Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-15 / 11. szám
4 ◄! 2015. március 15. KERESZTUTAK Evangélikus Élet ■iMiwiMwniiiiMj^M^piiiimiiiMMiiiBiff^^ III) lllllllliliflilllf IMIM Márciusi vénség W- Folytatás az 1. oldalról Elég jól emlékszem még a ’80-as évek március 15-éire - amikor persze már lehetett ünnepelni. A felfokozott várakozásra és izgalomra, hogy nemsokára kitűzhetem a kokárdámat. A büszkeségre, hogy nekem is van, és általa részese lehetek valami nálam nagyobb egységnek. Az ünneplőruhára, amelyet mindig felvettünk apámmal, és fura módon emlékeimben akkoriban mindenki ünneplőben rótta Szeged utcáit. A közösségre, amely nagysága ellenére mérhetetlenül több volt mint puszta tömeg. Hasonló élményben 2000 után talán csak Csíkszeredán volt részem. A szabadság tényleg csak akkor jelentene számunkra valamit, amikor épp nem vagyunk a birtokában? Egyébként nem hiszek a forradalomban. Már viszonylag zsenge koromban a történelem pusztán felületes tanulmányozása is meggyőzött arról, hogy a forradalom szinte mindig felfalja saját gyermekeit: a lánglelkű forradalmárok, ha elég időt kapnak, oly könnyen lényegülnek át könyörtelen diktátorokká. Az „ahol gyalulnak, ott hullik a forgács” cinikus bölcsessége sem tett rám túl jó benyomást: katonaként, lelkészként és fiatal apaként sem tudok megbarátkozni a „járulékos veszteség” fogalmával továbbra sem. Az én szeretteimet senki ne merje forgácsnak tekinteni mégoly lánglelkű, forradalmi hevületében sem. Ráadásul a javak - legyenek materiális, társadalmi vagy politikai jellegűek - erőszakos elvétele és újraelosztása mindig gyűlöletet és neheztelést szül a kisemmizettek részéről, ami csírájában hordozza az ellenforradalom magjait. Kész is a circulus vitiosus, bezárult az ördögi kör. Van ebből kiút? Lehet a hatalmat úgy gyakorolni, hogy abból szabadság szülessen? Számomra a szabadság kérdése végérvényesen összekapcsolódott az igazságéval, ahogy azt Jn 8,32-ben Jézus megfogalmazza: „... megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” Hiszek tehát a javak jézusi újramegosztásában: a hatalomról a felismert igazság tükrében körvonalazódó, önkéntes lemondásról. Igen, a gazdag ifjú megszégyenülten elsomfordált, viszont tudunk egy bizonyos Zákeusról is, aki négyszeresét adta vissza annak, amit másoktól elvett. Van remény. Ilyen értelemben pedig érdemes megemlékezni az 1848- ban ősi kiváltságairól önként lemondó nemességről vagy az egyházi tized beszedésétől elálló papságról is. Ehhez persze nem elég a puszta forradalmi hevület. A szellem forradalmához idő kell, érettség és pallérozott elme. Hiszek tehát a lassú építkezésben. Az olvasásban, a tanulásban, a szellem finommechanikájára figyelő alázatban. Hiszek a reformkor építkezésében, Széchenyi István és Deák Ferenc örökségében. (Akiket szintén ott találunk az első felelős magyar kormány minisztereinek sorában.) A hatalommal járó felelősségben. A mindenkiért, a hatalomból való kirekesztettekért és a hatalmasokért is vállalt felelősségben. Amihez az is hozzátartozik, hogy a hatalmat nem vetjük oda a törtető hiénának, hanem csak a felelősséghez már felnőtt, azzal már megbirkózni képes embernek. Eligazító például arra gondolni, hogy a reformáció mellé álló protestáns fejedelmeink sem osztogatták nyakló nélkül a hatalmukat: helyette oktatási intézményeket, iskolákat, egyetemeket alapítottak. És végül, hiszek a példaképekben. Kossuth, Petőfi, Görgey - hogy csak a leghíresebb evangélikusokat említsem. Akik fölemelik, fölfelé vonzzák a tekintetet, a szívet és a lelket. Mert aki lefelé tekint, az önmagát is lefelé fogja megvalósítani. A magyar nemzet születése fölött bábáskodó forradalmunk és szabadságharcunk pedig bővelkedik ilyen példaképekben. A közteherviselés bevezetése, a törvény előtti egyenlőség biztosítása, sajtószabadság és így tovább: elődeink olyan gondolatokat fogalmaztak meg, amelyek a mai napig sem vesztettek jelentőségükből. A nemzet szabadságáért pedig képesek voltak felülemelkedni eltérő temperamentumukból és személyiségükből fakadó nézetkülönbözőségeiken, félretenni vélt vagy valós sérelmeiket, és összefogva, közösen munkálkodtak, hoztak valódi áldozatokat a szent cél érdekében. Megfakultak volna ’48-as ikonjaink, hogy ma már csak az öregek szemében tükröződik ez a tudás? Nem, nem ők fakultak meg, hanem nekünk kellene fölnőnünk hozzájuk. Lassú, de kitartó építkezéssel. HIRDETÉS Missziói pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Evangélizációs és Missziói Bizottsága pályázatot ír ki az evangélikus gyülekezetek és egyházmegyék missziói munkájának támogatására. Pályázni lehet missziói programok vagy missziói kiadványok megjelentetésének a támogatására. Előnyben részesülnek azok a pályázatok, melyek hangsúlyosan evangélizációs és missziói tartalmat hordoznak. (Az ifjúsági munkát az MEE Iíjúsági és Gyermekbizottsága által kiírt pályázat segíti.) Pályázati keret: 3,5 millió Ft. A legmagasabb megpályázható összeg 80 000 Ft. A pályázatok beérkezési határideje: április 30. A benyújtott pályázatokat az evangélizációs és missziói bizottság delegált tagjai bírálják el. A támogatottak listája az Evangélikus Életben, a missziói központ honlapján és a Fraterneten is megjelenik. Az eredményről külön értesítést nem küldünk. A támogatás kifizetése, átutalása május 31-ig történik meg. Pályázni csak hiánytalanul kitöltött hivatalos űrlapon lehet. Az űrlap az Evangélikus Missziói Központ címén igényelhető: 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38. E-mail: evmis@lutheran.hu. Szabálytalanul kitöltött és határidőn túl érkezett pályázatokat nem fogadunk el. Azok a gyülekezetek nem pályázhatnak, amelyek az előző év(ek)ben nem számoltak el a pályázaton nyert támogatással. A pályázatot az Evangélikus Missziói Központ címére kell beküldeni. Aláírt és lebélyegzett pályázatot szkennelve is elfogadunk. A pályázattal 2015. december 15-ig kell elszámolni. Az elszámolás tartalma: beszámoló a megvalósult programról/kiadványról és az (összesített) számlák másolata. Az elszámoláshoz űrlapot nem küldünk. Az elszámolást a missziói központba kell eljuttatni. Amennyiben a pályázó a kapott összeggel nem számol el, a következő években nem pályázhat, és a támogatást vissza kell fizetnie. Magyarországon nyílt meg Európa első keresztény női börtönkörlete ► Keresztény szellemiségű börtön? Megtérés, hitre találás a büntetés letöltése alatt? A Magyar Testvéri Börtöntársaság szervezésében Magyarország harmadik APAC-körletét adták át március 6-án a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben. Magyarországon immáron a harmadik keresztény szellemiségű, úgynevezett APAC-körlet átadójára került sor. 2008-ban a váci börtönben alakítottak ki ilyen részleget, majd Tiszalökön is megnyílt egy; jellegzetesben kiemelte, hogy egy európai uniós pályázat keretében nyílt lehetőség a tiszalöki és a pálhalmai körletek kialakítására. „A pályázati forrás azonban nem lett volna elegendő, a megvalósításhoz szükség ségük, hogy bennük keresztény alapelvek szerint élik mindennapjaikat az elítéltek. A Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben most átadott körlet azonban abban is különleges, hogy itt női elítéltek töltik szabadságvesztésüket. Az átadóünnepségen - Oláh László börtönlelkész köszöntőjét követően - Szabó Ferenc református esperes az 51. zsoltárt idézve, Dávid történetén keresztül világított rá arra, hogy bár az ember bűnös, mégis, a kegyelem lehetősége ott áll előtte: „Dávid szembenézett önmagával: nem az enyhítő körülményeket sorolta, hanem Istenhez fordult. Ezt a reménységet kell nekünk is képviselnünk, hogy a szabadságvesztésüket töltők is az igazság követését válasszák” - fogalmazott az esperes. „A reintegrációnak, azaz a szabadultak társadalomba történő sikeres visszailleszkedésének egyik meghatározó pontja lehet az APAC-körlet, hiszen ezekben a testvériség, a keresztény alapelvek szerint élnek az elítéltek” - fogalmazott Csáti András bv. vezérőrnagy. „A büntetés-végrehajtatás intézménye oldaláról azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy aki jó irányba akar változni, annak minden segítséget megadjunk ehhez. Az APAC- körlet lehetőséget teremt arra, hogy a változás pozitív iránya valóban kézzelfoghatóan érzékelhető legyen” - mondta az országos parancsnok. Roszík Gábor, a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnöke beszédévolt az országos parancsnokság és a helyi büntetés-végrehajtatási intézetek nyitottságára és készségességére, melyek most is megmutatkoztak a börtönmisszió irányában. Az APAC-körlet lényege, hogy megtértek és keresők közössége legyen, olyanoké, akik nyitottak Isten igéjére.” Az evangélikus lelkész ugyanakkor hangsúlyozta, hogy e körletek arculatának egyik meghatározó eleme a családdal való kapcsolattartás, így lakóik a havi egy családi beszélő helyett három alkalommal is találkozhatnak hozzátartozóikkal. A pálhalmai intézet parancsnoka, Balázs Péter bv. dandártábornok kiemelte: „A most átadott, tizenkét férőhelyes keresztény körlet kialakítása nem ért véget. Ez az út kezdete. 1990 óta látjuk, hogy az egyházaknak a börtön falain belüli jelenléte a bent lévők reménysége. Ezért bízunk benne, hogy a jövőben tovább tudjuk majd bővíteni a körletet.” „Legyen jelen a Biblia lelkisége, a megtapasztalható kegyelem” - fogalmazott L. Molnár István, a református börtönmisszió vezetője, amikor az APAC-körlet számára egy Szentírást adományozott. A református lelkipásztor elmondta: „A börtönmisszió immáron nem ismeretlen fogalom; a missziósokat, lelkészeket megbecsüli az intézmény. A mai világnak ismeretekre van szüksége, a Szentírás tanulmányozása pedig lehetőség Isten megismerésére. Váljon ez a körlet oázissá, ahol nemcsak egymással, hanem Istennel alkotnak közösséget a jelenlévők” - fogalmazott. Ezután a körlet tizenkét lakójának előadása következett, majd az átadóünnepség résztvevői megtekintették a zárkákat. ■ Galambos Ádám Rabságban is szabadon A hivatalos megnyitót követően Magyari Mártonnal, a Magyar Testvéri Börtöntársaság ügyvezető igazgatójával tértünk vissza az APAC-körlet foglalkoztatótermébe, ahol a lakók már meg is fogalmazták első kérésüket: „Szeretnénk, ha egy üzenetet is kaphatnánk a ma kapott Bibliába, hogy az utánunk jövők is lássák: ez a Szentírás a kezdetektől itt van.” A beszélgetésből kiderült, hogy nagy kiváltságot jelent a körletben lakni, nemcsak azért, mert alapvetően csend és nyugalom jellemzi, hanem azért is, mert élhetőbb a környezet. A zárkákban például lehet virág, szőnyeg, kép, de a legnagyobb különbségre az mutat rá, hogy volt, aki tizennyolc fős zárkából érkezett, itt pedig háromágyas szobák vannak. Emellett természetesen kiemelten fontosak a gyakoribb családi beszélők, hiszen az otthoniakkal való kapcsolattartás sokkal szorosabb lehet ezáltal. „Tudom, hogy nem hiába kerültem ide, és ez nemcsak a szabadságvesztésre vonatkozik, hanem az egész életemre is. Korábban nem hittem semmiben, a pénzt hajtottam, szerettem volna minél többet belőle. Most minden istentiszteleten jelen vagyok, naponta lapozom a Bibliát” - fogalmaz egy idősebb hölgy. Egy fiatalabb hozzáteszi: „A családi beszélőn istentisztelet is lesz, ami azért is jó, mert régebben sem én, sem a családom nem kötődött Istenhez. Én mára megtapasztaltam, hogy Isten jó, és engem, bűnöst is szeret. Ehhez be kellett kerülnöm a börtönbe. Remélem, hogy a beszélőn a családom is meghallja az ő hívását.” Mint kiderült, gyakorlatilag több mint öt hete működik Pálhalmán az APAC, ezalatt a körlet lakóinak sikerült közösséget alkotniuk. Az egyik elítélt felidézte, hogy ő fiatalkorában sokat járt szüleivel gyülekezetbe, aztán mindig jött valami vagy valaki, ami vagy aki miatt elmaradt. „Be kellett jönnöm, hogy ténylegesen rádöbbenjek: a valódi, az Istennel közös útról nem szabad lelépni. Ez a büntetés, hogy itt vagyok, valójában helyrepofozott. Most már tudom, hogy egyedüli támaszom az Úr.” Az APAC betűszó az Association for the Protection and Assistance of the Condemned nevéből származik; a szervezet magyarul: Szövetség az Elítéltek Védelmére és Támogatására. Ma már több európai ország büntetés-végrehajtásában működik a Brazíliából indult kezdeményezés elvein nyugvó körlet. Az APAC egy keresztény világnézeten alapuló rendszer, filozófiájának központjában a közösség, ezen belül is a család áll. A segítő, reszocializációt támogató folyamat tervezésébe, irányításába bevonja az elítélteket, a családokat és a civil segítőket. Ez abból a látásmódból fakad, hogy a börtönügy kérdését komplexen, össztársadalmi problémaként fogja fel, és a megoldást is egy összetett együttműködési rendszerben képzeli el •- az alábbi alapelvek szerint: 1. Az ember nem egyenlő a bűnével. (Öld meg a bűnt, és mentsd meg az embert!) 2. A fogvatartottak talpra állásának kiemelt feltétele az egészséges családi élet kialakítása, illetve helyreállítása (felismerve, hogy a szocializáció, így a reszocializáció leghatékonyabb alapegysége is a család lehet). 3. A civil segítők, a hozzátartozók és a fogvatartottak családmodellszerűen, együtt hozzák meg döntéseiket. 4. A tisztelet, a bizalom és a felelősségérzet kulcsfogalom az eredményes reszocializációban. 5. A fegyelemnek a szeretet egy másik kifejezéseként kell szolgálnia, amely az ember felelősségérzetében gyökerezik, és családja egy másik tagját érinti. 6. Hit abban, hogy a változás lehetséges. 7. Krisztusnak az ember felé forduló szeretete az alap, amelyre a program épül.
