Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-24 / 21. szám
8 «I 2015- május 24. KRISZTUS-ARCÚ EGYHÁZ Evangélikus Élet Missziói nap az északi és a dééi kerületben, \ Déli arculat ► A Bonyhádi Evangélikus Atlétikai Centrumban közel kilencszáz résztvevővel rendezték meg múlt szombaton a déli kerületi missziói napot. Együtt voltak tótok, svábok, cigányok, magyarok - vagy fogalmazhat úgy is a tudósító, hogy szeretetközösségben voltak Csongrádból, Tolnából, Baranyából és Bács-Kiskunból ugyanúgy, mint Budapestről vagy Békésből. Közösség formálódott, mely - Pál apostol szavaival élve - kifejezte, hogy „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gál 3,28). A Krisztus-arcú egyház mottóval meghirdetett missziói nap talán legfontosabb üzenete éppen az a felismerés volt, hogy jöhetünk bárhonnan - kisebb vagy nagyobb gyülekezetből, nehezebb vagy könnyebb anyagi viszonyok közül, idősen vagy fiatalon -, mindettől függetlenül megtalálhatjuk és felvállalhatjuk a magunk Krisztus-képűségét. Erre a belső keresésre, a valódi út megtalálására, a másikat testvérnek tekintő életformára hívta egybe a kerület a területén élő egyháztagokat. Ennek szellemében Gáncs Péter elnök-püspök köszöntőjében az egymást felvállaló és megismerni vágyó közösségre hívta fel a figyelmet. Erről tanúskodott a nyitóáhítat is, melyben Mesterházy Balázs lelkész szolgálatával az istenképűség felvállalása került fókuszba. A kerületi nap két szimbólumával - a fényképekből kirajzolódó Krisztusarccal és az ajándékba kapott tükörrel - élve az igehirdető felhívta a figyelmet arra, hogy amiként az emmausi tanítványok történetéből, ugyanúgy a golgotái keresztből is megfogalmazódik, hogy önmagunk Krisztus-arca törékeny, mely önmagában nem tud teljes lenni. „Fordulatra van szükségünk. Olyanra, mely egész életünket más nézőpontból, Krisztus mellől, a helyes távolságból szemléli. Ehhez azonban alázat, a másikra való odafigyelés, Krisztus-közelség szükséges” - fogalmazott Mesterházy Balázs. A nyitó pódiumbeszélgetésen Radosné Lengyel Anna nyugalmazott rádiós szerkesztő-műsorvezető, a Déli Egyházkerület felügyelője Böjté Csabával beszélgetett. A ferences szerzetes által alapított gyermekotthonokban közel kétezer-ötszáz gyermekről gondoskodnak. Arra a kérdésre, hogy milyen a Krisztus-arcú egyház, Csaba testvér személyes történetek által mutatott rá, hogy elsősorban jókedvű és vidám. „Jézus a remény hangján szólt, pozitívan szólít meg minket. Nem veszekszik, nem számon kér, hanem - úgy, ahogy az emmausi étkezésnél - megkínál.” A mai létállapottal, társadalmi normával kapcsolatban Böjté Csaba azt mondta: „Amint vezetés közben a navigációs rendszereket használjuk, ugyanúgy kéne életünkre vonatkoztatva a mennyei GPS-t is bekapcsolnunk.” Az önbecsülés kérdéséről szólva korunk kísértésének nevezte a reménytelenséget. „Isten selejtet nem teremt. Gondoljunk egy Rembrandt-alkotásra. Ha valahol találnának egy tőle származó műremeket, nem tisztítaná-e meg hozzáértő gondos kéz? Minket Isten teremtett, aki még Rembrandtnál is meghatározóbb alkotó” - fogalmazott a ferences szerzetes. Radosné Lengyel Anna az imago Dei - Isten képmása - gyakorlati megélésének lehetőségeiről is kérdezte Csaba testvért, aki prioritásként az őszinteséget, a megbocsátást és az örömöt hangsúlyozta. „Jézus nem hódolókat vár, hanem olyan követőket, akik szeretnek másokkal jót tenni! Tanuljuk meg, hogy a megbocsátás Isten képére formál minket. Menjünk oda a másikhoz, és vidámítsuk fel! Ezek a valódi értékek!” - szögezte le. Krisztus-arcunk lehetőségei - ez is lehetett volna a mottója a délutáni választható programoknak, hiszen a sokszínű kínálat magába foglalta a sokszínű egység gondolatát. Gáncs Péter, Radosné Lengyel Anna, Böjté Csaba, Varnus Xavér Az elcsendesedésen az imádság személyességével, önmagunk kérdéseivel találkozhattak a jelenlévők Pelikán András budapest-fasori evangélikus másodlelkész segítségével. A Mesterházy Balázs ve-Kollégium diákjainak színpadi előadását is megtekinthették az érdeklődők. A fiatal tehetségek által előadott, A fényevők diadala című színmű megmutatta a reményt és reménytelenséget, a fényt és sözette csoport a félelmek elűzésének Istene, a rend Istene és a természetesség Istene kérdéskörrel foglalkozott. A zenén keresztül került középpontba a kultúra mint meghatározó és formáló erő Gáncs Péter elnök-püspök és Varnus Xavér orgonaművész eszmecseréjén. Az „ötödik evangélista” címmel a háromszázharminc éve született Johann Sebastian Bach előtt tisztelegve beszélgettek - orgonazenével színesítve - a muzsikus géniusz művészetének sokszínűségéről, mai aktualitásáról. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és tétséget, a paródiát és a lírát, vagyis az emberi világot másmás aspektusból. Két beszélgetésben is előtérbe került a misszió. Válaszúton az európai egyház címmel a külmisszió kérdésével foglalkozott dr. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, valamint Jó András, az Interserve missziós szervezet eurázsiaj régiójának igazgatóhelyettese. Beszélgetésükön többek között Kenya, a közel-keleti kérdés, az iszlám radikalizmusa és a migráció került fókuszba. A belmisszió lehetőségeiről Deák László missziói lelkész Északi arculat ► Lutheránusok százai foglalták el múlt szombaton a kálvinista Rómaként emlegetett Debrecen református Nagytemplomának padsorait. Az előzetesen regisztráltak száma valószínűsítette, hogy a Krisztus-arcú egyház címmel hirdetett missziói napon ezúttal akár ezernél is többen fogják képviselni az Északi Evangélikus Egyházkerület gyülekezeteit. Környékbeli közösségek mellett néhány országos hatáskörű intézmény, illetve szervezet - így hittudományi egyetemünk és a Luther Kiadó is - sátrat állított a cívisváros jelképének számító Isten háza előtti Kossuth téren. Az „evangélikus lehetőségek vásárán” tehát már a 10 órai hivatalos kezdés előtt gyakorolhatták sokan a nap „ökumenikus” alapigéjét: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fii 2,5). Hogy az evangélikusok szívesen látott testvérek a református hajlékban, arról a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke biztosította az egybegyűlteket. Teológiai mélységű köszöntőjében dr. Fekete Károly hangsúlyozta, hogy nem csak közös protestáns gyökerünk, a reformáció születésének közelgő ötszázadik évfordulója apropóján kívánatos demonstrálni összetartozásunkat... Debrecen más vallási felekezetek felé is megmutatkozó nyitottságát Komolay Szabolcs alpolgármester taglalta, méltatva a létszámában csekély (jelenleg mintegy nyolcszáz fős), mégis jelentékeny hatással bíró helyi evangélikus közösséget. Szavait meggyőzően illusztrálta az a videó, amellyel - az egyházkerületi rendezvény kiváló előkészítésével és gördülékeny lebonyolításával jelesre vizsgázott - házigazda gyülekezet mutatta be önmagát. (A rendezvény moderátora Molnár Lilla helyi lelkész volt.) A missziói nap központi témáját - Krisztus-arcú egyház, a hívő-cselekvő ember otthona címmel - dr. Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője volt hivatott intonálni. Az egyetemi tanár igazán nem könnyítette meg az utána szólók dolgát, amikor előadásában kijelentette: „Krisztus-arc nincs. Az egy elvont fogalom, amely akkor jöhet létre, hogyha az emberek - egy-egy közösségben - vállalják és megélik a küldetésüket. Ha hagyják, hogy hitük cselekvéssé váljon...” Akadémikus színvonalú teológiai eszmefúttatásokra késztető feladat elé állította egy-egy képzőművészeti alkotás azt az öt lelkipásztort, akiknek öt-öt percben kellett (volna) közvetíteniük „megfejtésüket” a maguk választotta Krisztus-képekről. Bár öt percen belül ez egyiküknek sem sikerült, a hallgatóság számára mindenesetre igazi különlegességgel szolgáltak a kiváló evangélikus lelkészek - Cserhátiné Szabó Izabella, Bariba István, Balicza Iván, Asztalos Richárd és Pángyánszky Ágnes - „műelemzései” Az igazsághoz tartozik, hogy nem mindegyiküknek sikerült felmérnie a Nagytemplom akusztikájának sajátosságait, amely leginkább egyébként az egyházkerületi gyülekezetek - karzatról megszólaló - egyesített kórusának kedvezett. (Az olykor a Bach kamarazenekarral kísért énekkar - a többi között - /. S. Bach 37. kantátáját is előadta Pazár István karnagynak, a Debreceni Evangélikus Egyházközség kántorának vezényletével.) A Debreceni Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze, Réz-Nagy Zoltán református szerzőtárssal, Csorba Dáviddal írta azt a darabot, melyet - Tamási Melinda tanárnő betanításában - a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium színjátszó köre adott elő. A protestáns gályarabok történetét összefoglaló jelenetsor illő folytatásaként az Északi Egyházkerület elnöksége, dr. Fabiny Tamás püspök és dr. Fábri György felügyelő a Nagytemplom mögötti emlékkertbe vonult a korhű jelmezt viselő fiatalokkal, hogy - a református egyházi elöljárók társaságában - koszorút helyezzen el a gályarabok oszlopánál. (A hitükért 1673-ban törvény elé idézett, majd 1675-ben gályarabnak eladott negyvenegy református és evangélikus lelkész nevét megörökítő oszlopon az életben maradottakat 1676. február 11-én kiszabadító Ruyter Michel Adriaanson holland tengernagy neve is olvasható.) Ha a templomban nem lehetett is mindent hallani a koszorúzás után elmondott püspöki szavakból, a digitális technikának köszönhetően vélhetően semmiről sem maradtak le azok az internetes kapcsolattal rendelkezők, akik - mintegy virtuális közösséget vállalva a gyülekezettel - számítógépük monitorán kísérték figyelemmel otthonukban vagy másutt a missziói nap történéseit az Evangélikus.hu portálon. A délelőtti együttlétet a mandabokori ifjúsági kör zárta, és a tudósító által megkérdezettek döntő többsége számára ez a bizonyságtevő szolgálat volt a missziói nap legfontosabb, egyúttal legreménytelibb „programpontja”... Mindez azért is figyelemre méltó, mert ebéd után ugyanakkor híven tükrözte az érdeklődés, a „kegyességi irányultság” megoszlását a különböző témák feldolgozására invitáló kiscsoportos alkalmak látogatottsága. A mandabokori fiatalokkal való személyes be-
