Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-03-15 / 11. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2015. március 15. *• 15 Minden egyben lévő információkhoz szeretnénk hozzáférni. Miként is fest valójában a rend­szer? Baloldalt a csoportunk tagjai és a létrehozott témakörök találhatók, a jobb oldali széles területen pedig maga a kommunikáció zajlik. Ugyan­azon a felületen írhatunk egy adott személynek, illetve bekapcsolódha­tunk egy-egy témába is, így mindig a megfelelő célközönséghez jut el az üzenet. A megosztott linkeket a rendszer „kibontja” és előnézeti ké­pet mutat, de a fájlok beágyazása és elküldése is pofonegyszerű, és nem kell külön e-mailt írnunk hozzájuk. A Slack legjobb tulajdonsága két­ségkívül az, hogy különböző szolgál­tatásokat képes integrálni. Például a Dropboxot csatlakoztatva az ott tá­rolt fájljainkat oszthatjuk meg könnyen a többiekkel, de ugyanígy te­hetünk a Google Drive-on tárolt ada­tainkkal is. Tetszőleges RSS csator­nát fűzhetünk be, így bizonyos hírek­hez nem kell sem az adott oldalt meglátogatnunk, sem külön RSS- olvasót megnyitnunk. Ha a tenniva­lóinkat az Asana vagy a Trello rend­szerében tároljuk, akkor a változások a Slackben is megjelentethetők. A Slackkel vagy a hozzá hasonló rendszerekkel (például Igloo) egy helyre korlátozhatjuk a munkavég­zéssel kapcsolatos kommunikációt, így könnyebben ki is kapcsolhatjuk, és aktív pihenéssel tölthetjük az időnket. Az információs túlterhelt­ség korában erre szükség is van. ■ N. B. Prőhle Gergely blogja ► Egyházunk országos felügyelője, Prőhle Gergely - korábban a Külügy­minisztériumnak, jelenleg az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) helyettes államtitkára - többekkel írja a Híradó.hu oldalán megjelenő, Messzelátó címet viselő blogját. Az alábbiakban az első, beköszöntő írást olvashatják. Beköszöntő - ...csak össze ne törjön! Nem gondoltam volna, hogy valaha is blogot fogok írni. Mindig kicsit gyanakodva néz­tem azokra, akik gondolataikat folya­matosan meg akarták osztani a köz­véleménnyel, ugyanakkor csodál­tam is a merészségüket, hogy ezzel kiteszik magukat mindenféle kelle­metlenkedő kommentárnak, meg­jegyzésnek. Különösen érvényes volt ez a külpolitika témakörére, talán azért is, mert a diplomácia ereden­dően kissé titokzatos volta miatt még kevésbé tűnt összeegyeztethe­­tőnek a gyors kézzel odavetett blog­­bejegyzések műfaji elvárásaival. Ugyanakkor sokat változott a világ - nem feltétlenül az előnyére. A nyom­tatott sajtó rohamosan szorul vissza, külügyminiszterek, nagykövetek blo­­golnak, twittereznek, az információk gyorsasága pedig sok esetben fonto­sabbá vált, mint a közlendő gondola­tok minősége. A titkosnak szánt jelen­tések első alkalommal történt töme­ges kiszivárogtatása, a Wikileaks­­botrány óta még inkább győzedel­meskedni látszik a nyilvánosság, aminek messze nem csak pozitív következményei vannak. Ha a diszkréció, a bizalmas infor­mációk közlésének lehetősége elvész, akkor egyre inkább csak a rövid távú politikai érdekek mentén fogalmazód­nak meg érvek és ellenérvek. Ez nem segíti a gyakran igen összetett érték­rendek és érdekek megértését, érvé­nyesülésének lehetőségét. A fenti jelenségektől a magyar közélet sem mentes. A hazai politikai híradások, háttérműsorok döntő többsége belpolitikai indíttatású. Ez csak akkor változik látványosan, ami­kor a külföldi sajtóban megjelenik egy, a hazai viszonyokat kritizáló elemzés, politikusi vélemény. Korántsem mindegy, hogy mit gondolnak rólunk külföldön, hiszen ez részben jelzi az ország mozgásterének határait. Na de hogy tudná bárki is reálisan megítél­ni a saját helyzetünket, amikor a kül­honi viszonyokról szóló híradások ily mértékben visszaszorulnak, amikor egyre több külföldi tudósítói hely szűnik meg, s amikor egy-egy hírmű­sort hallgatva feldereng a régi neme­si rögeszme: „extra Hungáriám non est vita” Márpedig nagyon is van élet körü­löttünk, ráadásul nagyon érdekes dolgok történnek szerte a világban. E folyamatokban nagyon nem mind­egy, hogy merre tart Magyarország, és hogy mit gondolnak minderről azok, akiket egy kicsit is érdekel az, ami a kertkapun kívül történik. Ilyen körülmények között becsü­lendő minden olyan szándék, amely segít megérteni mindazt, ami világ­szerte zajlik, ami Magyarország hely­zetét, lehetőségeit, polgárainak éle­tét befolyásolja. Ezért is örülök a köz­média által biztosított elektronikus felületnek. A kockázatokkal és mellékhatások­kal nekem is együtt kell élnem. Azok­kal is, amelyek miatt hol gyanakvás­sal, hol csodálattal figyeltem blogo­­ló sorstársaimat. Ezért is örülök, hogy a kockázatot és a reménybeli si­kert megoszthatom néhány bará­tommal, kollégámmal. Lesz köztük visszaeső államtitkár, hivatalban lé­vő, kiugrott vagy leváltott diploma­ta, üzletemberré vedlett külügyér, lel­kész, újságíró. Olykor egy-egy neve­sebb külföldi szerző opusára is szá­mítunk. Többségüket évtizedek óta ismerem, és remélem, hogy a gondo­lataiknak mások is annyira fognak örülni, mint amennyire én szoktam. Gyakran tapasztaljuk, hogy nem látjuk a fától az erdőt. Persze az is megtörténhet, hogy az erdőt nézve nekimegyünk az első fának, s messze­­látónk ott helyben törik apró dara­bokra. Ezt úgy szeretnénk elkerülni, hogy a szerzők többsége, bár szenve­déllyel figyeli az erdőt, az elmúlt éveket - gyakorlati szakemberként - az öles fák kerülgetésével töltötte. Re­méljük, hogy messzelátónkat így tudjuk hosszabb távon is megkímél­ni - s ezzel másoknak is érdekes, örömteli pillanatokat szerzünk. Forrás: Messzelátóblog.hu A szerzőről... Prőhle Gergely (Budapest, 1965) korábban a Kül­ügyminisztérium, jelenleg az Emmi nemzetkö­zi ügyekért felelős helyettes államtitkára. A ’90- es évek első felében a Friedrich Naumann Ala­pítvány magyarországi vezetője volt, majd kul­turális államtitkár lett. 2000-től 2005-ig Berlin­ben és Bernben szolgált nagykövetként. Dolgo­zott a Roland Berger tanácsadó cégnél. Az evan­gélikus egyház világi vezetője. Rendszeresen publikál folyóiratokban, hetilapokban. Manapság is két csoportra lehet osz­tani a weboldalakat. Az egyik körbe azok tartoznak, amelyekre néha „fel­megyünk”, a másikba pedig azok, amelyeket a legszívesebben el sem hagynánk, hanem folyamatosan nyit­va tartunk egy böngészőablakot a számukra. Az utóbbi csoportra leg­jobb példa a Facebook vagy a Twitter, amelyeknek - a részben vagy egész­ben - automatikusan frissülő hírfolya­mai azt az érzést keltik, hogy a felhasz­náló lemaradhat valami fontosról, ha nincsen állandóan jelen az oldalon. De ugyanígy például a Gmail levelező­­rendszer is automatikusan jelzi, ha új üzenet vár ránk, folyamatosan készen­létben tartva az agyunkat. A figyelem megosztása koránt­sem jó dolog. Míg a számítógép ké­pes arra, hogy hatékonyan váltson a feladatok között, az emberi elme számára ez kevésbé hatékony, ám­de annál megterhelőbb feladat. Egy régebbi, a Microsoft által végzett kutatás azt mutatta, hogy a fel­adatváltások során akár negyed­óra is eltelhet, mire egy ember új­ra komoly összpontosítást igénylő munkát tud végezni. Ráadásul könnyen dopaminfüggőség alakul ki, amelynek következtében még in­kább vágyunk arra, hogy egyszerre több dolgot csináljunk. A legtöbb időgazdálkodás-tan­könyv ezért javasolja is, hogy az állan­dó jelenlét helyett csak időközönként nézzünk rá ezekre az oldalakra. Hasz­nos levelezési tanács az is, hogy dél­előtt egyáltalán ne nézzünk e-mailt, EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence mert fennáll a veszélye annak, hogy saját előre eltervezett munkatervünk végrehajtása helyett az éppen beeső ügyekkel kezdünk el foglalkozni. Természetesen nehéz elkerülni az eszközök közötti ugrálást, ha tényleg sok eszközt használunk. Ha az elekt­ronikus levelezés vagy a Skype-on tör­ténő beszélgetés, illetve a Google Hangoutsban történő chatelés egy­aránt a feladataink közé tartozik, akkor tényleg nehéz leállni az alkal­mazások közötti ugrálással. Ilyenkor lenne jó egy „minden egyben” alkal­mazás, és szerencsére nem is kell na­gyon keresni, mert már készült ilyen. A Slack (slack.com) jelenleg az egyik leginkább csodafegyvernek tekinthető program. Először is in­gyenes, vagyis nem kell a pénztár­cánkba nyúlnunk, ha használni sze­retnénk. Másodszor: nemcsak bön­gészőből érhető el, hanem mobilról is, így még az SMS-einket is levált­hatjuk vele, miközben bárhonnan bármikor bekapcsolódhatunk a kommunikációba. Harmadszor pe­dig: nemcsak élő személyek, hanem más alkalmazások is írhatnak üze­netet, vagyis bekapcsolhatunk más szolgáltatásokat a rendszerbe, és így nem kell azokat megnyitni, ha az ott EVÉL&LEVÉL „...minden ember bűnösen születik” Az EvÉletfebruár 15-i számában „Megmakacsoltam magamat” címmel meg­jelent olvasói levéllel kapcsolatos gondolatokat kivételesen egy magánlevél­ből idézzük - természetesen a címzett (a szerkesztő) és a szerző engedélyével. Megdöbbentett az, hogy Szitás Attila evangélikus lelkészként mennyire könnyen túlteszi magát az Ágostai hitvallás tanításán, amely szerint „Ádám bűn­beesése óta a származás természetes rendjében minden ember bűnösen szü­letik” Szilas Attilának erre nyilván esküt kellett tennie a felszentelésekor. Vagy én maradtam volna le valamiről, és az Ágostai hitvallás érvényessége már meg­szűnt a Magyarországi Evangélikus Egyházban? Ebből viszont az következik, hogy a régi vicc analógiájára (flamandok jobbra, vallonok balra - de hova áll­janak a belgák?) fel kell tennem a keserű kérdést: hol van a helye annak, aki kö­vetkezetesen lutheránus, és az Ágostai hitvalláshoz akarja tartani magát? Ezek szerint nem a Magyarországi Evangélikus Egyház nevű felekezetben? Harmadszor pedig szomorúan tapasztalom, hogy Szilas Attila milyen ha­tározott jelét adja a teológiai felületességnek. Egy lelkésztől elvárható len­ne ugyanis, hogy különbséget tudjon tenni az eredendő bűn és az aktuális bűn között. Készséggel elfogadom, hogy Szilas Attila nálam sokkal jobb em­ber, így bizonyára jóval kevesebb a bűne, mint amennyi nekem van. Azt azon­ban illene tudnia, hogy a bűn, vagyis az eredendő bűn kérdésében egyfor­mán áll a legszentebb és a leggonoszabb ember is. Krisztus keresztjének meg nem érdemelt irgalma valóban hálára és csodálatra kell, hogy indítson ben­nünket minden vasárnap, de ennek az első lépése mindig a bűnbánat. Ez­zel nem kétségbe vonjuk, hanem éppenséggel kiemeljük azt, hogy Krisztus érdemtelenül váltott meg bennünket. Tubán József lelkész (Csorna) HIRDETÉSEK Imák Auschwitz után Az Imák Auschwitz után című kiállítást a kecskeméti Bozsó Gyűjtemény­ben (Klapka u. 34.) március 22-én 16 órakor nyitja meg Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Galambos Ádám evangélikus teológus, a kiállí­tás kurátora. Fohászt mond: Róna Tamás rabbi. Felekezeti résztvevők: Fabiny Tamás evangélikus püspök; Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára; Frölich Róbert főrabbi; Gáncs Péter evangélikus elnök­püspök; Papp János baptista elnök; Róna Tamás rabbi; Steinbach József re­formátus püspök; Szabó István református püspök; Varga Mátyás ben­cés szerzetes; Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát; Verő Tamás rabbi. Képzőművészek: Benczúr Emese, Haász István, Haraszty István, Kií­rná Károly, Konok Tamás, Krajcsovics Éva, Lovas Ilona, MatzonÁkos, Nád­­ler István, Szüts Miklós, Tőig-Molnár Zoltán, Vojnich Erzsébet. Zene: Kurtág György, Szent Efrém férfikar. Iskolaleikészi pályázat A pályázatot meghirdető szerv: Magyarországi Evangélikus Egyház. Meghirdetett munkahely: Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, 5650 Mezőberény, Petőfi u. 13-15. - iskolalelkész. Az iskolaleikészi munkakör, megbízás betöltéséhez szükséges iskolai végzettségek, képesítések, egyéb feltételek: ♦ az adott nevelési-oktatási intézményben lelkészi szolgálat végzéséhez szükséges felsőfokú teológus-lelkészi végzettség ♦ Előnyt jelent:- parókusi alkalmassági vizsga megléte- pedagógiai végzettség- legalább egy év gyülekezeti lelkészi szolgálatban szerzett szakmai gyakorlat ♦ A feladatkörrel kapcsolatos kérdésekben az egyház intézményeiről szóló 2005. évi VIII. törvény 30. §-a>és 67. §-a az irányadó szabályozás. Juttatások, illetmény, pótlék, egyéb: ♦ A megbízás kezdete: 2015. augusztus 1. ♦ Bérezés az intézményi lelkészek díjazásáról szóló 5/2014. (II. 6.) orszá­gos presbitériumi határozat szerint. ♦ A fenntartó biztosítja a lakhatást, és rezsitámogatást nyújt. A pályázatnak tartalmaznia kell: ♦ a pályázati feltételekben előírtak teljesüléséről szóló igazolásokat ♦ választhatósági igazolást a területileg illetékes püspöktől ♦ önéletrajzot és részletes szakmai életrajzot ♦ az intézmény lelki vezetésére vonatkozó szakmai programot és a szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseket A pályázathoz mellékelni kell: ♦ a pályázó jelenlegi szolgálati helyét, beosztását igazoló dokumentumo­kat (püspöki kiküldő levél vagy a püspöki hivatal által készített igazolás) ♦ érvényes (három hónapnál nem régebbi) erkölcsi bizonyítványt Határidők: ♦ A pályázat beérkezésének határideje: 2015. április 10. ♦ A pályázat elbírálásának határideje:. 2015. május 8. Felvilágosítás a részletes pályázati feltételekről: Déli Evangélikus Egyházke­rület Püspöki Hivatala, Jóné Jutási Angelika titkárságvezető (tel.: 20/776-4988). A pályázat címzése: Déli Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatala, 1088 Budapest, Puskin u. 12. A borítékra írják rá: „Iskolaleikészi pályázat”. evangelikus.hu

Next

/
Thumbnails
Contents