Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-04-05 / 14. szám

PANORÁMA Evangélikus Élet 2015. április 5. » 9 ő a keresztény ember számára míbiai evangélikusoktól? Együtt a nemzetközi és a helyi szervezőbizottság altémái - a megváltás nem bocsátha­tó áruba; az ember nem bocsátható áruba; a teremtés nem bocsátható áruba - a teológiai reflexió mellett iz­galmas lehetőségeket kínálnak a kon­­textuális történetek megjelenítésére. Namíbia 2015. március 21-én ün­nepelte függetlensége huszonötö­dik évfordulóját. Ugyanezekben a napokban tette le hivatali esküjét az új köztársasági elnök, Hage Geingob és a parlament nemrég megválasztott képviselői. Az új elnök bizottságunk tagját, Zephania Kameeta nyugalma­zott püspököt is meghívta az alaku­ló kabinetbe. (Kameeta püspökkel a 2014. március 2-i lapszámban olvas­hattak interjút az Evangélikus Élet ol­vasói.) A szegénység eltörléséért és a közjólétért felelős miniszterként az ő feladatköréhez tartozik majd a vá­ros peremén létesült, úgynevezett in­formális telepek kérdése is. A szigetelés nélküli bádogkunyhók a vidékről elvándorolt tömegeknek adnak otthont, akik a városban keres­nek jobb megélhetést. A komfortot nélkülöző telepek várostervezési iránymutatás nélkül, sűrűn lepik el a hegyoldalakat. Iskolának, önkor­mányzati szolgáltató épületeknek már nem marad hely, ezekért távoli városrészekbe kell elgyalogolniuk az ott élőknek. Vizet kártyás ellátó­­rendszerből igényelhetnek a lakók. A szigeteletlen kunyhókban a téli időszakban tüzet raknak, gyakoriak a halálos balesetek. Sokan valamilyen vállalkozással próbálkoznak: a főút mellett miniatűr fodrászatok, tal­ponállók, mobilszervizek sorakoznak. Az összetett szociális helyzet meg­oldásában példaértékű az Otjivero faluban 2008-ban állami és egyházi tá­lágszövetség főtitkára (a szövetségen kívül körülbelül további négymillió evangélikust tartanak számon) egye­nesen Nigériából érkezett - homok­vihar miatt egynapos késéssel. A val­lási homogenizációt erőszakos eszkö­zökkel megvalósító Boko Haram szer­vezet által kontrollált északkeleti te­rületen működő evangélikus egyház két egyházkerületét teljesen ki kellett telepíteni. A lakóhelyükről elmenekü­lő keresztények állami menekülttábo­rokban keresnek oltalmat, sokan sú­lyosan traumatikus élményeket hor­doznak. A keresztények közül többen otthonukba, kertjükbe fogadják be a menekülteket: ez is segíthet a körülöt­tük élőkben megrendült bizalom helyreállításában. Az egyház az erőszakos megoldá­sok végsőkig való kerülésére hív: sok a vegyes házasság, így a vallások közti választóvonal sokszor családon belül húzódhat. A főtitkár az imád­­ságos támogatás mellett a hasonló krízishelyzetekben bevált készpénz­alapú beavatkozás (Cash-based Istentiszteleten egy fővárosi evangélikus gyülekezet... mogatással elindított szociális alapfi­zetés (Basic Income Grant, BIG) pro­jekt. Az igen szerény, de rendszeres jö­vedelem stabilizálta az ott élők körül­ményeit; közös célokért való összefo­gásuk reménységet ad, hogy szélesebb körben is beválhat ez a gyakorlat. Világméretű közösségben De nemcsak a helyiektől volt mit ta­nulnunk: a Lutheránus Világszövet­ség munkamódszerei több szem­pontból is gondolatébresztőek. Bi­zottságunkban - mint az LVSZ min­den testületében - nem csupán a földrajzi régiók képviselői foglalnak helyet, de a generációk közötti ta­pasztalatcsere is hangsúlyos. Volt olyan társunk, aki már 1970-ben is részt vett a világszövetség nagygyű­lésén, mások még egyszer sem jártak hasonló találkozón, így friss meglá­tásokkal gazdagíthatták a közös mun­kát. Egy középkorú amerikai lelkész azzal érvelt az ifjúsági előtalálkozó buszutazásainak szükségessége mel­lett, hogy az egykor egy ilyen latin­amerikai körúton mellette ülő helyes kanadai lánnyal több mint negyven éve él boldog házasságban. Hasonlóan példamutató az egész világért érzett felelősség folyamatos megélése. Az evangélikus és ökume­nikus egyházi körben való otthonos mozgás mellett a nemzetközi helyzet­ről való naprakész tájékozottság sokak számára alapkövetelmény. Martin Junge, a világ hetvenkilenc országában száznegyvennégy tagegyház hetven­­kétmillió evangélikusát képviselő vi­Intervention, CBI) szerepét hangsú­lyozza, amelyre az elhúzódó száraz­ság miatt sajnos hamarosan Namíbi­ában is ismét szükség lehet. Sajátunk a reformáció? És mihez kezdjünk mi, itthon mara­dók a nagygyűlés témáival? A 2017. év­re készülve támaszkodhatunk az év­forduló ökumenikus értelmezését ki­bontó From Conflict to Communion (A szembenállástól a közösségig) című, evangélikus-római katolikus doku­mentumra, mely hamarosan magya­rul is megjelenik (hat nyelven már el­érhető a lutheranworld.org oldalon). Az LVSZ áprilisban publikálja a nagygyűlés témáit kifejtő tanulmány­füzeteket, melyek feldolgozása már az angol, német, francia és spanyol hivatalos változat megjelenését kö­vetően megindulhat lelkészeink, teo­lógia iránt érdeklődő egyháztagjaink, gyülekezeti csoportjaink körében. A kívülről jövő impulzusok azon­ban csak ötletet adhatnak ahhoz, hogyan értelmezzük a reformáció ak­tualitását a magunk számára. Tegyük fel a kérdést: mit jelent a ke­gyelem, a szabadság, a megigazulás ma a magyar társadalom, saját gyüle­kezeti közösségem számára? A refor­máció alapelveiből milyen válaszokat meríthetünk a minket körülvevő tár­sadalmi jelenségekre? Gondunk van-e rá, hogy a megváltás ajándéka, az em­beri méltóság és a sokszínű teremtés 2015-ben Magyarországon se legyen áruba bocsátható? ■ Pap Kinga Marjatta A lélek dallama ► Az Úr érkezése címmel idén már huszonkettedik alkalommal rendez­ték meg a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban az istenes versek országos szavalóversenyét március 27-28-án. A hagyo­mányosan húsvét előtt zajló versünnepen idén tíz középiskola tizen­hat diákja vett részt, köztük a bonyhádi, budapesti, miskolci, nyíregy­házi és soproni evangélikus intézmények tanulói, de szokás szerint református és katolikus középiskolák is neveztek. A költő istenkeresése. A nélkülöz­hetetlen fölösleg az ember életében, avagy a lélek dallama. Definíciók a versre, melyeket Bánszki István irodalomtörténész oszt meg hallga­tóságával, és amelyeket ő maga készséggel elfogad. Mint mondja, ha a lélek dallamát egy ihletett állapot­ban a költő már megírta, az előadó, a szavaló dolga, hogy közvetítse számunkra, hogy megszólaltassa. A nagy múltú szavalóverseny fővéd­nöke a házigazda gimnázium nyu­galmazott igazgatója, aki több mint két évtizede az ismét evangélikus­sá lett intézményben kitalálta és meghonosította Az Úr érkezése öku­menikus szavalóversenyt. Ennyi idő távlatában elégedetten nyugtáz­za a Bessenyei Kör szervezőjeként még mindig aktív Bánszki István, hogy az egyházi iskoláknak szüksé­gük van erre a rendezvényre.- A nyíregyházi intézmény életé­hez feltétlenül hozzátartozik - hang­súlyozza Tar Jánosné igazgató, hoz­zátéve, hogy évről évre törekszenek valamilyen új elemmel fenntartani az iskolák, a magyartanárok érdeklődé­sét a rendezvény iránt. Az ökumenikus szavalóversenyen két verset kell előadniuk a diákoknak. A szabadon választottnak ezúttal - a fény évében - a fény motívumához kötődő lírai alkotásnak kellett lennie. A másik verset Szabolcs-Szatmár-Be­­reg megyei költők alkotásai közül vá­laszthatták a fiatalok, a rendezők ehhez antológiát tettek közzé az is­kola honlapján.- Örömmel tölt el, hogy többen is választották az iskolánkban érettsé­gizett Ratkó /ózse/"megadott versét, illetve Vietórisz József költeményét is szavalták, aki pedig tanára és igazga­tója volt intézményünknek - teszi még hozzá Tar Jánosné. A verseny első napján az elődön­tőben mindkét verset elszavalták a versenyzők. Mialatt ők a kassai Thá­­lia Színház műsorát tekintették meg, a zsűri - Csorba Sándor irodalomtör­ténész, Stifner-Kőháti Dorottya, a Kossuth rádió evangélikus műsorá­nak főszerkesztője és Szakács Móni­ka, a Retro Rádió szerkesztője - a tíz legjobb produkció továbbjutásáról döntött. Már itt megragadtuk az alkalmat, hogy beszédbe elegyedjünk Ritter Katalinnal. A Deák téri gimnázium 10. osztályos tanulója magára vonta a figyelmet teljesítményével: „Meg akartam mutatni, hogy egy tiné­dzser lánytól sem idegenek annak a felnőtt férfinak az érzései, akit Sza: bó Lőrinc a Káprázatban megírt. Nagyon szeretem a verseket, sokkal szívesebben olvasom, mint a regénye­ket, és én is próbálgatom... Próbál­kozom a rímekkel - mondjuk így, és ne nevezzük még versírásnak.” Az azonban biztos, hogy az irodalommal Katalin hosszú távon is számol, ugyanis magyar, történelem és ké­sőbb még filozófia szakos tanár sze­retne lenni. Teljesítménye alapján hasonló ér­deklődést néztünk ki Horváth Dori­­nából is, egy kérdésben mindjárt megkockáztatva a színészi pálya le­hetőségét is. „Igen, határozottan vonz ez a pálya, a Színművészeti Egyetemre készülök, és az irodalmi érdeklődés mellett énekelek is” - vallja meg a miskolci Lévay József Re­formátus Kollégium Gimnáziumának diákja, akinek a versmondásról is ha­tározott véleménye van: „Istentől kapjuk a talentumokat, a költő is, aki a verset írja. Hatalmas dolog kifejez­ni a hálánkat Istennek azzal, hogy megmutatjuk, amit tőle kaptunk.” Az Úr érkezése országos ökumeni­kus szavalóversenyt idén Horváth Dorina nyerte, második helyezést ért el Ritter Katalin, a két harmadik helye­zett pedig Schwara Anna (Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium) és Szabó Bálint (Berzse­nyi Dániel Evangélikus [Líceum] Gim­názium, Szakközépiskola és Kollégium, Sopron) lett (alsó képünkön). ■ Veszprémi Erzsébet A SZERZŐ FELVÉTELEI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents