Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-05 / 14. szám
Evangélikus Élet liiiiliilMWI MOZAIK 2015. április 5. »■ 15 Feltámadt! Valóban feltámadt! Mi, a 21. század emberei teljesen máshogyan ünnepelünk, mint elődeink száz vagy akár ötven évvel ezelőtt. Nem jobban, és nem rosszabban, csak máshogy. A nagy ünnepek általában a természet egy-egy nagy fordulópontjához kapcsolódnak. így a húsvét is a tavasz kezdetéhez, a teremtett világ újraéledéséhez a hosszú téli nyugalom után. A zsendülő természet, a zöldbe és virágba boruló növények, a napfény melege, a tavasz bódító illata segít megérteni és megélni, hogy mit is jelent a feltámadás. Különösen is igaz ez Izraelre, ahol tavasszal a sivatag is virágba borul - ott is élet támad, ahol elképzelni sem tudjuk, hogy bármiféle élet sarjadhat. Krisztus feltámadása egyszeri és megismételhetetlen esemény. A teremtett világ „meghalása” és „életre kelése” azonban minden évben átélhető és megtapasztalható, ezáltal érthető és kézzelfogható lesz az a felfoghatatlannak tűnő esemény, hogy Krisztus feltámadt. Nem véletlen, hogy János evangélista is búzaszemmel példázta a feltámadást: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu Persze, ez az élmény ma már nem annyira meghatározó számunkra. Hiszen manapság nem érezzük annyira közelinek magunkhoz a természetet, a teremtett világot. Már nem érezzük, hogy milyen szoros kapcsolatban állunk is vele. Nem tapasztaljuk meg a búzamező és a kenyér összefüggését, a dobozos tejről pedig elég nehéz a legelésző tehenekre asszociálni, főleg ha valaki még sohasem látott olyat. A húsvét előtti időszak ma elsősorban nem az elcsendesedés és a lelassulás ideje, ilyenkor inkább felpörgetjük magunkat: tavaszi nagytakarítás, bevásárlás az ünnepre, főzés, esetleg valami programszervezés... A nagy készülődésben nem mindig jut energia arra, hogy még a környezetre is figyeljünk, ami inkább plusz teher a sok tennivaló között. A tavasz illata flakonban is elérhető a nem kifejezetten környezetbarát tisztítószerek és illatosítok révén, a természetes tojásfestékekkel pedig annyi a macera, és olyan nagy a kicsinyek csalódása, ha a végeredmény nem a trendi színekben pompázik... A természet téli pihenése is inkább bosszantó körülmény, hiszen a posztmodern kor embere nehezen alkalmazkodik. Télen jobban kívánja a spárgát, az epret vagy a görögdinnyét, és amíg ez másoknak busás hasznot hajt, nem lehet akadály a termesztésük - akár mesterséges körülmények között is. A környezetszennyezés, a saját magunk vegyszerekkel való szennyezése elhanyagolható mellékhatás lesz csupán. A meghalás már nem természetes része az életnek. Jórészt egy kellemetlen momentum, amelyre gondolni sem akarunk. A haldoklók nagy része a családtagoktól távol, magányosan, egy rideg kórházi ágyban éli át élete utolsó napjait és perceit. Meghalás és feltámadás. Isten teremtett világa nagy-nagy bölcsességgel tanít bennünket egy életen át arra, hogy milyen az az élet, amely még a halálával is sokszoros termést képes hozni. ■ Sánta Anikó ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ HIRDETÉSEK Az értékközvetítés útjai és útvesztői az evangélikus tradíció és a modern szakmaiság mérlegén Dies Academicus az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) április 15-én az EHE dísztermében. A konferenciára minden érdeklődőt szeretettel várunk. A részvételi szándékot az ebédigény megjelölésével április 13-ig kérjük jelezni a teologia@lutheran.hu e-mail címen vagy az 1/469-1050-es telefonszámon. Program 10.00: Rektori köszöntés - dr. Szabó Lajos, EHE, rektor, egyetemi tanár 10.10: Értékeink Szentíráshoz kötöttsége és társadalmi nyilvánossága - dr. Szűcs Ferenc, Károli Gáspár Református Egyetem, Hittudományi Kar, prof. emeritus 10.30: Érték - igazság - traditio egysége Joseph Ratzinger teológiájában - dr. Lukács László SchP, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, prof. emeritus, piarista szerzetes 10.50: Dr. habil. Kőszeghy Miklós docensi kinevezésének átadása 11.00: Béketeremtés mint egyetemes érték - dr. Nógrádi György, Budapesti Corvinus Egyetem, egyetemi tanár 11.20: Szünet 11.40: Az EHE énekkarának szolgálata - vezényel dr. Kinczler Zsuzsanna egyházzenész 11.50: Könyvbemutató: Teológia és oktatás - az EHE oktatóinak 2015. évi tanulmánykötete 12.00: Evangélikus iskola: értékmegőrzés, értékátadás, érzékennyé tétel - Varga Márta, MEE Országos Iroda, Nevelési és Oktatási Osztály, osztályvezető 12.20: Száznegyven éve született Albert Schweitzer - dr. Gonda László, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, egyetemi docens 12.40: Zárszó - Szemerei János püspök 13.00: Ebéd (előzetes jelentkezés alapján) Hallótávolságon belül Fontos a jő hallás. Enyhébb füigyulladásná! is tapasztalhatunk halláscsökkenést, ám az idő előrehaladtával szinte elkerülhetetlen a károsodás. Az öregedés velejárójának tartják a halláscsökkenést, mely a szőrsejtek fokozatos elhalásával magyarázható, és már az „ötödik X" után jelentkezhet. A hallásproblémával küzdők jellemzően 5-1 Óévet várnak, míg egyáltalán szakember segítségét kérik, pedig az időben felismert halláscsökkenés jó eredménnyel kezelhető. Amikor „ölnémulnak" a madarak Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy tökéletesen hallanak. Eleinte nem veszik észre a madárcsicsergést, mert először a magasabb frekvenciájú hangok „tűnnek el", majd a mélyebbekkel is gondok adódnak. Mivel ezek az emberek kiesnek a kommunikációból, nem jelent számukra örömet a társasági élet: egyre kevesebbet mennek színházba, baráti társaságba, a zenehallgatás sem tudja őket lekötni. A hallássérültek jelentős része hangos beszéddel kommunikál. Az előnytelen helyzetek akkor alakulnak ki, amikor több személlyel kell társalogni zajosabb környezetben. Mivel nem akarják kitenni magukat ezzel kapcsolatos bárminemű kellemetlenségnek, egyre több időt töltenek egyedül, ám sokan még ilyen esetben is tagadnak. Rendkívül! izertp® van i családnak Mert kitől is várhatjuk el igazán, hogy odafigyeljen ránk. Legközelebbi hozzátartozóink azok, akikben megbízhatunk, akiktől megkaphatjuk a maximális segítséget. Nekik tűnik fel először, ha a családfő hangosabban beszél, és a televíziót is extra hangerőn hallja csak. Ők azok, akiket valóban aggaszt ez az idegenek által megmosolygott probléma, akik nem a „szelektív hallásra" fogják, ha anya sokadszori kérésre sem nyitja ki az ajtót, mert a csengőt sem hallja. Többnyire a családtagoktól értesülhetnek a rászorulók azokról a lehetőségekről, amelyek segítségével ismét visszakerülnek a hangok világába. A legcsekélyebb jelnél keressünk fel hozzátartozónkkal egy halláscentrumot, ahol megelőzhetjük a további kellemetlenséget. Sziréna és fékcsikorgás A minket körülvevő környezeti zaj jelentősen károsíthatja hallásunkat. Akár az utcai forgalom, munkahelyeken, szórakozóhelyeken erős hanghatás is halláskárosodást okozhat. Az ép hallással rendelkező emberek nehezen tudják elképzelni milyen a halláscsökkenés, hogy az így élő emberek hogyan érzékelik a fékcsikorgást vagy a sziréna hangját. Az Európai Unió 85 decibelben maximalizálta a forgalomba hozandó összes, fülhallgatóval hallgatható zenelejátszó készülék hangerejének biztonsági küszöbértékét. Bizonyos munkakörökben nem ritka az ennél is magasabb zajártalom: ütvefúró 110, egy puska elsülése 120 decibel. Bizonyos munkaköröknél feltétlenül szükséges a védelmi előírások betartása. A számok önmagukért beszélnék: • Világszerte 500 millió émber kfi/.d valamilyen hallás problémával • 1 ufőpában körülbelül 70 millió ember érintett • Magyarországon minden 10. ember érinteti • A statisztikák szerint a 05 70 éves kórosztály 25%, a 20 év felettiek 35-40% szenved különböző mértékű halláskárosodást GEERSf HALLANI ÖRÖM fi INöYÉN hívhat ÍNTÓRMÁÉÍÖS V0NM EVÉL & LEVÉL & LEVÉL Láthatóan kegyelemből - még egyszer A március 22-i szám 10. oldalán a fenti címmel megjelent írást olvasva az anekdotabeli amerikai prédikátor jutott eszembe, akit megkérdezett a riporter, hogy hányán tartoznak a gyülekezetébe. Amikor megmondta, a riporter újra kérdezett: „És közülük hányán jutnak majd a mennybe?” A válasz így hangzott: „Valószínűleg ketten.” - „Csak ketten?” - „Igen, a feleségem meg én.” Majd hozzátette: „De a feleségemben nem vagyok biztos.” Leveleiben Pál apostol a gyülekezeteket és tagjaikat nemegyszer szenteknek mondja, miközben tudjuk, hogy számos hitbeli gyengeséggel és nyilvánvaló bűnökkel kellett saját soraikban is szembenézniük. A Jelenések könyvében a hét gyülekezet angyalának írt levelek is sok és súlyos elmarasztalást rónak fel nekik. Még azt is, hogy „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy” (Jel 3,i)Mi tagadás, sok kritika és elmarasztalás éri egyházunkat nemcsak kívülről, hanem belülről is. Csodálkozom is, értetlenkedem is, amikor olyan megjegyzéseket hallok, hogy nincs ébredés, nincs áldás egyházunkon, nem munkálkodik köztünk a Szentlélek. Annyi biztos, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogyan mi elképzeljük. De jól képzeljük-e? Nem vagyunk-e vakok és hálátlanok a Szentlélek munkájával szemben? Miért kellene az Úristennek olyan módon megáldania minket, ahogyan az általunk megszövegezett áldásokban mi aprólékosan előírjuk őneki? Lehet, hogy éppen az az áldás, a nagy lecke a számunkra, hogy nem a mi szájunk íze szerint zajlanak az események. A szárdiszi gyülekezet sem csak fejmosást kapott, hanem feladatot is: „Ébredj fel, és erősítsd mega többieket, akik halófélben vannak..!’ Nem ártana Luther Heidelbergi disputációjából a cikkben idézett 19. és 20. tétel után a 28. tételt is elolvasni: „Isten szeretete nem megtalálja, hanem megteremti azt, ami számára szeretetre méltó, az ember szeretete viszont abból fakad, hogy valamit szeretetre méltónak talált.” Ahelyett, hogy egyházunk haldoklásán sopánkodnánk, és a temetésére készülnénk, inkább konfirmációján kellene munkálkodnunk - igével és imádsággal. ■ Reuss András (Budapest) A kánaáni nyelv fogságában Kánaáninak nevezik azt az egyházi nyelvhasználatot, amely a megértés szemszögéből fontos alapszavakkal a köznyelvitől eltérő értelemben él. Emberek hitetlensége sok esetben összefügg azzal, hogy a kánaáni mondatokat értelmetlennek tartják - „anyanyelvi fülükkel hallgatva” Hát mi mással hallgassák? E megoldatlan probléma miatt két lelkész véleményt fogalmazott meg a közelmúltban az Evangélikus Élet hasábjain (2015/7. és 11. szám). Az egyik felvetette, hogy köznyelvi szemszögből a liturgia meghökkentő állításokat tesz az emberek bűnösségéről. A másik válaszul elvárja, hogy egy képzett lelkész „különbséget tudjon tenni az eredendő bűn és az aktuális bűn között”. Mindkét félnek kétségtelenül igaza van. És harmadikként hozzátehetjük, hogyha továbbra sem beszélünk a nép nyelvén, az ország köznyelvén, akkor odáig fogyatkozunk, hogy egy idő múlva már csak a képzett lelkészek és bennfentes hívők járnak majd templomba. A kánaáni nyelv bűne a belterjesség, hogy az így megfogalmazott dolgokat csak az előzetesen tájékoztatott szűkebb kör értheti megfelelően. Beavatatlanok tömegeit rekesztik ki az evangélium megértéséből, jelentősen csökkentve a megtérések esélyét. Az „eredendő bűn” hallatán az emberek többsége eredendő ölésre, eredendő paráználkodásra, eredendő lopásra, eredendő hamis tanúbizonyságtételre gondol. És nem is marad el a kételkedő kérdés föltevése, hogy az újszülött miként is tudna ölni, paráználkodni, lopni vagy hamisan tanúskodni. A bűn e nyilvánvaló értelmezése megjelenik az irodalmi és a keresztyénségkritikai művekben is. Az „eredendő bűn” nyelvtani szerkezete szerint egy „eredendő” fajtájú „bűn/ holott amit általa a kánaáni nyelvezethez ragaszkodók mondani szeretnének, az egyáltalán nem is a „bűn” egy fajtája. E nyelvészeti, pontosabban terminológiai problémát látva, bevezették a „vétek” szó használatát a köznyelvi értelemben vett bűnre. Ez akár jó megoldás is lehetett volna, ha átment volna a hétköznapi szóhasználatba, és például bűnüldözés helyett „véteküldözést” vagy büntető törvénykönyv helyett „vétető törvénykönyvet” mondanánk. A gyakorlatban megmaradt a „bűn” szó általános használata a „vétek” helyett. Ráadásul utóbbi kapcsán kialakult egy újabb félreértés is, hogy a vétek biztosan a kisebb, bocsánatosabb bűn. Ha az „ember és Isten rendezetlen kapcsolata” kifejezéssel helyettesítjük a kánaáni értelemben használt „bűn” kifejezést, akkor rögvest érthetővé válik egy újszülött eredendő bűnössége. Hát hogyan is lehetne rendezett kapcsolata Istennel, ha Isten ismerete nélkül jön a világra, mint minden ember - az első emberpár és Isten kapcsolatának rendezetlenné válása miatt? Sok esetben a „bűn” helyett egyszerűen használhatjuk a „hitetlenség” szót is. Az első bűnbeeséskor a lényegi probléma az volt, hogy az ember nem hitt Istennek és intelmének. Azaz „hitetlenségbe esés” volt az első emberpár bűnbeesése. Ezt örököljük át úgy, hogy mindenki „eredendő hitetlenséggel" jön a világra újszülöttként. - Ilyen érthető lehetne az „eredendő bűn” jelensége megfelelőbb szóhasználat esetén. Márpedig ember és Teremtője viszonyában a legközpontibb kérdéskör a vétek, a bűn és az eredendő bűn. Urunk sem használt kánaáni nyelvet, hanem az általánosan ismert fogalmakra támaszkodott. Akkoriban értették az ószövetségi utalásokat, ezért hivatkozott Urunk rendszeresen az írásokra. Értették a szolgálat különféle életformáit, ezért Urunk „szolgai formát vettfel”, „megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig” (Fii 2,7.8). Értették az áldozati bárány szerepét, ezért Urunk áldozati báránnyá vált, „ki elveszi a világ bűneit” (Jn 1,29; Károli-fordítás). És megértették azt is, hogy amikor az ember üdvösségét szolgáló áldozati bárány a saját követésére szólít, akkor a többi ember szolgálatába küld. Ez az evangélium súlypontja. A vétek, a bűn és az eredendő bűn kapcsán egyes teológusoknál a szolgálat rovására túlzottan előtérbe került a kereszt kérdése és az evangélium hirdetése. Az igét nemcsak hirdetni kell, hanem szolgálat formájában cselekedni is. Sokkal többen megértenék a szolgálat háttérbe szorításának bűnét, és a szolgálat kérdése elnyerné méltó helyét egyházi életünkben, ha sikerülne szabadulnunk a kánaáni nyelv fogságából. ■ Prőhle Péter (Budapest)
