Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-29 / 13. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet 2015. március 29. » 3 WBBBSm Szélrózsa: elindult a visszaszámlálás ► Jövő nyáron a Gyöngyöshöz közeli Mátra kemping ad majd otthont az országos evangélikus ifjúsági találkozónak. A Szélrózsa-szervező „Tízek” ezt bejelentő hivatalos közleménye alatt Mesterházy Balázs Szélrózsa-atya lapunknak adott villáminterjúját közöljük. Kedves Szélrózsás Testvérünk! A két héttel ezelőtti utótalálkozón lehet, hogy néhányan csalódottak voltatok, amiért nem jelentettük be konkrétan, hol fogunk találkozni 2016 nyarán a húszéves Szélrózsát megünnepelni. Akkor azt ígértük, hogy a kezdés előtti visszaszámlálás most - a reformáció elindulásának ötszázadik évfordulójára emlékezve - a tervezett nyitónap előtt ötszáz nappal fog elkezdődni. Ez ma van. így örömmel adjuk hírül, hogy a 11. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozót a csodálatos Mátra kempingben (www.matrakemping.hu) tartjuk 2016. július 27-31. között. A házigazda a Hatvani Evangélikus Egyházközség gyöngyösi leányegyháza lesz. Szervezőként reméljük, hogy az egész Észak-Pest Megyei Egyházmegyét be tudjuk vonni a szervezési folyamatba. Isten áldja az előttünk álló ötszáz napot! Erős vár a mi Istenünk! 2015. március 14. Szélrózsa Tízek- Mi volt a legfőbb érv a kiválasztott helyszín mellett?- A kompaktság. Az, hogy egy viszonylag kis, de mégis megfelelő helyen, igényes környezetben, elegendő számú szálláshely birtokában, gyönyörű természeti viszonyok között lehetünk együtt. Fontos az is, hogy ismét az Északi Egyházkerület területére megyünk, ahol a 2006-os szolnoki találkozó óta nem volt Szélrózsa.- Milyen reménységgel tekintetek a helyszínre, és milyen reménységet jelenthet a Szélrózsa odavitele az adott közösségnek, régiónak?- Talán nem baj, hogy most nem vízpart mellé megyünk, hanem a hegyekbe - ez már önmagában is új ajtókat nyithat meg. Remélhetőleg a kicsiny hatvani/gyöngyösi egyházközségnek is áldást hozhat egy ekkora találkozó rendezése, illetve a környék adottságait is örömmel használjuk ki.- Új ajtókat említesz. A időponton és a helyszínen kívül körvonalazódott már valami egyéb is a találkozóval kapcsolatban? Például a helyszín „hoz magával” valamilyen központi témát, mint ahogy az magától értetődő volt például Kőszeg, Szarvas vagy Fonyódliget esetében? Esetleg konkrét mottóötlet is felmerült már?- A végleges mottó nyárig még várat magára, de a hegyvidék valamennyire biztosan meg fogja határozni az egész tematikát. Egyelőre többünk fülében a 121. zsoltár kezdő sorai csengenek: „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön...”- Kikre vonatkozik a többes szám?- A Szélrózsát „főszervező” Tízek csapata már múlt év októberében felállt, mindössze két személycsere történt, jó volt együtt maradni. Természetesen a döntést is együtt hoztuk meg több terület bejárása után, illetve a püspökökkel is egyeztetve.- Te személy szerint hogyan készültél-készülsz harmadik „Szélrózsaatya-ciklusodra”?- Számomra sokat jelent az, hogy a Tízekben több fiatal mellett ott ül az előző két Szélrózsa-atya, sőt több „nagy öreg" is; többünkön látszik, hogy nehéz megválni ettől az izgalmas feladattól. Jó, hogy a fiatalok megszólítása során több generációt is elérünk egyházunkban, és ez minket is folyamatosan inspirál, hogy nyelvezetben, ötletekkel úgy tudjunk folyamatosan megújulni és kreatívak maradni, hogy közben az örök krisztusi szeretetről való üzenetünk is célba jusson. Ezenkívül a tavalyi, sikeresnek mondható nyisszantások valamilyen formában való továbbélése is várható, valószínűleg heti bejegyzések fognak születni az elkövetkező ötszáz napban (facebook.com/ szelrozsaatya). ■ Vitális Judit Jó borfesztiválnak sem kellett cégér ► Vannak rendezvények, amelyeket heteken-hónapokon át hirdetni kell ahhoz, hogy szervezőik elegendő résztvevőben reménykedhessenek. Nem ilyen a 2007 óta évről évre megrendezett országos evangélikus borfesztivál, amelyre idén már reklám nélkül is nagy volt a túljelentkezés. Az immár kilencedik boros hétvégének március 20-22. között adott otthont Révfülöpön az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ. Amint az Evangélikus Életnek küldött tudósítások is minden alkalommal megállapítják: lelki, szakmai, közösségi program ez, amelyre az ország minden részéből érkeznek szőlővel és borral foglalkozó emberek. Áhítatok, istentisztelet, beszélgetések, előadás, verseny és sok közösségépítő program zajlik e révfülöpi evangélikus fesztiválon. Az ez évi találkozó fővédnöke ismét Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának korábbi főtitkára volt. A szakmai előadásokat Győré Dániel, a Földművelésügyi Minisztérium referense, Győré György, a Budapesti Gazdasági Főiskola szakoktatója, Brazsil József, a Pannon Egyetem keszthelyi Georgikon Karának egyetemi docense, Vázsonyi Gábor és Vázsonyi Ibolya borászok tartották. A lelki programokért dr. Lackner Pál püspök, a püspöki tanács titkára és dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkész, az oktatási központ igazgatója felelt. A szakmai hátteret pedig ezúttal is Nagy Eörs badacsonytomaji borász biztosította. Díszvendégként Milos Klátik, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház elnök-püspöke is meglátogatta a találkozót, és szolgált a záró istentiszteleten. A szombat délelőtt megtartott borversenyen - a nehéz 2014-es év után - „csupán” százhúsz bormintából válogatott a zsűri. Három „nagyarany” is született, köztük a győrújbaráti Babarczi-szőlőbirtok rozé bora lett a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület 2015-ös bora. A szakmai közösség családdá, a családi közösség mára testvéri közösséggé formálódott, s már tervezik a 2016-os tizedik (!) evangélikus borfesztivált jövő év április 8-10- re, nem feledve Jézus szavát: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők..!’ (In 15,5) ■ HK Nyitva van az aranykapu! Magam előtt látok egy emlékképet, amint egy két-három éves kislány édesanyja kezét fogva vidáman énekel egy napsütéses húsvét reggelen, istentiszteletre igyekezve. Gyakran eszembe jut ennek a kislánynak a felszabadult boldogsága, a kora reggeli utca csendjét betöltő vidám, gyermeki hangja, és ott visszhangzik fülemben az éneke, az egyszerűcske gyermekdal néhány sora: „Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, / nyitva van az aranykapu, / hadd bújjatok rajta!” Mert húsvétkor szívünkben valóban új élet támad, a sokszor kiszáradt, terméketlen életünk fáján friss hajtás fakad. Húsvét ünnepén a mi Urunk Jézus Krisztus valóban megnyitotta azt a kaput, amelyen keresztül nekünk bemenetelünk lehet az Atyához! Húsvét ünnepén nyitva van az aranykapu! Nincs ennél nagyobb öröme a hívő embernek. Mindannyian személyre szóló meghívót kaptunk Atyánktól, hogy tapasztaljuk és lássuk meg mi is azt, amit az asszonyok láttak: az üres sírt, az Élet erejét és győzelmét. Ha mellettünk, közösségeinkben itt van Péter, aki háromszor megtagadta, ha itt van Tamás, aki sebhelyeit tapogatja, ha itt van a többi tanítvány, aki halálakor gyáván cserbenhagyta, ha itt van a megvakult Saul, aki még nem tudja, hogy Pál lesz belőle, itt a helyed neked is, és itt a helyünk mindannyiunknak. A kimerült anyának, a mindennapok mókuskerekében őrlődő apának, a családi békétlenségtől fájó szívű nagymamának, a szeretetköteléket féltő nagyapának. A megbántott és bántó szerelmesnek, a megbocsátani nem tudó testvérnek, a magánytól vagy betegségtől szenvedő idősnek, a megrettent, helyét kereső fiatalnak, az Isten közelsége után vágyakozó embernek. Sokan vagyunk, sokfélék, egyedi és megismételhetetlen az élettörténetünk, mindenkinek személyes a lelki és testi keresztje. Egyvalami közös bennünk csupán: Krisztusra utaltságunk. Őt akarjuk látni, ahogy húsvét hajnalán az asszonyok. Vele akarunk találkozni, mint az emmausi tanítványok, hogy amikor megtöri a kenyeret és megáldja a bort, megerősödjünk mi is abban a hitben, hogy feltámadott Urunk életünk minden percében velünk jár az úton. Lelkűnknek olyan szüksége van erre a bizonyosságra, mint testnek a kenyérre, mert a hétköznapok taposómalmában, lövészárkaink sötétjében ünneptől ünnepig sok sebet szerzünk, és talán annál is többet okozunk. Ezekre a sebekre pedig egyedül Jézus keresztje adhat orvosságot, az a szó, amelyet átszegzett két kezével vésett fel a keresztre, és amely nem más, mint a bűnbocsánat. Kiüresedett, szomjazó lelkünk csak itt, a Krisztus keresztjéből fakadó forrásnál tud felüdülni, csak itt tud az élet vizéből meríteni. Ezért ide vágyunk, és erre szomjazunk mindannyian. A mindenkori ünnepi erőmerítés, lelkünk felüdítése mindig fenn történik a hegyen, a mennyei otthon közelében, ahonnan azonban mindig vissza kell térnünk a völgybe, életünk, küldetésünk és szolgálatunk helyére. Oda, ahol újra beindul a taposómalom, ahol lassan mindenki visszamászik lövészárkába harcait megvívni, ahol megtapasztalhatjuk az emberi gonoszság kegyetlenségét és arcátlanságát, és ahol nagyon gyakran kétségbeesünk, kilátástalan reményvesztettségbe, szomorúságba süllyedünk. Szükségünk van a völgyben Krisztus győzelmére, szükségünk van arra, hogy szüntelenül megtapasztaljuk a feltámadás erejét. És szükségünk van arra is, hogy amikor Jézus mellénk lép tisztaságával, meglássuk saját belső világunk sötétbe rejtett, sebzett zugait. Hogy eljussunk arra a felismerésre, amelyről Luther Márton így vall: „Úr Jézus, te vagy az én igazságom, én meg a te bűnöd vagyok. Magadra vetted az enyémet, és nekem adtad a tiédet. Olyanná lettél, amilyen nem voltál (bűnössé), és olyanná tettél, amilyen nem voltam (Isten előtt igazzá).” Húsvétkor mindannyian ismét a völgyből érkezünk fel a hegyre. Sokaknak talán az ünnepi istentisztelet órája ad lehetőséget, hogy fellélegezzen az út után. Ha Jézus szétnéz sorainkban, talán ugyanazt látja lelkűnkben, mint a megrettent szívű tanítványokéban,-akik a félelemtől bezárkózva rettegtek a nagypénteki események után. Jézus húsvétkor előttünk is megáll középen, és így szól: „Békesség néktek!” Feltámadott Urunk pontosan tudja, milyen lelkiállapotban vannak tanítványai, és azon fáradozik, hogy a sokszor hitüket vesztett tanítványokat, Pétereket, Tamásokat és mindannyiunkat boldoggá tegyen, hogy rávezessen a győzelemnek a hitére! Jézus mérhetetlen szeretetével utánunk jön, mint pásztor a szétszéledt juhai után, hogy a félelem és reményvesztettség helyett békességet adjon, és megtanítson újból és újból arra, hogy mit jelent a feltámadás erejével, húsvéti hitben élni. Mit jelent élni a bűnbocsánat örömében, a halálfélelemtől szabadon, úgy, hogy közben tudjuk, minden utunkon velünk van Urunk! Adja Isten, hogy a 2015. esztendő húsvétja elhozza mindannyiunk szá-ÉGTÁJOLÓ mára a győztes Úrral való találkozást, hogy a lelkűnkben cipelt sebek gyógyulást nyerjenek feltámadott Urunk sebei által, mi pedig új életben járva hirdetni tudjuk a feltámadás örömét! Áldott, békés húsvéti ünnepet kívánok mindannyiunknak, és azt, hogy a hegyen töltött idő, az ünnep néhány napja alatt erősödjünk meg olyannyira a hitben, hogy tudjunk később ott lenn, a völgyben a feltámadás erejéből élni! Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
