Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-18 / 3. szám

8 ◄« 2015- január 18. ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET Evangélikus Élet A NYOLC NAP „Jézus így szólt hozzá: »Adj innom!« Bevezetés az imahét gondolatkörébe !► Folytatás a 7. oldalról Ez az intolerancia hosszú időn ke­resztül rejtve maradt. Akkor vált nyilvánvalóvá, akkor lepleződött le, amikor 1995. október 12-én, Apare­­cidai Miasszonyunk (az ország védő­szentje) ünnepén a neopünkösdi egyház egyik püspöke belerúgott Aparecidai Miasszonyunk szobrá­ba a televízióközvetítés alatt. Azóta a keresztény alapú vallási intoleran­cia más példái is előfordultak. Más vallásokkal, különösen az afrobrazil és bennszülött hagyományokkal szemben is megmutatkozott ez a keresztény intolerancia. A vallási piacon létező versengés magyarázza ezt a viselkedést. Brazí­liában néhány keresztény csoport egyre erősebben verseng a többivel: verseny folyik a tömegtájékoztatás pi­acán elfoglalt helyért, verseny az új tagokért, és verseny a fő esemé­nyekre kapható anyagi támogatá­sért. Ferenc pápa erre a jelenségre mutatott rá, amikor ezt írta: „A lel­ki világiasság némely keresztényeket más keresztényekkel vívott harcra in­dít azokkal szemben, akik hatalmuk, presztízsük, örömük vagy gazdasági biztonságuk útjában állnak.” (Evan­­geliigaudium, 98) A vallási versengés azoknak a ha­gyományos keresztény felekezetek­nek az életére is hatással van, ame­lyek tagjaik számának csökkenését vagy stagnálását tapasztalják. Teret nyer az az elképzelés, hogy az eleven és erős egyház az, amelynek magas a taglétszáma. Ennek eredményeképp a hagyományos egyházakban erősö­dik az a tendencia, hogy távolságot tartsanak a keresztény egyházak lát­ható egységét kereső mozgalomtól. Ez a piacorientált kereszténység pénzt fektet a politikai pártokba is, néhány esetben saját pártot is létre­hozott. Szövetséget köt bizonyos ér­dekcsoportokkal, például a nagy földbirtokosokkal, mezőgazdasági vállalkozásokkal és a pénzpiacok­kal. Néhány megfigyelő egyenesen a politikai élet felekezetivé tételéről be­szél, amely veszélyezteti az állam és az egyház szétválasztását. így azt az ökumenikus elképzelést, hogy az el­választó falakat le kell bontani, felvált­ja a „korporativista logika”, az intéz­ményes gondolkodás és a felekezeti érdekek védelme. Bár a 2010-es népszámlálás adatai szerint a brazil népesség 86,8%-a kereszténynek vallja magát, az or­szágban mégis sok az erőszak. Sőt úgy tűnik, hogy a kereszténységhez való tartozás a hétköznapokban nem jelent erőszakmentes viselkedést, nem vonja maga után az emberi méltóság tiszteletét. Ezt támasztja alá a nők, illetve az őslakók ellen elköve­tett erőszakos cselekmények magas száma. 2000 és 2010 között 43 700 nőt gyilkoltak meg Brazíliában. Az erő­szakot elszenvedő asszonyok 43%-át saját otthonában érte a bántalmazás. Az őslakók elleni erőszak gyakran a ■ vízi erőművek fejlesztéséhez és a mezőgazdasági vállalkozások kiter­jesztéshez kapcsolódik. (Mostanában e két területen zajlanak nagy fejlesz­tések az országban.) A Lelkipászto­ri Földbizottság (CPT) - a Római Ka­tolikus Püspöki Konferenciához kö­tődő szervezet - 2011-ben kiadott je­lentése szerint (Erőszak a brazil ős­lakókkal szemben) Brazília őslakóinak területein 450 fejlesztés folyik. Eze­ket a fejlesztéseket az őslakókkal való megfelelő konzultáció nélkül végzik. A Lelkipásztori Földbizottság je­lentése szerint 2003 és 2011 között öt­száz őslakót gyilkoltak meg; a gyilkos­ságok 62,7%-át Mato Grosso do Sul államban követték el. Évente átlago­san ötvenhat őslakót ölnek meg. Az intolerancia legyőzésének kü­lönböző formáival kiemelten kell foglalkoznunk: tisztelnünk kell a sok­színűséget, és támogatnunk kell a pár­beszédet mint az evangélium szerinti kiengesztelődés és béke állandó útját. Hermeneutikai választás Az Ökumenikus Bibliai Tanulmányi Központ (CEBI) által elfogadott és Latin-Amerikában széles körben el­terjedt módszert a Biblia kontextu­­ális olvasásának nevezik. Ez egy­részt tudományos, másrészt nép­szerű megközelítése egy-egy bibliai szövegnek. E módszer szerint bármely bibli­kus teológia és magyarázat kiinduló­pontja a mindennapi élet. Jézus mód­szerét követjük, ahogy például az em­­mausi úton a tanítványok mellé lépett (Lk 24,13-24). „Mi folyik itt? Miről beszélgettek?” A szövegösszefüggés­től haladunk a bibliai szöveg felé. Eb­ben a módszertani utazásban a Bib­lia mécses a lábunk előtt és jelzőfény, amely megvilágítja életünk útját (Zsolt 119,105). A bibliai szöveg tanít minket, és úgy formál át, hogy tanúi lehessünk Isten akaratának abban a környezet­ben, ahol élünk. Napokon átívelő utazás Az előttünk álló nyolc napra terve­zett utazás egy kijelentéssel kezdődik, amely azután leleplezéshez, majd tanúságtételhez vezet. A hét egy ki­jelentéssel kezdődik Istenről, aki a sa­ját képmására teremtett minket. Vagyis a Szentháromság Isten kép­mására, aki egység a sokféleségben. A különbözőség, sokféleség része az isteni szándéknak. Ezt követően néhány olyan bűnből fakadó helyzet leírása következik, amelyben az igazságtalan megkü­lönböztetés leleplezésével találko­zunk. A kirekesztést okozó bűnös hozzáállásról való lemondás már egy lépést jelent Isten országának egysége felé. Végül tanúságot te­szünk Isten kegyelméről, aki tökélet­lenségünk ellenére mindig hajlandó szeretettel fogadni minket, és akinek Szentlelke a kiengesztelődés és az egység felé terel. így élhetjük át pün­kösdöt, a Lélek sokféle ajándékát, amelyek Isten országának megvaló­sítására segítenek minket. ■ 1. nap \ Közhírré tétel Samárián kellett pedig átmennie (Jn 4,4) Olvasmányok ♦ íMóz/Ter 24,10-33: Ábrahám és Rebeka a kútnál ♦ Zsolt 42: Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez ♦ 2Kor 8,1-7: Makedónia gyülekezeteinek adakozása ♦ Jn 4,1-4: Samárián kellett pedig átmennie Magyarázat Jézus tanítványaival Júdeából ment Galile­­ába. Samária e két terület között helyezke­dik el. Volt egy bizonyos előítélet Samária és a samáriaiak ellen. Samária negatív hír­neve faji és vallási keveredéséből adódott. Nem volt szokatlan, hogy az emberek más útvonalakat is használtak, hogy elkerüljék I Samáriát. Mit ért János evangéliuma azon, amikor azt mondja, „Samárián kellett pedig átmen- 1 nie”? Többről van szó, mint földrajzi kérdés- I ről, hiszen ez Jézus választása: „keresztül­­: menni Samárián” azt jelenti, hogy szüksé- I ges találkoznia másokkal, a másikkal, azzal, akit gyakran veszélyesnek tekintettek. A zsidók és samáriaiak között ősi konfliktus húzódott. A samáriaiak a déli ki­rálysággal megszakították kapcsolataikat, és ennek következtében Jeruzsálemben központosított istentisztelet alakult ki (íKir 12). Később, amikor az asszírok megszáll­ták Samáriát, sokakat száműztek a helyi la­kosok közül, és számos idegent telepítet­tek be erre a területre, akiknek megvoltak a saját isteneik (2Kir 17,24-34). A zsidók számára a samáriaiak „kevert és tisztátalan” nép lett. János evangéliumában olvasható, hogy később a zsidóknak kételyeik támad­tak Jézussal szemben, vádolván őt: „Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?” (Jn 8,48) A samáriaiak számára sem volt könnyű elfogadni a zsidókat (Jn 4,8). A múlt sérel­mei még nagyobbá váltak Kr. e. 128 körül, amikor Hyrcanus János zsidó vezető lerom­bolta a samáriaiak által épített templomot, amely a samáriaiak istentiszteleti helye volt a Garizim-hegyen. Lukács evangéliu­ma szerint egy alkalommal Jézust nem fo­gadták be egy samáriai faluban egyszerű­en azért, mert Jeruzsálembe szándéko­zott menni (Lk 9,52). Mindkét oldalról nagy volt az ellenállás. János világosan beszél arról, hogy a : „Samárián való átmenet” Jézus választása. Megmutatja számunkra, hogy önmagunk elszigetelése azoktól, akik különböznek tőlünk, és a kapcsolatok korlátozása azok­ra az emberekre, akik olyanok, mint mi, ön­magunk elszegényedéséhez vezet. A párbe­széd azokkal, akik különböznek tőlünk, erő- I siti személyiségünket. Kérdések x. Mit jelent számunkra és gyülekezetünk számára:,Keresztül kell menni Samárián?” I 2. Melyek azok a lépések, amelyeket egy­házunknak meg kell tennie ahhoz, hogy más egyházakkal együtt lehessen; mit ta­nultak az egyházak egymástól? Imádság Minden népek Istene, taníts minket átmen­ni Samárián, hogy találkozhassunk más egyházakból való testvéreinkkel! Taníts min­ket nyitott szívvel közeledni a másik egyház­hoz, hogy tanulhassunk tőle. Valljuk, hogy te vagy az egységforrása. Add meg azt az egy- I séget, amelyet Krisztus akar adni nekünk. I Ámen! 2. nap Bevádolás I. Jézus az úttól elfáradva leült aforrásnál (Jn4,6) Olvasmányok ♦ íMóz/Ter 29,1-14: Jákob és Ráhel a kútnál ♦ Zsolt 137: Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön? ♦ lKor 1,10-18: Mindenki így beszél közie­tek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé...” ♦ Jn 4,5-6: Jézus az úttól elfáradva... Magyarázat Jézus már korábban is megfordult Júdeá­bán, mielőtt összetalálkozott a samáriai asszonnyal. A farizeusok elkezdték hirdet­ni, hogy Jézus több tanítványt keresztelt meg, mint János. Lehet, hogy ez a híresz­telés feszültséget és nyugtalanságot okozott. Elképzelhető, hogy ez az oka annak, hogy Jézus elindult. Megérkezve Jézus a kúthoz tartott. El­fáradt az úton. Fáradtsága összefügghet a híreszteléssel. Amíg pihent, egy samáriai asszony jött a kúthoz vizet meríteni. Ez a találkozás Jákob tótjánál volt, amely az élet szimbolikus helye. Párbeszéd kezdődik a samáriai asszony és Jézus között az imádás helyével kap­csolatban. „Ezen a hegyen vagy Jeruzsá­lemben?” - kérdezi a samáriai asszony. Jé­zus így válaszolt: „Nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben... az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres!’ (Jn 4,21-23) Gyakran megtörténik, hogy az egység közös keresése helyett versengés és vitat­kozás jellemzi az egyházak kapcsolatát. Ez történt Brazíliában is az elmúlt évek­ben. Közösségek dicsőítik saját erényei­ket és jótéteményeiket, emiatt többen kö­vetik őket. Egyesek azt gondolják, hogy minél nagyobb az egyház, minél több egy­háztagja, minél nagyobb ereje van, annál közelebb van Istenhez. Úgy mutatják be önmagukat, mint az egyetlen igazi imá­dókat. Ennek eredményeként erőszak és tiszteletlenség alakult ki más vallásokkal és tradíciókkal szemben. Ez a fajta versen­gés bizalmatlanságot teremt az egyházak között, és a hitelesség hiánya jelentkezik a társadalomban az egész kereszténység­gel szemben. A versengés növekszik ak­kor, amikor a „másik” közösség ellenség­gé válik. Kik az igazi imádók? Az igazi imádók nem engedik a versengés logikáját érvénye­síteni azért - ki a jobb, és ki a rosszabb -, hogy befolyásolják a hitet. Szükségünk van „kutakra”, hogy felfrissülhessünk, hogy pihenhessünk, és felülkerekedhessünk a vi­tákon, versengéseken és erőszakon. Szük­ségünk van olyan helyekre, ahol megtanul­hatjuk, hogy az igazi imádók „lélekben és igazságban” imádnak. Kérdések 1. Mi a fő oka az egyházak közötti versen­gésnek? 2. Képesek vagyunk-e elismerni a közös „kutat” amely segít, hogy megpihenhessünk a viták és versengések közepette? Imádság Kegyelmes Isten! Egyházaink gyakran a versengés logikáját választják. Bocsásd meg nekünk az önteltség bűnét. Belefá­radtunk a dicsőség hajszolásába. Engedd meg, hogy pihenjünk a kútnál. Frissíts fel bennünket az egység vize által. Megtisztít­va közös imádságunk által. Lelked, mely a káosz vizei fölött lebegett, hozzon nekünk egységet a megosztottság helyett. Ámen. 3. nap Bevádolás II. „Nincsférjem” (Jn 4,17) Olvasmányok ♦ 2 Kir 17,24-34: Asszíria meghódította Samáriát ♦ Zsolt 139,1-12: „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem” ♦ Róm 7,1-4: „Meghaltatok a törvény szá­mára a Krisztus teste által” ♦ Jn 4,16-19: „Nincs férjem” Magyarázat A samáriai asszony így felelt Jézusnak: „Nincs férjem! A beszélgetés az asszony há­zasságáról szól. A párbeszédben másra terelődött a szó - a víz helyett az asszony férjére. „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!” (Jn 4,16), de Jézus tudja, hogy az asszonynak öt férje volt, és akivel most együtt él, az nem a férje. Mi van az asszonnyal? Férjei kérték a vá­lást? Özvegy volt? Voltak gyerekei? Az ilyen típusú elbeszélésnél merülnek fel ezek a kérdések. Jézust érdekelte az asszony másféle élethelyzete, amelyet persze ismert, de nyitott maradt a találkozásra. Jézus nem ra­gaszkodott az asszony válaszának morális értelmezéséhez, de úgy tűnt, hogy tovább akarja vezetni. Ennek eredményeképpen az asszony magatartása Jézus hatására meg­változik. Ezen a ponton a kulturális és vallási kü­lönbözőségből fakadó akadályok háttérbe kerülnek azért, hogy helyet adjanak vala­mi sokkal fontosabbnak: ez pedig a szem­besülés a hittel. Jézus magatartása lehető­séget ad arra, hogy újabb kérdések merül­jenek fel: kérdések, amelyek a nők lenézé­sével és marginalizálásával kapcsolatosak; kérdések azokról a különbségekről, amelyek a keresett, imádságainkban kért egység útjában állnak. Kérdések 1. Melyek azok a bűnök, amelyek felismer­hetők közösségeinkben? 2. Mi a helyük és szerepük a nőknek gyü­lekezeteinkben? 3. Mit tudnak gyülekezeteink tenni annak érdekében, hogy a nők és lányok elleni erő­szak megelőzhető és elkerülhető legyen? Imádság Ó, aki mindenek felett állsz, hogyan hívhat­nánk téged bármilyen más néven?Milyen éneket énekelhetnénk neked? Nincs szó, mely kifejezne téged. Milyen lélek érthetne meg téged? Nincs értelem, mely felfogna té­ged. Te kimondhatatlan vagy; minden, amit hallottunk, tőled volt. Megismerhetet­­len vagy; minden gondolat tőled jött. Min­den teremtmény téged hirdet, azok, akik be­szélnek, és azok is, akik némák. Mindenki téged óhajt, mindenki utánad vágyakozik. Minden létező hozzád imádkozik, és min­den lény, amely képes elmélkedni minden­­ségeden, csöndes éneket énekel neked. Légy irgalmas hozzánk, aki mindenek felett állsz! Hogyan hívhatnánk téged bármilyen más néven?Ámen. (Nazianzi Szent Gergelynek tulajdonított ima.)

Next

/
Thumbnails
Contents