Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-17 / 20. szám
KERESZTUTAK Evangélikus Élet 2015. május 17. » 5 Példamutató kiengesztelődés Megemlékezés a Magyarországi Evangélikus Egyház temetetlen halottjáról ► Hetven éve szenvedett vértanúhalált a Péteri Evangélikus Egyházközség lelkésze, Csaba Gyula. A különös kegyetlenséggel elkövetett bűntettet soha nem tárta fel az igazságszolgáltatás, az elkövetőket nem vonták felelősségre. Istentisztelettel és a péteri temetőben kialakított emlékmű megkoszorúzásával emlékeztek május 10-én a meggyilkolt lelkipásztorra. Emlékezésről hosszú ideig szó sem lehetett, legfeljebb félve elejtett félmondatokban eshetett szó a történtekről. A mostani emlékünnepen azonban zsúfolásig megtöltötték a hívek a majdnem kétszáz éves klasszicista templomot, bizonyítva, hogy Péteri gyülekezete nem felejtette el mártírsorsú lelkészét. Hosszú és szörnyű titkoktól terhes időszak után nyíltan csak 1983- tól emlékeznek a helyiek a hírhedt gyömrői gyilkosságok utolsó áldozatára. Az előző évben megválasztott péteri lelkész, dr. Foltin Brúnó kezdeményezte, hogy november 1- jén a temetőben - a gyülekezet korábbi lelkészei sírjának megkoszorúzásán túl - a ravatalozó melletti gödörnél ejtsék ki újra kegyelettel Csaba Gyula nevét, és gyertyagyújtással rá is emlékezzenek. Több helyről is érkezett akkor figyelmeztetés, hogy ne bolygassák a múltat, de a kommunista rendszer már nem tudott gátat szabni a törvénytelen és bestiális gyilkosság felett érzett gyásznak: a megemlékezést minden évben megtartották. A gödröt az istentelen rendszer bukása után a gyülekezet méltó emlékhellyé alakította, amelyet 1992. május 3-án avatott fel a Pest Megyei Egyházmegye akkori esperese, Keveházi László. A jeltelen sírban nyugvó lelkésznek Pál Mihály Munkácsydíjas gyömrői szobrászművész alkotása állított mementót. A gyilkosok tudták csak, hova földelték el Csaba Gyula megkínzott és megcsonkított testét, de titkukat nem árulták el soha. Az emlékhelyet' viszont az új, demokratikus rendszerben sem tisztelte mindenki: a nagy bronzkeresztet 2006-ban ismeretlen tettesek ellopták. A kőbe vésett lábnyomok viszont nem sokáig maradtak végcél nélkül: ezúttal fehér, simára csiszolt kőkereszthez vezetnek, amelyet Foltin Brúnó készített. (Péteriben több emlékmű - például a millenniumi vagy az ötvenhatos kegyhely is - az ő alkotása.) A múlt vasárnap délutáni emlékező istentisztelet a mártír lelkész Vége elmúlt életemnek című versével kezdődött. A szépírói vénával is megáldott lelkipásztor egy temetésekre összeállított, Monoron kiadott énekes-imádságos füzetecskébe írta a búcsúzó sorokat. Csaba Gyula utolsó szolgálata 1945. április 30-án egy gyömrői temetés volt, talán fel is olvasta a versét, nem is sejtve, hogy saját szavaival a maga „fájdalmas végzetét” is megelőlegezte... A jubileumi megemlékezés a Dél- Pest Megyei Egyházmegye esperesének, Győri Péter Benjáminnak az imájával folytatódott, majd a péteri gyülekezet május 2-án beiktatott lelkésze, Óvári Péter hirdetett igét 2Tim 1,8-14 alapján. A prédikációt Mt 10,16 alapján az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Fabiny Tamás tartotta, a Magyarországi Evangélikus Egyház temetetlen halottjának nevezve Csaba Gyulát. Halálát bestiális cselekedet okozta - mondta -, „amely nem végzetszerű, hanem amelyben az ősgonosz munkálkodik, mert volt olyan történelmi időszak, amikor eljött a farkasok órája”. A gyilkos pribékek gúnyolódásában - „Menj Istenedhez!” - vigaszt lelhetnek a megemlékezők, mert az egyházmegye egykori tanügyi alesperese valóban Istenéhez, a jó pásztorhoz tért meg - emelte ki Fabiny Tamás. Az emlékhely kőtáblájába vésett bibliai idézettel kapcsolatban megrendüléséről szólt a püspök. Az idézet a Miatyánk egyik sora, amely a mártír lelkész legfiatalabb gyermeke, Csaba Jolán kérésére került oda. A bosszúvágy és az indulatok helyett a megbocsátás és a kiengesztelődés lehet az egyház és a társadalom menekvése. A bűnvallás és megbocsátás jézusi üzenetével mutathatnak példát a keresztények, hogy a kiengesztelődés vágya valóra váljon, és a szívek megbékéljenek - hívta föl a figyelmet az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője. Az istentisztelet után hosszú sorban vonultak a megemlékezők a péteri temetőbe, ahol először a 2008- ban elhunyt Csaba Jolánra emlékeztek énekkel, virágokkal és Óvári Péter imádságával. A Csaba Gyula tiszteletére emelt emlékműnél a helyi gyülekezet nyugalmazott lelkésze, Foltin Brúnó tartott beszédet. Figyelmeztetett: a bestiális indulatok még ma is megvannak, mindenkiben élnek, és ha a körülmények megengedik, a gonosz el is szabadulhat. Csaba Gyula azonban Jézus szabadító erejét hirdette, azt, hogy csak a krisztusi út vezethet ki az embertelenségből; az emlékmű kereszthez vezető lábnyomai is ezt fejezik ki - mutatott rá a nyugdíjás lelkész. „A mártírok vére az egyház magvetése” - mondta záróimájában Fabiny Tamás, majd dr. Fábri György kerületi felügyelővel megkoszorúzta az emlékművet (képünkön). A kegyelet koszorúit - többek között - a péteri önkormányzat és a helyi szlovák nemzetiségi önkormányzat vezetői is elhelyezték. A gyülekezeti teremben tartott szeretetvendégségen bemutatkozott Csaba Gyula öt unokája - az idei megemlékezésen gyűlt össze a vértanúhalált szenvedett lelkész legtöbb leszármazottja. Egy dédunokája, Szabó Ákos azonban péteri lakos: őse egykori szolgálati helyén épített házat az újonnan felparcellázott telken. Javaslata, hogy a község új területén dédapjáról utcát nevezzenek el, még nem talált támogatásra a képviselőtestületben. ■ Walkó Ádám Csaba Gyula Vége elmúlt életemnek... Vége elmúlt életemnek, Oda öröm, bánat. Megsiratnak, megkönnyeznek, Kik most tőlem válnak. Hogy mindennek el kell múlni S egyszer a mély sírba hullni, Fájdalmas végzet ez. Ifjúság, tavasz, virágok Korán elhervadtak. Boldog remény, édes álmok, Mind szertefoszlottak. Piros orcám elhalványult, Erő, szépség elszállt, elmúlt; Emlékem él csupán. Gyötrelmes, kínos keresztet Kellett itt hordanom, Ámde lelkem mit sem vesztett: E föld nem otthonom. Testnek kísértéseitől, Gyötrő betegségeitől Már megszabadultam. Búcsúzásra kész a lelkem. Hiszem: Uram várja. De akiket úgy szerettem: Ömlik könnyük árja. Őket, Atyám, erősítsed, Búcsúzásunk te könnyítsed Kedves halottjuktól. Fedjen bár a sír röge, Könny ne hulljon értem, Nem válunk el mindörökre: Ez bízó reményem. Megváltómnak hulló vére Mossa lelkem hófehérre, S adjon örök üdvöt. Csaba Gyula 1882. szeptember 14-én született Békéscsabán. Szlovák nemzetiségű családból származott, eredeti neve Podsztrelen volt, huszonkét évesen magyarosította, feltehetően a szülővárosa - ahol az evangélikus gimnáziumban tanult - iránti szeretetből. Ekkor már a teológia végzős hallgatója volt, 1905-ben szentelték fel. Sajókazára került segédlelkésznek, ott ismerkedett meg a helyi vezető lelkipásztor, Leskó Béla lányával, Annával, akivel 1907-ben össze is házasodtak. A friss házasok Újcsanálosra költöztek, miután a gyülekezet Csabát megválasztotta parókus lelkésznek. Hét évet szolgált a borsodi községben. Az első világháború kitörése már a péteri gyülekezetben érte; megválasztásában bizonyára szerepet játszott szlovák nyelvtudása. Munkálkodása idején a község látványos előrelépést könyvelhetett el több tekintetben is: a műemlékké nyilvánított templom felszentelésének századik évfordulóján, 1930-ban sikerült megszabadulni a költséges építkezés adósságaitól, valamint új harangokat vásárolni. Péteri főutcáját kikövezték, és a rengeteg gyermek miatt megépítették az evangélikus iskola negyedik tantermét is, illetve negyedik tanítót is alkalmaztak. Az evangélikus egyházra, miként a helyi lelkipásztorra is, mindez nagy terheket rótt, de Csaba Gyula a feladatokat sikerrel teljesítette. Munkája elismeréseként 1934-ben megválasztották a Pesti Középső Egyházmegye tanügyi alesperesé-A péteri prédikátor Csaba Gyula (1882-1945) vé. Érdemes megjegyezni, hogy 1937- től az esperesi tisztséget Ordass - akkor még Wolf- Lajos, a későbbi püspök látta el. A második világháború idején számos nehézséggel kellett szembenéznie a péteri lelkésznek, a besorozások és a hadiállapot felőrölték az egyébként is elszegényedett községet. Állandó adóhátralékok terhelték az egyháztagokat, végrehajtásokra, ügyészi felszólításokra is sor került, a tanítókat is alig tudták fizetni. Az egyházi javadalmakról vita indult, azonban Csaba Gyula - a békesség kedvéért - ráállt fizetése csökkentésére. A front 1944 novemberében érte el a Gyömrői járást, a területet a Vörös Hadsereg 49. gárdahadosztálya „szabadította fel”. A szovjet parancsnok írásos felhatalmazása mellett Krupka Jakab vezetésével megalakult a „direktóriumnak” nevezett testület, amely az 1919-es Tanácsköztársaság helyi vezetőiből, egykori vöröskatonákból és a náci haláltáborok túlélőiből állt. Ezzel párhuzamosan a Horthykorszak értelmiségi és vezető rétegéből szerveződött meg a térségi nemzeti bizottság, amely az összeomlott közigazgatást próbálta helyreállítani. A „direktórium” első áldozata 1945 februárjában a nemzeti bizottság elnökének tartott gyömrői gazdálkodó, a kisgazdapárt küldöttje, Czövek János volt: őt a saját udvarán egyszerűen tarkón lőtték. A „direktórium” ezután a szovjet hadsereg védelme alatt sorra fogta el és gyilkolta meg válogatott kínzásokkal a helyi „fasisztákat”. Áldozatul esett - többek között - az ecseri katolikus plébános, Mikla Pál; gróf Révay József filozófus; az olasz állampolgár gróf Coronini János Ferenc; illetve Maglód főjegyzője, Diószeghy István. A zabolátlan tombolás ragadta magával Csaba Gyulát is, noha halálának pontos időpontja, körülményei és sírja máig ismeretlen. Az elkövetők már vagy meghaltak, vagy - az 1947-es magyar-szlovák lakosságcserét kihasználva - elhagyták Magyarországot: a kérdésekre már aligha érkezhet válasz. Ami bizonyos: április 30-án éjjel hurcolták el az önjelölt „rendcsinálók” és soha nem tért haza. A család csak 1993-ban kapta meg a lelkészt hivatalosan halottá nyilvánító okiratot. Levéltári kutatások alapján, illetve a lelkész lányának, Csaba Jolánnak az emlékeit is felhasználva készült dr. Böröcz Enikő egyháztörténész tanulmánya a gyilkosságról (Egy nem felejthető áldozat - Csaba Gyula péteri lelkész, Keresztyén Igazság 2009. tavasz). Böröcz Enikő állítja, hogy a péteri lelkész volt az utolsó áldozat a gyömrői gyilkosságok sorában. A tanulmányban olvasható, hogy már az eltűnése előtt is meg akarták gyilkolni. Egy szovjet katona 1945 februárjában a templom szószékén akarta lelőni, ám a prédikátor szlovák nyelvtudása révén szót tudott vele érteni. Az orosz és magyar nyelvű igazolás birtokában biztonságban érezte magát, és a figyelmeztetések ellenére sem hagyta el szolgálati helyét. Az egykori péteri tanítót, Horcsák Lajost a Tanácsköztársaság idején vállalt szerepe és vállalhatatlan tevékenysége okán a proletárdiktatúra bukása után megfosztották diplomájától, és az ország összes iskolájában eltiltották a tanítástól. Mindig is gyűlölte az egyházat - 1919-ben belőtt a papiak ablakán -, és eltiltásáért Csaba Gyulát tette felelőssé. Horcsák is tagja volt a „direktóriumnak” és feltehetően nagy szerepe volt a lelkész bestiális megkínzásában és halálában... A gyömrői térségben történt törvénytelenségek és az eltűnt emberek miatt Futó Dezső kisgazdapárti képviselő 1946 februárjában interpellált Nagy Imre akkori belügyminiszterhez az Országgyűlésben - érdemi válasz nélkül. Az erőfeszítések nyomán azonban a rá következő évben huszonkét embert exhumáltak a járásban, azt követően viszont leállították a további vizsgálatokat, és évtizedekig csak a tétova szóbeszédeket lehetett hallani a rémtettekről... Az evangélikus egyház is meglehetősen tehetetlennek bizonyult Csaba Gyula ügyében. A péteri lelkipásztor eltűnéséről a feleség ugyan értesítette Raffay Sándor püspököt, de csak az utóda, Ordass Lajos tett lépéseket a történtek tisztázására. Ordass közbenjárására kaphatta meg Csabáné az özvegyi nyugdíjat, de a hatóságoktól hiába kérte a nyomozás folytatását. A későbbi kollaboráns egyházi vezetésnek nem állt érdekében Csaba Gyula miatt összetűzésbe kerülni az államhatalommal. Böröcz Enikő tanulmányában kiemeli, hogy a vértanú lelkipásztor sorsát hivatalosan csak második utóda, dr. Foltin Brúnó kutatta: „Az egész ügyet egyházi oldalról végeredményben ő vitte végig." ■ W.Á.
