Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-03 / 18. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. május 3. »- 3 A meghívottak öröme Jótékonysági orgonahangverseny Vadosfán - Magyarkeresztúr templomának javára Sokan gyűltek össze a vadosfai egyházközség meghívására múlt vasárnap délután az „evangélikus katedrálisban” hogy meghallgassák Tar Zita és Tüzes Marcell Sámuel orgonaművészek koncertjét. Elsőként Mihácsi Lajos lelkész üdvözölte a vendégeket, és ismertette a magyarkeresztúri templom érdekében tett lépések eddigi, minden várakozást felülmúló eredményeit, hozzátéve, hogy a hét falu közössége már az elmúlt években is meglepő céltudatosságról tett tanúbizonyságot. A fáradozások gyümölcseként újulhattak meg a környező templomok (Vadosfa, Mihályi), s a további kihívások nemhogy csüggedésre adnának okot, hanem szinte egyenes arányban növelik a megvalósítás öröméből fakadó lendületet. Természetes, hogy az ilyen sikerek láttán minden jelenlévő érzi, tudja, és a legnagyobb alázattal fogadja azt a jótékony odafigyelést, amely lassan már a hangos kételkedőket is elcsendesíti. „Isten áldása fog minket össze” - fogalmazta meg valaki a szeretetvendégségen az érzést, amely a kívülről érkezőket is azonnal megérinti, ha belépnek ebbe a közösségbe. Ez volt a benyomása Nagy Márton fotóművész-rendezőnek is, aki először járt Vadosfán, és önzetlen munkaként kisfilmet készít az eseményről. Az orgonakoncertet Gabnai Sándor esperes áhítata előzte meg. Az Ó- és az Újszövetségből felolvasott részletekkel utalt a kezdetre, a mindenek kezdetére: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mély ség fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizekfölött”- Valami nekifeszült, szinte a semmiből elindult... - folytatta a gondolatot Gabnai Sándor. Isten formál, alkot, teremt, tökéletesen és egyértelműen felmutatva számunkra az utat. Mi pedig megtesszük a lépéseket, ki-ki a saját lehetősége szerint. Mert ha elindul egy összefogás - ugyanolyan mértékkel bír a távolról, a kórházi ágyból elsuttogott ima, mint a látványos tetterő. Minden segítő szándék köszönetét érdemel. Végezetül, de nem utolsósorban meg kell említenünk a fiatal orgonaművészek lendületes játékát és a gesztust, hogy néhány szóban ismertették is az előadott darabok történetét. A múlt évi századik évfordulóra felújított vadosfai orgona pedig meghálálta az értő kezek törődését. Örömzene hangját hallhattuk... hogy ismét megérézhessük a valóságot... A szeretet vendégei vagyunk. ■ BükyAnna „... mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok” (íKor 3,17) Segíts te is a templomfelújításban! Még nyolcmillió forintot szeretnénk összegyűjteni a magyarkeresztúri evangélikus templom mennyezeti burkolatának, a külső vakolatnak és a lépcsőnek a renoválására. Célunk, hogy 2016-ban, felszentelésének ötvenedik évfordulóján a templom már régi-új pompájában ragyoghasson. A magyarkeresztúri templom a Vadosfai Evangélikus Egyházközséghez tartozik (honlapcím: http://vadosfa.lutheran.hu). Az egyházközség számláját a Rajka és Vidéke Takarékszövetkezet vezeti. Számlaszám: Magyarkeresztúr: 59500186-11095952. Kérjük, a Közlemény rovatban tüntessék fel: „Magyarkeresztúri templomfelújítás” Az adományozók között kisorsolunk egy hétvégi nyaralást Zamárdiban, a vízparttól kétszáz méterre fekvő apartmanban. A „Karmester” áldó mozdulata 1969 szeptembere óta járok a Deák téri evangélikus templomba, de csak ezen a tavaszon fedeztem fel, hogy az ország templomában valójában ki is a „karmester”... Erre a megvilágosodással felérő látásra április 25-én, szombaton délután jutottam el, amikor az evangélikus általános iskolák első kórustalálkozóján ülve hallgattam a nyolc helyről összesereglett, több mint kétszáz fős, impozáns énekkar próbáját. Nováky Andrea fasori énektanárnő és karvezető nem kis feladatra vállalkozott, amikor Bach nyolcvanadik - „Erős vár...” - kantátájának egyik tételét szólaltatta meg velük zenekari kísérettel. Némi gondot jelentett, hogy az éneklő gyermekek a templompadokból nem mindig látták jól a viszonylag alacsony dobogón álló, dirigáló karmestert. Miközben azon tűnődtem, hogy miért nincs magasabban az, akinek a mozdulatait mindenkinek látni és követni kellene, tekintetem felsiklott a jól ismert hatalmas oltárképre. S ebben a pillanatban „megnyílt a szemem” akárcsak egykor az emmausi tanítványoké: döbbenten csodálkoztam rá a megdicsőülés hegyén szinte „lebegő” Krisztus kézmozdulatára. De hiszen bárki láthatja: ő a mi igazi Karmesterünk! Életünk nyitányán ő adja a kezdőhangot, intonálja, elindítja a többtételes művet, és amikor itt az ideje, „leinti" a finálét. Ő biztosítja életünk egészséges tempóját, ritmusát, beleértve a szükséges szüneteket. Az utolsó akkordot követően pedig ő ajándékoz meg soha el nem múló „ráadásként” az örök élet örök örömöt zengő új énekével. Lapunk e számának hivatalos megjelenési dátuma május 3-a, Cantate, az éneklő gyülekezet vasárnapja. Ezen az ünnepen adjunk hálát Istennek a musica sacra, a szent ének és zene ajándékáért! Köszönjük meg mindazok szolgálatát, akik kántorként, karvezetőként, ének- és zenetanárként a Főkarmester munkatársai, és azon fáradoznak, hogy egyházunkban soha ne némuljon el, de ne is halkuljon el az Istent magasztaló ének és zene. Az idén ez a vasárnap egybeesik az édesanyák ünneplésével, akik ugyancsak életünk áldott karmesterei közé tartoznak. Remélem, ezen a napon minden evangélikus istentiszteleten elénekeljük a finn Vdinö Malmivaara szép imádságát: „Jézusom, kérlek, nézz reám, / És áldd meg édes jó anyám! / Mindig ragyogd be éveit, / Töröld le hulló könnyeit!" (EÉ 544,1) S ha már mi hullatunk értük könnyeket, mert előrementek, akkor József Attila klasszikus verssorával vallhatjuk: „most látom, milyen óriás ő...” De nemcsak az édesanyák, hanem az édesapák értékét, nagyságát is gyakran csak megkésve ismerjük fel. Édesapám május 4-én lenne kilencvenesztendős. Immár több mint öt esztendeje a mennyei gyülekezetben szolgál, ahol a Jelenések könyve szerint zeng a győztesek boldog éneke, Mózes és a Bárány éneke. Gáncs Aladár gazdag szellemi, lelki hagyatékát, teológiai munkásságának ma is aktuális örökségét igazán csak most kezdem felfedezni. Ő gyakorló lelkészként, orgonistaként, karvezetőként sokat írt ebbe a lapba is az ének és a zene teológiájáról. Hadd idézzek néhány gondolatot 2004. Cantate vasárnapján megjelent cikkéből. „Az éneklést semmi sem pótolja. Bármilyen szép is a hangszerek hangja, a Biblia szerint az csak »zengő érc és pengő cimbalom«, és nem pótolhatja az emberi hang közvetlen, személyes, szívhez szóló hatását. (...) Az éneklés összefügg a lélegzéssel. Nem egyéb, mint kilégzés, tehát létünk végső titkaival áll kapcsolatban. Lélegzés nélkül megfulladunk, éneklés nélkül pedig a lelkünket fosztjuk meg egy fontos dologtól. »Énekeljetek az Úrnak!« Az »Úrnak« szó arra figyelmeztet, hogy az éneklésnek van egy speciális fajtája: amikor nem valamilyen emberi érzés késztet minket éneklésre, hanem az Úrnak énekelünk. Ez nem könnyű dolog: önmagában nem elegendő hozzá egy vallásos szövegű dal, hanem belső megváltozásra van szükség. A Zsoltárok könyve ezt így fejezi ki: »Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.« (51,17) Az Úrnak való éneklést meg kell, hogy előzze a szív megnyílása, majd az ajak megnyitása. Isten dicsőítése nem kegyes szövegek eléneklése, hanem belső változás, átértékelés eredménye. (...) Ez a fajta éneklés születésünktől fogva idegen számunkra. Az ember magától csak zúgolódik, hálátlan, keserű. Csukott ajakkal ül a templomban az énekeskönyv előtt. Nincs kedve énekelni. Békéden, elégedetlen Istennel. »Énekeljetek az Úrnak új éneket!« Itt az »új« szó nem az ének ke-ÉGTÁJOLÓ t w letkezési idejére utal, hanem tartalmát jelzi. A régi tartalom: én magam. Vágyaim, lelkiállapotom, örömöm vagy bánatom. A régi azt jelzi, hogy még mindig magam körül forgók. Nem veszem észre Istent meg a másik embert. Az új ének azonban nem rólam szól. Nem én vagyok a téma, nem is az én vallásos érzéseim vagy a hitem. Az új ének egy felülről jövő üzenetet hordoz arról, hogy »Isten szeretet«. Ő lehajol hozzánk, és szeret minket.” (Evangélikus Élet, 2004/19., 2. o.) Igen, ő az a Karmester, akit a Deák téri oltárképen is láthatunk! Ő nemcsak dirigál, nemcsak beint és leint, hanem türelmes atyai/anyai szeretettel hajol le hozzánk, hogy felhangolja, áthangolja életünket új énekre és Életre. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
