amíg ilyen olvasók léteznek, nincs se okunk, se jogunk bosszankodni és szomorkodni. Legfeljebb egy halk könyvheti imában azt kérni, hogy akik ennyire megbecsülik az írott szót s annak gazdáit, azoknak egy kicsivel több pénze juthasson könyvekre... ■ PetrőcziÉva EVÉL&LEVÉL&LEVÉL&LEVÉL Halálbüntetés - halálos ítélet - életvédelem Fontosnak tartom Drüszler Ferenc írását (Halálbüntetés - „Roma locuta, causa finita”, EvÉlet, május 24., 15. o.), amely egyházi vezetőségünk halálbüntetéssel kapcsolatos nyilatkozatára (A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége elutasítja a halálbüntetést, május 10., 1. o.) válaszol. A kérdés alapos átgondolására késztet mindnyájunkat. Egyházunk egyértelműen életvédő nyilatkozata napokkal azután jelent meg, hogy hazánk jó rendjéért felelős miniszterelnökünk kérdése egy brutális gyilkossággal kapcsolatban a halálbüntetésre vonatkozóan elhangzott. Az a látszat keletkezett, mintha nekünk komoly, életet fenyegető születendő törvényt kellene sürgősen megakadályoznunk. A múlt rendszerek koncepciós pereit követő halálos ítéletek áldozataira és a napjainkban folyó keresztényüldözésre, több ezer testvérünk lemészárlására gondolva jó, ha nyilatkozunk az élet védelmében. (Bár a gyilkosság büntetéséért kiszabott halálos ítélet ritka, és legtöbbször a kegyelmi felmentés lehetősége sincs kizárva.) Ezekkel kapcsolatban sajnálatos fontos tényt kell tudatosítanunk. Hazánkban jelenleg is folyik (évi 32-34 ezer) ártatlan, még meg nem született embertestvérünk életének kioltása. Az 1992-es „életvédelmi törvény” alapján végzi ezt a „hóhérmunkát” mindegyik szülészeti osztály, és minden harmadik megfogant élet áldozatául esik. Ebben a kérdésben is kellene nyilatkoznunk (itt minden igehely egyértelműen igazít el). Keressük a megoldás járható útját imádsággal, egymás szóbeli és tettben megnyilvánuló segítésével, őszinteséggel, a megtévedtek lelkigondozásával. Milyen jó lenne egyházi szülészeti osztály létesítése, ahol minden az élet értékét és örömét sugározná, ahol a lelkiismereti okból írásban felmentést kérő dolgozók is teljes értékű munkatársak, akár vezetők is lehetnének. Hiszem, hogy Isten gazdag áldása szállna ránk! „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az őfüle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg!’ (Ézs 59.1-2) Győriné Drenyovszky Irén (Budapest) A megbecsülés jele Erdélyi Zoltán lelkész testvérünket május 29-én kísértük el utolsó földi útjára a nagyszénási evangélikus templomból. Elbocsátottuk a hamvakat Fazekasvarsándra, ahol másnap volt gyászszertartás. Mindkét templom zsúfolásig megtelt, ezzel a gyülekezetek is kifejezték megbecsülésüket egykori lelkipásztoruk és családja iránt. Német és osztrák vendégek is eljöttek tiszteletet adni, és a csoport nevében német nyelvű kondoleálás is elhangzott, „az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve” igével befejezve. Ugyancsak a megbecsülés jeleként tartjuk számon a jelenlétüket, és mondunk köszönetét annak a negyvenkét Luther-kabátos lelkésznek, akik - más felekezetű egyházi emberek mellett - a nagyszénási templomban néma főhajtással vettek részt az alkalmon, ahol a liturgiát Gáncs Péter püspök és Lázár Zsolt esperes végezte. Ribár János (Szeged) Hetven év A budapesti evangélikus leánygimnázium 1945-ben végzett növendékei május 29-én hetvenéves érettségi találkozójukat ünnepelték. Bevezetésként a Deák téri templomban Trajtler Gábor orgonakíséretével Cselovszky Ferenc tartott rövid áhítatot, amelyben megköszönte a Teremtő megtartó kegyelmét. Ezután a jogutód gimnázium földszinti könyvtárában gyűltek össze az egykori diákok, hogy egymásnak örülve fölidézzék az elmúlt évtizedeket. A megjelenteket e sorok írója köszöntötte: „Úgy érzem, tegnap vagy tegnapelőtt történt, hogy egyenruhában, sapkánkon a Luther-rózsás jelvénnyel beléptünk az iskolába. Azok az idők - Kring tanár úr szavait idézve - valóban történelmiek voltak, s hasonlóan súlyos történelmi idők követték őket. Ily módon mi sokkal többet éltünk át az évtizedek során, mint mások a »boldog« békeidőkben akár száz év alatt. Az evangélikus leánygimnázium, az évszázados lutheri szellemiséget követve, célul tűzte ki, hogy a diákokat a családi és hivatásbeli életre párhuzamosan készíti fel. Tette ezt azzal a nyitott szellemiséggel, amely olyan régóta jellemzője a hazai evangélikus egyháznak. Ez a szemlélet tette lehetővé, hogy az iskolán belül osztály-, származás-, valláskülönbségek nem mérgezték a légkört. Mindenkinek lehetősége volt az önálló véleményalkotásra és annak kifejezésére. Ez a magas fokú szellemiség erős szakmai képzéssel párosulva biztos alapot adott nekünk. Képessé tett bennünket önmagunk megvalósítására az adott körülmények között. Önmagunkon múlott, mennyire tudtuk benső énünket, erkölcsi magatartásunkat megőrizni. Talán ez a magatartás nyilvánult meg abban is, hogy az elmúlt évtizedek során találkozásaink egyre bensőségesebbé váltak. Örültünk egymásnak, hallgattuk a beszámolókat. Megosztottuk örömünket, bánatunkat. Most ismét összejöttünk. Ez a találkozás kicsit ünnepélyesebb az előzőeknél, hiszen a hetvenedik évforduló. Iskolánkban természetes volt, hogy a barátságok nem végződtek a kapujában, hanem az otthonokban is folytatódtak. S itt álljunk meg egy percre, és hajtsunk fejet az eltávozottakért. Név szerint nem sorolom fel igazgatónkat, a tanári kart, osztálytársainkat, sőt azok szüleit. A tanári, illetve igazgatói szobába vezető első emeleti folyosón jobboldalt látható a tablónk, amely szerencsésen megmaradt. A névsor azonban az első osztálytól az érettségi vizsgáig erősen megváltozott. Két párhuzamos osztályként indultunk, s ötödikes korunkra egyetlen osztállyá zsugorodtunk. S akadtak olyanok is, akik a háború viszontagságai közben külön engedéllyel érettségiztek nálunk...” A köszöntő szavait csendes derű és vidámság követte. Az Úristen kegyelme segítse meg az egykori növendékeket további életükben, s adjon nekik hitet, szeretetet és erőt! Novobátzkyné dr. Nagy Paula (Budapest) HIRDETÉS Állásajánlat. A Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium állást hirdet az alábbi munkakörökre: magyar-történelem szakos általános iskolai tanár • testnevelés szakos középiskolai tanár • etika szakos középiskolai tanár ♦ ének szakos középiskolai tanár ♦ spanyol szakos középiskolai tanár. Felkínált havi jövedelem: pedagóguséletpálya szerint. Munkába lépés időpontja: 2015. augusztus 24. Jelentkezni lehet önéletrajzzal a sztehlo.titkarsag@gmail.com e-mail címen.
