Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-11-30 / 48. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2014. november 30. !► 15 m 4 Eszközök összekötve Melyik a legkedveltebb rész a Bibli­ában? Egyáltalán lehet erre a kérdés­re válaszolni? Bizonyos szempontból igen, illetve a válasz elsősorban tech­nikai jellegű. Nemrég tett közzé zz Amazon.com egy érdekes listát arról, hogy az olva­sók mely részeket emelik ki leggyakrab­ban Kindle nevű e-könyv-olvasó készü­lékükön. Ezeket az igen kompakt esz­közöket elsősorban könyvek olvasásá­ra fejlesztették ki, de tudni kell róluk, hogy a belsejükben általában egy teljes értékű számítógép húzódik meg, így a legtöbb esetben pluszfunkciókat hasz­nálhatunk, ilyenek a kiemelések, a jegyzetek írása vagy éppen a szótárban történő gyors keresés. Az így összegyűjtött adatok egy ré­szét a szolgáltató feldolgozza a központ­jában is. Innen lehet tudni, hogy a Bib­lia legtöbbször kiemelt része a Fü 4,6- 7: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tár­játokfel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, megfogja őrizni szí­veiteket és gondolataitokat a Krisztus Jé­zusban” (Károli-fordítás) Úgy tartják, hogy a felsőoktatásban nemcsak azért éri meg használt tan­könyveket vásárolni, mert azok ol­csóbbak, hanem mert az előző tulajdo­nosuk a használat közben jó eséllyel alá­húzta a fontos részeket, vagy kiegészí­téssel látta el őket. Ez a bevett gyakor­lat külföldön annyira népszerű, hogy a Harry Potter sorozat hatodik részének cselekménye eköré épül: a címszerep­lő a titokzatos Félvér Herceg régi tan­könyvéhez jut hozzá, amelynek a jegy­zetei révén lesz az adott tárgyból a leg­kiválóbb. EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence A fontos részek kiemelése azonban önmagában nem olyan húzóerő, amely­re vállalkozást lehetne építeni, leg­alábbis az ezzel foglalkozó Readmill idén tavasszal dobta be a törölközőt. Noha hasznos lehet - e sorok írója is látta hasznát a szakirodalom olvasga­tása közben -, ha az ember bizonyos mondatoknál látja, hogy mások azokat különösen fontosnak gondolták. Ahogyan az elektronikus könyvek hardveres és tartalmi részei is egyre in­kább azAmazon.com kezében összpon­tosulnak, illetve a GoodReads olvasói közösségi oldal felvásárlása révén a könyvrajongók is egyre inkább hozzá kötődnek, úgy tűnik, hogy az olvasás mint közös tevékenység is vizsgálható és elemezhető lesz. Már régebben is le­hetett hallani olyan kutatásokról, ame­lyeknek a célja a könyvek jobbá tétele. Az elektronikus eszközök remek lehe­tőséget adnak arra, hogy egy félkész mű esetén mérni lehessen az olvasók reak­cióit, és azok figyelembevételével ala­kulhasson a történet. Ha úgy tűnik, hogy mindig egy meghatározható ol­dalon hagyják abba az olvasást, vagy az olvasási sebesség egy bizonyos ponton csökken, akkor érdemes lehet ott be­avatkozni a történetbe. Innen pedig már csak egy lépés, hogy ez fizetős szolgál­tatásként is elérhető legyen. A keresztény egyházak esetén ennek - úgy tűnhet - valójában nincs sok ér­telme, hiszen a Biblia, illetve Luther mű­vei már készen vannak. Viszont arról nem szabad megfeledkezni, hogy ezek­ből bármikor születhet adaptáció - per­sze nem valamilyen rövidített vagy szerkesztett változatra kell gondolni, ha­nem például képes Bibliára. Ez esetben már igenis lehet szerepe annak, hogy a koncentrációra csak rövid ideig képes gyerekek igényeire legyenek szabva az egyes történetek, így végig élvezettel hallgassák, olvassák és nézzék a nekik szánt bibliai részeket. Noha már ez is elég futurisztikusan hangozhat, ennél izgalmasabb fejlesz­téseken is dolgoznak jelenleg. Hanna Rajaniemi, a sci-fi regényéért Locus-díj­­ra jelölt matematikus-fizikus tavaly a magyarországi nemzetközi könyvfesz­tiválon számolt be arról, hogy kutató­cégében vizsgálják a történetek olvasó­ra gyakorolt hatását. Ennek végeredmé­nye pedig olyan interaktív digitális művek létrehozása lehet, amelyekben az olvasó szimpátiája alapján alakul egy­­egy szereplő végső sikere vagy kudar­ca. Ez pedig újra remek jövőképet vá­zol a Gutenberg-galaxis elé. ■ N.B. Tisztelt Olvasóink és Előfizetőink! ► Azt a jó hírt oszthatom meg Önökkel, hogy 2015-ben nem változik az Evangélikus Élet ára! Egy lapszám továbbra is 275 forintba kerül majd. Az éves előfizetési díj 14 300 Ft, a féléves 7150 Ft, a negyedéves 3575 Ft, az egyhavi 1195 Ft. Kiadónk továbbra is előfizetési kedvezménnyel, pon­tosabban ajándék hónapokkal „jutalmazza” azokat, akik új előfizetőt toboroznak a lap olvasótáborába. Támogatói akciónk újbóli meghir­detésével pedig továbbra is azoknak szeretnénk segíteni, akik anyagi okok miatt kényszerülnének a lapelőfizetés lemondására. A részletek­ről alább olvashatnak. Páratlan páros kedvezmény Páratlan páros akciónk keretében továbbra is jelentős kedvezménnyel hosszabbíthatja meg előfizetését, ha egy új előfizetőt toboroz az Evangé­likus Élet olvasótáborába - ráadásul az új előfizető is kedvezményben részesül! Ha tudomása van arról, hogy gyü­lekezetében - ismerősei, barátai kö­rében - valaki fontolgatja, hogy elő­fizet a lapra, hívja fel figyelmét akci­ós ajánlatunkra, és szövetkezzenek. Önnek mindössze annyit kell ten­nie, hogy - mielőtt meghosszabbít­ja meglévő saját előfizetését (azaz díj­bekérő levelünk kézhezvételét köve­tően postán vagy banki átutalással befizeti az előfizetési díjat) - kapcso­latba lép a Luther Kiadóval, és meg­adja annak az új előfizetőnek a nevét és az elérhetőségét (postacímét és esetleg a telefonszámát), aki az Ön közvetítésével készül megrendelni lapunkat. S hogy milyen kedvezményekre számíthat? Ha Ön negyed évvel hosszabbítja meg előfizetését, akkor további egy hónapig ingyen kapja újságunkat. Dönthet ennél nagyobb időtartamú hosszabbítás mellett is, ez esetben arányosan nő az „ajándék hónapok” száma: féléves előfizetéshez két, há­romnegyed éveshez három, egész éveshez pedig négy további hónap az ajándék. Az „ajándék hónapokat” természetesen akkor írjuk jóvá, ami­kor az Ön által megnevezett személy ténylegesen előfizetett az Evangélikus Életre. Lapunk új előfizetői szintén előfizetésük időtartamának függvé­nyében kapják majd további egy, két, három vagy négy hónapon át in­gyen az újságot. Előfizetői támogatói akció Tisztában vagyunk azzal, hogy bizo­nyára most is lesznek olyanok, akik nem tudják tovább vállalni az előfi­zetés terhét. Ezért - ahogyan ezt az elmúlt években is tettük - szeretnénk segíteni nekik abban, hogy mégis to­vább olvashassák a lapot. Azt kérjük előfizetőinktől: ha mód­juk van rá, akkor az előfizetési díjnál nagyobb összeget juttassanak el ki­adónkhoz, hogy a befolyt összeggel támogatni tudjuk olyan olvasóink előfizetését, akik számára az előfize­tési díj rendezése anyagi nehézséget okoz. A támogatás befizetéséhez kérjenek munkatársunktól egy plusz­csekkszelvényt, vagy pedig a most ka­pott csekken saját előfizetési díjukon felül az e célra szánt összeget is fizes­sék be. Ez utóbbi esetben a csekk (vagy az átutalás) közlemény rovatá­ba feltétlenül írják be, hogy „plusz előfizetői támogatás", illetve ennek pontos összegét. Várjuk azok jelentkezését is, akik anyagi okok miatt kényszerülnének a lap lemondására. Kérjük, egyértel­műen jelezzék ezt számunkra, hogy a beérkezett támogatásokból az ő elő­fizetésüket is segíteni tudjuk. A tavaly decemberben is meghir­detett támogatói akciónk eredmé­nyeképpen az összegyűlt támogatás 177 908 forint volt. Ezúton is kö­szönjük mindazoknak, akik fontosnak tartották, hogy támogassák azokat a testvéreket, akik csak ily módon jut­hatnak rendszeresen hetilapunkhoz. * * # Ha a támogatási akcióval, a páradan pá­ros kedvezménnyel vagy saját előfize­tésükkel kapcsolatban bármilyen kér­désük, észrevételük van, forduljanak bi­zalommal a Luther Kiadóhoz, munka­társunk készséggel áll rendelkezésük­re. A kiadó elérhetőségei: 1085 Buda­pest, Üllői út 24. Telefon: 1/317-5478; 20/824-5518. Fax: 1/486-1229. Elektro­nikus leveleiket az elofizetes@eve­­let.hu e-mail címre küldhetik el. • «í * Még mielőtt elfelejtenénk: azon előfi­zetők között, akik 2015. január 6-án, vízkereszt ünnepén érvényes Evangé­likus Élet-előfizetéssel rendelkeznek, sorsolást tartunk. A nyertes másodma­gával térítésmentesen tölthet el egy hétvégét (péntek vacsorától vasárnap ebédig) a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban egy előre egyeztetett időpontban. ■ Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója EVÉL&LEVÉL&LEVÉL&LEVÉL Minden lelkésznek volt kapcsolata a Stasival? Mint az újság rendszeres olvasója szeretném felhívni a figyelmet egy ellent­mondásra, melyet a Luther Kiadó egy könyve és a szintén a Luther Kiadó által kiadott újság egyik cikke között vettem észre. Az ellentmondást talán lehetne valamilyen módon tisztázni. Joachim Gauck, az egykori NDK evangélikus lelkésze, a mai Németország szövetségi elnöke Nyári fagyok - őszi kikelet című, izgalmas, érdekes és igen lelkesítő könyvét többek között Kinyik Anita intelligens könyvajánlójának hatására vettem kézbe és olvastam végig. Megismertem belőle annak az NDK- nak az életéből egy eddig ismereüen szeletet, amely országban magam is több­ször jártam gyülekezeti, énekkari és családi kapcsolatok révén. Gauck sok évtizedet átívelő történetéből markánsan kirajzolódott az a faj­ta egyértelmű viszonyulása a fennálló állami rendhez, amely segített neki és a körülötte élőknek, rábízottaknak a tisztánlátásban. Egy olyan világban, amely­ben amúgy nem láthattak teljesen tisztán, hiszen a Stasi működése teljes va­lóságában csak a rendszerváltás után vált világossá. Mégis, Gauck gondo­lataiból, személyiségének formálódásából, éréséből, fejlődéséből egyértelmű­en átjön az olvasó számára az üzenet: ha nehezen is, de végül is lehetett tud­ni, hogy mi a helyes cselekvés, és mi a helytelen, ami a Stasihoz való viszo­nyulást illeti. Ez a fajta bátor és egyben valódi, emberi közösségben gondol­kodás hatott rám olyan pozitívan a könyv olvasása során. A könyvet éppen elolvastam, amikor mejelent a november 9-i számban (13. oldal) egy interjú Michael Pflug egykori kelet-berlini lelkésszel és fele­ségével Huszonöt éve omlott le a berlini fal címmel. Az érdekes történelmi adalékokat személyes szemszögből tálaló interjúban meglepődve olvastam a következő sorokat: „...minden lelkésznek volt kapcsolata a Stasival. Éven­te meg kellett jelennünk a kerületi hatóságoknál, ahol nagyon kedvesen ér­deklődtek a gyülekezeti élet felől...” Joachim Gauck könyvének éppen az volt az egyik fő mondanivalója, hogy minden lelkésznek lehetett volna kapcsolata a Stasival, de ahol megvalósult a lelkészek testvéri összefogása, és főleg ahol megvalósult a felülről jövő ma­ximális támogatás, ott ez általában elkerülhető volt. Pflug lelkész úr nem ismerhetett minden lelkészt, Gauck úr pedig ismert olyan lelkészeket, akiknek sikerült nemet mondaniuk a Stasival való együtt­működésre, hiszen ő maga is kapott ebben segítséget, és felettesként ő ma­ga is adott. Ezért hajlok arra, hogy inkább neki higgyek. És amúgy is csak na­gyon nagy óvatossággal szabad mondani bármit is egy közösség „minden” tagjáról. ■ Ittzés Szilvia (Budapest) Érettségi találkozó... A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban hatvanöt évvel ez­előtt, 1949-ben végzettek találkoztak októberben Budapesten. Emlékezni, beszámolni jöttünk össze megtett utunkról, életünkről. Köz­ben emlékeztünk arra is, hogy gimnáziumi éveinket a második világhábo­rú és annak következményei keretezték... Hadikórház lett a gimnázium, s így másodévtől kezdve vándoréletet éltünk. Jártunk a Geduly Henrik Evan­gélikus Leánygimnáziumba délutánonként. Egy újabb évben a polgári fiú­iskolában kaptunk helyet. Negyedik évünket a Szent István utcán egy nagyobb polgári családi ház helyiségeiben kezdtük el, de a front átvonulása után a köz­ponti elemi iskolában, a leánygimnáziummal koedukálva fejeztük be. Alma materünkbe az ötödik osztálytól térhettünk vissza. Megváltozott vi­lágba, megváltozott körülmények közé. A tanári karból Barcs Rezső és Szijjas Pál „málenkij robotra” hurcolva orosz földön lelte halálát, dr. Belohorszky Ferenc igazgatónk börtönbüntetésének letöltése után nem térhetett vissza a katedrára. Máczay Lajos evangélikus hittantanárt - aki a Nyírvidék újság külsős szerkesztője is volt — a Népbí­róság 1945-ben halálra ítélte... Végül kegyelmet kapott, de az események és a börtönben eltöltött idő aláásták egészségét. Az áttelepítések és menekülések újabb tanárokat hoztak. Kikötő lett az is­kola számukra, ahonnét tovább lehetett lépni. Az osztálytársak közössége is állandóan változott. Elvesztettük három zsi­dó osztálytársunkat is. Menekülésből hazatérőkkel szaporodtunk. Szatmár­­ból, Erdélyből jöttek az újabbak. Ezekben a mozgalmas időkben szüléink­kel együtt az élet iskolájában edződtünk, és készültünk a jövendőre. De azért tanultunk is, és le is érettségiztünk. Elmondható és bizonyítottá lett, hogy a harcban edzett és tudással is felvértezett csapat megállta a helyét. Kiválasztott vagy vállalt munkájá­ban mindenki becsületesen, tudása legjavát adva maradandót is alkotott. A Kossuth-gimnáziumra, az ősi alma materre nem hozott szégyent egyi­künk sem. Volt olyan év, amikor hatvanan voltunk az osztályban. Érettségi tablón­kon negyvenöt név szerepel, ám említett budapesti találkozónkon már csak hatan tudtunk megjelenni. Volt mire, volt kikre emlékeznünk... Hosszú ez a sor, s egyre hosszabb lesz; és lesz idő, mikor ránk is mások emlékeznek. Találkoztunk... Örültünk egymásnak... Emlékeztünk. Találkozunk-e még? Istenünk a tudója... Az énekköltő szavaival búcsúztunk, búcsúzunk, beteljesedést kérve, re­mélve: „Isten velünk, viszontlátásra! / Boldog útjain kegyesen / Hű kezével Ő vezessen; / Isten velünk, viszontlátásra! / Hogyha itt tán nem is, / ott az égi honba’ fenn, / Jézusunk kebelén, / Isten velünk, viszontlátásra! ■ Lábossá László (Nyíregyháza) „Néha érdemes lenne elolvasni...” Mindig várom az egyházi év utolsó vasárnapját. Idén a könnyeim kicsor­dultak, úgy örültem. Ilyenkor jobban érzem az ősi anyaszentegyház részé­nek magam. Katolikus feleségem van, és náluk látom, ez a liturgia mennyi­vel jobban szolgálja az Isten imádatát. Mert ugye abban egyetértünk, hogy Istennel való kapcsolatunk alapja csak az imádat lehet? És testvéreinket, a katolikusokat is, szeretnünk kell. Ha a téves nézeteiket nem is, kultúráju­kat, ami nagyrészt a miénk is, el kell fogadnunk, már csak Lutherre és az Ágostai hitvallásra nézve is. Néha érdemes lenne elolvasni, mielőtt elfelejt­jük, hogy kik vagyunk. ■ Németh Rezső (e-mail)

Next

/
Thumbnails
Contents