Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-03-01 / 9. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. március 1. *• 13 Nem csupán a reformáció kezdetének közelgő ötszázadik, hanem az első világháború századik évfordulója is olyan történelmi fordulópont, amely indokolja, hogy ráirányuljon a figyelem. Rovatunk jelen írása nemcsak a győri evan­gélikus gyülekezet első világháborús történetét villantja fel, de felhívja a figyelmet arra is, hogy gyülekezeteink irat­anyagában is találhatunk olyan forrásokat, amelyek tanulmányozása segíti e korszak jobb megismerését. Az aláb­bi írás ösztönzőül is szolgálhat másoknak gyülekezetük történetének hasonló feldolgozásához. Viharos idők A győri evangélikus gyülekezet szerepvállalása az első világháborúban Az évfordulók - különösen, ha ke­rek az évek száma - mindig elgon­dolkodásra, visszaemlékezésre, múlt­idézésre késztetik az embert. Ilyen kerek évfordulós megemlékezésso­rozat vette kezdetét tavaly, felidéz­ve az első világháborút. Ennek apro­póján foglalom össze röviden a há­ború korszakának győri gyülekezeti vonatkozásait. Győrt az első világháború idején mindvégig elkerülték a közvetlen hadi események, harcokra nem került sor a város térségében. Természete­sen ez nem jelenti, hogy ne érintet­te volna a háború az itt lakók min­dennapjait. A változások szembetű­­nőek, akármelyik rendelkezésünkre álló forrástípust vizsgáljuk is. Az anyakönyvi adatokat össze­gezve, indirekt módon, világosan THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra leteinek kielégítése érdekében. Még ugyanebben az évben döntés szüle­tett az ón orgonasípok begyűjtésé­ről is. Erre azonban a gyakorlatban nem mindenütt - Győrben sem - került sor. A gyülekezet által fenntartott nép­iskola működését az első években nagymértékben nehezítették a kato­nai beszállásolások. Az oktatás a megszokotthoz képest később in­dulhatott csak, s akkor is félnapos, gyerekeket, mivel nem volt megfele­lő cipőjük, ruházatuk, esetleg nem tudták őket nélkülözni a ház körüli munkákban. A nehéz helyzeten a gyülekezet belmissziói egyesülete próbált enyhíteni: ingyen meleg ételt osztottak a rászoruló diákoknak. 1917 és 1918 telén a tüzelőanyag-hiány je­lentette a legnagyobb problémát. Mindkét évben csak hosszabbított téli szünet árán tudták megoldani a szük­séges tüzelőanyag biztosítását. Győrben már röviddel a háború ki­törése után vöröskeresztes hadikórhá­zat létesítettek a sebesült, beteg kato­nák ellátására. A vasútállomáson be­rendezett központi kórház azonban csakhamar elégtelennek bizonyult. A gyülekezet felajánlotta segítségét, s rövidesen kórtermekké alakította sze­­retetháza három nagytermét, ahol ...—____ A Rába jobb partján a győri Insula Lutherana épületegyüttese nyomon követhető a férfiak besoro­­zásának, harctérre szállításának fo­lyamata, hiszen mind a keresztelések, mind az esketések száma drasztiku­san visszaesett ezekben az években. Ezzel ellentétesen a halotti bejegyzé­sek száma jelentősen megemelkedett. Ennek hátterében - főleg a háború el­ső éveiben - elsősorban a Győrben ápolt hadifogoly katonák közül el­hunytak magas száma állt, később azonban (közvetett módon, az élel­miszer-ellátás megnehezülése kö­vetkezményeként) a helyi lakosság soraiból is mind többen estek a há­ború áldozatául. 1918-ban pedig a vi­lágméretű spanyolnáthajárvány súj­tott le a győriekre. A béke éveihez képest háborús fe­nyegetettség esetén jellemzően hiány lép fel, ennek következtében felszö­kik a mindennapi szükségleti cikkek ára. Ez történt Győrben is 1914 után. 1916-ra - az ármaximalizálás ellené­re - az átlagos élelmiszerárak a há­ború előtt megszokotthoz képest ötszörösükre emelkedtek. A drága­ságot látva a gyülekezet vezetősége igyekezett segíteni lelkészei, tanítói, egyéb alkalmazottai helyzetén, és évről évre egyre nagyobb összegű há­borús pótíékokat szavaztak meg szá­mukra. Az általános nyersanyaghiány miatt országszerte megindultak a rekvirálások. 1916-ban elsőként a harangokat gyűjtötték be. Ez a győ­ri evangélikus templomot — nem lé­vén tornya és harangja - nem érin­tette. 1917 folyamán a villámhárítók rézhuzalait, valamint a rézkilincse­ket szerelték le a katonaság szükség­váltott tanítási rendszerben, mivel a tantermek nagy részét a hadsereg vette igénybe. Később - Románia hadba lépését követően - erdélyi menekülteket helyeztek el ideiglenes jelleggel a tantermekben. A tantestü­mu.vsy------------t/tt-n, ' ' ßAt&ruXTM nyyt /Aív ál/efi//aíjá*nl­­-yyaJzAa, Arrté/eKfa. AtsJeVcf* Jen Y't-r/r <r?ep foiaágcen 4a/ <£/ az tűejz r/e/n x/ef fé/fer/c/ , ff/. viAiy AaAcrtci JtefrÁ fic fit ejc/ éac/cc t a / (Ane /ő/cf fi; f r, A/te-AeJ, 1? ' - -farvA/Za fájsta- ZjJti/e Aa 4a./j a v i z*s/s t/S <yy ry1 a , /, rmja / 4' s.rmeA /ri/mJnf, fi / ’rXy . Ct stc (,{ < ;■ (gt/j£g, meSy ■>iczA/e/A-a/ejt '/<v tttáo-rn.iA/-Egy irat a Ráth Mátyás-gyűjteményből let szerencsés összetételének kö­szönhetően csak két tanítónak kellett frontra vonulnia, helyettesítésüket nem volt nehéz megoldani. Főként a háború második felé­ben egyre nagyobb gondot jelentett a hiányzások nagy száma. A szülők sokszor nem engedték iskolába a huszonnyolc katona elhelyezésére és ápolására nyűt lehetőség. A kórtermek felszerelését, berendezését a bel­missziói egyesület vállalta magára. Az egyesület hölgytagjai a betegek ápo­lásából is kivették részüket, sőt az or­vosi feladatokat is az egyesület egyik tagja látta el önkéntes munkával. A szeretetház épületén belül már a háború megindulását megelőzően is működött leányinternátus. Ezt 1917- ben, mikor a győri felsőbb leányisko­la megnyitotta kapuit, jelentős mér­tékben kibővítették. A tüzelőanyag be­szerzésének nehézségei - az iskolához hasonlóan - az internátust sem kerül­ték el. A helyzet súlyosságára való te­kintettel az 1918—1919-es tanév máso­dik félévében már meg sem kezdhet­te működését az intézmény. írásomban - a terjedelmi korlátok miatt - csupán nagyon szűkre sza­bott vázlat felrajzolására vállalkozhat­tam. Az az elgondolás vezérelt, hogy talán másokat is arra serkenthetek, tárják fel saját gyülekezetük világhá­borús eseményeinek történetét, és ez­által az elkövetkezendő hónapok­ban, években - 2018-ig még nagyon sok idő van hátra - minél több ha­sonló írás születhessen. Óvatosan jegyzem meg - de talán nem lehetet­len az elképzelés -, hogy akár egy ön­álló kötet létrehozásához sem lenne késő hozzáfogni, mely gyülekezetről gyülekezetre mutatná be a világhá­ború éveinek helyi eseményeit. ■ Világi Dávid A szerző levéltáros, a győri Ráth Mátyás Evangélikus Gyűjtemény vezetője Reformáció és oktatás - a gyülekezetépítés gyakorlatában ► A kiskőrösi evangélikus gyülekezetben több évtizedes hagyománya van már a téli teaesteknek, melyeken vendégül látjuk hittanosaink családjait. Három éve a reformáció ötszázadik évfordulójára han­goló témák köré szevezzük az esték programját. Egyrészt így évről évre utalhatunk a jubileumra, másrészt közelebb hozhatjuk a refor­máció gondolatkörét azokhoz a hozzátartozókhoz is, akik egyéb­ként nem gyakorló gyülekezeti tagok. Az alábbiakban részletesen leírjuk programunkat, így más közösségek is kedvet kaphatnak egy családi nap megszervezéséhez. Idén a „reformáció és oktatás” áll az évfordulóra való készülődés fóku­szában. A témakörből mi a tanít­­ványságot helyeztük a középpontba, e köré építettük fel az alkalmakat. Öt estén át különböző korosztályú gyerekek családjait hívtuk meg, a programot az eltérő érdeklődési kör figyelembevételével állítottuk össze. Közös énekléssel, énektanulás­sal kezdtük az együttléteket, így a szülők is ízelítőt kaphattak a hittan­órákon, áhítatokon folyó munkából. A követést, utánzást szimuláló csa­patjátékok után reformáció korabeli reneszánsz körtáncot tanultunk a gyerekek és a szülők bevonásával. A korabeli tanítványság gyakorlatát felidézve Szűcs Mária iskolalelkész maga köré gyűjtötte a gyerekeket, és játékos formában belehelyezkedtek az elhívás, kiválasztás, követés moz­zanataiba. Az alapos ráhangolódás után már mindenki a terített asztalnál ülve hallgathatta meg, hogyan hív el jé­zus ma is minket, mit jelent őt kö­vetni, hogyan lehet meghallani a hangját, és miként lehet egész csa­ládunk a Mester tanítványa. Az áhítatot ismét gyakorlati feladat követte, mely jól szimbolizálta a mintakövetést. A családok közösen két-két papírházikót hajtogattak; a gyerekek mindkettőre odarajzolták családtagjaikat, és ráírták: „...én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15) Az egyik házat egy nagy papírváros utcáira ragasztották, a másikat pedig hazavihették emlékbe. Minden este más-más gyülekezeti munkatárs osztotta meg személyes tapasztalatait arról, hogy mit jelent számára tanítványnak lenni. Az est hátralévő részében tea és sütemény mellett beszélgettek, ismerkedtek egymással a hitoktatók, a lelkészek és a családok. A 7-8. osztályosokat már nem játék­kal kötöttük le, hanem maguk gondos­kodtak a programról. A konfirmandu­sok Kecskeméti Pál lelkész felkészíté­sével Luther életének jelentős állo­másaiból mutattak be jeleneteket a színpadon, az énekeket pedig az újon­nan alakult, Huszák Zsolt (Maci) által betanított gitároscsapat kísérte. A teaestsorozat nem titkolt célja volt, hogy új bibliaórát indítsunk a gyü­lekezetben, kifejezetten a hittanos gyerekek szülei és tanárai számára. A meghirdetett, hét alkalomból álló alapozó kurzus a bibliai tájékozódás, imádság, keresztény élet, gyülekezeti közösség témaköröket öleli fel. Ter­mészetesen ha a csoporttagok igény­lik, tovább folytatódik a bibliaóra. Az öt estén mintegy ötszázötven főt láttunk vendégül, így több mint száz családdal sikerült kapcsolatot teremte­nünk. Bízunk benne, hogy minél töb­ben meghallották a hívó szót - „Kö­vess engem!” -, és kipróbálják, milyen Jézus tanítványának lenni. ■ Farkasné Gombár Ildikó kántor, hitoktató Várkonyi-galéria nyílt Békéscsabán Böjt első vasárnapján, február 22-én Gáncs Péter, egyházunk elnök-püs­pöke prédikált a békéscsabai kistemplomban, majd az istentisztelet után ünnepélyesen megnyitotta a gyülekezeti ház dísztermében berendezett Vár­­konyi János Galériát. Az állandó kiállításon a helyi festőművész több mint negyven - a gyülekezetnek adományozott - alkotása tekinthető meg, kö­zöttük számos bibliai tematikájú festmény. EvÉlet-infó Nyugdíjat teíkétzcialádok találkozója A nyugdíjas lelkészcsaládok szokásos találkozóját március 6-án, pénte­ken fél tízkor tartjuk a Deák téri gyülekezet nyugdíjastermében, ahol dr. Bodrogné Ugrin Aranka előadását hallgatjuk meg Tamási Áronról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents