Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-22 / 12. szám
6 -m 2015. március 22. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet ljük meg együtt a húsvét örömét családi közösségbe * I . Balatonszárszón! J „A magyar irodalom a nemzetfenntartás eszköze” Két irodalomtudós emlékezete A hétvége lelki vezetői Pángyánszky Agnes es Krämer György ielkeszek lesznek. Felnőtteknek (14 éves kor felett): 16 500 Gyermekeknek (3-14): 8500 Ft/fő 3 éves kor alatt ingyenes a részvétéi. Az árak teljes ellátás és szállás költségét tartalmazzák nem tartalmazzák az idegenforgalmi adó ősszegéfSí' (18 év felett 380 Ft/fő/nap). jelentkezni a http://balatonszarszo.lutherani.hu oldat érdeklődni a 06 20 824 3143-as telefonszamon lehet Várjuk családok jelentkezését. ► Kerek hetven esztendővel ezelőtt, a második világháború utolsó szakaszában, két hónapnyi különbséggel halt meg a magyar irodalomtörténet két jeles személyisége, két barát: Szerb Antal és Kerecsényi Dezső. A budapesti, Vas utcai gróf Széchenyi István felsőkereskedelmi szakiskola egyik jeles tanára, egy bizonyos Szerb Antal 1933 áprilisában kézzel írt és sokszorosított levéllel fordul fiatal irodalomtörténészekhez, írókhoz, esztétákhoz, zenetudósokhoz s a szellemi élet lényeges területért működőkhöz, hogy legyenek tagjai egy megalapítandó hazai irodalomtudományi társaságnak. Az alakuló ülésre 1933. május 5- én, a Vas utcai iskola fizika-előadótermében kerül sor, melyen elnökké Szerb Antal tanárt, írót, irodalomtörténészt választják meg, alelnökké pedig egy polgári-liberális konzervativizmust képviselő - ugyancsak - irodalomtörténészt és volt pápai református, majd budapest-fasori evangélikus gimnáziumi tanárt, Kerecsényi Dezsőt. A Szerb Antal által életre hívott Magyar Irodalomtudományi Társaság nem könnyű időben jön létre. 1933-at mutat a naptár. Németországban hatalomra kerül Adolf Hitler. Rövidesen Európa olyan fordulatot vesz, melyben nem éppen az irodalom, a művészet, a kultúra, a hit szab irányt. De Kerecsényi Dezső pesti, Lövölde téri lakásában ezen borús fellegek közepette sem szűnnek meg a szabad szellemű diskurzusok ország és világ dolgairól. Hamarosan itt lesznek - miután Kerecsényi átveszi a szerkesztését - a Protestáns Szemle műhelymegbeszélései is, amelyeken a munkatársak mellett rendszerint jeles írók, költők, kritikusok - mint Áprily Lajos, Hamvas Béla, Jékely Zoltán, Németh László, Keresztury Dezső, Kodolányi János, Pogány Ö. Gábor, Vajda Endre, Vajthó László és természetesen Szerb Antal - is megjelennek. Az eredetileg teológiaiegyháztörténeti jellegű Protestáns Szemle így válik a két világháború közti és alatti idők magyar művelődésének egyik fontos orgánumává. Gondolati nyitottság, az emberi egyetemesség, a nemzeti múlt viszonyrendszere az irányvonal. Különös érdeme a szerkesztői gyakorlatnak, hogy „a folyóiratban az elnehezült, veszélyt hordozó években háborús pszichózisnak, idegességnek szinte nincs nyoma” - írja Pálmai Kálmán A múlt magyar tudósai című sorozatban. * * # „A mamut-birodalmaknak csak alattvalóik vannak, igazán szeretni csak kis hazát lehet” - gondolkodik Szerb a német nemzetiszocializmus fenyegetésében. Kerecsényi pedig ekképp fogalmaz: „Történelmünk összefonódhat másokéval, politikai életünk lehet az idegen akarattal való egyezkedés függvénye, irodalmunk a saját szellemünkre van szabva. Ha idegen elem tolakszik belé, szabadon választhatunk, hogy elfogadjuk-e vagy sem. Irodalmunk a miénk, minket szolgál és minket vezet. így hisszük és valljuk.” Ekkortájt tehát többek számára az irodalom a vigasztaló, illetve a megtartó erő. „A magyar irodalom a nemzetfenntartás eszköze” - vallják a Szerb és Kerecsényi körül csoportosuló, antifasiszta szellemű, nemzetet féltő irodalmárok. Kerecsényi Dezső szerint „költőkből, nem a tudományból tanuljuk a történelmet”. „Irodalmunk történetével foglalkozni, mint Kazinczy és Kölcsey korában, ma újra a kulturális lojalitás kérdése. Az idegenbe szakadt magyarok ezzel tanúsítják, hogy hűek maradtak a szellemhez. A közös kultúra, a közösen átélt emberi értékek tarthatják csak össze a sokfelé szétszórt magyart. Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az ér-Kerecsényi Dezső 1944 novemberében a józsefvárosi pályaudvarra kísérik, bevagonírozzák, és a nyugati határra szállítják. Előbb a Niederdonau erődvonalon, majd Bálinál dolgozik csaknem ezernyolcszáz sorstársával. Éhezve, betegen, tetvesen köszönt reá az 1945-ös új esztendő, melyből alig egy hónapot ér meg. Puskatussal veri halálra egy nyilas keretlegény 1945- január 27-én. A háború viszontagságos végóráiban éri a halál Kerecsényit is. Keresztury írja: „Nem aknaszilánk, nem golyó, nem éhség, nem gázkamra ölte meg, de mégis a háború áldozata volt. Akik ismerték, jól tudták, mint szenvedett, látva, várva és átélve az eseményeket.” Pedig még utoljára kérdéssel is fordul a közhöz 1944 nyárutójának tragikus napjaiban Miért hallgatnak az írók? címmel. Zsebnaptárába rótt sorai riadtságairól tanúskodnak. A feszültségből, a bombatalálatot kapott pesti kis lakásból a szlovéniai Péterhegyre, apósa házába menekül, ahol feleségével és annak nagybátyjával, a nagy hírű fizikus, volt budapesti evangélikus gimnáziumi igazgató Mikola Sándor akadémikussal élik meg a féktelen erőszak, a pusztulás, a bánat heteit-hónapjait. Zaklatott. Egy rádiókészülék miatt fel is jelentik őket a nyilas főszolgálónál. Barátainak elvesztése - az, hogy rajtuk semmi módon sem tudott segíteni - igencsak megviseli. 1945- március 24-én szívroham végez vele. * * * A két széles látókörű, Európát is megjárt, e földrészt igen jól ismerő, a szülőhazát,szenvedélyesen szerető, negyven-egynéhány esztendősen elhunyt pedagógus-tudós emlékét kegyelettel őrzi az utókor. A Vas utcai iskola fizika-előadóterme mellett ott van az irodalomtudományi társaság életre hívását, valamint Szerb nevelői munkáját hirdető márványtábla. Nyugvóhelye a Fiumei úti Nemzeti sírkertben található; Balfon, halálának helyszínén megrendítő emlékmű magasodik. Kerecsényi sírja Péterhegyen, a tanári pályája emlékét őrző tábla a pápai református kollégiumban van. Szerb nevét középiskola, Kerecsényi nevét, szellemiségét a szerteágazó Kerecsényi családok által pár esztendő óta működtetett kis civil társaság őrzi. Életük, munkásságuk megismerése haláluk idei, kerek évfordulóján részletesebb búvárkodásra sarkallhatja az irodalombarátokat... ■ - kz -Locsolás Kürtőskalácssütes zésnek és gondolatnak egy specifikus módját, ami ezer év értékeiből szűrődött le: kultúrát” - vallja Szerb. Talán nem véletlen, hogy Szerb és Kerecsényi is „Kölcseybe tudta nagy érzékenységgel beleélni magát”. Szerb doktori disszertációt ír a magyarság romantikus poétájáról, Kerecsényi pedig nagy monografikus esszét. Utóbbiról a Népszavától a Nyugatig minden jelentős lap elismeréssel szól. Ez előtt azonban még nagyobb figyelmet kelt Szerb Magyar irodalomtörténete, de nem csak elismerőt. „A magyar ér-Szerb Antal tékek európai értékek: az européer-magyarnak nemcsak hogy nem kell magyar voltától elfordulnia, hanem ellenkezőleg: az irodalomtörténet megtanítja arra a legnagyobb hagyományra, hogy nálunk mindig a leginkább európaiak voltak a leginkább magyarok. A külföldieskedés éppúgy, mint a magyarkodás, nálunk mindig a félműveltek és tudatlanok attitűdje volt” - írja Szerb. Nem véletlenül kelhettek ki kora parlamentjében is Szerb ellen. Részlete korabeli országgyűlési jegyzőkönyvből, Palló Imre nyilas képviselő felszólalásából: „...a kezemben lévő könyv a magyar szellem, a magyar irodalom nagyságai ellen, az örök magyar szellemi értékeken rombolást követ el, és ez ellen az értékrombolás ellen minden pedagógusnak, minden magyar embernek tiltakoznia kell, mert ez a könyv, ez az irodalomtörténet egészen gyanús törekvések melegágya, és megérett arra, hogy a politikai testületben is megbélyegezzék. (Közben bekiabálás: Piukovich József mezőgazda szakpolitikus: Máglyára tegyük!) E könyv címe: Magyar irodalomtörténet! (Baky László későbbi zsidódeportáló belügyi államtitkár bekiabálása: Égessük el a könyvet!)" A második világégés küszöbén állunk. Míg egyesek - náci minta szerint - könyvégetésre buzdítanak Szerb ellen, ő kitartóan munkál, elkészül másik jelentős műve, A világirodalom története is. A Magyar irodalomtörténet befejezése után születnek legismertebb regényei: A Pendragon legenda és az Utas és holdvilág. Meg is kapja elismerésként a zsidó származású, evangélikussá lett fiatal mecénás, Baumgarten Ferenc Ferdinánd hagyatékából működő alapítvány díját. Ugyanezt 1941-ben irodalomkritikusi tevékenységéért Kerecsényi Dezső is átveheti, aki ebben az évben még magántanári képesítést is szerez a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen, ahol a „humanizmus és reformáció a 16. századi magyar irodalomban” tárgykör előadója lesz. Továbbra is szerkeszti a Protestáns Szemlét, de lassan már csak egymaga; lakásán elmaradnak az összejövetelek, a barátok-munkatársak többsége a frontokra kerül katonának vagy munkaszolgálatosnak. 1941-től Szerb élete is megváltozik, rádió-előadásai megszűnnek, a Magyar irodalomtörténetet betiltják, a Nyugat is befejezi működését. Aztán őt is behívják munkaszolgálatra. „Neki nem volt útja a menekülésre. Vagy nem is akart menekülni. A magyar kultúra legműveltebb hordozója nem is igyekezett menekülni és valahol messze túlélni a szennyes vihart. A keresztény, vallásos keresztény, a magyar, a nagyon mély nemzeti hitű magyar, a magyar irodalom legművészibb összefoglalója szembenézett azzal az érthetetlen ténnyel, hogy őt se kereszténynek, se magyarnak nem tekintik” - írja Hegedűs Géza egyetemi tanár. * * * Kora talán legeurópaibb magyar íróját, a zsidóból kereszténnyé lett, legtöbbször a hitben, a vallásban megnyugvást kereső Szerb Antalt
