Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-15 / 11. szám
FÓKUSZ Evangélikus Élet ■ll""lffTTltT8!iSiW1,TlF!,ai,a,BM^^ 2015. március 15. !► 7 IflHlfllllHliTF" i H Ilii II l'iillllH IMilllBMlllllliff 1 IIWIIMIIMipBllllMMBBBBBM Kapom a leveleket... ► Az asszír keleti egyház egyik elöljárójával, Emanuel atyával először tavaly nyáron találkoztam, amikor az iraki menekülteket támogató segélyprogramot kezdtük el szervezni Kurdisztánban. Novemberben is sokat segített az Iszlám Állam térnyerése elől a kurdisztáni Dühök kormányzóság területére elmenekült családok támogatása során. Az elmúlt napokban pedig folyamatosan kapom tőle a híreket az észak-szíriai keresztények megrázó sorsáról. Első levelét február 23-án küldte Emanuel atya: „Ma korán reggel az Iszlám Állam (IÁ) harcosai több keresztény falut megtámadtak a szíriai el-Haszeka kormányzóság Kabur régiójában. A harcok elől keresztények tömegei menekültek el-Haszeka városába, ahol a templom közösségi helyiségeiben és családoknál sikerült elhelyezni a több száz menekült családot. Két települést, Tell- Samiránt és Tell-Hermúzt teljesen körbezárták az IÁ katonái. Kurd harcosok és a PYD (szíriai kurd Demokratikus Egyesülés Pártja) katonái a térségbe érkeztek, hogy ellentámadást indítsanak.” Másnap, február 24-én is levél érkezik: „A harcok tegnap hajnalban négy órakor kezdődtek, amikor az IÁ közel negyven kilométer hosszú frontvonalat nyitott. A harcok kibontakozásának feltehető oka, hogy az IÁ Kobaniban és más helyeken vereséget szenvedett, ezért új - kevésbé védett - területen próbálnak frontvonalat nyitni. A környező szunnita falvak közül többen támogatták az LÁ előrenyomulását, de arra is volt példa, hogy kimenekítettek tizenöt asszír keresztényt (tizenhárom nőt és két férfit). Több mint hatszáz keresztény családnak sikerült a harcok elől elmenekülni, de ötven család Tell-Samiránban, huszonhat Tell-Guranban, huszonnyolc Tell-Dzsazírában és tizennégy fiatal Tell-Hermúzban maradt. Tell-Hermúz és Tell-Samirán templomait felgyújtották. Az IÁ harcosai összegyűjtötték azokat, akik nem tudtak elmenekülni, és elkülönítették a férfiakat, nőket és gyermekeket egymástól. Tell-Hermúzban egy tizenhét éves fiú a települést védve mártírhalált halt. Ezt követően a szír légierő támogatásával a PYD harcosainak sikerült megállítaniuk az IÁ előrenyomulását.” Február 25-én újabb hírek érkeznek. „A Tell-Samiránban maradt több mint ötven család sorsa bizonytalan. Nem lehet pontosan tudni, hogy az IÁ megtámadta a települést, vagy a PYD katonáinak sikerült visszaverniük a támadást. Ötvennyolc keresztény családot elfogtak, és elvitték őket Um al-Maszamierbe. Egyelőre még életben vannak, de további sorsuk kétséges. A családokat szétválasztották. Kétszáz keresztény család még mindig a Kabur régióban van, több mint száz család pedig Tell-Tamirban. Több mint ezer családnak sikerült elmenekülnie, őket most el-Haszekában és el-Kámesliben próbálják elhelyezni. Imádkozunk a menekültekért és azokért, akiknek sorsa bizonytalan. Imádkozunk, hogy országainkban (Irakban és Szíriában) a keresztények üldözése érjen véget.” Február 26-án szívszorító híreket kapok. „Tizenöt fiatal keresztény mártírhalált halt, közülük többen akkor, amikor házukat és családjukat védték. Tell-Samiránban kétszázötvenen maradtak, senkinek sem sikerült időben elmenekülnie. Az IÁ és a települést védők között heves harcok bontakoztak ki, valószínűleg a védők közül többen életüket vesztették. A harcok befejeztével valószínű, hogy mindenkit elvittek a szomszédos - az IÁ által kontrollált - területekre. Tell-Dzsazírában nyolcvanegyen, Tell-Guranban huszonegyen, Tell-Fejtában öten, Kabír Saulijában hárman maradtak. Tell-Hermúzban a települést védő tizenkét férfi és két nő közül két fiatal fiú a harcokban elesett, az egyik nőt pedig lefejezték. A környező falvakat védők közül tizenhárom embert elfogtak. A Kabur régióból gyakorlatilag az összes keresztény faluból (harmincöt település) elmenekültek az emberek el-Haszekába vagy el-Kámeslibe. Bakos atya volt az utolsó, aki Tell-Tamirból eljött, itt már csak azok maradtak, akik a PYD katonáival együtt védik otthonaikat. Nem megerősített hírek szerint holnapra (február 27.) a »hitetlenek« tömeges kivégzést hirdették meg Bab al-Farajba.” „Február 28.: a helyzet változatlan. A Kabur folyó déli oldalát az IÁ kontrollálja, az északi oldalon lévő településeket keresztények és kurd katonák. Tell-Tamirtól Umm-Gharganig a családokat kimenekítették. Jelenleg nem folynak harcok. Tegnap 2014 nyara óta Észak-Irakban és Szíriában keresztények és más fenyegetett kisebbséghez tartozó családok tízezrei kényszerültek menekülni az életüket veszélyeztető üldözés és háborús helyzet elől. Az Ökumenikus Segélyszervezet a nemzetközi közösség részeként vállal szerepet a segítségnyújtásban. A segélyszervezet 2014-ben száz család ellátását támogatta az Erbíl (Irak) melletti menekülttáborban, a téli hideg beköszöntével pedig további mintegy kétszáz család kapott segítséget. A segélyszervezet 2015-ben is folytatja a segélyprogramot, amelyhez folyamatosan várja az adományokat. és tegnapelőtt légi csapásokat hajtott végre a szír légierő. Különböző településekről összesen kétszázkilencvenhárom embert tart fogva az IÁ. Kivégzésekről nem érkeztek hírek; reméljük, soha nem fog bekövetkezni. Egyes információk szerint a fogságban lévők ügyéről a Saddádiban működő saria bíróság fog dönteni. Elképzelhető, hogy dzsizját (védelmi adót) kell fizetniük majd a keresztényeknek.” Márciús első napjaiban végre jó hírek: „Huszonegy férfi és két nő kiszabadult az IÁ fogságából. A többiek sorsa bizonytalan, imádkozzunk értük, és bízzunk a szabadulásukban.” ■ Bálint Gábor, Ökumenikus Segélyszervezet Az Ökumenikus Segélyszervezet térségbeli segélyprogramjának támogatására átutalással, illetve csekkbefizetéssel a 11705008- 20464565 számlaszámon fogad adományokat. A közleményben, kérjük, tüntessék fel: „Irak” A segelyszervezet.hu honlapon bankkártya segítségével is lehetőség van gyorsan és biztonságosan eljuttatni a felajánlásokat. Akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért ► „Ya rabbi Yasu!” - kiáltotta egyszerre a huszonegy, narancsruhába öltöztetett kopt keresztény, amikor az Iraki és Szíriai Iszlám Állam (angol betűszóval ISIS) fekete ruhás hóhérai nekiálltak lefejezni őket a líbiai tengerparton. A „Ya rabbi!” olyasmit jelent, hogy „uram!” vagy „ó, uram!” esetleg „segíts, uram!” Eredetileg Allah megszólítására szolgált, de a térdre, majd kivégzésükhöz hasra fektetett keresztények Jézushoz beszéltek. Ezután fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért. Azért haltak meg, mert a kereszt népéhez tartoztak. Az ISIS mondja ezt. Ők egyébként nem provokálták, hanem szerették a muszlimokat. Amikor az arab tavasz idején muszlim barátaik a szőnyegükön imádkoztak, ők falként vették körül őket. Egyetlen bűnük az volt, hogy keresztények. A nyugati újságok címlapjai most nincsenek tele „je suis Copte” feliratokkal. Nem baj. Ennél nemesebb és dicsőségesebb ez a történet. A SAT-7 arab nyelvű műsora telefonon meginterjúvolta az egyik lefejezett fiatalember testvérét, Beshir Istafanous Kamelt. A műsorvezető megkérdezte tőle, hogy mit érez. Beshir először is helyesbített - nemcsak egy, hanem két fitestvére is ott volt a tengerparton:- Pishoy Istafanous Kamel mártír, és Samuel Istafanous Kamel mártír. Büszke vagyok rájuk! Pishoy huszonöt éves volt, Sámuel huszonhárom éves volt. Ők a kereszténység büszkeségei. Miattuk felemelt fejjel, büszkén járhatok! Az ISIS többet adott nekünk, mint amit kérhettünk - tette hozzá -, mert nem vágták ki azt a részt a videóból, amikor megvallották a hitüket, és segítségül hívták Jézus Krisztust. Az ISIS megerősítette a hitünket. Hálás vagyok az ISIS-nek, hogy nem vágták ki, amikor a hitük megvallását kiáltották. Az interjú aztán végig ebben a tónusban folytatódott. Valami furcsa öröm és reménység zuhant a képernyőre, amely széttörte a döbbenet és a gyász fojtogató páncélját. A reménység az áldozatok testvéréből sugárzott. Őt hallgatva a műsorvezető könnyei is csorogtak, meg az enyéim is.- Hogy van a családod? - állította meg egy pillanatra a műsorvezető.- Hidd el nekem, hogy az emberek itt boldogok, és méltatják egymást. Nem gyászolnak, hanem elismerő szavakat mondanak egymásnak, amiért a faluban olyan sokan haltak mártírhalált. Büszkék vagyunk rájuk! Az interjú legdöbbenetesebb része azonban csak ekkor következett, mert az eddigieket kis változtatásokkal akár egy öngyilkos merénylő családja is elmondhatta volna. A büszkeség és szégyen mátrixában élő kultúrák számára különös érték, ha családtagjaikat nagy méltóság éri, és ahogy egyes muszlimok között hőstettnek számít a hitetlenek legyilkolása közben elszenvedett hősi halál, keresztények között régi hagyománya van a vértanúság becsületének. Persze az öngyilkos merénylet és a vértanúság között óriási különbség van, de a keresztény hit nemessége másban is megnyilvánul.- Hogy éreztél, amikor a légi csapások elkezdődtek, és láttad az ISIS- tagok holttestét? - terelte a műsorvezető a témát a bosszú kérdésére.- Megmondom neked az igazságot. Egészen a római idők óta mi, keresztények, a vértanúság célpontjai vagyunk. Ez megkönnyíti számunkra az ilyen krízisek elviselését, mert a Biblia azt mondja, hogy szeressük az ellenségeinket, és áldjuk azokat, akik bennünket átkoznak - válaszolta. Vagyis nincs bosszúvágy. Megbocsátás van. A műsorvezető ezután megkérdezte tőle, tudna-e imádkozni azért, hogy az elkövetők bocsánatot nyerjenek. Beshir Istafanous Kamel ekkor elmesélte az édesanyjával való beszélgetését. Hatvanas éveiben járó, tanulatlan édesanyjától azt kérdezte, mit tenne, ha meglátná az egyik ISIS-tagot az utcán, és megtudná, ő volt a fiai hóhéra. Az édesanyja azt válaszolta: „Behívnám a házunkba, és imádkoznék érte, hogy megnyíljanak a szemei, mert segített nekünk bemenni a mennyek országába!” Az interjú végén a vértanúságot szenvedett kopt fiúk bátyja hangosan imádkozik az ISIS-tagokért:- Drága Istenem, nyisd meg a szemüket, hogy üdvözüljenek! Szabadítsd meg őket a tudatlanságból és a rossz tanoktól, amelyeket tanítottak nekik! Ámen. * * # Az elmúlt évtizedben rendkívüli evangéliumi ébredés futott végig az egyiptomi kopt egyházon. Bibliatanulmányozó körök alakultak szerte a Nílus-parti városokban, megerősödtek a felekezetközi kapcsolatok, új, hatalmasra duzzadt gyülekezetek jöttek létre, fiatalok tízezreit ragadta magával a megújulás. 2011. november 11-én a muszlim tengerben élő, marginalizált, kívülről fojtogatott keresztények felekezetközi virrasztásra és dicsőítésre gyűltek egybe, hogy együtt erősödjenek hitükben. Több mint ötvenezer Jézus-követő találkozott a mokattami barlangoknál. Ezeket nemrégiben egy Simaan nevű, alázatos, Szentlélekkel betöltött kopt pap ásta ki és változtatta keresztény gyülekezőhellyé, miközben elképesztően eredményes missziói munkát végzett az egyszerűen csak szemétvárosnak nevezett szegénynegyedben. Szippantsunk most bele ennek a levegőjébe, hátha bennünket is megérint valami a menny reménységéből! Van egy rövid felvétel a 2011-ben történt felemelő eseményről, nézzetek bele! (http://g00.gl/Q4 VJkg) Néha úgy érzem, a mennyei valóságot igazán csak szorongatott helyzetben lehet megtapasztalni, akkor is a Szentlélek által. Az egyiptomi hívők helytállása kijózanító. Egy nap mi is ott állunk majd egy tengerparton, ha nem Líbiában, akkor Hadész kapuinál, és egyáltalán nem lesz mindegy, hogy van-e olyan imádság a szívünkben, mint a narancsruhás vendégmunkások „Ya rabbi Yasu!” kiáltása volt. ■ Szabados Ádám Forrás: divinity.szabadosadam.hu
