Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-03 / 18. szám
14 «« 2015. május 3. KRÓNIKA Evangélikus Élet www.dicitalstand.hu 395 esztendeje született a költő Zrínyi Miklós Istentiszteleti rend ♦ 2015. május 3. Húsvét után 4. vasárnap (Cantate). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 16,5-15; Jak 1,16-21. Textus: Ézs 12,1-6. Énekek: 233., 318. Budavár, L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Balicza Iván; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 10. (úrv.) Herczog Csaba; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/412. (úrv.) Veperdi Zoltán; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., anyák napja) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Jakab Béla; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. ír. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; du. 6. Smidéliusz Gábor; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de.10. (családi) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Pelikán András; Józsefváros, VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 10. Gombkötő Beáta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., családi) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) Gáncs Tamás; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Gáncs Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bence Áron; de. negyed 12. Keczkó Szilvia; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. fél 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. 9. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. ío. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. (úrv., anyák napja) Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Vető István; Árpádföld, XVI., Menyhért u. 42. (református templom) du. 3. (úrv.) Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Deák László; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Deák László; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Mátraszentimre-Bagolyirtás, Jókai u. 7-9., Fébé Názáret-temploma de. fél 12. Thurnay Béla. Istentiszteleti rend ♦ 20x5. május 4. XI., Egyetemi és főiskolai gyülekezet, Magyar tudósok krt. 3. du. fél 8. hétindító istentisztelet. Összeállította: Bállá Mária HIRDETÉS Mélyen hitt igazában; erkölcsös nemzeteszményért, nemzeti jellegű, abszolutisztikus államberendezkedésért, monarchiáért, állandó nemzeti hadseregért, függetlenségért küzdött. Nem rejtette véka alá gondolatait: közreadta Tábori kis tractáját - ez katonai szabályzat -, majd Vitéz hadnagy című gyűjteményét, illetve sodró lendületű prózáját, a Mátyás király életéről írt királytükröt. Nagy példa volt számára az erős király, akinek független államában soha azóta nem felejthető természetes belső rend és igazság uralkodott, ahol megbecsülték az emberek millióit, azokat is, akik jogilag nem tartoztak „a politikai nemzethez” Az igazságos király alakjának, tetteinek példája is megerősítette Zrínyit egy nemzeti monarchia létrehozásának szükségességében. Programadó kiáltvány a nemzeti hadsereg - szavai szerint „armada” - megteremtésének szükségességét kifejtő Az török áfium ellen való orvosság. Szenvedélyes hangú vitairat. Ha a nemesekből nem lehet, „a pórbul kell előállítanunk hadi népünket” - írta. # % % Zrínyi Miklós tekintélye egyre nőtt, annak ellenére, hogy saját céljai és a magyarság érdekei ellentétben voltak a bécsi udvar politikájával. A Bécs felé irányuló török offenzívát csak neki sikerült megállítania, azonban nem sokáig viselhette a fővezéri posztot. Következett az 1664-es dél-dunántúli téli hadjárat, mely a hadtörténetben világhírűvé tette őt. De nádor sem lehetett belőle, azt is megakadályozták, a hercegi rangot pedig már ő nem akarta elfogadni. A szégyenletes vasvári békét követően erőteljes szervezkedésbe kezdett a fennálló hatalmi politika ellen. S ekkor jött a tragédia; baleset - a szóbeszéd szerint az udvar által szervezett orgyilkosság - a Csáktornya melletti vadászaton. Egy felbőszült vadkan öklelte fel 1664. november 18-án. Hirtelen halálával kora magyar függetlenségi mozgalmának vezére szállt a sírba, hátrahagyva az utána következő korok küzdőinek örökbecsű gondolatait: „Elfussunk? Nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országából barátságunkért ki nem mégyen, hogy minket helyheztessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában.” ■ Kerecsényi Zoltán Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát! DIGITALSTAND www.digitalstand.hu Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. Külföldről hazatérve Csáktornyán telepedett le, a törökkel szomszédos birtokán. Tizennyolc éves korától állandó harcban állt az ellenséggel. Fő célja a török teljes kiűzése volt. Azonban a bécsi udvar rosszallva nézte portyázásait. Ez megérlelte benne azt a gondolatot, hogy Magyarország és Erdély összefogásával lehetne kiűzni a törököt. * # # Alig volt huszonhat esztendős, amikor 1645-ben nekikezdett élete fő művének, a 16. századi históriás énekek s a protestáns jeremiádok vallásos szemléletét folytató, tizenöt énekes eposznak, amelyet Szigeti veszedelem címen ismerünk. A művel dédapjának, a világ javait, a gazdagságot megvető, a kereszténységért, Krisztus nevéért hősi halált halt Zrínyi Miklósnak és Szigetvár 1566-os, utolsó emberig való védelmének állított emléket. Ahon nyitva látom Istennek országát, Ahon jól esmérem nagy Élőim fiát! Esmérem, esmérem az Isten angyalát, Rothatatlan ágbul tart nékünk koronát. (...) Mind ennyi között is egy jajgatás nincsen, Mert nagy vigasággal s örömmel hal minden. Az mely helyen állnak, ugyanazon helyben Bocsátják lölköket Isten eleiben. (...) Angyali légió ott azonnal leszáll, Dicsérik az Istent hangos musikával. Gábriel bán lelkét két tized magával, Földrül felemeli gyönyörű szárnyával. Zrínyi a legapróbb részletekkel, a legalaposabb forrásokkal hitelesítve állít eposzával méltó emléket dédatyjának s társainak, „Krisztus katonáinak” A világirodalom nagy hősi eposzává váló, a török kiűzésének és az ország egyesítésének gondolatát meghirdető művével igyekezett lelkesíteni kortársait, a magyar nemességet egy eljövendő nagy törökellenes harcra. Ez valójában „program’! Ennek a „programnak” a jegyében folytatta további munkálkodását, egyhamar szembefordulva az uralkodóval és a katolikus főpapsággal is. A karrier azonban nem akad meg, az előbb tábornokká, majd horvát bánná váló Zrínyi a déli végek katonai irányítójaként nagy elhivatottsággal készült hadjárataira. ► Irodalmunk erősen hívő, európai látókörű és nemzetét forrón szerető személyisége, a neves költő, politikus, hadvezér: Zrínyi Miklós háromszázkilencvenöt esztendeje született. A neves lutheránus mártír, reformpolitikus, Bajcsy-Zsilinszky Endre a 20. századi nagy nemzeti erőpróbák közepette „csodálatos géniuszként” állította őt példaképnek. „Nem másra használ eleink tündöklése nekünk, hanem hogy égő szövétneknél, fényes fáklyánál futjuk a mi életünk pályáját, nem lehetünk sötétben, sem mi, sem az mi cselekedeteink; ha jól viseljük magunkat, azoknak fényességénél mindjárt minden ember meglát: ha rosszul, úgysem kerülhetjük ujjal való ránk mutatást” - állnak példaként közel négy évszázad távolából a karddal-tollal vívó nagy magyar személyiség szavai. Zrínyi Miklós valóban „égő szövétnek” „fényes fáklya” történeti múltunkból. Őseim földjétől nem messze, a Kisalföld délre nyúló táján, a Marcal völgyében lévő Külsővaton átutazóban gyermekként többször megpillanthattam a költő-hadvezér jellegzetes arcvonásait ábrázoló szobrát a faluközpontban. Kezdetben csak felületes volt az érdeklődésem, majd iskolásként fokozatosan igyekeztem beleásni magamat ennek a rendkívüli embernek az életébe. így tudtam meg, hogy az a szoborba formált alak nemhiába magasodik ott emlékeztetőül: 1663. szeptember 17-én az ő vezetésével nagyszabású hadimustra volt e tájon. Zrínyi Miklóst, a költőt, a 17. század legnagyobb magyar hadtudósát, a császári állandó hadsereg első magyar tábornokát a halála óta eltelt időkben sokan választották példaképnek. A reformkor végére, az 1848-as nagy változások előestéjére Zrínyi történelmi példája erős Habsburg-ellenességgel volt egyenlő, negyvennyolcasaink a függetlenség szimbólumaként tekintettek reá. Nem volt ez másként később sem. Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1939-ben például a bátor náciellenes újságíró-politikus, Bajcsy-Zsilinszky Endre Zrínyi példáját követte - függetlenség, németellenesség -, s történelmi ihletettségű könyvében, a Mátyás királyban (igen jól ismerve Zrínyi Mátyás-tanulmányát) a Zrínyi által kezdett utat járta tovább, keresve az önálló magyar utat. „Legyen olyan minden ember, mintha / Zrínyi Miklós unokája volna, / Harcoljon úgy minden ember, mintha / Egyedül rá támaszkodnék honja!” - írta Petőfi 1848-ban (A nemzethez). „Szeretlek téged, harcos, hősi költő, / zord hadvezér, te rettegett, te nagy, / ki a tiport magyarság szívbetöltő / tartalma, lángja, édes fénye vagy!” - ekképp pedig Kosztolányi Dezső vallott 1905-ben (Zrínyi, a költő). * * # Napjainkban Zrínyi Miklós nevét, alakját, tetteinek emlékét kötetek, utcák, terek, szobrok, emléktáblák, intézmények, cserkészcsapat, kiadó, állami elismerés őrzik. De ki is volt a húsvér ember? Gróf Zrínyi Miklós dalmát-horvát eredetű család fiaként, a szigetvári hős dédunokájaként, híres törökverő család sarjaként látta meg a napvilágot Ozaly várában (más források szerint Csáktornyán) 1620-ban. Szüleit korán elvesztette, jezsuita kollégiumokban nevelkedett. Nevelését maga II. Ferdinánd király és Pázmány Péter bíboros irányította. Csodálatra méltó nyelvismeretre tett szert: beszélt magyarul, horvátul, németül, olaszul, törökül, latinul. Fiatalon tanulmányutakra indult, megjárta Itáliát; ismerkedett az olasz művészettel és irodalommal, Rómába is eljutott, magával VIII. Orbán pápával is találkozott, aki megajándékozta saját latin verseinek egy díszes kötésű példányával. Nagy hatással voltak reá az olasz poéták, ezek nyomán próbálkozott először a versírással, főként szerelmi idillekkel. Verses műveinek gyűjteménye Adriai tengernek Syrenaia grojf Zrini Miklós címmel jelent meg.
