Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-07 / 49. szám
„Isten országának érkezését várjuk. Nem azért érkezik, mert várjuk, hanem azért várjuk, azért siettetjük, mert Jézus ígérte, hogy eljön” A vasárnap igéje !► 2. oldal „Reménységem szerint ebből a dialógusból mindkét fél és főleg egész egyházunk nyertesen kerülhet ki: stratégiánk talán még misszióibb lesz, missziói munkánk pedig még koncepciózusabbá válik. ” Gáncs Péter zsinati jelentése 4. oldal „A zord hideg ellenére nagy számban gyűltek össze a megemlékezők a szerencsi vasútállomás előtt, ahol hetven évvel ezelőtt bevagonírozták a térségből összefogdosott embereket...” Emlékmű Szerencsen 8. oldal Esperesiktatás Ecsenyben W- 3. oldal Ordass- és Prónay-díjasok & 5. oldal Száz éve született fasori tanárok 6. oldal Ünnepi hangverseny a Deák téren !► 7. oldal Görbe tükörben - a papné !► 10. oldal „Büntiszéken” !► 13. oldal Zöld utat kapott az Üllői úti beruházás Zsinat: beszámolók, törvénymódosítások, választások ► A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium díszterme adott otthont a Magyarországi Evangélikus Egyház X. zsinata hetedik ülésszakának. Az elmúlt héten pénteken és szombaton zajlott tanácskozáson sok kérdéskört érintett a grémium. Zsinati beszámolók meghallgatása, új tisztségviselők megválasztása és törvénymódosítások egyaránt szerepeltek a napirenden. Nárciszokat álmodó A tanácskozás Krämer György országos irodaigazgató áhítatával kezdődött, majd megemlékeztek a közelmúltban elhunyt zsinati tagról, Gyuris Miklósról, a Borsod-Hevesi Egyházmegye felügyelőjéről. Új zsinati tagok bemutatkozása és eskütétele után az ügyrend módosítását végezték el a küldöttek. Választások következtek ezután. Egyrészt a zsinat lelkészi alelnökét kellett megválasztani, tekintve, hogy az eddigi alelnök, Smidéliusz Zoltán, a Somogy-Zalai Egyházmegye esperese nyugalomba vonult.- Nagy felújításon vagyunk túl - kezdi az intézmény bemutatását a vezető, Juhász Eszter, aki hat éve vállalta el ezt a szolgálatot, Pécsről ideköltözve vette át a szeretetotthon vezetését. A nem csak energetikai megújulást Másrészt megválasztásra várt a zsinat teológiai bizottságának elnöke is. A zsinat lelkészi alelnökének Rostáné Piri Magdolnát, a Vasi Egyházmegye esperesét, a teológiai bizottság elnökének pedig Orosz Gábor Viktort, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docensét választották meg. A következőkben két kiemelt - a győri Insula Lutheranát és a budapesti Deák téri épületkomplexumot érintő - beruházásról adott tájékoztatást Ficzere Ilona, az országos iroda építészolgáló, közel 114 millió forintos beruházás keretében elvégezték a falak külső hőszigetelését, vakolását, megújultak a külső nyílászárók, miközben - saját erőből - megszépültek a lakószobák és a közösségi terek is. nak vezetője, illetve a győri gyülekezet képviseletében Ráskai Péter építész. Az országos tisztségviselők beszámolóit hallgatták meg ezek után a küldöttek. Az előző évben már elfogadott munkamódszer szerint a zsinat az előzetesen elektronikus úton kiküldött jelentésekre érkezett kérdések és az azokra adott válaszok alapján határozott. A testület a beszámolók mindegyikét - egy kivétellel - érdemi vita nélkül, nagy többséggel fogadta el. A kivétel az országos bíróság elnökének beszámolója volt. Giró Szász János sajnálatos módon nem vett részt a tanácskozáson, így távollétében jelentését a grémium levette a napirendről. A jelentés azonban történetesen érintette egy lelkész közelmúltbeli fegyelmi ügyét, amely komoly hullámokat vert, és több kérdést a felszínre hozott. Folytatás a 4. oldalon Az új, korszerű épületgépészeti rendszert pedig úgy tervezték meg és alakították ki, hogy a tetőre és a kertbe telepített napelemek és -kollektorok jelentősen olcsóbban állítsák elő az elektromos és a hőenergiát.- Harminckét gondozottunk van, átlagéletkoruk nyolcvannégy év - folytatja Eszter. Az ő ellátásuk, gondozásuk a feladatunk. A hangulatos kert kicsit még talán magán viseli az építkezés nyomait, ám az idős hölgyek látható örömmel bújnak elő szobáikból egy kis sétára. Jólesik levegőzni, sütkérezni a bágyadt őszi napsütésben, elüldögélni, merengeni vagy éppen beszélgetni az árnyas fák alatt. ^ Folytatás a 10. oldalon ■ Lupták György Ézsaiás könyvét olvasva egy régen látott nagyszerű film néhány képsora merült fel emlékeim kútjából. A Sivatagi show című, 1974-ben készült dél-afrikai természetfilm egy részlete. Megérkezik a várva várt esős évszak a sivatagba. Az éltető nedvesség hatására a száraz, köves talajban szunnyadó milliónyi mag egy csapásra életre kel, és tarkabarka színekben pompázó virágszőnyeggé varázsolja a sivatagot. Jeruzsálemből Jerikó felé tartva az ember a Júdeai-sivatagon kel át. A távolról jött magyar a sivatagot egyfajta szaharai homoktengernek képzeli el. Ez azonban más sivatag. A nyolcszáz méteres hegyek valójában kopárak, inkább a kő a meghatározó, s nem a homok. Itt-ott egy kecske- vagy birkanyáj, nem is érteni, ugyan mit legelhetnek ebben a sivárságban. A novembertől április végéig tartó esős időszaknak hála, ide is újra visszatér az élet. Évről évre megújuló örök körforgás. Bizonyára ez a kép ihlette Ézsaiást: „Örülnifoga puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság és kivirágzik rajta a nárcisz.” (Ézs 35,1) Majd így sorolja a beszédes természeti képeket: „...vízfakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem .” Múlóban van Isten büntető haragja, közeleg a hazatérés, az újjáépítés időszaka. Mert Isten büntetni is tud - erről szeretünk ma is megfeledkezni. Több száz évig várt, szóvá tett és figyelmeztetett. De eljött a nap, amikor megmutatta: a végtelenségig nem tűri el népe hűtlenségét. A nép messze idegenbe űzetett - a történelem Ura akarta ezt így. S ott a fogságban volt idő önmagukba nézni, rendezni végre közös dolgaikat. A pusztaságban nyíló nárcisz Isten megújuló kegyelmének a jele. Advent nekem mindig elsődlegesen ezt a megújulást jelentette: még tart a kegyelem ideje. Még élek, még dobog a szívem, még tudatában vagyok a döntéseimnek. És Isten még mindig vár. S most adventben az egymás után lángra lobbanó gyertyákkal, a közelgő ünneppel újra emlékeztet, mit is tett értünk! Olyan lett, mint mi. Nyomorúságos körülmények között látta meg a világot, első látogatói a társadalom szélére szorult emberek mellett messziről jött idegenek voltak. Előjeleként majdani kereszthalálának, mindenki általi elvetettségének - hogy senki se mondhassa, távol van Isten, elérhetetlen és megismerhetetlen. A pusztaságban nyíló nárcisz arra ösztökél, hogy még ne adjuk fel. Isten még riem mondott le rólunk. Nem mondott le rólad, nem mondott le népünkről, és nem mondott le evangélikus egyházunkról sem. Még vár, és még reménykedik, hogy visszatérünk hozzá, és ezt olyan módon tesszük, ahogyan ő azt már megmutatta. Mert az utat ő mutatja, és nem mi. A személyes megtérést senki sem spórolhatja meg. Az Isten szerinti bűnlátás és a bűnök megvallása kikerülhetetlen előfeltétele Isten megbocsátásának. Az bizony nem megy A pusztaságban nyíló nárcisz Isten megújuló kegyelmének a jele. Advent nekem mindig elsődlegesen ezt a megújulást jelentette: még tart a kegyelem ideje. automatikusan. Itt nincs kiskapu, nem lehet átbújni a léc alatt. Ezt a lépéssorozatot nem válthatjuk ki pótcselekvésekkel, nem helyettesíthetjük egyébként helyénvaló és szimpatikus ötletelésekkel és aktivitásokkal. Isten elé csak egy módon lehet állni: ahogyan a vámszedő tette a templom hátsó sarkában. Leborulva előtte és csak ennyit mondva: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek’.’ De amíg mintegy Istennel vitatkozva - vagy inkább Isten igazát vitatva - nem tartjuk mindazt bűnnek, amit pedig ő annak tart, nos, addig még messze a gyógyulás. És messze a megújulás is. Ki kell mondani, mai európai és magyar keresztyénségünk szinte csak pótcselekvésekből áll. Úgy teszünk, mintha élő hitű keresztyének volnánk, pedig nem az Isten által kijelölt egyetlen utat járjuk. A csupán csak vallásos emberben a szokások, beidegződések helyettesítik az élő Krisztus-hitet. Pótkávé - koffein nélkül, illúziót nyújt élő tartalom helyett. Advent arra buzdít, hogy ha Isten türelme tart még, akkor ebből csak egy következhet: bátran kell élnünk ezzel a lehetőséggel. Luther mondja egyik igehirdetésében: „A külső (hirdetett) ige, illetve prédikáció az a vezeték és eszköz, amely által Krisztus és az Ő kegyelme nekünk megjelentetik, felkínáltatik és szívünkbe száll. E nélkül soha senki meg se látja ezt a kincset.” (Templomi posztilla, Szentháromság utáni 19. vasárnap igehirdetése.) Az ige egyházaként szánkban az élő Isten igéjével kell elsősorban odafordulnunk embertársainkhoz, a világhoz. Ránk ez bízatott, minden más csak eszköz, módszer. Az élő Isten élő igéje dönti le a falakat közte s közöttünk. Az élet beszéde győzi le ellenállásunkat. Belénk ezt égette Isten, mondjuk, hirdessük, kiáltsuk bele a világba! A mi dolgunk a virághagymák elültetése. Isten az, aki megadja az éltető őszi esőt. S akkor majd virágba borulnak gyülekezeteink, egyházunk, egész életünk. A szerző evangélikus lelkész, a Bács- Kiskun Egyházmegye esperese si, ingatlanügyi és műemléki osztályé-Látogatás a kistarcsai szeretetotthonban Idős hölgyek - megfiatalítottfalak között ► Csendesen húzódik meg a Budapesttől kőhajításnyira fekvő, patinás múltú kisváros, Kistarcsa kellemes, kertvárosias környezetében az Evangélikus Papnék Johannita Szeretetotthona. Egykor az idős, megözvegyült papnéknak épült, mai lakói szintén idős hölgyek, de nem feltétlenül lelkészözvegyek. A nemrég felújított intézmény keresztény mivoltáról a bejárat melletti falra szegezett kereszt, evangélikusságáról a homlokzaton ékeskedő Luther-rózsa, az ott dolgozók környezettudatosságáról pedig a tetőt szinte beborító és a kertben is rendben sorjázó napelem- és napkollektortáblák tanúskodnak.
