Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-14 / 50. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2014. december 14. » 13 Bárány, rostok és új templompadok ► Evangélikus jótékonysági bált rendeztek Kölesén november közepén. A bál bevételével a templom padfűtésének korszerűsítését támogatták. Egy kis gyülekezet nagy összefogása szép ünnepének lehettek tanúi a bálozók. ■ Tóth Attila A kölesei evangélikus bál a harmadik egyházi mulatság volt ebben az évben ezen a kis településen - az elsőt a görögkatolikusok rendezték, a másodikat a reformátusok, a harmadikat a tótok (evangélikusok). A bál bevétele a korszerű fűtési rendszer kiépítését segítette. így a templom örök élet vasárnapjára új padokat és fűtési rendszert kapott a gyülekezet nagy örömére. Talán meglepő, de a bál az egyik legrégibb gyülekezetépítő lehetőség. „Első bálozóként” kerültem bele egy olyan jól összefogott, lelkes kis csapatba, amely évek óta szervezi az evangélikus bálokat. Jó volt átélnem a presbiterek és gyülekezeti tagok összefogását, az együtt tervezést, a bál előkészületi munkáit. A bál mintegy „csapatépítő tréningként” szolgált az evangélikusok számára. Együtt dolgoztak, egy cél érdekében, jó kedvvel, izgalommal. Közel száz kölesei - fiatal és idős - együtt várta a megnyitót. Hagyományteremtő módon a bál az evangélikusok himnuszának éneklésével indult, melyet a gyülekezet lelkésze szaxofonon kísért. A megnyitó programjai között szerepelt a gyermekek éneklése, illetve vetített képes bemutató a gyülekezet életéről. A közös étkezés, a fehér asztal melletti beszélgetés szintén fontos eleme a közösségépítésnek. Ennél már csak egy dolog fontosabb a bálon: a közös tánc. Meglepetésemre az egyik presbiter odasúgta a fülembe: „Tisztelendő úr! Magának és a felségének kell megnyitnia tánccal a bált.” Nem esett nehezemre ez a feladat, bár erre gyakorlati képzést nem kaptam a teológián... Egyedül táncoltunk a felségemmel, s vártuk, hogy mi fog történni. Néhány ütem után egyszer csak felálltak az evangélikus párok, családok, és már ropták is a táncot papjuk mellett. Mindenki táncolt, örült és vigadt. Nagy élmény volt ilyen közösségben együtt látni a gyülekezetét. A bálra jótékonysági felajánlások érkeztek, melyek tombolán találtak gazdára. Az első díj egy szép bárány volt, piros szalaggal a nyakában. Benn állt a bál, kinn pedig az ártatlan bárány bégetett, várva a megértő, gondos gazdira, de nem tudta hangjával túlszárnyalni a mulatós zene és hegedűszó messzire hangzó muzsikáját. Az éjféli étkezést követően - melyet itt, Szatmárban rostoknak neveznek - a tiszakóródi cigányprímás húzta a hallgatókat egymás után. Régi, elfeledett magyar nótákat, szerelmes dalokat énekeltek szívből Luther követői és családtagjaik. Az éneklésbe bizonyára a reformátorok is szívesen bekapcsolódtak volna, ha ma is élnének... „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak..., megvan az ideje a táncnak’.’ (Préd 3,1.4) A Prédikátor könyvéből vett idézet volt a mottója a kölesei evangélikus bálnak. Eltelt az idő, a cigányprímás a vonóját leengedte, a zenészek hazamentek, a kultúrház elcsendesült. A falusi szívek azonban tovább énekeltek, vitték a jó hírt az összefogásról, az együttlét boldogságáról, öröméről. A szerző a Kölesei Evangélikus Egyházközség lelkésze Presbitertalálkozó Bakonyszentlászlón ► A Bakonytamási, a Bakonyszentlászlói és a Sikátori Evangélikus Egyházközség presbitereinek hagyományos találkozójára idén november 29-én került sor a bakonyszentlászlói általános iskolában. Az együtt töltött délután során előadást hallgattak, együtt étkeztek, és közös játékra is volt lehetőség. Az alkalmon elsőként Szakos Csaba, a gyülekezetek gondozását ellátó lelkész köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke mondta el gondolatait az örökkévaló Istennek a történelemben végzett munkájáról. „Isten nem a tökéletes emberekkel dolgozik. A Bibliában hétköznapi emberek vannak, akiket Isten megszólít és fölhasznál” - fogalmazott a püspök, az erőforrások megkeresésére és áldozatvállalásra biztatva a jelenlévőket. Az előadást játék követte: a vállalkozó kedvű férfiak a pétanque nevű dobójátékban próbálhatták ki magukat, a többiek pedig totó keretében mérhették fel tudásukat bibliai és életviteli témákban. A közös vacsora után Szemerei János a gyülekezeti rajzpályázatra érkezett műveket értékelte. A „Templomunk” témában készült alkotások közül az óvodás, az alsó tagozatos és a felsős korosztályban is kiemelte a legjobbakat, akik értékes ajándékban részesülnek majd. A jó hangulatú délutánt esti áhítat zárta, amelyen az egyházkerület Jelkészi vezetője íMóz 28,10-22 alapján hirdette Isten igéjét. ■ AM felajánló testvéreink - a lelkész vezetése mellett - önálló munkát végezzenek a gyülekezetekben. Nagy szükség van arra, hogy felkészültségüket megbecsüljük, és egyházunk mindennapi életébe beépítsük! Azok közül, akik már részt vettek a képzésben, és a gyakorlatban is alkalmazták tudásukat, többen jelezték, hogy újabb kérdésekre keresik a választ, szívesen folytatnák tanulmányaikat. Ezért szerveződött meg több ízben is a továbbképzés, amely már konkrét problémákat vetett föl, valamint a megszerzett ismereteket mélyítette el. Dr. Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusa a rendszeres teológia témakörében tartott előadásokat. Elsősorban az egyház tanításának alapvető tételeivel foglalkozott, de több alkalommal az etika területét is érintette. A visszajelzések során sokan tették fel neki azt a kérdést, hogy miként adhatják át hitük átélt igazságait a keresőknek, illetve a felnövekvő nemzedéknek. Megtapasztalta, hogy a gyülekezetimunkatárs-képzés nyitottabbá teszi a résztvevőket helyi gyülekezetük ügyei iránt, könnyebben megtalálják azokat a munkaterületeket, amelyeken a közösség életét gazdagíthatják, és bátrabban vállalnak feladatot, ha megszólítják őket. A gyülekezetimunkatárs-képzés nagy lehetősége, hogy egyháztagjainkat tudatosabb keresztyén elkötelezettségre segítse. *r # * Idén valósult meg először a szervezők nagy álma, hogy a program átlépje országunk határait. Az eredetileg Tatrangra tervezett tanfolyam helyszíne a lelkész váratlan halála miatt áthelyeződött Apácára. A gyülekezet lelkészei (Simon László és felesége, Ilona) tanultak a budapesti teológián, és szoros kapcsolatot ápolnak az anyaország evangélikusságával. Az erdélyi Apáca lutheránus közössége a Deák téri egyházközség testvérgyülekezete. A november közepén tartott képzésre a Brassói Egyházmegye valamennyi gyülekezetéből érkeztek érdeklődő hívek, presbiterek, gyülekezeti tisztségviselők. Esperesük, Zelenák Józsefbetegsége miatt a távolból üdvözölte a konferenciát, Fülöp Károly egyházmegyei felügyelő pedig személyesen köszöntötte a résztvevőket. A nap D. Szebik Imre püspök áhítatával kezdődött, majd a Cinkotai Evangélikus Egyházközség életén keresztül mutatta be a lelkész, e sorok írója a gyülekezeti munkatársak lehetséges szolgálati területeit. A tanfolyam vezetője a személyiségtípusokról beszélt, hogy ezáltal a hallgatóság ön- és emberismeretét segítse. A bibliai megalapozást szintén e sorok írója kezdte meg az Ószövetség üzenetének összefoglalásával, majd Reuss András emelte ki az Újszövetség néhány érdekességét. Ezt követően csoportokban dolgoztak a résztvevők, a hallottak alapján keresték azokat a területeket, amelyeken a gyülekezeti munkatársak szolgálata igénybe vehető. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy másként jelentkeznek a problémák Erdélyben, mint az anyaországban. A megszokott rendet nehéz megváltoztatni. A lelkészek, felügyelők, gondnokok természetesnek veszik a rájuk háruló felelősséget, és sokszor nem is gondolnak arra, hogy vannak, akik bizonyos feladatok elvégzésével jelentősen könnyíthetnének terheiken. Ezért nagyon hasznosnak ítélték a résztvevők az Apácán megtartott tanfolyamot, és lelkesítették a szervezőket a folytatásra. Másnap, a vasárnapi istentiszteleten a képzés résztvevői együtt ünnepeltek a helyi gyülekezettel. Végezetül hálával kell megemlíteni a helyi lelkészeknek, a gyülekezet szorgos tagjainak vendégszeretetét, amely még emlékezetesebbé tette az együttlétet. ■ Vető István W Evangélikus.hu Több munkatársra van szükség Gyülekezetimunkatárs-képzés Erdélyben ► Hét éve kezdődött el egyházunkban a gyülekezetimunkatárs-képzés Piliscsabán, majd évről évre egyre több helyszínen kaphattak az érdeklődők - hasonló tematikával - teológiai megalapozást: Biblia-ismeret, egyháztörténet, egyházunk tanításának felvázolása éppúgy része a képzésnek, mint gyakorlati kérdések megtárgyalása. A program elindítója és gazdája kezdetektől fogva D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, aki meggyőződéssel vallja, hogy egyházunk paradigmaváltás előtt áll. Ma már nem tartható az egyszemélyes gyülekezeti szolgálat gyakorlata. A lelkész feladatai oly mértékben megsokasodtak, hogy azokat egymaga nem képes maradéktalanul ellátni. A gyülekezeti munkatárs lehet az a személy, aki azokat a kötelezettségeket vállalja magára, amelyeket nem feltétlenül kell a lelkésznek elvégeznie. Ilyen lehet a hivatali adminisztráció, könyvelés, ingatlanok karbantartása, közösségi alkalmak szervezése, kapcsolattartás a gyülekezet perifériáján élőkkel, valamint azok feltérképezése, akik a lelkész látogatását várják. A képzés egyik kiemelt célja, hogy felkeltse a felelősségtudatot a résztvevőkben. Sokan tértek haza az átélt tapasztalatok után azzal a lelkesedéssel, hogy ezután tudatosan tenni akarnak valamit a gyülekezeti élet tartalmasabbá tételéért, a hívek közötti kapcsolatok építéséért. Ha a helyi lelkész ezt a készséget felismeri és igénybe veszi, annak áldása kétségtelenül láthatóvá válik. A tanfolyamok Békéscsabától Győrig, Pakstól Miskolcig, Súrtól Nyíregyházáig a legkülönbözőbb egyházi, vallási, kegyességi közegből érkezőket szólították meg. Az előadások megtartását egy-egy terület szakértő kutatói, tudósai vállalták önkéntes alapon. Megszólalásaikban arra törekszenek, hogy a résztvevők eddigi ismereteit kiegészítsék, rendszerezzék, összegezzék. Olyan érdekességekre is felhívják a figyelmet, amelyek szomjúságot keltenek a felvetett kérdések alaposabb tanulmányozására, az összefüggések felfedezésére. Egy-egy tanfolyam három-négy alkalma természetesen nem adhat teljes képet egyházunk tanításáról, de már elegendő ahhoz, hogy segítségüket
