Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-15 / 7. szám
12 -« 2015- február 15. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Meghívó a világ legkisebb, mégis hatalmas állatkertjébe Két héttel ezelőtt, január 30-án nyílt meg a Napos oldal Mesélnek az állatok című rovatának illusztrációiból válogatott kiállítás a pesterzsébeti Csili Művelődési Házban. Az Evangélikus Élet által szervezett alkalmon Budai Tibor grafikusművész A kerecsensólyomtól a hiúzig című tárlatát Novotny Zoltán újságíró, egyházunk sajtóbizottságának, valamint a Protestáns Újságírók Szövetségének az elnöke nyitotta meg. Az alábbiakban közöljük megnyitóbeszédét. (A tárlat február 18-ig látogatható.) Amikor tegnap kivettem a levélszekrényből az Evangélikus Élet legújabb számát, kíváncsian lapoztam a gyermekrovathoz, a Napos oldalra, hogy megnézzem, ezúttal milyen állattal ismerkedhetem meg Schmidt Egon ornitológus, Kossuth-díjas író és Budai Tibor grafikusművész jóvoltából. Ott ült a sziklán méltóságteljesen a barna medve, óvón vigyázva két játszadozó bocsát. így volt ez két hete is, amikor a kis sólyom szinte kirepült fiókáival a lapból, vagy egy hónapja, amikor a fenyőszajkó ült meg a kopár ágon. S ez így megy már 2010 októbere óta. A bölcs ismeretterjesztő szöveg és a „megszólaló” rajz nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is felüdülést jelent. Többek lettünk általa. így érlelődött meg a gondolat, vált valósággá az elképzelés: legyen kiállítás Budai Tibor illusztrációiból. A plasztikus rajzokból. A körömnyi területen apró részletekbe menő portrékból. Budai Tibor vázlatok alapján és emlékezetből fest - nem fotóról. Amikor kimegy a természetbe, amit csak lehet, megfigyel és lerajzol. Madarakat, bogarakat, mindenféle állatot. Színüket, mozdulataikat, a körülöttük lévő tájat. Az aprólékosan kidolgozott munkák a természet csodálatáról és a művész páratlan megfigyelőképességéről tanúskodnak. A grafikák gazdag színvilága nem hivalkodó, inkább melankolikus, visszafogott. Budai Tibor képei állati életképek, az áldozatára lecsapó kerecsensólyom, a látóhatár horizontját rezzenéstelenül kémlelő egerészölyv, a hihetetlenül laza, mégis ugrásra kész hiúz... Budai Tiborról elmondható, hogy tapasztalt kiállító művész. Fontosabbnak nevezett önálló tárlatainak száma ötven körüli, részt vett mások mellett mintegy százötven országos és nemzetközi kiállításon. Magyarországon kívül kiállított Ankarában, Barcelonában, Leningrádban, Wörthben, a hollandiai Neunenben, a mexikói Zacatecasban, Isztambulban, de még Colombóban is. Munkái - az országhatáron túl - megtalálhatók az olaszországi Milánóban, Albegnában, Rómában, a horvátországi Rijekában vagy a lengyelországi Malborkban. Megjelent a századik illusztrált könyve s ezen belül negyvenedik közös műve Schmidt Egonnal. „Nemcsak az illusztrátort inspiráló kísérőrajzai, hanem az autonóm lapok, képsorozatok is tükrözik őszinte elkötelezettségét” - írta róla Salamon Nándor muzeológus, művészeti író. Schmidt Egon sok éven keresztül vett részt a Kossuth rádió Oxigén című műsorában. Az ott elhangzott anyagok, valamint a belőlük megjelent könyv és két CD nemcsak felhívta az emberek figyelmét a természet kincseire, hanem érthetően és élvezhetőén be is mutatta az egyes állatamikor csak teheti, megy az erdőbe, mert vallja, hogy nagy és bölcs közösség az erdő. De boldogan cserkelt Schmidt Egonnal a Kis-Balaton vagy Apajpuszta egyáltalán nem erdős területein is. A család jelenti „a meleg fészket építő hagyományt, az eligazító fegyelmet, a harmóniát”. Hisz abban, hogy minden mögött a Gondviselés áll. Visszatérve az állatokra, tudja, ahogy Márai Sándor írta: „Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek.” Beszélgetésünk végén Tibor négy Budai Tibor: Empátia 4. (1997), pasztell, színes ceruza, 61 *51 cm fajokat. Hasznos tanácsokat adtak például egyes madarak óvásához, gondozásához. Az anyagok elkészítésekor olykor Budai Tibor is elment a terepre. „Egon jegyzetelt, én festettem, Balogh István pedig felvette a hangokat” - avatott be találkozásunkkor. A vele való beszélgetésből az is kiderült, mennyire büszke a két évvel ezelőtti, Szemelvények a magyar irodalomból című kiállítására, amely Rákoskeresztúron volt látható, vagy a velünk élő történelemre, akár az első világháborút idéző, akár a magyarok őstörténetét Szent Istvánig feldolgozó műveire, a nyelvemlékekre vagy a nyomtatott szó erejére. Beszélgetésünkben nyomatékosan előkerültek a Budai Tiborra jellemző kulcsszavak is: természet, boldogság, jelképek, cserkelések, „mert kirándulni jó”, család, szeretet, hit, haza. Budai Tiborról sugárzik, hogy csodálja a természet végtelenségét; iparkodik összhangban élni jellemével és a természet erőivel; képet mutatott Empátia című sorozatából. Az ember rombolja a természetet, ami visszahat, és az emberiség pusztulását is jelentheti. A negyedik képen azonban ott a hatalmas kereszt (jelkép!), benne a természeti képek meg az ember - ami a kiutat is jelentheti. Márai Sándor szerint a mű, „a remekmű legyen valóságos, pontos, okos, céltudatos, arányos, gondosan megmunkált, hűségesen kivitelezett - s legyen még valami más is. Tündéri is legyen. S minden öntudatosság mellett önfeledt is legyen.” Nos, Budai Tibor képei tündérien önfeledtek, vagy inkább fordítva: önfeledten tündériek. Bevallom, amikor az elmúlt évtizedekben feleségemmel vásároltunk egyegy képet a Pitypang Galériában, nem gondoltam, hogy egyszer majd az ott gyakran kiállító művészek egyikének a tárlatát én fogom megnyitni. „Biztos vagyok benne, hogy Budai Tibor féltett világa mindenkit megérint, hiszen a látványban mi is ott vagyunk” - mondta M. Nagy Péter újságíró. ■ Szerkesztette: Boda Zsuzsa Vándorpatkány élelmiszerraktárakban, megölheti a csibéket, fiatal nyulakat, galambokat. Gyermekkoromban láttam olyan hízódisznót, amelybe éjszaka belerágtak a patkányok. A zsírt ették, az állat alig vagy egyáltalán nem érezte, amikor a patkány rágni kezdte. A bolhák terjesztése révén a vándorpatkány tevékeny részese volt a nagy pestisjárványoknak. Éjszakai életmódú. Az esti szürkületben kezd mozogni, de ahol nem zavarják, nappal is látható. A Rákospatak fővárosi szakaszán több alkalommal láttam már a mederben eleség után kutató vándorpatkányt. Ügyesen úsznak, néha az egyik, majd újra a másik parton keresgélnek. A házi egérhez hasonlóan úgynevezett nagycsaládokban élnek. Az egy közösséghez tartozó állatok a szagukról ismerik fel egymást. Járatokat készítenek a talajban, vályogépületek falában; raktárakban gyakran a bútorok, ládák között húzódnak meg. Vackukat a közelben talált papír- és rongydarabkákkal, szőrrel bélelik ki. Rendkívül szaporák. A nőstények az év bármely szakában ellenek, és a fiatalok három hónapos korukban már maguk is ivarérettek. Jelenlétükre egyebek mellett hátrahagyott ürülékükből következtethetünk. Ahol patkánymérgezés folyik, ott különösen a gyerekekre kell nagyon vigyázni. ■ Schmidt Egon Kérdések 1. Mit gondolsz, hány kölyke lehet egy patkánynak? 2. Terjesztenek-e betegséget a patkányok? 3. Milyen ellenségeik vannak? ■cpstssáu ‘yo/CjSvq ‘yvysomu 'yv/Cjnyi ■£ uoSj z 'Á,$dUdZ1J T >f0ZSV]V/[ A kószapocoknál jóval nagyobb; bundája szürke, néha rozsdabarna vagy akár feketés. Ázsiából - elsősorban hajók közvetítésével - az egész világon elterjedt, hazánkban is mindenhol előfordul. Rendkívül alkalmazkodó, bárhol megtelepszik, ahol táplálékot talál. Legkedveltebb élőhelyei a csatornarendszerek, kanálisok, élelmiszerraktárak, állattartó telepek, istállók, de megtaláljuk a mezőgazdasági területeken, halastavak környékén vagy az alföldi csatornák mentén is. Mindenevő, állati és növényi eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Károkat okozhat a gabonaraktárakban, MESÉLNEK AZ ÁLLATOK
