Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-07 / 23. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2015. június 7. *• 7 I „Alkotómunkámban Isten fogta a kezemet...’’ Beszélgetés Várkonyi János békéscsabai festőművésszel ► A közelmúltban negyven értékes olajfestményét ajándékozta a Békéscsabai Evangélikus Egyházközségnek Várkonyi János festőművész. Az alkotások a lelkészi hivatal emeleti tanácskozó dísztermében tekinthetők meg.- Milyen szálak fűzik Önt az evangélikus egyházhoz?- Evangélikus hitben nevelkedtem, minden nagyszülőm az egyház tagja volt. Apai ágon ősiem, a Vlcskók már az 1700-as években felbukkantak az egyházi anyakönyvekben. Várkonyira apám magyarosította a család nevét. Kora gyerekkoromban megtanítottak imádkozni, és természetes volt, hogy bibliaórákra és istentiszteletekre jártunk. Meleg szívvel emlékezem Kincses Guszti lelkész bácsi hittanóráira és gyermek-istentiszteleteire, érdekes és gyermekközeli prédikációira. A konfirmációra Mekis Ádám lelkész úr készített fel. Egész családomat áthatotta az evangélikus hit. Szorgalmas, szerény, alázatos élet- és munkaszemléletet kaptam tőlük. Keresztapám, Gyuri bácsi nem nősült meg, és tele volt ajándékozási szándékkal. Az ’56-os üldözött lelkészek családjait segítette, Ordass püspök úr családját is. Édesapám szintén jó barátságban volt az itteni lelkészekkel, a házunknál is megjelentek, mivel ő úriszabómester volt, Luther-kabátokat is készített, a megyén kívül is voltak megrendelői. Olyannyira mély gyökerek kötnek az evangélikus egyházhoz, hogy az életem egészében meghatározott. A szakrális témák mindig jelen voltak a művészetemben, Krisztusportrékat már a hetvenes-nyolcvanas években is készítettem. Az Úristen végigkísérte az utamat, az alkotómunkában fogta a kezemet. Átsegített a nehézségeken. A tehetséget, kézügyességet tőle kaptam, és az ihletéseket az egyes témákhoz is tőle nyerem. Sokszor kérdezik tőlem, hogyan készül egy-egy festmény. Megállók a fehér vászon előtt, és jönnek a gondolatok, az impressziók. Az emberbe ezek belevésődnek - eltelik egykét hónap, és kibomlik az egész. Isten adománya ez.- Ezek miatt ajándékozta galériányi festményét az egyháznak?- Mindig szerettem és szeretek ajándékozni. Közben pedig azt láttam magam körül, hogy sok békéscsabai festő alkotásai idővel eltűnnek, elkopnak, elfelejtődnek. Amikor úgy gondoltam, hogy pár munkámat szeretném megmenteni az utókornak, köztük a szakrális képeimet, az ötletemmel először Kutyej Pál lelkész urat kerestem meg, aztán Kondor Péter esperes úr is nagy örömmel fogadta az elképzelést. A legnagyobb megtiszteltetés az volt, hogy Gáncs Péter püspök úr eljött a műtermembe, leültünk beszélgetni az adományozásról, és köszönetét fejezte ki. A presbitérium is rábólintott. Azt kell mondanom, hogy én vagyok hálás, hogy itt lehetnek, ebben a szép teremben a munkáim. De ez nem rólam szól, hanem a következő nemzedékről, akik - talán évtizedek múltán is, amikor már nem leszek - egy tősgyökeres csabai festőre lesznek majd kíváncsiak.- A főfal közepén a Golgota című alkotása áll. Ezt még a békéscsabai Nagytemplomból jó tíz éve sajnálatosan ellopott oltárfestmény pótlására készítette el. Nem Ön nyerte meg a kép megalkotására kiírt pályázatot, de itt végül is láthatóvá vált az alkotása.- Természetesen a főfalra képzeltem a kereszténységhez kapcsolódó munkáimat. Nagyon elmélyült munka volt az említett Golgota megalkotása. Bibliai, történelmi olvasmányok közelítettek Jézus szenvedéséhez. Amikor nagypénteken a templomba mentünk, a passió mindig vizuálisan előttem volt, szinte láttam a történéseket. Régi vágyam volt, hogy eljussak a Szentföldre. Ez tizen-valahány évvel ezelőtt megvalósult, én is végigjártam ezt az utat. A krisztusi szenvedés még valóságosabbá vált. Katartikus élmény volt. Várkonyi János: Néma csend (részlet) Várkonyi János 1947-ben született Békéscsabán. Felmenőinek nevei 1734 óta fellelhetők a helyi evangélikus levéltári iratokban. Minden nagyszülője neves csabai evangélikus família tagja. Apja magyarosította nevüket Vlcskóról Várkonyira. Evangélikus neveltetése egész életére és művészetére kihatott. Szegeden, a tanárképző főiskolán szerzett rajz-földrajz szakos diplomát. Olyan művésztanárok kezei alatt formálódott, mint Cs. Pataj Mihály, Vinkler László és Fischer Ernő. Később Mezőberényben, majd Békéscsabán tanított. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Békéstáji Művészeti Társaságnak. Rendszeresen állít ki itthon és külföldön. Táblaképek mellett könyvborítókat, illusztrációkat, grafikákat is készít. Medgyesbodzás-Gábortelep kápolnájában és a tusnádi Szent László Gyermekvédelmi Központban oltárképe, a battonyai temetőkápolnában három pannója van. 2001-ben elnyerte a Békéscsaba Kultúrájáért díjat, 2009-ben Békéscsabáért kitüntetést vehetett át. 2015-ben negyven olajképét a Békéscsabai Evangélikus Egyházközségnek adományozta. A galériányi alkotás a lelkészi hivatal emeleti dísztermében nyert elhelyezést. Várkonyi János festőművész A kereszténységgel kapcsolatos, itt látható munkáim közül kiemelném még a Luther Mártonról készített festményemet. Úgy érzem, sokkal többet kellene tudniuk a mai generációknak nagy reformátorunkról. Másik alkotásom a Tranosciust, a jellegzetesen csabai, gót betűs szlovák énekeskönyvünket örökíti meg. Angyali figurákat is szoktam alkotni, ez a lelki szárnyalást jelenti a számomra. Albert Schweitzerről szintén készítettem egy portrét, nagyon magával ragadott az orgonaművész, orvos, afrikai misszionárius életútja. Vlcskó nagyapám mesélt egykor nekem az első világháborús élményeiről, mert ő végigjárta a frontokat. Megmaradt egy fotó róla, amin távol a honi földtől megáll egy útszéli keresztnél erőt nyerni. Ezt is megfestettem.- A vallási témájúak mellett más festményeket is ajándékozott...- Hoztam például Békéscsabához kötődő festményeket is. Van olyan, amely Munkácsy Mihályra emlékezik, egy másik a jellegzetes csabai tájházbelsőt örökíti meg, egy harmadik a Körös-partot. Megfestettem első rajztanáromat is alkotás közben vagy éppen Bodza bácsit, mint jellegzetes csabai figurát, a híres-neves, gyönyörű csabai gyógyszertárak egyikét, édesapám varróműhelyét... Szintén nosztalgia legkedvesebb gyermekkori játékomnak a megörökítése: Valetinyi nagyapám, aki fuvaros volt, készített nekem egy hintót faragott lóval.- Albert Schweitzert említette korábban. Úgy érzi, hogy alkotásaival ön is missziót fejt ki?- Amikor a képek átadása zajlott - Gáncs püspök úr jelenlétében -, tódultak ide az emberek. Olyanok is eljöttek, akik nem kötődnek szorosan az egyházhoz. De ők is imára hajtották a fejüket. Azóta is óriási az érdeklődés. Úgy érzem, nemcsak én „nyerek” azzal, hogy itt lehetnek a képeim az örökkévalóságig, hanem reményeim szerint mindenki, aki látja, és elgondolkozik. Köszönöm, hogy az egyház önzetlenül kinyitja a termet az érdeklődőknek. Alkotóként sokat adományozok nemes célokra, ez is egyfajta misszió.- Most éppen min dolgozik?- Egy alkotó ember sosem megy nyugdíjba. Mindennap dolgozom a műtermemben, enélkül elképzelhetetlen lenne az életem. Nagy hatással vannak rám a művésztelepek, külföldön is sokszor voltam. Ma már kevesebbre utazom el, de azért a békésin, a zalaszentgyörgyin és a nagykanizsain mindig ott vagyok. Most éppen Császártöltésre készülök, két afrikai ihletésű alkotást viszek magammal. Azért szeretem a művésztelepeket, mert ott a művészek között távol marad az irigység, tiszteljük egymást, kicseréljük szakmai tapasztalatainkat, segítjük, támogatjuk egymást - egyszóval barátokként vagyunk együtt.- Ironikus, nosztalgikus, groteszk - ezekkel a fogalmakkal jellemezte egy neves helyi művészeti író az alkotásait. Hogyan fér meg a groteszk a szakrálissal?- A groteszk kezdettől jellemzi a munkámat. Még a pályám elején ráéreztem erre. Bekattan az ember fantáziája, és akkor könnyen jön ez a kifordítottság, groteszkszerűség. Humorral is lehet komolyságot adni a dolgoknak. De a szakrálisnál nincs groteszk, a vallásból nem csinálunk viccet. Ez számomra erkölcsi kérdés. ■ Szegfű Katalin Várkonyi János: Betlehemesek NYELVELÉS Nagybetűzés - nyakló nélkül Már az általános iskola alsó tagozatában tanítják, hogy a magyarban mely szavakat kell nagy kezdőbetűvel írni (személynevek, állatnevek, földrajzi nevek, csillagnevek, intézménynevek, kitüntetések és díjak neve, művek címe), s pontos szabályai vannak a köznevesítésnek is, amikor valamely tulajdonnevet kis kezdőbetűvel írunk (például ferencjóska, röntgen). „Tulaj donnevesíteni” eddig leginkább a költők szoktak volt, amint azt gyakran tette - okkal - Ady Endre is (A magyar Ugaron, Új Vizeken járok). Manapság azonban elharapódzott az indokolatlan nagybetűzés, különösen a szöveges reklámokban, a Facebookon s még magánérintkezéseinkben is! Túlfűtötten hazafias érzelmű barátom például rendszerint így zárja leveleit: Magyarnak Lenni Büszke Gyönyörűség! Nemvég meg az egyik egyházközségtől kaptam meghívót, melyben szeretettel invitáltak Gyülekezeti Napra, éppen május 10-én, a Madarak és Fák Napján (ez utóbbit is szinte mindenki mindenütt nagy kezdőbetűvel írja!). „Ős Péterfián", kedves városomban, villamosra várva láttam az eddigi talán legelrettentőbb példát. Diszkréten elhallgatva a cég nevét és elérhetőségeit, így fest a hirdetmény: Teljesen Újjáépített Irodák, Üzletek, Szolgáltató Egységek, Magas Komfort Szintű, Ultra Flat Studio Lakások. A mintegy ötször három méteres molinó, két emelet között kifeszítve, már több mint egy éve rontja az arra járók, no meg a szemközti református iskola diákjainak nyelvérzékét. Nem akadt ennél a cégnél egy, az általánost legalább közepes eredménnyel elvégzett írástudó vagy a molinót elkészítő vállalkozásnál valaki, aki figyelmeztette volna a megrendelőt kapitális hibáira? A napokban ugyanott kellemes meglepetésben volt részem. Öt-hat villamosra várakozó alsós kisdiák azon vitatkozott, hogy a fenti hirdetményben csak tizenöt vagy tizenhét, netán tizennyolc helyesírási hibát lehet-e összeszámolni. Vita tárgyát képezte még, hogy kell-e a szöveg végére pontot tenni, vagy sem. (Legközelebb meghívom őket, hogy nézzük meg együtt a következő megállónál, a laktanya falán látható Nagysándor József-emléktáblát is. Vajon ahhoz mit szólnak majd?) ■ OzSVÁTH SÁNDOR
