Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-03-01 / 9. szám
Evangélikus Élet élő víz 2015. március 1. *• 11 ■BHHH „Villamos” történet A hónap igéje A villamos méltóságteljesen gördült be a megállóba. Régebbi típus volt: két lépcsőn felkapaszkodva lehetett a szerelvény belsejébe jutni. Az utasok szürke, unott arccal, némán álltak a félig telt kocsi félhomályában. Galambősz néni készülődött a felszálláshoz. Látszott, megpróbáltatást jelent számára a magasság leküzdése, amit még két, a karján himbálódzó szatyor is nehezített. Fiatal, filigrán lányka kísérője nem igazán tüsténkedett a művelet megkönnyítése érdekében. Az ajtó mellett átlagosan öltözött, divatosan borotválatlan, jókötésű, alacsony termetű cigány fiatalember állt. Meglátva a nénit késlekedés nélkül lehajolt, hogy a hóna alá nyúlva készségesen segítsen felfelé igyekvő utastársának. Azaz csak segített volna, de az idős hölgy éles, felcsattanó hangon rárivallt:- Mit csinál? Hogy gondolja ezt? Azonnal hagyja abba! A közel állók felkapták a fejüket. Mind a hangnem, mind a félhomályba belehasító rikácsolás, mind pedig a keresetlen szavak felkeltették az utasok érdeklődését. Mindenki odafordult, a hátrébb állók a nyakukat nyújtogatták. Vajon mit csinálhatott a fiatalember - aki maga is megszeppent az éles hangtól -, hogy ilyen heves reakciót váltott ki a néniből? Érteden arcok meredtek rá mindenhonnan.- Jól van, na - mondta a férfi keményen és kissé modortalanul -, csak segíteni akartam.- De így? - replikázott a hölgy. - Mit képzel? Ilyen durván? A fiatalember megszégyenülten engedte el a néni karját, aki nagy üggyelbajjal, de végül felvánszorgott a világot jelentő lépcsőkön, ám közben sem hagyta abba a szitkozódást. Mikor elhelyezkedett, a kísérője felé fordulva - de mindenki számára jól hallhatóan - mondta tovább.- Mit képzel? Azt hiszi, azért, mert rángat, könnyebb lesz a szatyor? - fortyogott. A fiatalember, akinek a mozdulataiban nem volt gorombaság, láthatóan bosszús és tanácstalan volt. Az idős hölgyre pedig rosszalló pillantások záporoztak innen is, onnan is, sőt néhányan nem állták meg szó nélkül, és - vérmérsékletük szerinti hevességgel - megjegyezték: inkább örülne, hogy van, aki segít. Eközben a villamos megérkezett a következő megállóba. A segítőkész fiatalember a nyitott ajtón át villámgyors mozdulattal a járdára penderült, és szapora léptekkel elindult az alakját elnyelő sötétség felé. Valószínűleg nem hallotta már, amint egy bácsi utánaszólt, azaz inkább maga elé motyogta: „Csak kedvét ne szegje ez az incidens, el ne menjen a kedve a segítéstől!” A jármű belsejében lassan elültek az indulatok, a közösségi véleményformálás véget ért. Úgy látszik, a néni is megunhatta a zsörtölődést, netán kiürült a „szitoktára’’: ő is elhallgatott. Kísérője szóüanul állt mellette, és pironkodva hajtotta le a fejét. Az utasok napirendre tértek a történtek felett, s ki-ki visszatemetkezett gondolataiba, vagy a város esti fényeit fürkészte tovább. „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” (Lk 6,31) ■ Gyarmati Gábor Az ősi átok megtörése Kalaf csókja Turandotnak Sorra újulnak meg a budapesti kulturális intézmények épületei: Erkel Színház, Zeneakadémia, Vigadó, Várbazár kiállító- és színházteremmel. Az elmúlt években városképet alakító épületek is készültek, mint a Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája, a Bálna, a Budapest Music Center, az Akvárium Klub. Amerikában végzett nemzetközi felmérés szerint a világ két legszebb mozija az Uránia Nemzeti Filmszínház és a Puskin mozi. Budavár teljes rehabilitációja és a Városliget újjáépítése az új múzeumokkal lesz a következő évek jelentős eseménye. Mindezek mellett elkészült hosszú halogatás után a 4-es metró. Városrészek, terek, utak, hidak épülnek, újulnak meg. Budapest a millenniumi építkezések óta még nem élt meg ilyen fejlődést; érzékelik ezt a városlakók és a turisták is. Régóta készültem megnézni a felújított Erkel Színházat. 1911-ben adták át az akkor háromezer-kétszáz (!) nézőt befogadó „népoperát”. Sokszor elcsodálkozom, hogy népünk mire volt képes nehéz történelme folyamán. A rendszerváltozás után néhány évvel bezárt a valamikor tömegeket vonzó színház. Egyik alternatíva a lebontás volt, ma mégis újra működik az igényesen megújított teátrum. Giacomo Puccini nagyszerű művét, kedvenc operámat, a Turandotot néztem meg. Szinte gyermekként találkoztam először a darabbal. A szegedi operatársulat a világhírű Gregor József basszistával rendszeresen elhozta előadásait a békéscsabai színházba. így szerettem meg ezt a műfajt. Sorra vásároltam az operahanglemezeket is. A fotólaborban teljes hangerővel hallgattam Kalaf átütő áriáját. Apám megütközve kérdezte: „Megőrültél, fiam?” A mű szövegkönyve a 12. századi perzsa Ezeregy napok könyve egyik meséje alapján íródott. A sikeres olasz zeneszerző hatvan-egynéhány évesen kezdte megkomponálni. Gégerák okozta halála megakadályozta a mű befejezését, de így is lassan száz esztendeje, hogy a világ operaházainak kiemelkedő darabja ez a mű. A távoli legendák, mesék világában született történet tanulságos aktualitásokat hordoz ma is. Az ősi Kína fővárosában, Pekingben játszódik a történet. Turandot, a hidegszívű hercegnő annak adja kezét, aki megfejti találós kérdéseit. Akinek ez nem sikerül, annak fejét veszik. így járt már sok kérő. Kalaf tatár herceg személyében jelentkezik a következő jelölt. Magával a császárral az élen sokan próbálják lebeszélni a hercegnőbe szerelmesedett kérőt, de ő hajthatatlan. Turandot drámai stílusban feltárja élete fájdalmát: egyik ősanyját a tatárok meggyalázták, ezért ő „senkivel nem fogja megosztani életét” szívből gyűlöli a tatárokat, különösen, ha férfiak. Kalaf megfejti a három rejtvénykérdést, célratörő szeretete, szerelme és váratlan, forró csókja megolvasztja Turandot jégszívét és lelkét. A dalmű ma is használható üzenete: a haragot, sérüléseket, fájdalmakat csak a szeretet gyógyíthatja meg népek, kultúrák, nemzedékek és nemek között. Az evangélium is erről szól: Jézus megváltói műve Isten csókja a bűnében, sérüléseiben, gyűlölködésében vergődő világnak. Ez az a csók, amely a halottat is feltámasztja, és az átkot megtöri. A Turandot zenéje erős, izgalmas, különleges, semmihez sem hasonlítható. Átvezet a késő romantika korszakából a 20. század ellentmondásos világába. Egy sikeres alkotó élet minden tapasztalata, mesterfogása sűrűsödik benne. A Magyar Állami Operaház zenekara Kesselyák Gergely karmester vezetésével csodát művelt. A nagy Kalaf-áriának a legjobb énekeseket is megpróbáló csúcsát sajnos nem tudta kiénekelni a tenort. Ez meglepte a nagyszámú közönséget. A katarzist azonban az alkalmi defekt sem tudta elrontani. ■ SzEVERÉNYI JÁNOS „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31b) Minél idősebb az ember, annál több ellenséget fedez fel az életében. A fiatal-, kori jó pajtások ellenféllé válhatnak világnézet, politikai hovatartozás, szakmai versengés tekintetében. Felfedezzük, hogy vannak rosszakarók, irigyek. Akár idegenek is. A bajban nem segítenek, hanem ok nélkül följelentenek, és kellemetlenséget okoznak az életünkben. De nemcsak az embereket, hanem a betegségeket, a nehézségeket, az öregedést is ellenségnek tekintjük. Egy ellenséget azonban nem veszünk igazán komolyan: a „lelki hatalmasságokat” Pedig ez az igazi ellenfél, és sokszor a minket bántó embert is így kellene látnunk: nem ő bánt minket, hanem rajta keresztül az ősellenség. Ahogy az ige mondja, nem test és vér ellen van küzdelmünk, hanem ezek ellen a fejedelemségek és hatalmasságok ellen (Ef 6,12). Ezek el akarnak veszíteni örökre. Azt akarják, hogy ugyanaz legyen a sorsunk, mint nekik az Isten elleni lázadásért: örök és olthatatlan tűz (Mt 3,12), külső sötétség, sírás és fogcsikorgatás (Mt 22,13). Ezek meg akarják keseríteni a hívő ember életét emberi támadásokkal, betegségekkel, bajokkal (lásd Jób könyve). Már a földi életben megkötözötté tesznek embereket, akik félnek, rémálmaik vannak, hangokat hallanak, vagy esetleg csak érzéketlenné válnak Isten igéjére. Gyerekkoromban szüleim távollétében a faluban babonás szokásból megmostak a szenes vízben. És volt egy ősöm is, aki annak idején részt vett okkult eseményen. Engem rémálmok gyötörtek. Este már előre féltem, hogy aludni kell, és jönnek az álmok. Csak akkor nem féltem, ha édesapám odajött hozzám. Egyszer azt tanácsolta, imádkozzam ezt az igeverset: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” (Róm 8,31b; újonnan revideált Károli-fordítás) Akkor ez rendszeres imádságommá vált. Minden fohászkodást ezzel a mondattal fejeztem be, még az imaházi imaórákon is. Fel is tűnt az embereknek. Isten hatalmas, mert elűzte ezeket a hatalmasságokat, és megszabadított a gyötrő rémálmoktól. Józsefnek ellenségeivé váltak a testvérei. József mégsem így tekintett rájuk, mert ő a szenvedésen keresztül megtanult könyörületesnek, megbocsátónak és Istenben bizakodónak lenni. Ezért szívből ezt tudta nekik mondani: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani. ..” (íMóz 50,20; Károli-fordítás) Hiába volt a testvérek gyilkos acsarkodása József ellen vagy Potifár feleségének kicsinyes bosszúja és Potifár igazságtalan ítélete, József oda került, arra a helyre, abba a szolgálatba, amelyet Isten neki szánt: Cafenát-Pahneák, azaz a „világ megmentője” lett. Péld 16,7-ben ez áll: „Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi’.’ (Károli-fordítás) Ha Isten velünk, sokszor még az ellenség szívét is úgy fordítja, hogy az jóakarónkká lesz. Luther Márton azt mondta, hogy adjunk hálát a nehéz emberekért, akik „megkeserítik” az életünket, mert ők az igazi barátaink. Általuk közelebb kerülünk Istenhez, megtanuljuk az alázatot és a türelmet. Általuk és a nehézségek által Isten formál, megtisztít, mint a hétszer tisztított ezüstöt (Zsolt 66,10; Zak 13,9), hogy majd tisztán állítson maga elé bennünket azon a napon. Ha Isten velünk, akkor valóban, kicsoda ellenünk? ■ Széll Éva Anna HETI ÚTRAVALÓ „Isten... a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk’.’ (Róm 5,8) Böjt 2. hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az Úristen mindhalálig engedelmes szolgáját láttatják: „Isten Fia szolgai formát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fii 2,7.8; LK) Mi az ő érdeméért kérhetjük: Reminiscere! - „Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktőlfogva vannak’.’ (Zsolt 25,6) „Tekints reám, és könyörülj rajtam, mert szegény vagyok.” (GyLK 686) Luther szerint Jézus értünk volt engedelmes: „Krisztus az Atya iránti engedelmességből a bűnöst szerette; s ő Isten levele, amelyben tulajdon szemünkkel olvashatjuk az Atya akaratát. Istennél nincs más, csak kegyelem, amellyel táplál, hordoz és megtart.” Isten e megelőző és kegyelmes szeretetének e heti igénkből fakadó következménye: „Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által..., akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által!’(Róm 5,9- 10) Ez a mai helyzetünk: „Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk...” (Róm 5,1-2) De a gonosz szőlőművesek „ezt mondták egymás között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg és mienk lesz az örökség! Megragadták, megölték őt, és kidobták a szőlőn kívülre’.’ (Mk 12,7-8) Jeremiást meg akarták ölni, mert szólt: „Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára! (...) De tudjátok meg hogy ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket..!’ (Jer 26,13.15) Jób betegségében is istenfélő, kitartóan feddhetetlen maradt:„A Sátán... megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig h hamuban ülve mondta: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk’.’ (Jób 2,7.10) A pusztában vándorló nép vizet követelt; zúgolódott Mózes ellen, Istent kísértve, s ő szólt hozzá: „Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép’.’ (2MÓZ 17,6) Isten világosságában mindnyájan bűnösnek bizonyulunk; ám „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól’.’ Mert van pártfogónk, aki „engesztelő áldozat a mi bűneinkért". (íjn 1,9; 2,2) Kérdezed, ki az. Jézus Krisztus az! O tanítványainak szólt haláláról és feltámadásáról: „...az Emberfia emberek kezébe adatik!” És egy kisgyermeket állított maga mellé példaként: „Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az az igazán nagy’.’ (Lk 9,44.48) Isten előtt igazzá nem a törvény cselekedetei alapján, hanem csak a Krisztusban való hit által lehetünk. Minden kegyelmet nyert christianus boldogan tesz bizonyságot Pállal együtt: „. ..Krisztus él bennem; azt az életet pedig amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki...” (Gál 2,20) „Jézusom, Krisztusom, / Én szerelmesem! (...) II Eggyé lenni kíván / A szívem veled (...) II Hogy így mindörökké / Teveled legyek.” (EÉ 381,1.3.4) ■ Garai András ÍX0YC i
