Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-07 / 49. szám
6 -« 2014- december 7. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Négyszáz év iskolatörténelem Verseny a fasori jubileum alkalmából ► Schola nostra, azaz A mi iskolánk - ezt a beszédes címet kapta az evangélikus iskolák történelmi vetélkedője, melyet az evangélikus oktatás újraindulásának huszonöt éves jubileuma alkalmából hirdetett meg a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium mint egyházunk elsőként újraindított oktatási intézménye. Az eseményről előző lapszámunkban röviden már hírt adtunk, az alábbiakban Ittzés Szilvia összefoglalóját tesszük közzé. Akár korszakalkotónak is nevezhetnénk a tavaly áprilisban körbeküldött versenyfelhívást: „Háromfős csapatok jelentkezését várjuk két kategóriában. I. kategória: 5-8. évfolyamoknak 8-10 perces időtartamú prezentáció Iskolánk története címmel. II. kategória: 9-13. évfolyamoknak 8- 10 perces időtartamú film Az evangélikus oktatás története; benne iskolánk története címmel.” A felhívásra tíz iskola tizennyolc csapattal jelentkezett, a beküldött prezentációkat és kisfilmeket november 21-én adták elő, illetve mutatták be a helyszínen az iskolák csapatai. A pályaműveket négyfős zsűri értékelte; tagjai dr. Csepregi Zoltán egyháztörténész, dr. Hubert Gabriella irodalomtörténész, Mihályi Zoltánná, egyházunk országos irodája oktatási osztályának nyugalmazott vezetője és Szalai Ildikó médiatanár voltak. A szervezők az újraindított Fasor negyedszázados jubileuma alkalmából tűzték ki a célt, hogy a versenyben részt vevő iskolák jobban megismerjék saját történetüket, saját múltjukat. Az evangélikus identitás megerősödését, az evangélikus egyházhoz való kötődés erősödését várták ettől a munkától.- A saját múlt és jelen megismerése után a következő lépés egymás iskolatörténetének megismerése. Ez pedig azért fontos, hogy érezzük - diákok és tanárok egyaránt -, hogy egy nagyobb közösségben és történelmi folyamatban élünk benne. Egymás történetének ismerete adhat egyfajta tágabb közösségi érzést és elköteleződést. Jó tudni, hogy nagyobb körben is számon tartanak minket - mondta Birkás-Sztrókay Edit fasori történelem- és hittantanár, a verseny ötletgazdája és lebonyolítója. Hozzáfűzte, hogy az elkészült kisfilmek és prezentációk kézzelfogható és a nyilvánosság számára is hozzáférhető dokumentumok lettek.- A pályaműveket mindenki számára elérhetővé tesszük, hiszen ezek is részét képezik egyházunk történetének. Helyezéstől függetlenül minden egyes pályamű gazdagodást jelent mindannyiunknak. Ezt az alkalmat valójában nem is annyira versenynek kellene felfogni, hanem bemutatkozásnak, ahol megismerhetjük az evangélikus oktatástörténetet, Sopron négyszáz éves iskolájától kezdve egészen a legutóbbi iskola két évvel ezelőtti átadásáig - emelte ki Birkás-Sztrókay Edit. A verseny mégiscsak verseny, pontozással, eredménnyel. Hubert Gabriella, a zsűri egyik tagja szerint már a harmadik pályamunka megtekintése után világossá vált, hogy a versennyel nagy lendületet kapott az evangélikus oktatás történetének a feltárása, megírása.- Ez igencsak lelkesítő, hiszen 2017 felé tekintve ezt a hiányt is pótolni kell. Ezek a személyes hangú, mégis komoly kutatómunka eredményeit is megmutató művek egytől egyig hozzá fognak járulni ahhoz, hogy egyszer majd a teljes kép kibontakozzon az evangélikus oktatásról. A diákok olyan részeket tártak fel, amelyeket csak ők ismernek, és ez a „hivatásos” kutatók számára is felbecsülhetetlen kincs - mutatott rá az irodalomtörténész. Hozzáfűzte, hogy noha figyelembe vették a kreativitást, a tartalmi elemeket, az előadásmódot - és ezek ki is adtak pontszámokat, ezek pedig helyezésekben nyilvánultak meg -, mégis mindenki nyertesként tekinthet magára és az egész evangélikus közösségre. ■ Ittzés Szilvia A pályamunkákat a négytagú zsűri a következő szempontok szerint pontozta: kreativitás, a címhez való hűség, előadásmód, tartalom - természetesen saját szakmai szempontjaikat is figyelembe véve. Hogyan látta a versenyt és a műveket a médiaszakember? Szalai Ildikó médiatanár:- Miért jó filmet készíteni a saját iskoláról? Talán mert a film készítése közben személyesebb kapcsolat alakul ki az intézménnyel, az épülettel, a közösséggel. Nyilván egy ilyen versenyre készülve a pozitívumokat akarták bemutatni a diákok - de ehhez meg is kellett keresni a pozitívumokat, először gondolatban, azután képben. A film azért is alkalmas forma ehhez, mert a legközelebb áll a valósághoz: azonnal látjuk belőle, amit mutatni akar, egyszerre kapjuk meg a képet és a hangot is. A versenyt nagyon élveztem, de néhány tanulsággal is szolgált számomra. Az egyik: nehéz megtartani az egyensúlyt a természetesség és a profizmusra törekvés között. Úgy láttam, hogy időnként a profi forma a fiatalos lendület kárára ment, de persze magát a technikai profizmust is értékelni kell. A fiatal korosztályra jellemző könnyedséget, kirobbanóságot és egyfajta jó értelemben vett amatőrizmust hiányoltam egy-egy műnél. Talán a jövőben érdemes lesz két filmkategóriát indítani: egyet a kvázi profiknak, egyet az amatőröknek. De mindenképp jó formának tartottam, és gondolom, a legnagyobb nyertesek maguk a készítők voltak, hiszen aki egy ilyen kisfilmmel vagy akár prezentációval végül elkészül, az nagyot alkotott. Emlékezés száz éve született fasori tanárokra Kimagasló teljesítmény a tudomány és a sport terén Lipták Pál 1914. február 14-én Békéscsabán született Lipták Pál kántortanító és Zsilák Zsófia háztartásbeli gyermekeként. Húgával ketten voltak testvérek. Tanulmányait a békéscsabai magyar-szlovák tannyelvű elemi iskolában kezdte, majd 1932-ben a helybeli ágostai hitvallású evangélikus Rudolf Gimnáziumban érettségizett. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen földrajz-természetrajz szakon tanult tovább, 1934-től mint Eötvös-kollégista. Tanári oklevelének 1937. évi megszerzése után, 1938-ban summa cum laude eredménnyel doktori szigorlatot tett. Disszertációja Békéscsaba földrajzával foglalkozott. 1938-39- ben a miskolci tanítóképzőn tanított. Tanári működését 1939-41-ben katonai kiképzés szakította meg. 1941-43- ban a budapesti állami tanítóképzőn tanított. 1943-ban nevezték ki dr. Sárkány Sándor helyére a Budapesti Evangélikus Gimnázium természetrajzföldrajz tanárának. Az 1943-44-es tanévben a negyedikesek osztályfőnöke (nekem is osztályfőnököm), heti óraszáma 'húsz. Ebből nyolc óra földrajz, tíz óra természetrajz, két óra honvédelmi ismeretek, emellett a természetrajzi gyakorlat vezetője. 1943- ban megnősült, felesége Képes Emma, Képes Géza író, műfordító testvére. Három lányuk született, egyik korán meghalt. Emília és Ágnes közgazdászok. 1944- ben ismét katonai szolgálatát töltötte, 1945 májusában amerikai, majd onnan orosz hadifogságba került. 1948 júliusában tért haza. Hazatérése után 1949. május 31-ig a fasori gimnázium utódaként működő általános iskolában tanított. 1949. június í-jétől a Természettudományi Múzeum Embertani Tárába került. 1956 áprilisában A Duna-Tisza köze antropológiájánakfőbb kérdései a 7-13. században című értekezésével elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa címet. i960, március 16-tól a szegedi József Attila Tudományegyetem Embertani Lipták Pál Tanszékére nevezték ki tanszékvezető docensnek. 1969. januárjában védte meg A magyarság etnogenezisének paleoantropológiája című akadémiai doktori értekezését, június 19-én egyetemi tanári kinevezést kapott. A szegedi tanszékről 1980. június 30-án ment nyugdíjba. 2000. július 5-én Budapesten halt meg, sírja a Farkasréti temetőben van. A Magyar Tudományos Akadémia Antropológiai Bizottságának tagja volt (1962-1985), az Anthropologiai Közlemények szerkesztőbizottságának 1956- tól tagja, 1968-1978 között a Magyar Biológiai Társaság Embertani Szakosztályának elnöke, 1975-1980 között az Acta Biologica Szegediensis főszerkesztője. A Szocialista Kultúráért, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója és a Bartucz Lajos-emlékplakett kitüntetésben részesült. 1994-ben elnyerte a professor emeritus címet. Lipták Pál nemzetközi hírnevű, sokoldalú tudós volt. 1969-ben jelent meg az Embertan és emberszármazástan című, azóta több kiadást megért tankönyve, mely e tárgykörben az első magyar nyelvű kiadvány. 1975-ben A finnugor népek antropológiájáról írt tanulmányt. Az Avars and Ancient Hungarians című könyvét az Akadémiai Kiadó 1983-ban jelentette meg. Lipták Pál tipikus példája volt azoknak a tudós fasori tanároknak, akik a középiskolai munkájuk mellett a tudományos életben is jelentős eredményeket értek el. * * * Seybold Vilmos 1914. november 3-án Kőszegen született Seybold Lajos magánzó és Seybold Anna római katolikus háztartásbeli gyermekeként. 1948. augusztus 21-én vette feleségül Kenedi Erzsébetet. Esketésüket a fasori evangélikus templomban Pásztor Pál végezte, egyik esküvői tanújuk dr. Vermes Miklós, Seybold egyik fasori tanártársa volt. László nevű fiuk 1951-ben született. Seybold Vilmos Budapesten hunyt el 1953. március 15-én, sírja az Új köztemetőben van. Seybold Vilmos a Testnevelési Főiskola elvégzését követően az 1938-39- es tanévben a fasori gimnáziumban Kovács Béla testnevelő tanár óráit vette át helyettes tanárként heti huszonnégy órában. Az 1941-42-es tanévben a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium rendes tanárrá nevezte ki. Az 1941-42-es fasori évkönyvben megjelent az 1941. április 29-én tartott, A testnevelés a középiskolában című székfoglaló előadásának részlete. Ebben kifejtette: „A középiskolai testnevelés egyrészt az ifjúság egészséges fejlődését biztosítja, másrészt a tanulók nevelésében is közreműködik. Evvel a tudatos és tervszerű nevelőmunkával Seybold Vilmos lesz teljes értékűvé a testnevelés. Az erős, egészséges test, amellyel a sportokon eléje került akadályokat, nehézségeket leküzdötte, önbizalmat ad a tanulónak. Fontos szerepet kap a testnevelés az akarat nevelésében is. A testgyakorlás éppen így nevelője a bátorságnak, rendszeretetnek, tekintélytiszteletnek, bajtársiasságnak és sok más értékes lelki tulajdonságnak.” Az 1942-43-as tanév végén hadiszolgálatban volt, az 1943-44-es tanév karácsonyától katonai szolgálatot végzett, 1945-1947 között hadifogságban volt, az 1947-48-as tanévben már ismét tanított. 1948-ban érettségizett osztályom érettségi tablóján az ő fényképe is szerepel. Édesanyja, özv. Seybold Lajosné 1947. október í-jén megható levelet küldött Renner János dr. igazgatónak, melyben megírta, hogy Vilmos fia még az orosz táborból küldött, október 23-án kelt levelében megírta: néhány héten belül hazaérkezik a hadifogságból, és tiszteletét teszi az igazgató úrnál. Kéri értesítését, hogy az internátusi szobában hagyott dolgai megmaradtak-e. Hadifogsága idején az 1945/46-os tanévben a testnevelésórákat az ifjúsági sportkör felső osztályos tagjai bevonásával tanárok ellenőrzése mellett tartották. Seybold Vilmos többek között sportköri szakosztályvezető, sportköri elnök, internátusi nevelőtanár, levente-főoktató volt. Nagy szakértelemmel és jó érzékkel választotta ki a tehetséges sportolókat, és fejlődésük kibontakoztatásához két nagy budapesti sportegyesülethez irányította őket. Ezekből a tanulókból később nagyszámú válogatott játékos, sokszoros országos bajnok, főiskolai világbajnok került ki, utóbbiak főleg a kézilabda és a jégkorong sportágban. * * * Lipták Pál és Seybold Vilmos fasori tanáraink mindenhol és mindenkor híven teljesítették tanári és hazafias kötelességüket, és mind a tudományos munka, mind a sport területén kimagasló teljesítményt nyújtottak. Emléküket, mint volt tanítványaik, szívünk mélyén a jövőben is megőrizzük. ■ Dr. Vitális György volt fasori diák és tanár
