Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-07 / 49. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2014.c* Karácsony valódi fénye EVÉL&LEVÉL Jónak lenni nem feltétlenül jó ► Az evangélikus hagyomány szerint a karácsonyfa-állítás szokásának kialakulását maga Luther Márton alapozta meg, aki egy téli estén sétálva megpillantott egy fenyőfát, amint átszűrődött rajta a csillagok ragyogó fénye. Ez a látvány annyira megragadta, hogy szerette volna a családját is megajándékozni az élménnyel, ezért hazavitt egy kisebb fenyőfácskát vagy -gallyat... Hogy a fenti történetnek mennyi a valóságalapja, nem tudhatjuk pontosan, mindenesetre általánosan elfogadott tény, hogy a karácsonyfa-állítás szokása német protestáns körökből kiindulva terjedt el világszerte. A szokás terjedésében nagy szerepe volt egy-egy képnek, művészi ábrázolásnak. Egy nyomat hatására - amely 1848-ban jelent meg a világ első képes hetilapjában, a The London II- lustratedben, és Viktória királynőt, illetve családját ábrázolja egy karácsonyfa körül - széles körben „másolni” kezdték a királyi család szokását a birodalomban, sőt hamarosan átterjedt a tengerentúlra is. (Ebben az időszakban készült az a metszet is, amely Luthert és családját ábrázolja egy feldíszített fenyő körül.) Sok párhuzamot találhatunk már a 19-20. század fordulóján készült festmények alapján az akkori és a mostani szokások között. Például Franz Skarbina német festő több mint százhúsz évvel ezelőtt a berlini karácsonyi vásárról készült festménye akár egy mai nagyvárosi adventi forgatagot is ábrázolhatna. A karácsonyfa díszítésének és a karácsonyi hangulatnak mindig is fon-ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu tos eleme volt a fény. Az elmúlt évtizedek folyamán azonban a csillagok ragyogását szimbolizáló gyertyákat felváltották az elektromos fényfüzérek - még gyertyalángra emlékeztető alakú - kis lámpácskái (ha egy kiégett közülük, egyesével mindet végig kellett próbálni). A füzérek aztán a szobai karácsonyfákról lassan felkúsztak a kerti fenyőkre, az utcai fákra, az ablakokba, végül egész házfalakat fontak körbe „lecsorgó” fényeikkel. (Ezért egyre korszerűbb, biztonságosabb és nem utolsósorban energiatakarékosabb izzókat fejlesztettek ki, így a megfelelő égősor kiválasztása fontos és nem is olyan egyszerű feladat!) November végétől a kisebb-nagyobb városok terei, utcái, üzleteinek kirakatai fényárban úsznak, házfalakra festett fényjátékokkal kápráztatják el a járókelőket. Szinte már befogadni sem tudjuk a fények, ízek, illatok kusza kavalkádját. Mégis mintha éppen a lényeget nem találnánk ebben a nagy forgatagban. A csendes adventi várakozás helyett stresszes készülődésbe hajszoljuk magunkat, hogy igazán felejthetetlenné tegyük a várva várt ünnepet. Pedig aki miatt felejthetetlenné válik az ünnep, mindenféle külcsín híján érkezett a betlehemi istállóba, talán csak egy kis mécses pislákolt a jászol mellett. A betlehemi Születés-templomban égő örökmécses szüntelenül hirdeti a világ világosságának megérkezését. Ezt az örömhírt adja át a világ cserkészeinek összefogását célul tűző, 1990- es években indult mozgalom, a betlehemi láng szétosztása. Idén december 13-án érkezik a békeláng Betlehemből Bécsbe, a gumpendorfi protestáns templomba, ahonnan az ökumenikus istentiszteletet követően hazánkba is útnak indul a Magyar Cserkészszövetség tagjainak jóvoltából. Ha ez a betlehemi láng nem jut is el mindnyájunk otthonába, egy kis mécsest mi magunk is gyújthatunk esténként, és a lázas rohanásból kiszakadva átélhetjük Ady Endre versének ma is időszerű sorait: „És megvakultak / Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, / De őt, a fényest, nagyszerűt, / Mindörökre látom.” ■ JCsCs Liturgiái reform Norvégiában Interjú Olav Gading evangélikus püspökhelyettessel ► A norvégiai More Egyházkerület küldötteként tárgyalt Magyarországon nemrégiben Olav Gading püspökhelyettes a Norvég és a Magyarországi Evangélikus Egyház kapcsolatainak szorosabbra fonásáról. A norvég evangélikus liturgiái reformról espereseink előtt november 18-án Budapesten tartott előadása után szólaltatta meg őt az Evangélikus.hu. Az alábbiakban részleteket közlünk az interjúból, amelyet teljes terjedelmében az Evangélikus.hu honlapon olvashatnak.- Mit gondol, a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának megünneplése terén hogyan tudnánk együttműködni?- Az az érzésem, hogy a kisebbségi egyházak ezt az évfordulót sokkal komolyabban veszik, mint mi, akik többségben vagyunk lutheránusok. Sokkal több programot hallottam itt, önöknél erre vonatkozóan, mint amennyi lépést mi az egyházunkban eddig tettünk. El kell, hogy mondjam, rendkívül inspirált engem az önök gazdag ötlettára, és közelebb érzem most magamhoz azt az érzést, milyen is az, ha az ember evangélikus. Fabiny püspök úr levetítette nekem a Luther-rajzfilm első részét; azt hiszem, hogy jó lenne, ha Norvégiában is bemutathatnánk. Akár felirattal, akár szinkronnal, de mindenképpen rendkívüli anyag lehetne a mi gyülekezeteink számára is.- Előadásában a norvég liturgiái reformról számolt be espereseinknek. Norvégiához hasonlóan nálunk is lezajlott egy reform, több-kevesebb sikerrel. Hogyan látja, mi lehet egy liturgiái reform buktatója?- Nálunk a gondok alapvetően a tesztidőszakra tehetők, 2003 és 2008 közé. Akkor a legtöbb gyülekezetben javaslatokat fogalmaztak meg arra vonatkozóan, melyik liturgiái részt tartották jónak, melyiket nem. Ebből parázs viták születtek. Ekkor magam is több gyülekezeti tagot és lelkészt megkérdeztem arról, mi a véleményük. Az volt a tapasztalatom, hogy akik támogatták a reformot, azok maguk is sokat foglalkoztak vele, és időt szántak rá. Akik viszont elutasították, sokszor azért tették ezt, mert nem vették a fáradságot arra, hogy elmélyedjenek a liturgiában, és az alkalomhoz megfelelő imádságot vagy bűnvallást válasszanak. A javaslatokat 2009-ig gyűjtötték össze, majd kiértékelték. Ez sok gyülekezet számára rendkívül kreatív időszak volt. Minél többet változtattak az istentiszteleten vasárnapról vasárnapra, annál több pozitív változást éltek át maguk a gyülekezetek is. A legfontosabb lépés az volt, hogy egyre több ember lett az istentisztelet aktív részesévé, és többen vállaltak benne szerepet. Ezáltal egyre jobban magukénak érezték az alkalmat. Nem csak a lelkésznek kell az oltár előtt állnia és felolvasnia egy részt a Bibliából vagy imádkoznia. Ezt meg tudja tenni egy laikus gyülekezeti tag is. Aztán az emberek elkezdtek ezekről a személyes élményeikről beszélgetni az üzletben, az óvodában, az iskolában, a munkahelyükön. Hívták egymást: „Gyere el a templomba, mert a szomszédunk fog imádságot olvasni vasárnap az istentiszteleten.” így egyre többen lettek kíváncsiak a megváltozott istentiszteleti rendre. Új zenei részek is bekerültek a liturgiába. Egyesek számára ezekből túl sok lett. Vigyázni kellett, hogy a változtatásokat csak fokról fokra, ne egyszerre vezessük be. Az új liturgiát most már bevezettük, mindenki használja, a gyülekezeteknek azonban szabadságuk van arra nézve, hogy többet vagy kevesebbet használnak belőle alkalmaikon... A liturgiái reformnak túl kell mutatnia a katolicizmuson. Vissza kell mennünk a reformáció elé, sőt még az elé is, hogy az ortodox vagy a katolikus egyházak létrejöttek. Tény, hogy a különböző helyzetekből, felekezeti háttérből érkezett gyülekezeti tagok sokszor nyitottabbak arra, hogy megvizsgálják a különböző tradíciókat, mint gondolnánk, és nyitottabbak arra is, hogy ezeket átvegyék és gyakorolják. Nekünk, egyháziaknak sok előítéletünk van. De rengeteg mindent tanulhatunk mások tradíciójából is. Én személy szerint úgy vélem, hogy nekünk, lutheránusoknak sok fontos dolgunk van, amelyet az ökumené számára kézzelfoghatóvá tehetünk. Az igehirdetés központi szerepe, az evangélium hirdetése az, amelyet újra a keresztény tradíció részévé tehetünk. Ezzel egy időben pedig a katolikus és ortodox tradíció megmutathatja nekünk, hogy az úrvacsorái közösség hogyan válhat újra fontossá a számunkra. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Semmiképpen sem akarom elvitatni vagy lebecsülni azokat az eredményeket, melyeket a „jónak lenni jó” mozgalom elért. Rengeteg emberen segítettek, és sokakban felébresztették a bajbajutottak iránti felelősség érzetét. Remélhetőleg egyre többen felismerik, hogy a jótékonyság, a társadalom peremére jutottak megsegítése nemcsak a szegényekért van, hanem mindnyájunknak érdeke. A jótékonyság nem új jelenség, amelyet a mai, szabad versenyen alapuló gazdaság igazságtalanságai hoztak létre. Minden vallásban alapvető fogalom az alamizsna, a szegények segítése Istentől rendelt cselekedet (sMóz 15,17). Ennek veszélyeire azonban már Jézus is felhívta a figyelmet (Mt 6,1-4). Az emberek előtti dicsekedés mellett a veszélyt az is jelenti, hogy az ember megnyugtatja magát: megtettem, amit tudtam. A többi nem rám tartozik. A legnagyobb baj az, hogy az adakozás csak a látható sebeket kezeli, a betegséget nem. Szegények természetesen mindig voltak és lesznek, az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy mi okozza a szegénységet, és hányán vannak a nyomorban élők. Ismert mondás, hogy az éhezőnek ne halat adj, hanem hálót, hogy tudjon magának halat fogni. A gond ma csak az, hogy ha van is hálója valakinek, és tudna is halászni, nem jut oda a vízhez, vagy ha fogott is halat, azon mások gazdagodnak meg, olyanok, akik nem is fáradtak a hálóval. Igaz az, hogy jobb a közmunka, mint ha az ember tétlenül üldögélne az aluljáróban vagy a kocsmában, de egy söprűvel vagy lapáttal sohasem tud oda eljutni, hogy magának emberhez méltó életkörülményeket teremtsen. A jótékonyság veszélye az, hogy elfelejteti velünk, hogy hol van az igazi probléma. Közeledik a karácsony, ilyenkor mindenki igyekszik másoknak örömöt szerezni, pénztárcáink is hamarabb nyílnak meg a kinyújtott kezek felé, de ne felejtsük, hogy a megoldás nem itt van. Ha nem teszünk valamit a bajok okának megváltoztatásáért, akkor a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, a szegények és ingyenebédért sorban állók pedig egyre többen. ■ Szilas Attila nyugalmazott evangélikus lelkész (Várpalota) Az Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium épületeinek energetikai korszerűsítése Az Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium több mint 270 millió forintot nyert az Új Széchenyi terv Környezet és energia operatív program keretében. A támogatás lehetővé teszi az Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium épületeinek utólagos külső hőszigetelését, külső nyílászáróinak cséréjét, fűtési, használatimélegvíz- és szellőzőrendszerének korszerűsítését, világítás-korszerűsítését, valamint napkollektoros és napelemes rendszerek telepítését. Az épületek energetikai tényezői már nem megfelelőek, fűtési és használatimelegvíz-rendszerük nem tesz eleget a kor elvárásainak, nyílászáróik és fényforrásaik mára elavulttá váltak. A beruházásnak köszönhetően a kedvezőtlen hőtechnikai adottságokkal, korszerűtlen elektromos hálózattal és magas alapenergiahordozó-fogyasztással rendelkező épületek komplex energetikai fejlesztésére kerül sor, megújuló energiaforrások bevonásával. A most kezdődő projekt keretében napelemes rendszert építenek ki, a fűtés- és használatimelegvíz-rendszert pedig teljesen felújítják, napkollektorokkal segítve a működését. A kollégium épületében megújulóenergia-alapú faelgázosító kazán telepítése is megvalósul, továbbá a meglévő konyhai szellőzőrendszert is korszerűsítik. Sor kerül a falak utólagos szigetelésére, valamint a nyílászárók cseréjére is. A régi világítótesteket új, energiatakarékos darabokra cserélik. A projekt elsődleges célcsoportja az Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium valamennyi tanulója, lakója és dolgozója. A projekt környezeti hatásterülete azonban nemcsak az érintett ingatlanra terjed ki, hanem az elérni kívánt indikátorértékekkel közvetve az egész ország energiaellátásának biztonságát és versenyképességét javítja, a környezeti állapot megőrzését érdemben szolgálja. További információ kérhető: Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium 9730 Kőszeg, Árpád tér 1. igazgato@teki.sulinet.hu, teki.sulinet.hu Hálásan köszönjük azoknak, akik a 2013. évről készített személyijövedelemadó-bevallásukban i%-os felajánlást tettek a Kelenföldi Evangélikus Templomépítő Alapítvány részére, melynek alapján a NAV 230 791 forintot utalt át. Ezt az összeget a hátrányos helyzetűek segítésére, egyházi épületek karbantartására használtuk.
