Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-05-17 / 20. szám

2 •* 2015. május 17. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumeníca Mindenható Istenünk, mennyei Atyánk! Hálás a szívünk, hogy újra megszólítottál bennünket, és igéd ál­tal vezetni, oltalmazni, hordozni akarod életünket. Köszönjük, hogy te nem mondasz le rólunk, mint aho­gyan mi sokszor lemondunk lehető­ségekről, emberekről és önmagunk­ról is. Köszönjük, hogy újra és újra felkínálod számunkra szereteted, ál­dásod, jelenléted éltető erejét. Mind­azt, ami által teljessé és értelmessé lesz tebenned az életünk. Köszönjük, hogy Jézus Krisztus ál­tal te újat tudsz kezdeni bennünk és ál­talunk. Köszönjük, hogy ma is az új szövetség, az új kezdet, az új élet lehe­tőségével és ígéretével jöttél hozzánk. Urunk! Te tudod, hogy régóta óhajtjuk már ezt az újat, a tőled va­ló igazi, a benned valóságos életet, de bűnös emberi mivoltunk és meg­gyengült hitünk sokszor meggátolt bennünket, hogy hallgassunk a hívó szóra, hogy mozduljunk indításodra, hogy végleg odaszánjuk önmagunkat neked, hogy elfogadjuk kegyelmed. Ezért kérünk, te munkálkodj ben­nünk, hogy engedelmességünk ne csupán vallásos életünk válasza legyen megváltó munkádra, hanem szívünk­ből való őszinte odaszánás, a felfogott és megértett kegyelem öröme és sza­­badításod megtapasztalása. Köszönjük, hogy te Szentlelked ál­tal jelen vagy, hitet adsz, és erősítesz. Add, Urunk, hogy ne csak szavaink­kal, hanem életünk tetteivel is rád mu­tassunk, rólad tanúskodjunk, téged di­csőítsünk! Kérünk, nyisd meg előttünk igédet, hogy minket megszólító, konk­rét üzenetté legyen számunkra, amely­ben önmagunkra és tetteinkre is­merhetünk. Kérünk, hallgasd meg imádságunkat, melyben eléd hozzuk életünk minden nyomorúságát, örö­mét, kudarcát és reményét. így állunk meg előtted, könyö­rögve népedért, hazánkért, az üldö­zött keresztényekért, a mártírhalált halt keresztények családtagjaiért, mindazokért, akik téged dicsőíte­nek, a te megváltásodból élnek, hoz­zád kiáltanak! Urunk! Kérünk, adj nekünk tőled való tisztánlátást, bizonyságtevő lel­ket, hogy a világ kísértései közt meg tudjunk állni. Kérünk, erősíts meg bennünket, hogy a megpróbáltatás idején hűségesek maradjunk tehoz - zád, és a ránk bízott szolgálatban ta­nítványaidként hirdethessük az evan­géliumot ott, ahova te helyeztél, ab­ban a közösségben, amelyet ránk bíztál. Urunk, aki nem mondasz le ró­lunk, tartsd kegyelmedben életünket. Ámen. Udvaros Béla előadása Budakeszin Esti kérdés címmel Babits Mihály költészetéről tart előadást Udva­ros Béla rendező, az Evangélium Színház alapító igazgatója május 21-én, csütörtökön 19 órakor a Kálvin teremben (Budakeszi, Fő u. 159.). Szeretettelvárunk min­den érdeklődőt. Az előadást a Nemzeti Kulturális Alap támo­gatja, és ingyenes. Adományokat a Kálvin terem fenntartására a helyszínen elfogadunk. A Protestáns Kör szervezői HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP (EXAUDI) - JER 31,31-34 Szentlélek - az új szövetség pecsétje A szövetségkötést a szövetségre lépők pecséttel is megerősítik. A mózesi tör­vényben foglalt szövetség pecsétjéül Isten a körülmetélést rendelte. Ez el nem törölhető külső jel, amelyet a szövetség részesei a testükön viselnek. De az ószövetségnek nemcsak a pe­csétje külső és testi, hanem a tartal­mát képező, kőbe vésett tíz ige is kí­vülről megszólító parancsolat, illet­ve tiltás. Éppen ezért ez a szövetség tökéletlen. Istennel való közösségbe hív ugyan, de nem képes alkalmassá tenni az embert az Istennel való kö­zösség feltételeinek betöltésére. Lelep­lezi és elítéli az Istennel való közös­ség akadályát jelentő bűnt, de nem tá­volítja el az ember életéből. Az ószövetség éppen azzal mutat túl önmagán, hogy nem képes betölteni rendeltetését. Nem tudja biztosítani, hogy Isten és ember valóban egy­másra találjon, és boldog közösségben éljen. Mert a törvény - azon túl, hogy nem képes eltávolítani a bűnt - tilal­maival csak még jobban felszítja az ember tagjaiban lakó bűnös kívánsá­gokat. Ez pedig azt eredményezi, hogy az ember nem képes nem megszegni az Isten által felkínált szövetséget. Istent azonban ez a keserű tapasz­talat nem tántorítja el, hanem arra készteti, hogy a próféta által ígéretet te­gyen: eljön majd az idő, amikor új szö­vetséget köt népével. Olyan szövetsé­get, amelyet - mint máshol ígéri - a többi népre is kiterjeszt majd. Ez ab­ban is más lesz, mint az előző szövet­ség, hogy akik részesülnek benne, a szövetség törvényét nem külső igaként fogják hordani, hanem a szívükbe lesz beírva. Mert ebben az új szövet­ségben nemcsak a bűn leleplezése és elítélése történik meg, hanem eltávo­lítása is. Ezzel megszűnik az akadály, hogy az ember újra Istennel közösség­ben éljen. Ennek a szövetségnek a pe­csétje pedig a Szentlélek, aki betölti mindazokat, akiknek bűneit Krisz­tus halálával eltörölte. Az új szövetségben ezáltal teljesül a próféta jövendölése: „Akkor nem ta­nítja többé egyik ember a másikat, em­ber az embertársát arra, hogy ismer­je meg az Urat, mert mindenki ismer­nifog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr -, mert megbocsátom bűne­iket, és nem gondolok többé vétkeikre” Amikor mi, emberek megbocsá­tunk, csak azt a szándékunkat tudjuk kifejezni, hogy többé nem rójuk fel em­bertársunknak, amit ellenünk vétett. Éppen ezért a mi bocsánatunk szegé­nyes és tökéletlen Isten bocsánatához képest. Mert Isten nemcsak azt ígéri, hogy nem rója fel a bűnünket, hanem hogy nem is gondol rá többé. Istennél a megbocsátás és felejtés egyet jelent. (Ezért nekünk sem lenne szabad úgy beszélnünk, hogy „megbocsátani tu­dok, de felejteni nem”) De Isten bocsánata több a bűne­ink elfelejtésénél is. Isten, amikor megbocsát, csak az első lépést teszi meg azzal, hogy nem rója fel a bű­nünket, és többé nem emlékezik meg róla. Ezután rögtön hozzáfog, hogy a bűnt - Krisztus halálának a Szentlélek által bennünk munkálko­dó erejével - végleg eltávolítsa az éle­tünkből. Erre csak Isten képes a megöletett Bárány által, aki örökké él, és a Szendétek által a benne hívők éle­tében munkálkodik. Manapság, amikor különböző kö­zösségekben sok szó esik a Szentlélek kiáradásáról, nem árt emlékezetünk­be idéznünk, hogy a Szentlélek min­denekelőtt a megszentelés Lelke, aki nem másként szenteli meg a hívőket, mint hogy Krisztus bűntörlő kereszt­halálát teszi nap mint nap elevenen működő erővé az életükben. Ez nem mást jelent, mint hogy akinek a szívét valóban a Szendétek tölti be, az nem­csak felismeri bűneit, hanem lélekben nap mint nap olyan gyötrelmet él át bűnei miatt, mint amilyen kínokat Krisztusnak a testében kellett kiállnia a kereszten. Ezért akinek valóban a Szentlélek tölti be a szívét, az nem mások bűnei ellen küzd, hanem a maga bűneivel vívja mindennapos harcát azzal a re­ménységgel, hogy az eljövendő élet­beit része lehet majd a benne élő Krisztus bűn fölött aratott győzelmé­ben és az Istennel való teljes közös­ség soha el nem múló örömében. Ad­dig azonban csak hitben ízlelheti meg ezt az örömöt, miközben a bű­neivel való mindennapos küzdelem­ben szüntelenül a zsoltárossal együtt kiált Istenhez: „Exaudi, Domine, orationem meam..!’ - „Halld meg Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, és hallgass meg Is­tenem! Ne rejtsd el orcádat előlem, ne utasítsd el szolgádat haraggal! Te vagy segítségem, ne vess el engem, ne hagyj el, szabadító Istenem! Uram, is­mertesd meg velem utadat, és lábam igazítsd a helyes ösvényre! Add, hogy meglássam jóságodat, és gyönyör­ködhessem templomodban!” (Zsolt 27,7-9.11.4) Amikor valóban a Szendétek van munkában, akkor - az egyház életé­ben éppúgy, mint a hívő emberek életében - a Krisztus keresztjének ereje érvényesül. De amikor a kereszt erejét veszíti, mert nemcsak a világot A VASÁRNAP IGÉJE botránkoztatja, hanem az egyház né­pe sem lát benne többet külső jelnél, akkor nincs valós oka annak, hogy a Szendétek kiáradásáról és Isten isme­retének széles körben való terjedésé­ről beszéljünk. Mert a Szentlélek nemcsak Isten kőtáblára vésett törvé­nyét írja át a hívők szívének „hústáb­láira’,’ hanem a kereszt jelét is a szívük­be vési, sőt a megöltként is örökkön­­örökké élő Bárányt szívük trónusára ülteti, hogy halálával az ő életükben is legyőzze a bűnt, és igazságával bennük is uralkodjék. A Szentlélek tehát Krisztus ke­resztjét valósággal beköltözteti a hívők szívébe, hogy akik korábban - a régi történelemkönyvek kifejezésével — „felvették” a kereszténységet, „politi­kai keresztényekből” valódi kereszté­nyekké legyenek, akiknek szívében a megfeszített Krisztus trónol, és ő irá­nyítja vágyaikat, gondolataikat, csele­kedeteiket, sőt - Mahatma Gandhi szavaival - még azt is megadja, hogy keresztény álmokat álmodjanak. Az­az - szintén Gandhi szavaival - hu­szonnégy órás keresztényekké teszi őket. A mennybemenetel ünnepe és a pünkösd közé eső vasárnapon azért kell Isten Szentleikéért könyörög­nünk, hogy a kiáradó Lélek elsőként bennünket tegyen életünk minden percében keresztényként gondolkodó, szóló és cselekvő hívőkké. ■ Véghelyi Antal „Felhőn át is égbe lássak” ► Énekeskönyvi barangolásunkat folytatva ma kissé visszalépünk az idő­ben. Először Kis Jánossal ismerkedhetünk meg, egy olyan énekszer­zővel, aki a 19. század elején dolgozott szerkesztőként egy új gyűjte­mény létrehozásán. Kis János (1770-1846) evangélikus lel­kész, dunántúli püspök és költő. Gaz­dag életművének része a nagy-győrinek nevezett énekeskönyv, melynek címe betűhíven: Keresztyén új Énekeskönyv, melyet szerzett és (...) kiadott a nagy­­győri aug. conf. tartó gyülekezet. Győr, 1811. A gyűjtemény egy olyan korszak lenyomata, amelyet ma meglehetősen kritikusan ítélünk meg. A racionaliz­mus és moralizmus térnyerése azt je­lentette, hogy az előző századok erő­teljes, értékes énekeit vagy teljesen ki­hagyták, vagy jelentősen átdolgozták az új szempontoknak megfelelően. Jól mutatja ezt egy másik kötet cí­me is. 1805-ben a dunántúli egyház­­kerület kiadott egy énekeskönyvet: Új Énekes Könyv melly a régi Gráduál szerint alkalmatos igazításokkal és némelly régi énekek helyett újakkal jobbítva készíttetett és kibocsátta­tott... (A „régi Gráduál” az Új zenge­­dező mennyei kar, a 18. század kiemel­kedő jelentőségű gyűjteménye.) Erről Kiss János kapolcsi lelkész tanulmá­nyában így ír: „...az énekeskönyv fél­megoldás volt. Érthető, hogy sem a régihez ragászkodóknak nem felelt meg, mert sokat kihagytak és átdol­goztak, illetve sok meg nem felelő újat vettek fel; sem pedig az új irány híve­inek nem kellett, mert sok volt még benne a régiből. Ezért volt a sok küzdelem az énekeskönyv bevezeté­se során, és ezért keletkezett a kon­kurens nagy-győri énekeskönyv.” De egy rövid cikk nem arra hiva­tott, hogy kétszáz évvel ezelőtti vitá­kat részletezzünk. Ismerjük meg in­kább Kis János püspök máig megőr­ződött énekeit. A Dicséretek fejezetben található Imádjátok Istenünket (EÉ 65) most a Béke legyen a nap alatt (EÉ 465) dallamán szólal meg, de eredetileg más volt a vers metruma, és a Jézus Krisztus, dicsértessél (EÉ 154) Lu­therének eredeti dallamára énekel­ték. A Szentháromság ünnepe utáni első vasárnap graduáléneke, ezért jelent meg már róla elemzés a Can­tate rovatban (Evangélikus Élet, 2008. május 25.). Bár Friedrich Gottlieb Klopstock a szerző (Preis ihm, er schuf und er erhält), a fordítás-átdol­gozás jelentős mértéke miatt Kis Já­nos nevét is feltünteti az énekes­könyv. A vers koncentráltan megfo­galmazott hitvallás, ezért bármelyik istentiszteleten jól használható. Vers­szakai a Szentháromság három sze­mélyét egyenként magasztalják egy­­egy fontos tulajdonságuk kiemelésé­vel. Isten: teremtő Atyánk, Krisztus: a hívek „feje” Szentlélek: vezérünk és támaszunk. A negyedik versszak pe­dig egységében magasztalja a „három­szor Szentet”. A Bűnösöknek Megváltója (EÉ 382) a Szentháromság ünnepe utáni har­madik vasárnap graduálénekeként szintén kapott már cikket lapunk 2008. június 8-i számában. 1811-ben tíz versszakkal, 1911-ben hat, külön­böző mértékben átírt strófával szere­pelt. Mostani gyűjteményünk a Jézus­énekek között továbbra is hat verssza­kot közöl. Az időtálló szöveget a Mi Atyánk, ki vagy mennyekben (EÉ 72) Luther-ének dallama hordozza. A Gyorsan folyó időmet (EÉ 450) a Jézus, én bizodalmám (EÉ 369) dal­lamához illeszkedik. Nemcsak az 1811-es, hanem már az 1805-ös éne­keskönyvben is megtalálható. 1911- ben továbbra is hét versszakkal, de je­lentősen megváltoztatva jelent meg. 1982-ben a Keresztyén élet fejezet részeként ebből négy újból átdolgo­zott strófa maradt. A Zengd, lelkem, ez új reggelt (EÉ 101) gyermekkori emlékeket idéz fel. Az eredeti hét versszakból mai gyűj­teményünk ötöt közöl, meglepően ke­vés változtatással. Mivel az eredeti nó­­tajelzés szövege, a Szívem keserűségét kikerült énekeskönyvünkből, ez az ének saját dallamként más szövegek hordozója. Ezek közül a legismertebb az Ez a nap is csendesen (EÉ 125), amellyel el­jutottunk mai második énekszer­zőnkhöz. Győry Vilmos (1838-1885) Deák téri lelkész és író az 1911-es éne­keskönyvben megjelent idősebb ge­nerációhoz tartozik. Ez a kedves fo­hászkodás lényegében változatlanul került bele mostani énekesköny­vünkbe. Másik, hasonló karakterű verse ugyanerre a dallamra az Össze­teszem két kezem (EÉ 543; a Bibliaórai énekek között). A Szegény szívemnek nincsen tisz­tasága (EÉ 428) a Bűnbánat fejezet­ben az Ó, felséges Úr, mi kegyes Iste­nünk (EÉ 44) dallamán szólal meg. Eredetileg öt nyolcsoros versszakból CANTATE Eged Illen diczeriinc, állt, 1911-ben ebből hoztak létre - a rímképletet is megváltoztatva - hét négysoros strófát. Mára négy rövid versünk maradt. Az ének gondolati alapja János apostoltól származik (és a gyónásnak is része): „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, ön­magunkat csaljuk meg és nincs meg bennünk az igazság’.’ (íjn 1,8) Győry Vilmosé mellett elöljáró­ja és apósa, Székács József (1809- 1876) bányakerületi püspök neve is ott áll a Deák téri Insula Lutherana falán lévő emléktáblán. Székács egyik verse A nap lemegy, az éj be­áll (EÉ 123), mely egy másik esti énektől - A nap immár elenyészett (EÉ 116) - kölcsönzi a dallamát. 1911-ben Gyermekek esti éneke cím alatt jelent meg. Ma az „Adj csen­des éjt szülőimnek” sor helyett „Adj csendes éjt mindenkinek” szere­pel, így az ének általános használat­ra alkalmassá vált. A Mind célját, mind napjait te mér­ted ki életemnek (EÉ 453) négy stró­fájából három található mostani éne­keskönyvünkben (a 450. énekhez ha­sonlóan a Keresztyén élet fejezetben és a Jézus, én bizodalmám dalla­mán). Zárása mindennapi imádsá­gunkká válhat: „Adj erőt hát, Istenem, / Hogy hitben végig megállják, / S úgy, mint égi Mesterem, / Jót művelve szerte járjak, / Hűséggel keresve itt / Az új élet útjait!” ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents