Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-29 / 13. szám
„Mi az a többlet, amit evangélikusként kaphatunk Bach zenéjéből? Ha - saját kincsünkként értékelve a klasszikus korálok világát - úgy hallgatjuk a műveket, hogy ismerjük a feldolgozott ének szövegét, teológiai tartalmát, a liturgiában betöltött helyét.” Univerzum hangokban W 5. oldal „Krisztus szeret engem, és azon az áron is kész volt megmenteni, hogy meghalt értem. Ettől kezdve semmi másnak nincs értelme - Krisztuson kívül. Ha úgy élnék, hogy nem veszek tudomást Krisztusról, az egyet jelentene az élet tagadásával.” Nagypéntek igéje *• 7. oldal „Több egyházi - evangélikus, református, katolikus - könyvesboltban megvásárolhatók az egyedi kötésű Bibliák, énekeskönyvek... Az emberek mostanában fedezik fel, hogy létezik kézi könyvkötés, és ez igényes, míves dolog.” Munka - értékek mentén ^ 13. oldal Kilépni a partra & 2. oldal Életünk filmjei ^ 6. oldal A meghalás művészete w 8-9. oldal A szamáron érkező Jézus W- 11. oldal Démonok 11. oldal Életrajzok Eperjes fénykorából ^ 13. oldal Orgonás hozsanna Háromszázharminc évvel ezelőtt, 1685. március 21-én született Johann Sebastian Bach. Születésnapján az egész világon ünnepelték a nagy zeneszerzőt, és ez alighanem mindennél többet elmond. Három évszázadon átsüt földet és eget összekötő, kivételes muzsikája. A barokk idején élt, mégis napjaink egyik legmodernebb alkotója. Sokszor elgondolom, milyen könnyen elveszhetett volna az árvaságban és a szegénységben. Mi lett volna vele, ha többnapos éhezés után az ismeretlen jóakaró egy ablakból nem dob le neki pár halfejet? Igaz, nem volt rajtuk harapnivaló, de két dukát rejtőzött bennük. Vehetett kenyeret, kevés sajtot, és folytathatta az útját. Lüneburgból gyalog ment Hamburgba, hogy meghallgassa a híres orgonistát, Reinckent. A Katalin-templomban örvénylő-zengő hangok rabul ejtették, és úgy döntött: erre teszi föl az életét. Bach zenéjének lényegét szépen fogalmazta meg Pilinszky János: „Valójában nem Bach teremtő ereje rendít meg, hanem az az erő, amely a Teremtőjével való mély szövetségéből árad.” Többen állítják, ha Bach csak orgonaműveket írt volna, akkor is ott lenne a legnagyobbak között. Születésnapjának apropóján múlt péntek estétől szombat estig tartott Budapesten a Bach24 elnevezésű maratoni koncertfolyam, amelyen magyar művészek mellett francia, olasz és német vendégek is felléptek. A Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében tizennégy koncerten csendültek föl - fényfestéssel színesítve - a nagy muzsikus művei. ■ Fenyvesi Félix Lajos W- A programsorozatról összefoglalónk az 5. oldalon Éltető víz Bajor-magyar partnerszerződés: további öt évre meghosszabbítva ► Ellenszavazat és tartózkodás nélkül szavazta meg a Bajorországi Evangélikus Egyház zsinata a magyar testvérkapcsolati szerződés további öt évre szóló meghosszabbítását március 18-án, szerdán Bad Wörishofenben. A festői szépségű kis fürdővárost a múlt században élt Sebastian Kneipp katolikus pap és orvos gyógymódja tette híressé, aki a víz, a mozgás, a lelki élet, a gyógynövények és a helyes táplálkozás együttes jótékony hatására építette gyógyító tevékenységét. Az éltető víz azonban nem csupán a Kneipp-kúra része volt ezen a héten, hanem a bajor zsinat ülésén is fontos szerepet kapott az „élő víz” azaz az evangélium formájában. A tanácskozáson a Magyarországi Evangélikus Egyházat Gáncs Péter elnök-püspök, dr. Hafenscher Károly, a zsinat lelkészi elnöke és e sorok írója képviselte. Dr. Heinrich Bedford-Strohm bajor tartományi püspök zsinati jelentésében mondandója teológiai megalapozásaként a Szentháromság-tan értelmezését fejtette ki, összehasonlítva az iszlám és a zsidó istenképet a kereszténység Szentháromság-tanával. A püspök szíriai és iraki utazásáról beszámolva, a keresztény-iszlám dialógussal kapcsolatban szólt e teológiai tantételről. Mindezek mellett a bajor zsinat tavaszi ülésének legfontosabb kérdése 3Z időskorúak helyzete volt. Az úgynevezett harmadik életszakasz tartalommal való megtöltése az egyház nagy felelőssége, hiszen a „fiatal nyugdíjasok” önkéntes munkájuk révén nagyon fontos szerepet játszanak az egyház életében. Ugyanakkor az élet végső stádiumának méltóságát is fontosnak tartják a bajor zsinat tagjai: a palliativ ellátás biztosítása szintén jelentős részt kapott a harmadik életszakasz témakörében. Folytatás a 4. oldalon Vasárnapi csokrok ■ T. Pintér Károly Ahogy ismerlek, te is ott lettél volna. Ha nem is a pálmagallyakkal csápolók első sorában, de talán már rögtön a második vonalban. Valahol a közelemben, hogy látni azért jól láthassuk a királyt. Végtére régóta hitben járunk, hitelt adunk az írásnak, várjuk a Messiást. És ha Isten kegyelméből már akkor is lett volna fülünk a hallásra, aligha lettünk volna restek Jeruzsálem kapujához sietni. Azután?... Ahogy téged ismerlek, neked már zsebedben lapult volna egy kívánságlista. Hisz oly sok volt a megoldandó feladat - a rómaiaktól kezdve a szomszédod hangoskodásáig. Mi tagadás, lett is volna mit rendbe tenni, mint ahogy lenne mit napjainkban is. Naná, hogy visszavárjuk! Csak aztán nehogy megint csalódnunk kelljen. Nehogy megint égi csinnadratta nélkül, urambocsá!, szamárháton poroszkáljon közénk. Nehogy már megint elmaradjon az igazságtétel. Nehogy már megint gyengének bizonyuljon a hatalmasságokkal szemben. Nehogy már megint szelíden szóljon a minket leszólókhoz, szelíden tekintsen a minket lenézőkre. Na nehogy má’! Hiszen mi immár keresztényi alázattal tűrünk azóta is. Idestova két évezred óta. Itt a Kárpát-medencében például tűrtük a törököt, tűrtük a labancot, tűrtük az oroszt, tűrjük a magyart... Na jó, próbálkoztunkpróbálkozunk néha magunk is az Isten nevében, de azért tudván tudjuk, hogy igazán hinni csak benne lehet. A győzedelmes Jézusban, aki ama „virágvasárnapon" megtévesztette ugyan hozsannázó híveit, mi azonban már ismerhetjük a teljes forgatókönyvet. Vissza fog térni a földre, és végre érvényre juttatja majd az igazságot. Amivel te is, meg én is tö-SEMPER REFORMANDA „Júdás vállát nagyobb teher nyomja, mint Péterét. Kétségbeesik, s úgy látja, nincs már számára segítség. Bánatában felakasztja magát a szerencsétlen. Miért jutott idáig? Azért, mert Isten igéjét süket füllel hallgatta, megvetette, s nem javult meg tőle. Most azután, mikor vigasztalásra szorult volna, mivel nem volt szívében az ige, nem lehetett segíteni rajta. Péternek is elég a baja. Keservesen sír bűne miatti gyötrelmében. Péter azonban annak idején szorgalmasabban hallgatta és jobban megjegyezte a Krisztus igéjét. Ezért aztán, mikor most bajba jutott, volt mit elővenni, volt mire támaszkodni. Az igékéletesen tisztában vagyunk. Nem igaz? Lesz itt rend! Előbb itt a földön, miként a mennyben is... Ahogy téged ismerlek, neked most is a zsebedben lapul egy kívánságlista. Remélem, ő is rajta van. Tudod, az az öntelt, nagy fülű az igazgatóságból. Pokolba vele! Meg persze azzal a rikácsoló nővel is a hatodikról. Be szép is lenne, ha megérhetnénk a Messiás visszatértét! Ahogy ismerlek, te is elé sietnél, hogy mielőbb láthassuk a királyt. Vagy te el tudod képzelni ezekkel a mennyországot? Nem, barátom, nyugodj meg, Jézus tudni fogja a dolgát. Meg aztán majd segítünk neki. Mert ne hidd, hogy csak te gyűjtötted csokorba sérelmeidet... Persze, hogy tudom, mi a lényeg. Hogy Jézus akkor ott, Jeruzsálemben mindannyiunk bűnét vette magára a Golgotán. Persze, hogy tudom, hogy kereszthalála révén a rikácsoló nő meg az a nagy fülű igazgató is a mennybe juthatna. Csakhogy - szerintem - ebben egyikük sem hisz. Különben az a nő miért rikácsolna, az a nagy fülű meg miért lenne öntelt... Be szép is lenne, ha megérhetnénk a Messiás visszatértét! Ahogy ismerlek, te is elé sietnél, hogy mielőbb láthassuk a királyt. Végtére Isten kegyelméből régóta hitben járunk, hitelt adunk az írásnak, és van fülünk a hallásra. így megértjük azt is, hogy a hozsannázó tömeg olykor „feszítsd meg!”-et kiált. Na gyere, mossuk meg kezeinket! vei vigasztalja magát, s ezért remélheti, hogy Isten kegyelmes lesz hozzá. Az ilyen szükségben bizony ez az igazi segítség, s éppen ez az, ami a szegény Júdásnak hiányzott. De hogy Péter szerencsésebb volt, s megmaradhatott az igében és kegyelemben, annak titkát Lukács evangélioma 22. fejezetének 32. versében találjuk, ahol az Úr azt mondja néki: »...én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited...« Tanuld meg hát, mi az igazi megtérés. Péter keservesen sír. A megtérésnek ez a kezdete. Az ember megismeri és fájlalja a maga bűneit. Többé nem leli kedvét a bűnben, hanem elszakad tőle. Szívből megsiratja, hogy megszegte bűnével az Isten akaratát. Ezt azonban képtelenek vagyunk magunktól megtenni. Krisztusnak kell ránk tekintenie, mint Péterrel cselekedte.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása)
