Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-10 / 19. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. május 10. » 13 A lét filozófusa ■ Pátkai Róbert Martin Heidegger (1889-1976) a 20. századi egzisztencialista filozófia megalapítója és legnagyobb hatású művelője. Németországban, a badeni Messkirchben született. 1923-ban (huszonöt évesen) már a filozófia tanára a marburgi egyetemen, később egyetemi rektor Freiburgban (1933). 1927-ben jelent meg Sein und Zeit (Lét és idő) című műve. Ebben fejtette ki rendszeresen az egzisztencialista filozófia gondolatait. Ebben az „ousia” a létezés és az „idő” van a középpontban, melyben a lét alkalmat kap önmaga megértésére. 1929-ben írta meg Mi a metafizika? című munkáját. Ebben már az „Angsáról, a szorongásról beszél, amely benne él az emberben a Semmi, a Halál elkerülhetetlensége miatt. Későbbi művei közül a legnagyobb érdeklődést az 1947-ben megjelent nyűt levele keltette, melyet a humanizmusról írt. Az ember nem azért érték, mert szubjektíve annak tartjuk - szögezte le -, hanem azért, mert léte van. S az erkölcs alapvető normája ez: lenni, éspedig szolidaritásban másokkal, más létezőkkel. Ámde hogy mindezt megérthessük, helyezzük el Heideggert az emberi gondolkodás történetében. Az egzisztencializmus a létezés filozófiája. Nem azt kérdezi, mi az, ami van, hanem azt, hogy ami van, miért van, s egyáltalán: mit jelent az, hogy van valami. Természetesen nem a 20. században bukkant fel ez a kérdés. Egy francia filozófus, Emmanuel Mounier (1905- 1950) így rajzolta meg az egzisztencializmus „családfáját”: a gyökerek Szókratész, Augustinus és a sztoikusok. Ezek a gyökerek Pascalban futnak össze. Ebből nő ki a törzs, Kierkegaard. A törzs három ágra szakad, az egyik jelképezi Nietzschét, Heideggert és Sartre-ot. A másikon ülnek a vallásos gondolkodók: Maurice Blondei, Gabriel Marcel, Nyikolaj Bergyajev. A harmadik ág végül Karl Jaspers. Ahhoz, hogy Heideggert igazán megérthessük, a gyökerekig kellene visszamennünk, de ezt most nem tehetjük. A törzset azonban, Kierkegaard gondolatait - igen vázlatosan csak - meg kell ismernünk. # * * A 19. századi emberiség az „emberi nagyság” illúziójában élt. Hogy az ember nem „nagy” hanem árva, didergő lélek, azt Kierkegaard látta meg. S nem objektív filozófus módján írta meg azt, amit látott, hanem szubjektív, önmagát elemző és gyötrő vallomásként. Ki vagyok én itt és most, egyedül én, az ideák és a natura feszültségében, Isten előtt? A19. század fényes és öntelt lapjaira odatette csendesen a maga vérző és vergődő emberi szívét. íme, az ember! Ahol minden olyan rendezettnek és harmonikusnak látszott, ott ő hallotta a diszharmóniát. Ahol minden olyan logikus és evidens volt, ő oda beledobta a kételyeit. S ahol nem tudott valamit megérteni, ott bevallotta, hogy hisz. Keresztény egzisztencia az övé. S azután jött a 20. század. Az idealizmus fényét elűzte tízezer ágyú torkolattüze és az égő városok füstfellege. Kitűnt, hogy a világ legnagyobb borzalma maga az ember. Az értelem szavát elnyomta a fanatizmus harsogása. Ebben az évszázadban az első és legnagyobb probléma a lét lett, mert az emberiség odakerült a Nihil szakadékénak szélére. Ebben a szörnyű évszázadban új életre kelt Kierkegaard filozófiája, persze - a kor szellemének megfelelően - elvallástalanítva, szekuláris köntösben. Heidegger ebben a vonatkozásban így vallott a koráról: a régi istenek elvirágzottak, újabbak még nem jöttek, átmenet idején vagyunk. A filozófiáról pedig azt vallotta, hogy az nem beszélhet Istenről és az örökkévalóságról. A filozófiának az emberből és a mából kell kiindulnia. Heidegger is így cselekedett. A „lét” elemzéséből indult ki. Descartes így mondta: cogito ergo sum. Heidegger fordítva: vagyok, tehát gondolkodom. De mi az, hogy „lét”? Nyilvánvalóan a „semmi” ellentéte. A „van” ellentéte a „nincs” És a legnagyobb kérdés, melyre aligha tudunk választ adni: miért van inkább a lét, mint a semmi; mi az oka annak, hogy valami van, s miért nincs úgy, hogy nincsen semmi. A gyermekek játszanak így - kicsi tenyerüket mutatva, majd eldugva -: „van valami, nincs semmi" S ha most jól belegondolunk ebbe az ősi gyermekjátékba, a legősibb és legnagyobb filozófiai probléma kérdőjele előtt állunk. Az ember ittléte egyúttal a világban való lét is. Az ember tudja, hogy tőle független erők beledobták nemcsak az időbe, hanem a világba is. És neki - mit is tehetne mást - vállalnia kell a környezetet, a szituációt, sőt ebben a vállalásban szolidárisnak kell mutatkoznia. Heideggernek ez a gondolata nagy hatással volt korunk másik egzisztencialista filozófusára és írójára, Albert Camus-re. A lázadó ember című munkájában is, a Sziszüphosz mítoszában is azt írja, hogy ez a világbadobottság s az egész szituáció, melyben élünk, abszurditás, mégis vállalni kell. Reménytelen, hogy feloldjuk ennek az abszurditásnak az értelmetlenségét és keserűségét, mégis vállalni kell. Ez a „mégis” fejezi ki Camus tragikus heroizmusát, melynek a gyökere - íme - Heideggerben van. # * * Az ember ittléte, éppen mert történeti és világban való, korlátok közé szorított lét. Az egyik korlát a születés, a másik a halál. A halált nem fiziológiailag, nem is teológiailag kell érteni, hanem egzisztenciálisan, mert egyszerűen hozzátartozik a lét szerkezetéhez. A csecsemő, mihelyt életre született, már elég öreg ahhoz, hogy meghaljon- mondja Heidegger. Ennek két következménye van. Az egyik az, hogy az ember a halál előtt és halál által nyeri meg a maga egyedi, személyes egzisztenciáját. Minden felelősséget és feladatot átháríthatunk másokra. Beleolvadhatunk egész életünkben a közösségbe. De az kétségtelen, hogy a saját, személyes és egyedi halálunkat kell halnunk. Ezt senki át nem vállalhatja. Ebben a tényben benne van az ember magárahagyottsága, végleges árvasága. A halálra szánt lét másik következménye az, hogy az emberben mindig van szorongás (Angst). „Az ember a gond prédája” - mondja Heidegger kérlelhetetlen nyíltsággal. A munkában, a szerelemben és a gondolatban egzisztálunk önmagunkat túlhaladó intenzitással, gyorsított életritmusban. Éppen ezért, éppen a halál felé való gyorsuló csuszamlás miatt a munkában, a szerelemben és a gondolatban fejti ki a gond és a szorongás a maga igazi hatalmát. Ámde az igazi erkölcs éppen az, hogy az ember a léttel és az ittléttel együtt vállalja a szorongást is. Szemébe mer nézni a halálnak. A banális ember ezt eltitkolja maga előtt, kerüli a halált még gondolatban is. Aki igazán ember, az vállalja a szorongást, és nem tartja gyávaságnak. Nos, e vázlatos áttekintés után milyen rövid konklúzióra juthatunk? Az ember egzisztenciája csak a másokért való létben valósul meg. Ha valaki tud élni a társáért, személyiségének mindjárt lesz szilárd tartása: társ lesz. Ha a szülő tud gyermekének élni: személytelen emberből személyiséggé, szülővé formálódik. Ha valaki tud az emberekért élni, emberré lesz, igazán emberi személyiséggé. A másokért való létben eltűnik a szorongás is. Csak az válik a gond prédájává, aki mindig önmagával törődik. Aki másokért él, az minden pillanatban feladja, megsemmisíti önmagát, és így minden pillanatban túl van a gondon, a szorongáson. A másokért való létnek kockázata van, de éppen ebben a kockázatban van az öröm. A korán elhunyt Szerb Antal (egyik legnagyobb 20. századi irodalmárunk) írta, hogy amikor az ember már hull a mélység felé, akkor nem szorong többé, hanem örül. Amit ő jól értett, helyesen érzett, és amit a kelta lélek sajátosságának tekintett, arról a Bibliában is olvashatunk, ezért a bibliai ember jellemzőjének is tekinthetjük. A szerző az Egyesült Angol Nyelvű Evangélikus Egyház nyugalmazott püspöke (London). Az írás az Oxfordi Egyetem magyar (nyelvű) tanárai és az ott tanuló magyar ösztöndíjasok előtt elhangzott előadás szerkesztett változata. HIRDETÉSEK Jubileumi Tamás-mise Tíz éve álmodtunk egy istentiszteletet, amelyre bátran mernénk hívni az egyházhoz nem tartozó barátainkat is. Egy ünnepet, amelyen a valaha konfirmált, de elmaradt konfirmandustársak is újra tűzbe jöhetnek. Egy helyet, ahol az Istent kereső emberek ismerkedhetnek az istentisztelet örömével. És finnországi tapasztalataink alapján életre hívtuk a Tamás-misét. Ismét ünnepelni hívunk mindenkit. Azt is, aki valaha a tíz év alatt részt vett a Tamás-misékben', és azokat, akik a mostani ünnep közösségébe először kapcsolódnak majd be. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan” - mondja Jézus. Jöjjetek, és legyetek Isten ünneplő népének tagjai, éljük meg együtt a közösség örömét, az úrvacsora örömét! A tizedik „születésnapi” Tamás-mise helye és ideje: Deák téri evangélikus templom, május 10., 18 óra. Igét hirdet Gáncs Péter püspök, liturgus Darvas Anikó. Az istentisztelet házigazdája Szeli Noémi. Zenél a Lift! Konferencia a migrációról A Theologiai Szemle fennállásának 90. évfordulója alkalmából május 22- én 14.30-tól konferenciát rendeznek a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában (1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.). Moderátor Bóna Zoltán főszerkesztő. Program 14.30: Nyitóáhítat - Steinbach József MEÖT-elnök 14.45: Köszöntő - Kádár Zsolt, a szerkesztőbizottság elnöke 14.50: Migráció a Bibliában, biblika teológiai alapvetés - Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja 15.10: A migráció az egyetemes és a magyar történelemben - Mészáros Kálmán egyháztörténész, Baptista Teológiai Akadémia 15.30: Migráció, ökumené, vallásközi dialógus, interkulturalitás - Béres Tamás egyetemi tanár, Evangélikus Hittudományi Egyetem 15.50: Szünet 16.00: A migráció Brüsszelből nézve - Torsten Moritz, az egyházak európai migránsokkal foglalkozó bizottságának projektvezetője 16.20: Migráció és biztonság - Jungbert Béla nagykövet 16.40: Migráció és bevándorlás - Szép Árpád, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Menekültügyi Igazgatóságának vezetője 17.00: Migráció a Magyarországi Református Egyház aspektusából - Kanizsai-Nagy Dóra, a Református Missziói Központ Menekültmissziójának vezetője 17.20: Tisztázó kérdések, hozzászólások 17.50: Zárszó - Kalota József érseki vikárius Kedvezményes könyvvásárok májusban A Luther Kiadó idén is szeretettel várja vásárlóit és az érdeklődőket az alábbi májusi alkalmakon. 23. Szent István könyvhét Időpont: 2015. május 11-15. Helyszín: Budapest V., Ferenciek tere. A Luther Kiadó pavilonjának száma: 14. Üt * * Idén is részt vesz a kiadó az egyházkerületek missziós napján. Időpont: május 16., szombat. Helyszín: Bonyhád, Debrecen, Győr, valamint május 25-én, hétfőn Pusztavám. Az alkalmakra az eddigieknél is több egységáras, olcsó könyvvel készülünk, kedvezménnyel árusítjuk új kiadványainkat, valamint lehetőség lesz belépni a Luther Könyvklubba, hogy kiadványainkat a könyvvásárokon kívül is kedvezménnyel vásárolhassák meg olvasóink közvetlenül a kiadótól. A rendezvényeken saját kiadványainkra 15% kedvezményt nyújtunk! # * * A gyülekezetek, intézmények és egyéni vásárlóink egyaránt élhetnek az előrendelés lehetőségével, így könyvrendelésüket a helyszínen, postaköltség nélkül vehetik át. Kérjük, megrendeléseiket legkésőbb május 11-ig küldjék el a kiado@lutheran.hu címre. Szíveskedjenek jelezni, melyik könyvvásárba kérik a csomagot, és hogy készpénzzel vagy átutalással kívánnak-e fizetni. Átutalásos számla esetén 10%, készpénzes fizetés esetén 15% kedvezményt adunk. A könyvvásárokban csak készpénzes számlát áll módunkban kiállítani, aki átutalásos számlát kér, az legyen kedves előrendelésekor ezt jelezni! Nagy kínálattal, új helyszínen várunk mindenkit megújult könyvesboltunkban is az 1081 Budapest, Kiss József u. 2/A címen hétfőtől péntekig 9 és 17 óra között. Luther Kiadó, tel.: (1) 317 5478, (20) 824 5518; könyvesbolt: (1) 4110385, e-mail: kiado@lutheran.hu
