Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-22 / 8. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. február 22. *• 9 Mi történt az evangélikus kocsmában? ► A főváros melletti Csömörön az 1930-as években több mint háromezer-hétszázan éltek. A lakosok harminc százaléka - szinte kivétel nélkül szlovák gyökerekkel - az evangélikus egyházhoz tartozott. A templomtól nem messze állt az államosításáig a faluban csak evangélikus, tulajdonosai után pedig Kalmár-kocsmának nevezett csapszék. Mivel abban az időben sok minden másként volt - beleértve az alkoholfogyasztási szokásokat is a helyiek számára természetes volt, hogy a kocsma egyben a kulturális élet központjaként is szolgált. így a különböző bálok mellett a táncterem függönnyel és súgólyukkal ellátott színpadán az evangélikus ifjúság rendszeresen mutatott be a hitoktató vagy a lelkész által betanított darabokat. Az idei farsang idején a hely történetének nyomába eredtem. Szüreti bál az 1930-as évek elején Konfirmáció, 1950 - az alsó sorban balról a harmadik lány Kalmár Zsuzsanna, a felső sorban pedig jobbról az első Varga Mária Az eredetileg a „Jó borhoz” címzett vendéglátó-ipari egység napjainkban is működik, igaz, ma már Zöldfa étterem néven, vezetője pedig az egykori kocsma tulajdonosának, a néhai Kalmár Pálnak az unokája, Bátovszki György, a csömöri gyülekezet egyik presbitere. Először hozzá kopogtattam be.- Nagyszüleim az akkori szokásnak megfelelően gazdálkodtak is, de nagyapám elsősorban fuvarozásból élt - kezdi a mesélést beszélgetőpartnerem. - Amikor elég pénzt összegyűjtöttek, bérbe vették a Kovács családtól az akkor már működő kocsmát. Két-három év múlva, 1932-ben pedig meg is vették, így vált a saját tulajdonukká. jelenet a Lódoktor című előadásból Elhelyezkedésének köszönhetően elsősorban evangélikus gazdálkodó családok találkozóhelye lett nagyapámék üzlete. Ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy ők maguk is lutheránusok voltak. Érdekességként említem meg, hogy néhány utcával arrébb a katolikusoknak, valamint az iparos sváboknak is volt „saját” kocsmájuk.- Mai szóhasználattal élve volt valami különleges üzletpolitikája a nagyszüleinek?- Két dolog is motiválta őket: az egyik, hogy a náluk kapható bor minőségi legyen, illetve hogy megfelelő teret adjanak vendégkörük kulturális és szórakozási igényeinek. Az első cél érdekében minden évben megvettek száz mázsa kadarka szőlőt, amelyből ők maguk készítettek bort, mintegy hatvan-nyolcvan hektolitert. Egy nagyon jó, hűvös pince tartozott az épülethez, ott tárolták a hordókat. Sört és röviditalokat is lehetett kapni - azok is minőségiek voltak. S ha már az alkohol kérdésénél tartunk, feltétlenül ki kell hangsúlyozni azt, hogy ezek a két világháború közötti kocsmák elsősorban az egymással való találkozások, beszélgetések, azaz a társadalmi élet színterei voltak. Az alkoholfogyasztás másodlagos volt, az esetek többségében csak mintegy kísérője a társalgásnak, a különféle rendezvényeknek.- Az idősebb csömöriek ma is emlegetik azokat a bálokat, színdarabokat vagy tekebajnokságokat, amelyek helyszíne az egykori Kalmárkocsma volt.- Abban az időben még nem volt televízió, a településen még nem épült meg a művelődési ház, így a három meghatározó kocsma tánctermeiben, színpadain, illetve kártya- és tekeszobáiban töltötték szabadidejüket az amúgy nagyon keményen dolgozó emberek. Hogy ne csak árulják a portékájukat, de meg is tartsák a vendégeiket, nagyapáméknál is volt külön kártya- és biliárdszoba, fedett kuglipálya. Emellett nagyapám nagy futballrajongó volt, és szponzorálta a helyi focicsapatot. A söntést egy nagy kétszárnyas ajtó választotta el a százhúsz embert befogadó táncteremtől. Ennek színpadán díszlet, függöny és súgólyuk, alatta pedig öltöző volt.- Mit lehet tudni az előadásokról?- Sokáig az evangélikus gyülekezet ifjúsága adott elő színjátékokat; főleg bibliai vagy vallásos témájúakat, de előfordultak könnyedebb darabok is. Betanításukban élen járt a szemben lévő evangélikus iskola egyik tanítója, Koltai Ilona vagy az akkori lelkész, Gálát György. Az államosítást követően, 1951 után egy darabig ezek az előadások elmaradtak. Később alakult egy olyan amatőr színjátszó kör a településen, amelynek tagjai rendszeresen mutattak be jobbnál jobb előadásokat, köztük zenés darabokat is, mint például a Bástyasétány 77. című operettet vagy a Nem élhetek muzsikaszó nélkül és A néma levente című vígjátékot. # * * Az egykori gyermek- és ifjúsági színjátszó kör még elő tagjai közül Kiss Bélánét (lánykori nevén Kalmár Zsuzsannát) kértem, idézze fel emlékeit a számára akkor a világot jelentő deszkákról.- Téli időben, vasárnaponként rendszeresek voltak az előadások. Én a negyvenes évek közepén kezdtem az akkor még evangélikus iskolába járni. A színdarabokat azonban délutánonként tanította be a tanítónő vagy a tiszteletes úr. Harmadikos lehettem, amikor először szerepeltem. Jefte fogadalma volt a darab címe, és Koltai Ilona tanító tanította be.- Ezekről a szereplésekről szinte egyáltalán nem készültek fotók, így nem tudjuk megnézni, hogy az előadásokon a saját ruhájukban játszottak, vagy jelmez került a népviselet fölé...- Főleg a saját ruhánkban szerepeltünk, de voltak kiegészítő jelmezeink is papírból vagy olyan anyagból, ami épp illett a szerephez. Emlékszem, az egyik karácsonyi előadás előtt a tanítónő lakására mentünk, ahol sztaniolpapírból csillagokat vágtunk ki, majd ráragasztottuk a fellépőruhákra. Egy másik alkalommal harangvirág voltam, ehhez pedig a határban szedtünk harangvirágokat, és a tiszteletes úrral csináltunk belőlük jelmezt a parókia udvarán.- És a díszletek?- Azok is voltak. Sosem fogom elfelejteni, amikor élő virágokkal díszítettük fel a színpadot. Bielik Tera Gálát György lelkész és konfirmandusai néninek olyan cserepes növénye volt, amelyen körben ötágú, fehér, csillag alakú virágok nyíltak. Annyira szép volt, hogy még most is magam előtt látom. & * # Az evangélikus kocsma báljainak és táncmulatságainak időpontja az egyházi esztendőhöz is igazodott. A szüreti és farsangi bálok mellett sokan várták például a karácsonyi, a szilveszteri vagy épp a Katalin-napi táncmulatságot. A böjti és adventi időszakban azonban senkinek sem jutott eszébe zenés-táncos programokat szervezni, így lakodalmat sem tartottak. Az evangélikus kocsmában rendezett alkalmakon is mindig voltak elsőbálozók. Bagyánszki Ferencnét (lánykori nevén Varga Máriát) az ő első báljáról faggattam.- Ez egy farsangi bál volt, tizennégy éves voltam, és a szüleimmel mentem. Apukám kint volt a férfiakkal, de anyukám bent maradt a teremben. Körben voltak a padok, a zene megszólalásáig ott ültünk. Mialatt mi táncoltunk, az édesanyák körben állva figyelték, ki kivel táncol. Engem az egyik nagytarcsai rokon fiú kért fel először.- Biztosan izgatottan készült erre a táncmulatságra. Emlékszik, milyen volt a ruhája?- Abban az időben már alig lehetett igazi barhent anyagból szoknyát csináltatni, ezért az anyám egyik barhentszoknyáját ráncoltuk át. Felül selyemcsíkos, hímzett vizitka, azaz blúz volt rajtam. Akkor már jól tudtam bánni a varrógéppel - a konfirmációra készülve magam hímeztem ki a ruháimat. Az első bálra a hajamat rendesen befontuk, és szalag volt benne. Mivel abban az időben a gyöngy nyaklánc már kiment a divatból, így rajtam sem volt, de az opleckóra, azaz ingre díszítésül królikot, vagyis gallért hímeztünk.- Egy táncmulatságban igen fontos szerepe van a zenekarnak. Az evangélikus kocsmában kik húzták a talpalávalót?- Főleg cinkotai trombitások, tótul trubacsok zenéltek.-Akkor nem is húzták, hanem fújták... Mettől meddig?- Este hét-nyolc óra körül kezdődtek a bálok, és akár éjjel egyig is eltartottak. Az egyik legnagyobb mulatság a szilveszteri volt, de arra is csak a hatkor kezdődő istentisztelet után mentünk. Emlékszem, amikor kijöttünk a templomból, a szinte szemben lévő Kalmár-kocsmából a trubacsok kijöttek az utcára, és jó hangosan rázendítettek, úgy vártak minket.- Nem volt furcsa, hogy egy kocsmában volt a bál?- Mi nem a kocsmába mentünk táncolni, hanem a hozzá tartozó táncterembe, és oda is szülői felügyelettel. Teljesen más világ volt még az ötvenes években is: a lányok egyáltalán nem jártak kocsmába. Ha esetleg az udvarlójuk meg is hívta őket egy málnalére, azt sem a söntésben, hanem az udvaron itták meg, máskülönben lenézték volna őket a faluban. És ha egy fiúnak tetszett egy lány, akkor tavasszal májusfát állított a kertjébe. ■ Boda Zsuzsa Az evangélikus kocsma előtt középen ül a tulajdonos, Kalmár Pál és felesége, mögöttük Anna lányuk áll. Körülöttük az általuk szponzoráltfocicsapat tagjai és törzsvendégek
