Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-17 / 20. szám
KERESZTUTAK 4 2015. május 17. Evangélikus Élet A Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke a Vallásközi Dialógus Bizottság ülésén A Magyarországi Muszlimok Egyházának (MME) elnöke volt a vendége május 4-én a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Vallásközi Dialógus Bizottságának. (A bizottság tagjai az elmúlt években kétszer is jártak a Magyarországi Muszlimok Egyházánál.) Szélsőségesség az iszlámban címmel tartott előadásában Sülök Zoltán Szabolcs mindenekelőtt rámutatott, hogy a szélsőség nyilvánvalóan a középhez képest az. Jellemzője a túlzott merevség, de - amiről sokkal kevésbé esik szó - a túlzott rugalmasság is. A szélsőségesség legjellemzőbb oka mindazonáltal a tudatlanság, a kiábrándultság, a kilátástalanság... A szélsőség vagy hozzáad a hittételekhez, vagy elvesz belőlük. Cselekedeteinket túlvilági szempontból (is) mérlegelnünk kell. Mindig veszélyes, ha az önálló gondolkodás hiányára nevelik az embereket. A kháridzsiták már a kalifátus kezdetén harcolni akartak mindenkivel, de Ali 660-ban legyőzte őket. Az ilyen „mindenáron harcosok” - mint amilyen most az Iszlám Állam - eddig még mindig eltűntek. Az emberek többsége nem ilyen, hanem képes a jó és a rossz között választani - hangsúlyozta az előadó. A beszélgetés folyamán vita bontakozott ki elsősorban arról, hogy ma az államot mennyire lehet vallási alapokra építeni. A vendég arra is felhívta a figyelmet, hogy a síita-szunnita ellentét az átlagemberek szintjén nem annyira súlyos, a Magyarországi Muszlimok Egyházához síiták is járnak. Nem helyes az iszlám országokban a keresztényeket sújtó megszorításokra az európai muszlimok lehetőségeinek korlátozásával válaszolni. Jó példák is vannak: Katarban a közelmúltban templomot építettek - tudhatták meg a jelenlévők Sülök Zoltán Szabolcstól. ■ F. V. HIRDETÉSEK A teremtés 25., jubileumi ünnepe A környezetvédelmi világnap - a teremtés 25., jubileumi ünnepe május 21-én este 6 órától, 22-én délután 2-től, 23-án délelőtt 9-től a Magyarországi Evangélikus Egyház központjában (1091 Budapest, Üllői út 25.). Téma: Ego sum veritas - a valóság én vagyok! Főelőadó Sulyok Elemér OSB: Jézus szolgálata a teremtésben. Vendégünk Gáncs Péter elnök-püspök. Köszöntést mond Krämer György országos irodaigazgató. További programpontok: Életszeurat; Megtérés a teremtő és megváltó Krisztushoz; Valósághűen a világ jövőjéről és az áramellátási lehetőségeinkről; Az etika- és hitoktatás fejlesztéséről. Teljes program kérhető a szecheybj@gmail.com e-mail címen. Volt Deák téri növendékek találkozója „Egy lángot adok, ápold, add tovább..!’ (Reményik Sándor) Kedves Diáktársunk! Szeretettel meghívunk hagyományos májusi alkalmunkra, amelyen a Deák Téri Evangélikus Leánygimnázium volt növendékei ismét találkozhatnak egymással, a jelenlegi gimnazistákkal, eltölthetnek egy kellemes délutánt az alma materben. Az ünnepség időpontja: május 22., péntek, délutánfél négy. A templomi áhítaton a lelkészi szolgálatot végzi: Koczor Tamás. Orgonán közreműködik: Bence Gábor. Rendezvényünk a díszteremben folytatódik fél ötkor. A megjelenteket köszönti Kézdy Edit igazgatónő, aki elmondja aktuális gondolatait a gimnázium életéről. Utána ízelítő az iskola zenei életéből. A dísztermi események után tisztelettel és szeretettel várunk minden volt növendéket egy csésze teára, süteményre. A Biblia mindenkié! Pünkösdi bibliaolvasás Budapest, Kálvin ter, a református templom lépcsője 2015. május 25.. 14.00-17.30 A programot 17.30-tol orgonakoncert, 18.00 órától ökumenikus istentisztelet zárja Tiszta szándékok és szikár valóság Jeszenszky Géza az Antall-kormány szomszédságpolitikájáról ► A rendszerváltozás után szabadon választott első magyar kormány szilárdan hitt abban, hogy keresztyén alapon és a legjobb szándékok mentén rendezhetők a magyar nemzet és a környező népek között feszülő, évszázados konfliktusok. A kijózanító valóság keserűségét csak fokozta, amikor kiderült, hogy az Európai Unió teljességgel érzéketlen a kisebbségi problémák iránt - hangzott el a budavári evangélikus szabadegyetem legutóbbi előadásán. Aki naggyá akar lenni, az legyen szolgává - idézett a Bibliából (Mt 20,25- 26) Fabiny Tamás püspök, amikor a budavári evangélikus gyülekezet május 4-én tartott szabadegyetemi alkalmának előadóját a szép számban összesereglett hallgatóságnak bemutatta. Jeszenszky Géza a rendszerváltozás után miniszterelnökké választott Antall /ózse/kormányának külügyminisztere (képünkön) volt. A miniszter szó latin gyökere - alázattal cselekvő - szolgát jelent, márpedig az írás szerint maga Krisztus utalt tanítványainak arra, hogy úrhatnám természetű embernek nem lehet helye a Megváltó „kormányában” Az előadó ugyanakkor országgyűlési képviselő is volt - emlékeztetett a püspök -, s a képviselői jogot megteremtő mandátum ugyancsak latin eredetű szó, melynek Bibliai értelmezése arra biztat, hogy a Jézustól kapott mandátumot betöltve szeressük egymást (Jn 13,34). És mindezeken túl Jeszenszky Géza nagykövetként is szolgálta a hazáját, úgy, ahogyan a hívő keresztyéneknek Krisztus követeként kell szolgálniuk (2Kor 5,20) - tette hozzá bevezető áhítatában Fabiny Tamás. Az előadást a volt külügyminiszter az egyik legfontosabb jézusi parancsra építette: „Szeresd felebarátodat, mint magadat’.’ (Mk 12,31) A negyven év kommunizmus után szabadon választott Antall-kormány szomszédságpolitikájáról szóló visszaemlékező elemzését Jeszenszky Géza azzal kezdte, hogy felidézte az akkori politikai vezetés erre vonatkozó elvi sarokpontját: törekedni kell a jó viszony kialakítására a szomszédos országokkal, de úgy, hogy ez soha ne váljon az ország jelenlegi határain túl rekedt magyarok kárára. És ez rendkívül nehéz feladatnak bizonyult - tette hozzá az előadó. A munkához ő is és az egész kormány határtalan optimizmussal látott hozzá, úgy gondolták, hogy 1989-ben, a csodák évében a környező államokban is olyan felvilágosult, a nyitott Európa felé igyekvő, keresztyén kormányok, politikai erők kerültek hatalomra, amelyekkel lényegesen könnyebb lesz szót érteni, mint a korábban regnáló, elnyomó erőkkel. A kommunizmus terhe alól szabaduló országok közös célokat tűztek ki a régióban: távolodni a Varsói Szerződéstől, a keleti blokktól és indulni a Nyugat felé! Ezek voltak azok a közös alapok, melyekre építve ki lehetett volna alakítani egy új szellemű, regionális szomszédságpolitikát. Az Antall-kormány tisztán ezektől a szándékoktól vezérelve kezdte meg külpolitikai tevékenységét. És bár értek el részsikereket, őszintén meg kell állapítani, hogy a szomszédos államok határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájában nem következett be radikális fordulat - állította Jeszenszky Géza. Mi ennek az oka? Talán a népeink közötti ősi ellentétekben kell keresni a néha ugyan csituló, de szüntelenül érzékelhető viszály gyökereit? Az oly sokszor feltett kérdésre keresve a választ a volt miniszter először arra figyelmeztetett, hogy a szomszédos népek történelme szükségképpen és mindig konfliktusokkal terhes. Még a velünk szinte testvéri viszonyt ápoló lengyelekkel is háborúztunk, ugyanakkor nincsenek közöttünk és a szomszédos népek között olyan elhúzódó konfliktusok, mint például az ortodox szerbek és a katolikus horvátok között, akik még a keresztet sem ugyanúgy vetik. Az persze aligha vitatható, hogy a magyar nemzet és a szomszédos népek közötti feszültség egyik oka az, hogy a környező országok - különösen Románia és Szlovákia - területeinek jelentős része korábban a Magyar Királysághoz tartozott. A Kárpát-medence népei közötti ellentétek az első világháborút lezáró, az államhatárokat alapvetően és döntően Magyarország kárára átrendező békeszerződések után éleződtek ki. Magyarok, szlovákok, románok, szerbek egymás oldalán harcoltak a nagy háborúban, amelynek a végén egyeseket győzteseknek, másokat pedig veszteseknek nyilvánítottak, s ennek megfelelően jutalmaztak, illetve büntettek. A győztes hatalmak akkor nem vetették volna el a népek közötti viszály magvát, ha a valós etnikai határok tiszteletben tartásával rajzolták volna újra Kelet-Európa térképét - jelentette ki Jeszenszky Géza. Az így kialakult helyzetet a két világháború között a magyar társadalom nem tudta elfogadni, a politika pedig mindent meg is tett azért, hogy a revízió lehetőségének parazsa ne hunyjon ki egy pillanatra sem. Ezzel a reménnyel is futottunk bele a második világégésbe, amely csak újabb szenvedéseket hozott. A második világháborút követően, 1946-ban Bibó István úgy fogalmazott: nem várható el a magyar társadalomtól, hogy lelkesedjen a trianoni diktátumért, de azt tényként kell elfogadnunk, hogy a békeszerződés nyomán kialakult status quo nem változtatható meg. Ugyanakkor tény - tette hozzá Bibó -, hogy Magyarország a határon túl rekedt országrészek magyarságáért érzett felelősségét soha nem adhatja fel. Nem véletlen, hogy ezt az elvet Antall József a rendszerváltozást követően rögzítette az újrafogalmazott magyar Alkotmányban - jegyezte meg az előadó. Ma már kijelenthetjük: annak ellenére, hogy idehaza és a határon túl egyaránt mindig voltak olyanok, akik a kiegyezést keresték, a megbékélés minden erőfeszítésük ellenére sem történt meg - mondta Jeszenszky Géza. Persze nem volna helyes a hibákat mindig csak másokban keresni, hiszen az oly sokszor emlegetett magyar balsors jelentős részben balítéleteinkből fakad - szögezte le a volt külügyminiszter. Konokul hisszük, hogy Magyarországot mindig a más, nagy népek agressziója sodorta egyik bajból a másikba: tatár, török gyötört bennünket; nyakunkra ültek a Habsburgok; a két világháborúba Németország rángatott bele minket; a magyar nép leikétől olyannyira idegen kommunizmust pedig Moszkvának „köszönhetjük” Ez így egészében nem igaz, ugyanakkor van is benne valami. És tegyük hozzá: nem könnyű szeretni azokat, akik oly sok szenvedés okoztak nekünk, gondoljunk csak példának okáért a felvidéki magyarságot kollektív bűnösséggel sújtó, kisemmiző és ősi jussából kíméletlenül kitakarító Edvard Benesre vagy éppen az Erdély magyarságát falurombolással asszimilálni igyekvő Nicolae Ceaufescura. Ezzel együtt - tette hozzá az előadó - a szlovák vagy a román embereket nem szabad gyűlölni, s ma is csak a felebaráti szeretetre apellálva lehet keresni a megbékélést a környező népekkel - de soha nem engedve a határon túli magyarok jogaiból! Nem kértünk sokat a regionális kisebbségpolitika területén, de már röviddel 1990 után kiderült, hogy ezt a keveset sem kapjuk meg - jelentette ki Jeszenszky Géza. Az abban az évben tartott európai külügyminiszteri értekezleten egységes álláspontként fogalmazódott meg, hogy az Európa területén élő kisebbségek jogait biztosítani kell. Dél-Tirol kitűnő példája a kisebbségi ügyek, a területi/közösségi autonómia problémájának felvilágosult, európai megoldására. Az ebből is fakadó bizalmat éltette a helsinki folyamat és az Európa Tanács működése, ugyanakkor mára mindannyiunk számára világossá vált, hogy az Európai Unió teljességgel érzéketlen a kisebbségi problémák iránt - mondta az előadó. Ennek egyik legfőbb oka, hogy egyes európai tagállamoknak maguknak is feszítő belső etnikai konfliktusokat kell kezelniük (gondoljunk csak a Spanyolországban élő katalánok autonómiatörekvéseire), vagyis ha adott esetben támogatólag lépnének fel a székelyföldi magyarok autonómiatörekvései mellett, akkor választ kellene adniuk arra a kérdésre is, hogy saját kisebbségeiknek miért nem adják meg ugyanazokat a jogokat, melyekért egy harmadik országban kiállnak. Az bizonyos, hogy az unió a kisebbségi kérdés területén nem tesz eleget a saját maga által rögzített, nemzetiségi-kollektív és alapvető emberi jogok tiszteletéből fakadó elvárásoknak - állapította meg Jeszenszky Géza. Ennek ellenére - újra csak visszanyúlva a bibói alapálláshoz - a magyar nemzet soha nem feledkezhet meg a határon túli magyar közösségekért érzett felelősségről, még akkor sem, ha a világ nem ismeri el, hogy Magyarország védnöki hatalmat vindikál magának a külországi nemzetrészek sorsa felett - jelentette ki a volt külügyminiszter. Azt is látnia kell a világnak - tette hozzá -, hogy a nemzetiségi feszültségeket nem lehet tisztán országok belügyének tekinteni, gondoljunk csak a régiónkat jelenleg is feszítő, akár eszkalálódással is fenyegető, tényleges, illetve gazdasági háborút eredményező ukrán-orosz konfliktusra. A szomszédok jobb megismerése, a keresztyéni türelem és megértés következetes gyakorlása közelebb viheti a Duna menti népeket az oly régóta áhított megbékéléshez - zárta szabadegyetemi előadását Jeszenszky Géza, az Antall-kormány egykori külügyminisztere. ■ Illisz L. László
