Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-18 / 3. szám
8 ◄« 2015- január 18. ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET Evangélikus Élet A NYOLC NAP „Jézus így szólt hozzá: »Adj innom!« Bevezetés az imahét gondolatkörébe !► Folytatás a 7. oldalról Ez az intolerancia hosszú időn keresztül rejtve maradt. Akkor vált nyilvánvalóvá, akkor lepleződött le, amikor 1995. október 12-én, Aparecidai Miasszonyunk (az ország védőszentje) ünnepén a neopünkösdi egyház egyik püspöke belerúgott Aparecidai Miasszonyunk szobrába a televízióközvetítés alatt. Azóta a keresztény alapú vallási intolerancia más példái is előfordultak. Más vallásokkal, különösen az afrobrazil és bennszülött hagyományokkal szemben is megmutatkozott ez a keresztény intolerancia. A vallási piacon létező versengés magyarázza ezt a viselkedést. Brazíliában néhány keresztény csoport egyre erősebben verseng a többivel: verseny folyik a tömegtájékoztatás piacán elfoglalt helyért, verseny az új tagokért, és verseny a fő eseményekre kapható anyagi támogatásért. Ferenc pápa erre a jelenségre mutatott rá, amikor ezt írta: „A lelki világiasság némely keresztényeket más keresztényekkel vívott harcra indít azokkal szemben, akik hatalmuk, presztízsük, örömük vagy gazdasági biztonságuk útjában állnak.” (Evangeliigaudium, 98) A vallási versengés azoknak a hagyományos keresztény felekezeteknek az életére is hatással van, amelyek tagjaik számának csökkenését vagy stagnálását tapasztalják. Teret nyer az az elképzelés, hogy az eleven és erős egyház az, amelynek magas a taglétszáma. Ennek eredményeképp a hagyományos egyházakban erősödik az a tendencia, hogy távolságot tartsanak a keresztény egyházak látható egységét kereső mozgalomtól. Ez a piacorientált kereszténység pénzt fektet a politikai pártokba is, néhány esetben saját pártot is létrehozott. Szövetséget köt bizonyos érdekcsoportokkal, például a nagy földbirtokosokkal, mezőgazdasági vállalkozásokkal és a pénzpiacokkal. Néhány megfigyelő egyenesen a politikai élet felekezetivé tételéről beszél, amely veszélyezteti az állam és az egyház szétválasztását. így azt az ökumenikus elképzelést, hogy az elválasztó falakat le kell bontani, felváltja a „korporativista logika”, az intézményes gondolkodás és a felekezeti érdekek védelme. Bár a 2010-es népszámlálás adatai szerint a brazil népesség 86,8%-a kereszténynek vallja magát, az országban mégis sok az erőszak. Sőt úgy tűnik, hogy a kereszténységhez való tartozás a hétköznapokban nem jelent erőszakmentes viselkedést, nem vonja maga után az emberi méltóság tiszteletét. Ezt támasztja alá a nők, illetve az őslakók ellen elkövetett erőszakos cselekmények magas száma. 2000 és 2010 között 43 700 nőt gyilkoltak meg Brazíliában. Az erőszakot elszenvedő asszonyok 43%-át saját otthonában érte a bántalmazás. Az őslakók elleni erőszak gyakran a ■ vízi erőművek fejlesztéséhez és a mezőgazdasági vállalkozások kiterjesztéshez kapcsolódik. (Mostanában e két területen zajlanak nagy fejlesztések az országban.) A Lelkipásztori Földbizottság (CPT) - a Római Katolikus Püspöki Konferenciához kötődő szervezet - 2011-ben kiadott jelentése szerint (Erőszak a brazil őslakókkal szemben) Brazília őslakóinak területein 450 fejlesztés folyik. Ezeket a fejlesztéseket az őslakókkal való megfelelő konzultáció nélkül végzik. A Lelkipásztori Földbizottság jelentése szerint 2003 és 2011 között ötszáz őslakót gyilkoltak meg; a gyilkosságok 62,7%-át Mato Grosso do Sul államban követték el. Évente átlagosan ötvenhat őslakót ölnek meg. Az intolerancia legyőzésének különböző formáival kiemelten kell foglalkoznunk: tisztelnünk kell a sokszínűséget, és támogatnunk kell a párbeszédet mint az evangélium szerinti kiengesztelődés és béke állandó útját. Hermeneutikai választás Az Ökumenikus Bibliai Tanulmányi Központ (CEBI) által elfogadott és Latin-Amerikában széles körben elterjedt módszert a Biblia kontextuális olvasásának nevezik. Ez egyrészt tudományos, másrészt népszerű megközelítése egy-egy bibliai szövegnek. E módszer szerint bármely biblikus teológia és magyarázat kiindulópontja a mindennapi élet. Jézus módszerét követjük, ahogy például az emmausi úton a tanítványok mellé lépett (Lk 24,13-24). „Mi folyik itt? Miről beszélgettek?” A szövegösszefüggéstől haladunk a bibliai szöveg felé. Ebben a módszertani utazásban a Biblia mécses a lábunk előtt és jelzőfény, amely megvilágítja életünk útját (Zsolt 119,105). A bibliai szöveg tanít minket, és úgy formál át, hogy tanúi lehessünk Isten akaratának abban a környezetben, ahol élünk. Napokon átívelő utazás Az előttünk álló nyolc napra tervezett utazás egy kijelentéssel kezdődik, amely azután leleplezéshez, majd tanúságtételhez vezet. A hét egy kijelentéssel kezdődik Istenről, aki a saját képmására teremtett minket. Vagyis a Szentháromság Isten képmására, aki egység a sokféleségben. A különbözőség, sokféleség része az isteni szándéknak. Ezt követően néhány olyan bűnből fakadó helyzet leírása következik, amelyben az igazságtalan megkülönböztetés leleplezésével találkozunk. A kirekesztést okozó bűnös hozzáállásról való lemondás már egy lépést jelent Isten országának egysége felé. Végül tanúságot teszünk Isten kegyelméről, aki tökéletlenségünk ellenére mindig hajlandó szeretettel fogadni minket, és akinek Szentlelke a kiengesztelődés és az egység felé terel. így élhetjük át pünkösdöt, a Lélek sokféle ajándékát, amelyek Isten országának megvalósítására segítenek minket. ■ 1. nap \ Közhírré tétel Samárián kellett pedig átmennie (Jn 4,4) Olvasmányok ♦ íMóz/Ter 24,10-33: Ábrahám és Rebeka a kútnál ♦ Zsolt 42: Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez ♦ 2Kor 8,1-7: Makedónia gyülekezeteinek adakozása ♦ Jn 4,1-4: Samárián kellett pedig átmennie Magyarázat Jézus tanítványaival Júdeából ment Galileába. Samária e két terület között helyezkedik el. Volt egy bizonyos előítélet Samária és a samáriaiak ellen. Samária negatív hírneve faji és vallási keveredéséből adódott. Nem volt szokatlan, hogy az emberek más útvonalakat is használtak, hogy elkerüljék I Samáriát. Mit ért János evangéliuma azon, amikor azt mondja, „Samárián kellett pedig átmen- 1 nie”? Többről van szó, mint földrajzi kérdés- I ről, hiszen ez Jézus választása: „keresztül: menni Samárián” azt jelenti, hogy szüksé- I ges találkoznia másokkal, a másikkal, azzal, akit gyakran veszélyesnek tekintettek. A zsidók és samáriaiak között ősi konfliktus húzódott. A samáriaiak a déli királysággal megszakították kapcsolataikat, és ennek következtében Jeruzsálemben központosított istentisztelet alakult ki (íKir 12). Később, amikor az asszírok megszállták Samáriát, sokakat száműztek a helyi lakosok közül, és számos idegent telepítettek be erre a területre, akiknek megvoltak a saját isteneik (2Kir 17,24-34). A zsidók számára a samáriaiak „kevert és tisztátalan” nép lett. János evangéliumában olvasható, hogy később a zsidóknak kételyeik támadtak Jézussal szemben, vádolván őt: „Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?” (Jn 8,48) A samáriaiak számára sem volt könnyű elfogadni a zsidókat (Jn 4,8). A múlt sérelmei még nagyobbá váltak Kr. e. 128 körül, amikor Hyrcanus János zsidó vezető lerombolta a samáriaiak által épített templomot, amely a samáriaiak istentiszteleti helye volt a Garizim-hegyen. Lukács evangéliuma szerint egy alkalommal Jézust nem fogadták be egy samáriai faluban egyszerűen azért, mert Jeruzsálembe szándékozott menni (Lk 9,52). Mindkét oldalról nagy volt az ellenállás. János világosan beszél arról, hogy a : „Samárián való átmenet” Jézus választása. Megmutatja számunkra, hogy önmagunk elszigetelése azoktól, akik különböznek tőlünk, és a kapcsolatok korlátozása azokra az emberekre, akik olyanok, mint mi, önmagunk elszegényedéséhez vezet. A párbeszéd azokkal, akik különböznek tőlünk, erő- I siti személyiségünket. Kérdések x. Mit jelent számunkra és gyülekezetünk számára:,Keresztül kell menni Samárián?” I 2. Melyek azok a lépések, amelyeket egyházunknak meg kell tennie ahhoz, hogy más egyházakkal együtt lehessen; mit tanultak az egyházak egymástól? Imádság Minden népek Istene, taníts minket átmenni Samárián, hogy találkozhassunk más egyházakból való testvéreinkkel! Taníts minket nyitott szívvel közeledni a másik egyházhoz, hogy tanulhassunk tőle. Valljuk, hogy te vagy az egységforrása. Add meg azt az egy- I séget, amelyet Krisztus akar adni nekünk. I Ámen! 2. nap Bevádolás I. Jézus az úttól elfáradva leült aforrásnál (Jn4,6) Olvasmányok ♦ íMóz/Ter 29,1-14: Jákob és Ráhel a kútnál ♦ Zsolt 137: Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön? ♦ lKor 1,10-18: Mindenki így beszél közietek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé...” ♦ Jn 4,5-6: Jézus az úttól elfáradva... Magyarázat Jézus már korábban is megfordult Júdeábán, mielőtt összetalálkozott a samáriai asszonnyal. A farizeusok elkezdték hirdetni, hogy Jézus több tanítványt keresztelt meg, mint János. Lehet, hogy ez a híresztelés feszültséget és nyugtalanságot okozott. Elképzelhető, hogy ez az oka annak, hogy Jézus elindult. Megérkezve Jézus a kúthoz tartott. Elfáradt az úton. Fáradtsága összefügghet a híreszteléssel. Amíg pihent, egy samáriai asszony jött a kúthoz vizet meríteni. Ez a találkozás Jákob tótjánál volt, amely az élet szimbolikus helye. Párbeszéd kezdődik a samáriai asszony és Jézus között az imádás helyével kapcsolatban. „Ezen a hegyen vagy Jeruzsálemben?” - kérdezi a samáriai asszony. Jézus így válaszolt: „Nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben... az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres!’ (Jn 4,21-23) Gyakran megtörténik, hogy az egység közös keresése helyett versengés és vitatkozás jellemzi az egyházak kapcsolatát. Ez történt Brazíliában is az elmúlt években. Közösségek dicsőítik saját erényeiket és jótéteményeiket, emiatt többen követik őket. Egyesek azt gondolják, hogy minél nagyobb az egyház, minél több egyháztagja, minél nagyobb ereje van, annál közelebb van Istenhez. Úgy mutatják be önmagukat, mint az egyetlen igazi imádókat. Ennek eredményeként erőszak és tiszteletlenség alakult ki más vallásokkal és tradíciókkal szemben. Ez a fajta versengés bizalmatlanságot teremt az egyházak között, és a hitelesség hiánya jelentkezik a társadalomban az egész kereszténységgel szemben. A versengés növekszik akkor, amikor a „másik” közösség ellenséggé válik. Kik az igazi imádók? Az igazi imádók nem engedik a versengés logikáját érvényesíteni azért - ki a jobb, és ki a rosszabb -, hogy befolyásolják a hitet. Szükségünk van „kutakra”, hogy felfrissülhessünk, hogy pihenhessünk, és felülkerekedhessünk a vitákon, versengéseken és erőszakon. Szükségünk van olyan helyekre, ahol megtanulhatjuk, hogy az igazi imádók „lélekben és igazságban” imádnak. Kérdések 1. Mi a fő oka az egyházak közötti versengésnek? 2. Képesek vagyunk-e elismerni a közös „kutat” amely segít, hogy megpihenhessünk a viták és versengések közepette? Imádság Kegyelmes Isten! Egyházaink gyakran a versengés logikáját választják. Bocsásd meg nekünk az önteltség bűnét. Belefáradtunk a dicsőség hajszolásába. Engedd meg, hogy pihenjünk a kútnál. Frissíts fel bennünket az egység vize által. Megtisztítva közös imádságunk által. Lelked, mely a káosz vizei fölött lebegett, hozzon nekünk egységet a megosztottság helyett. Ámen. 3. nap Bevádolás II. „Nincsférjem” (Jn 4,17) Olvasmányok ♦ 2 Kir 17,24-34: Asszíria meghódította Samáriát ♦ Zsolt 139,1-12: „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem” ♦ Róm 7,1-4: „Meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által” ♦ Jn 4,16-19: „Nincs férjem” Magyarázat A samáriai asszony így felelt Jézusnak: „Nincs férjem! A beszélgetés az asszony házasságáról szól. A párbeszédben másra terelődött a szó - a víz helyett az asszony férjére. „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!” (Jn 4,16), de Jézus tudja, hogy az asszonynak öt férje volt, és akivel most együtt él, az nem a férje. Mi van az asszonnyal? Férjei kérték a válást? Özvegy volt? Voltak gyerekei? Az ilyen típusú elbeszélésnél merülnek fel ezek a kérdések. Jézust érdekelte az asszony másféle élethelyzete, amelyet persze ismert, de nyitott maradt a találkozásra. Jézus nem ragaszkodott az asszony válaszának morális értelmezéséhez, de úgy tűnt, hogy tovább akarja vezetni. Ennek eredményeképpen az asszony magatartása Jézus hatására megváltozik. Ezen a ponton a kulturális és vallási különbözőségből fakadó akadályok háttérbe kerülnek azért, hogy helyet adjanak valami sokkal fontosabbnak: ez pedig a szembesülés a hittel. Jézus magatartása lehetőséget ad arra, hogy újabb kérdések merüljenek fel: kérdések, amelyek a nők lenézésével és marginalizálásával kapcsolatosak; kérdések azokról a különbségekről, amelyek a keresett, imádságainkban kért egység útjában állnak. Kérdések 1. Melyek azok a bűnök, amelyek felismerhetők közösségeinkben? 2. Mi a helyük és szerepük a nőknek gyülekezeteinkben? 3. Mit tudnak gyülekezeteink tenni annak érdekében, hogy a nők és lányok elleni erőszak megelőzhető és elkerülhető legyen? Imádság Ó, aki mindenek felett állsz, hogyan hívhatnánk téged bármilyen más néven?Milyen éneket énekelhetnénk neked? Nincs szó, mely kifejezne téged. Milyen lélek érthetne meg téged? Nincs értelem, mely felfogna téged. Te kimondhatatlan vagy; minden, amit hallottunk, tőled volt. Megismerhetetlen vagy; minden gondolat tőled jött. Minden teremtmény téged hirdet, azok, akik beszélnek, és azok is, akik némák. Mindenki téged óhajt, mindenki utánad vágyakozik. Minden létező hozzád imádkozik, és minden lény, amely képes elmélkedni mindenségeden, csöndes éneket énekel neked. Légy irgalmas hozzánk, aki mindenek felett állsz! Hogyan hívhatnánk téged bármilyen más néven?Ámen. (Nazianzi Szent Gergelynek tulajdonított ima.)
