Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-06-14 / 24. szám

Ötnyelvű istentisztelet Pöstyénben Mozdulj, segíts, szeress! Ismét megrendezték a Szeretethíd napokat A mai Szlovákiában lévő Pöstyén (Piest’any) már a középkortól is­mert gyógyfürdőjéről, amely a 19. században kapott igazán hírnévre. A reformáció hamar terjedt ezen a vidéken, de az erős ellenreformá­ció megszüntette az evangélikus hitéletet. A pöstyéni evangéliku­sok később a galgóci (Hlohovec) gyülekezethez tartoztak. Százhúsz évvel ezelőtt nagy vál­tozást hozott az ellenreformáció után először megtartott evangéli­kus istentisztelet. A történelmi je­lentőségű esemény előzménye az volt, hogy Pauline württembergi hercegnő egyik pöstyéni gyógyke­zelése alkalmával hiányolta a lu­theránus istentiszteletet. Panaszá­val a galgóci Erdődy gróf jószág­­igazgatójához fordult - ő pedig a magas rangú vendég kedvéért megszervezte az istentiszteletet. Ezen magyar nyelven Masznyik Endre professzor, a pozsonyi Evangélikus Teológiai Akadémia igazgatója, a Luther Szövetség tagja prédikált, a liturgiát pedig Stromp László lelkész végezte. A történelmi jelentőségű isten­­tisztelet nyomán ismét kialakult Pöstyénben az evangélikus élet, gyülekezet jött létre, templomot építettek. Ennek emlékére gyűltek össze május 17-én ünnepi istentisztelet­re a pöstyéniek és a környékbeli­ek, és vendégek érkeztek Cseh-, Lengyel- és Németországból, va­lamint Ausztriából is. Jelzésértékű, hogy a Gyógy­­parkban megtartott jubileumi al­kalom ötnyelvű volt: szlovák, ma­gyar, német, cseh és lengyel. A 20. századi szomorú esemé­nyek ugyan nem kerültek szóba, de tudjuk, hogy az úgynevezett „szlovák-magyar lakosságcsere” során 1947-1949 között több tíz­ezer magyart telepítettek át az ak­kori Csehszlovákiából Magyaror­szágra, illetve szlovákot Magyar-Kirándulásunk első állomása a bu­karesti evangélikus gyülekezet volt, ahol Illyés Márton lelkipász­tor fogadott bennünket, és ismer­tette a bukaresti magyarság és az evangélikus gyülekezet történe­tét. A gyülekezetét az 1930-as években a Bukarestben élő négy­falusi csángók alapították; első felügyelője dr. Papp Béla bácsfalu­­si születésű orvos volt. Különleges Illyés Márton hely­zete, mert ő az egyetlen román aj­kú evangélikus gyülekezet lelké­sze is, és vasárnapról vasárnapra magyarul és románul tart istentisz­teletet. Bukarest hatalmas diaszpó­ra, a kétmilliós városban a három­száz evangélikus szétszórva él. * 1 ~ J—~ « 'Ca tvn g után plláfn­országról Csehszlovákiába. így érkezett Pöstyénbe és környéké­re is számos magyarországi szlo­vák. Az akció fő értelmi előkészí­tője Edvard Beneá csehszlovák politikus volt, aki a német nyelvű lakosság legnagyobb részét is eltá­volította Csehszlovákiából. Ilyen történelemi háttérrel igen becsülendő, hogy a most már szlo­vák nyelvű evangélikus gyüleke­zet több nyelven rendezte meg az ünnepséget. A magyar nyelvű rész bevonását igen szívén viselte egy Tótkom­lósról odakerült idős szlovák férfi. Az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezetét a jelenlegi helyettes lelkész, egyben az ausztriai Lu­ther Szövetség elnöke - e sorok írója - képviselte. (A szövetség hozzájárult a pöstyéni templom tatarozásához.) Magyarul és németül tartott üd­vözlőbeszédében többek között kiemelte: „A keresztségben va­gyunk összefonva, bárhonnan is jöttünk, bármilyen nyelven is be­szélünk, bármilyen sorsot kellett vállalnunk is a történelem során. Isten igéje mindenkinek szól, és szólnia is kell az anyanyelven, mert azon a nyelven értünk leg­jobban. Az anyanyelven tudunk nevetni és sírni és imádkozni... tás fellegvárába, megnéztük az Ady Endre Líceumot, amely ez évben ünnepelte alapításának két­­századik évfordulóját. Dr. Bencze Mihály igazgató lelkes munkája új perspektívát adott az intézetnek. Említésre méltó, hogy a tantér: mek magyar tudósok, kiemelkedő személyek nevét viselik, és léte­zik egy digitális könyvtár is, amely lehetővé teszi, hogy online lehessen a digitalizált műveket ol­vasni. E látogatás után a Parlamentet és a főváros fontosabb épületeit, majd a magyar kulturális élet köz­pontját, a Petőfi Házat néztük meg. Délután Biró Tivadar, a buka­resti református gyülekezet lelki­­násztora foeadott bennünket, és Említésre méltó, hogy 1625. má­jus i-jén Pöstyénben hunyt el Thurzó Szaniszló, Magyarország nádora, aki a protestantizmus tá­mogatója volt. Különösen is a kül­földi egyetemekre járó diákokat, valamint a galgóci evangélikus gyülekezetét támogatta, ahova annak idején a pöstyéni evangéli­kusok tartoztak... Pál apostol szavaira gondolok ebben az órában, aki a különböző hagyományokból jövő római ke­resztényeknek a következőt írta: »Nincs különbség zsidó és görög kö­zött, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki se­gítségül hívja; amint meg van írva: Aki segítségül hívja az Úr nevét, üd­­vözül.« (Róm 10,12-13) Ezek a sza­vak érvényesek mindmáig. Pöstyén városának 1894-ben ké­szült címerében egy mankóját ket­tétörő fürdővendég látható. Ez en­gem emlékeztet a Jézus általi gyó­gyításokra, főleg a béna meggyó­­gyítására. Ezek a Jézus általi gyó­gyítások azt üzenik nekünk ma is, hogy aki hisz Istenben, annak sok­kal nagyobb esélye van a gyógyu­lásra, mint annak, akinek nincs semmi reménysége. Tudjuk, hogy a hívő ember gyógyítása sokkal könnyebb, mint a nem hívőé.” Fónyad Pál zet életének legfontosabb jellem­zőit. A lelkész elmondta, hogy fel­adatai közé tartozik nemcsak a bukaresti hívek pásztorolása, ha­nem a pitesti-i és ploiesti-i hívek lelkigondozását is ő végzi. Ezek után bukaresti látogatá­sunk dr. Dániel Zikelinek, a szász evangélikus egyház püspökhelyet­tesének és Andrei Pinte lelkésznek a meghívására a szász evangélikus gyülekezetben folytatódott, ahol részt vettünk a németországi Alten- Steiger Vokalensemble kórus hangver­senyén. Öröm volt látni, hogy Bukarest­ben a magyar közösségek templo­mai, épületei és ingatlanai jó álla­potban vannak, a gyülekezetek jó gazdasági infrastruktúrával ren­delkeznek, és olyan lelkészek szolgálnak ottan, akik szívükén viselik a tömbmagyarságtól távol élők sorsát. A Szeretethíd Kárpát-medencei re­formátus önkéntes napokat hato­dik éve szervezi meg a Magyar Református Szeretetszolgálat. A május 29-30-án lezajlott prog­ram lényege, hogy Kárpát-meden­­ce-szerte megmutassák: sokan ké­pesek és készek segíteni a környe­zetükben élőknek. A program célja, hogy a társa­dalmi felelősségvállalás jegyében az ország minden területén mun­kálkodjanak kisebb-nagyobb cso­portok szociális, fejlesztési vagy Sokat tanultam tőletek, somorja­­iak és mindazok, akik megtisztel­tetek bennünket azzal, hogy részt vettetek a Szeretethíd prog­ramján. A rozsda makacs dolog. Amel­lett, hogy emészti a vasat, azt az üzenetet is hordozza, hogy ami ma még létezik, az holnap az enyészeté lesz. Ez alól nem kivé­tel sem az emberi test, sem amit alkotunk, sem amit birtoklunk. Jób könyvében olvassuk: „Mezíte­lenjöttem ki anyám méhéből, mezí­telen is megyek el.” (Jób 1,21) Ezt üzente az a rozsda is a Corvin Mátyás Alapiskola kerítésén, amelynek a mai napon közösen nekifeszültünk. Az enyészet ronda dolog. Elha­gyott porták bedőlt kerítései, megroggyant tetői és gazos udva­rai tudnak még arról hosszan me­sélni, hogy mit jelent az elmúlás a háznak, amelyet egykor nagy gonddal ápoltak, csinositgattak gazdái. Eltűntek róla a szépség jegyei, és öntudatlan romlásával csúfságról prédikál mindazok­nak, akik szánakozva elhaladnak mellette. „Csalóka a báj, múlandó a szép­ség...” - konstatálja az agg Sala­mon a Példabeszédek könyve végén (31,30), hiszen elég tükörbe néz­nie: egykor daliás, erőtől duzzadó alkatát elcsúnyította az öregség, megszégyenítette az erőtlenség. Mi marad hát belőlünk, utá­nunk? Alkothatunk-e maradan­dót? Sőt, tehetünk-e egyáltalán bármit is a múlandósággal szem­ben? Vagy jobb megadóan elfo­gadni a megváltoztathatatlant és beletörődni a tehetetlenségbe? Kortársaink nagyobb része egy­általán nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Korunk bölcsessége nem több annál, hogy „ez az élet, élvezzük ki minden percét”. Hol­ott testközelből ismerjük a rozs­dát, az öregedést, az enyészetet. Divat lett a nemtörődömség és a felelőtlenség, aminek következté­ben szinte már alig vannak őrök, akik éberen vigyázzák az értéket, és küzdők, akik áldozatot hoznak. Divatos magatartás lett az önzés, amely miatt gazdátlanná, kifoszt­­hatóvá és tönkretehetővé válik a ökológiai területen, valódi segít­séget nyújtva ezzel települések­nek, intézményeknek, gyülekeze­teknek. A valódi cél mindezt vidá­man, közösségben, egymást meg­ismerve és egymásra jobban odafi­gyelve megvalósítani. A program igyekszik rámutatni továbbá, hogy bár a jelenlegi válság következmé­nye lehet a családok bezárkózása, magába fordulása, mégis törőd­nünk kell a környezetünkben élők nehézségeivel. Forrás: szeretethid.hu Amikor kiötlői megalkották a Szeretethíd programot, azt a célt tűzték elé, hogy református közös­ségek vállaljanak szeretetszolgála­tot a saját településükön. Mi itt, Somorján egy kicsit nagyobbat mertünk álmodni, és úgy gondol­tuk, hogy mindenkinek adjuk meg a lehetőséget szeretetből szolgálni. Mert Somoija a miénk, függetlenül attól, hogy ki katolikus vagy refor­mátus, konzervatív vagy liberális, MKP-s (Magyar Közösség Pártja) vagy épp Híd-tag vagy -szimpati­záns - csak hogy az általános meg­osztottságunk jelzőit emlegessük. Isten előtt teljesen egyformák vagyunk, hiszen ő nem tesz kö­zöttünk különbséget. Benne bíz­va hittük azt - bár nem nagy do­log letisztítani és átfesteni egy is­kola kerítését -, hogy csak lehe­tőséget kell teremteni, és felszín­re kerülnek a bennünk lakó érzé­keny lélek maradandó értékei. Nem csalódtunk, mert Isten­ben nem lehet csalódni. Sőt re­ménységünk felett - a számolók szerint közel százhatvanan (!) - tapasztaltuk, hogy nem emész­tett fel mindent a korszellem, és nem igaz, hogy a mi közösségünk gyenge. Csak olyan erőre van szükség, amely képes ellenállni az értéktelenséget hirdető világ lélektelen eszméinek. Ez az Isten ereje, amely képes legyőzni a lustaságot, a szórakozás és a kényelem bálványait, és képes cselekvésre késztetni bennünket, embereket. Amihez pedig Isten ereje vegyül, az maradandó lesz. Nem, nem a kerítésre gondolok, hanem rátok, Kedveseim, akik ma Istennek kedves szolgálatot vállal­tatok szeretetből és felelősséggel. Ezt a tanítást köszönöm nek­tek, és tiszta szívvel kívánom, hogy az Isten ereje ne hagyjon el titeket. Őrizze és táplálja hitete­ket, hogy megmaradjatok, hogy megmaradjunk. Most, tíz év múl­va és mindörökké! Őszinte hálával Isten iránt és elkötelezett szeretettel iránta­tok, szeretetből szolgálok. György András A szerző református lelkipásztor (Somorja) Fnrrás- Felvidék, ma Bácsfalusiak bukaresti kirándulása Az erdélyi Bácsfalu evangélikus gyülekezete május 30-án kirándulást szervezett Bukarestbe. Az alábbiakban e látogatás részleteiről olvas­hatunk. A Szeretethíd után

Next

/
Thumbnails
Contents