Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-23 / 47. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2014. november 23. »- 9 “k és korlátok között get a hitoktatásról Fábri Györggyel és Kodácsy-Simon Eszterrel Biztató volt megélni azt, ahogyan ezen a téren egyházunk gyorsan és hatékonyan tudott lépni: ahogy a zsinat és az országos presbitérium azonnali döntéseket hozott, ahogyan az országos iroda egyre hatékonyabban biztosítja az adminisztrációs hátteret, az EHE a képzéseket alakította át, a kateketikai és hittanmunkacsoportok a háttéranyagokat biztosítják, a gyülekezetek pedig ezek segítségével kicsit könnyebben kereshetik a helyi megvalósítási utakat. Mindaz, amit és ahogyan tettünk közösen az egyházban a hitoktatás terén, adjon majd erőt a folytatáshoz - bármilyen legyen is az.- Egy pillanatra visszatérve az elvi kérdésekre: annak jelentősége és üzenete van, hogy az új tantárgypár nem a hittan/erkölcstan, hanem a hit- és erkölcstan/erkölcstan nevet kapta. K.-S. E.: Felügyelő úr első három pontjából épp ezt látom másként. Az állami iskolákban bevezetett hittan nem az erkölcstan alternatívája. A törvényhozóknak az volt a céljuk, hogy minden gyermek részesüljön erkölcstanoktatásban - vagy inkább nevelésben de mindenki megválaszthassa, milyen irányból szeretne ehhez hozzájutni: a többdimenziós emberképre épülő konszenzusetikát vagy biblikus, teológiai, hitbeli alapokat véve alapul a morális kérdések tárgyalásakor. Hogy ez a felosztás szakmailag mennyire megalapozott - s az ellenkezőjére mennyire lennének készek az további kérdés lehetne, azonban egyházunk az új tantervekkel és tankönyvekkel a biblikus alapokra épített hit- és erkölcstant próbálja megvalósítani. Ennek bevezetéséhez ugyan kényszerű aktualitást adott a 2011-es köznevelési törvény, de a hitoktatási háttér felülvizsgálata amúgy is esedékes volt, hiszen kerettanterveink némelyike húszéves volt, s be kell látnunk, hogy az oktatásban egy tankönyv és tanterv életében már tíz év is elég nagy idő. Az új oktatási segédanyagokban igyekszünk megvalósítani azt, hogy egyszerre legyenek biblikusak és gyermekcentrikusak, tartalmazzák a bibliai-teológiai ismereteket és az erkölcsi vonatkozásokat, fejlesszék a gyermek személyiségét és hitét, és motiválják a gyülekezeti életben való részvételre.- Véleményem szerint az egész folyamatban legjobban a tananyag megalkotása - tanterv, könyvek, segédanyagok - sikerült. A legnagyobb problémát valószínűleg a hitoktatók személye okozza. Sok lelkésznek rengeteg hittanórája van, ez már most akadályozza az egyéb gyülekezeti munkát, amely azért mégis a lelkészek legfőbb tevékenysége lenne, és még nem vagyunk a folyamat végén, tehát az óraszámok még nőni fognak. K.-S. E.: Ezt a munkát a lelkész egyedül nem tudja megvalósítani, szüksége van egy hitoktatói körre. A gyülekezet méretétől, ambíciójától s a területén található iskolák számától függően több vagy kevesebb hitoktatónak kell bekapcsolódnia a gyülekezetépítés ezen területébe. A lelkésznek ugyanis egyrészt más feladatai vannak, melyek nem szenvedhetnek kárt a hitoktatás miatt, másrészt kapott ugyan valláspedagógiai és szakmódszertani képzést, de nem oly mértékben és mélységben, mint a hittanár vagy a katekéta. Az elmúlt másfél év után azt látom, hogy azokban a gyülekezetekben, ahol a lelkész elkezdett maga köré gyűjteni egy hitoktatói közösséget - akár főállású, akár óraadó hitoktatókból -, ott megoldható az állami iskolákban szervezhető hit- és erkölcstanoktatás is, ráadásul a gyerekek egy része a gyülekezetben is megjelenik. Elgondolkodhatunk azon, hogy vajon ez az esetleges létszámnövekedés mennyiben köszönhető annak, hogy a kormány lehetőséget adott az egyházaknak az órarendi keretek között megtartható hit- és erkölcsre i irro.:. 2 „ Krisztus £7’X* tanítványok ~~ Jézus— y,-szeretet ~ Olsten~ *—I *'■***> első Mg5-nember-iái-EVANGÉLIKUS HITTANKÖNYV 9. osztály tanórákra. Szerintem nem annak köszönhető. Amennyi előnye ennek van, annyi hátránnyal is jár. Ezeket a hátrányokat nagyon fontos kimondanunk! De azt is fontos látnunk, hogy bár az egyház történelme során sokféle formában volt lehetősége megjelenni a hitoktatásnak, a hittanosok száma nem azon múlt, hogy az állam milyen lehetőséget adott nekünk, vagy vett el tőlünk. Most ez a lehetőség adott - minden nehézségével együtt most ezzel kell az egyházaknak valahogyan élniük.- Felügyelő úr, tételezzük fel, hogy gyülekezeti felügyelője egy átlagos méretű, normálisan működő budapesti egyházközségnek. A gyülekezethez tartozó gyerekek hét közben hitoktatásban részesülnek részben egyházi iskolákban, részben a körzetbe tartozó iskolákban, ahol a saját lelkészük, illetve hitoktatójuk tartja az órákat, de magas a száma azoknak a gyerekeknek, akik körzetileg másik iskolába járnak, tehát egy másik gyülekezet szervezésében részesülnek iskolai hitoktatásban. Ezek mellett irreális gyülekezeti hittanra hívni őket hét közben, a vasárnap is erősen veszélyeztetett, mert sok család úgy látja, megkapja a gyermek az iskolában mindazt, amire a hitélettel kapcsolatban szüksége és igényük van, inkább családi körben töltik a vasárnapot. Mint felügyelő milyen stratégiát követne a gyülekezeti körben, illetve mit szeretne elérni közegyházi fórumokon? F. Gy.: Teljesen egyetértek Eszterrel abban, hogy az adott kereteket kell a lehető legjobban kihasználnunk, akárhogyan is adódtak. Mariann kérdése jelzi a gyülekezetszervezési nehézséget. Mivel itt elég pontosan felmérhető körről van szó, közegyházi szinten kell stratégiát kialakítanunk, amelyben én arra helyezném a hangsúlyt, hogy részint igyekezzünk olyan gyülekezeti programokat kitalálni, amelyek a közösség számára megőrzik a gyermekek - és szülők! - odatartozását, de ez lesz a legnehezebb. Másrészt ki kell használni a hálózatos szerveződés előnyeit, össze kell kötnünk a gyermekeket a gyülekezettel a közösségi oldalak révén. Ez a mostani diskurzus is meggyőz arról, hogy a magam erősen kritikus álláspontjának a túlhangsúlyozásával nem szabad nekem sem megfeledkeznem arról az áldozatos és kiváló munkáról, amelyet nagyon sok gyülekezetünkben végeznek a testvérek a hittanért, az iskolások körében szükséges misszióért. Szakmailag továbbra is problémásnak tartom ugyan a hittan és erkölcstan ilyen egymásmellettiségét, de ez csak kisebb részben az egyház gondja. A közoktatás alakítóinak kellene végiggondolniuk az eddigieknél megalapozottabban, hogy milyen szakismereteken túli műveltségelemekre van szükségük a gyerekeknek.- Egy utolsó témát szeretnék még felvetni felügyelő úr iménti, a gyülekezetépítést, gyülekezetszervezést érintő mondandójához kapcsolódva. Nem volna-e okos dolog a gyülekezetekben olyan, családokat érintő programot indítani, amely komplexen foglalkozik a hitoktatás témájával? Gondolok arra, hogy érdemes lenne a szülőket informálni, mit is jelent pontosan a hit- és erkölcstanoktatás az iskolában. Mit jelent az iskola, az egyházák, a gyermekek szemszögéből nézve? Itt a létszámoktól a tematikán és a szervezési problémákon át sok mindent át lehetne beszélni. Mit biztosít az iskolai hitoktatás, és mit nem?Mi a családcentrikus gyülekezeti programok többlete a hitoktatáshoz képest? Mit kell tudnia egy olyan szülőnek, akinek hittanra jár a gyereke? K.-S. E.: Valóban hasznos lenne egy ilyen programsorozat - esetleg kiadvány -, amely így nemcsak a szülőknek nyújtana segítséget, hanem a lelkészek, hitoktatók munkáját is segítené, és emellett azon gyülekezeti tagokat is tájékoztatná, akiknek jelenleg nincs a hit- és erkölcstanoktatásban érintett gyermekük. Fontosnak tartom, hogy a hitoktatásra ne a gyülekezettől független - vagy attól idegen - elemként tekintsünk, hanem a gyülekezet egyik közösségi alkalmaként. F. Gy.: Jelenleg zajlik az egyház támogatásával egy kutatási programunk, amely kvalitatív és kvantitatív szociológiai módszerekkel igyekszik támpontokat adni számunkra arról, hogy milyen kép él a társadalomban a hittanról, erkölcstanról s egyáltalában a morális értékekről, valamint hogy a vallási meggyőződések milyen szerepet játszanak az egyéni megküzdési stratégiákban. Ennek eredményei segíthetik az ilyen, nagyon is szükséges programok, kiadványok kidolgozását, s általában is ösztönözhetik az erről való gondolkodást. Mi több, nagyon kívánatos volna, ha éppen az egyház kezdeményezései szolgálnának orientációs pontként a minderről elkerülhetetlenül elinduló társadalmi közbeszédnek.- Az osztályteremtől - az „egyfős csoportoktól” - a társadalmi közbeszédig. Amikor hitoktatásról gondolkodunk, a dolog természetéből adódóan nem egy kicsi, zárt területen zajló egyházi tevékenységet érintünk, hanem pillanatok alatt az egész társadalmat érintő kérdéseknél vagyunk. Ugyanígy az egyház sem a templom zárt terében mozog nem is „szigetperspektívában” kell gondolkodnia, hanem normál esetben hatással van egész környezetére. Ez a hatás kétirányú, kölcsönös. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szellemiséggel mi zajlik a gyülekezeti életben. A közegyháznakfeladata, hogy egészséges szellemiségű, életképes, jó atmoszférájú gyülekezeti életet segítsen a rendelkezésére álló szellemi és anyagi eszközökkel, mégpedig annak minden szeletét és területét. Ezzel az igénnyel és ebben a reményben beszélgettünk a hitoktatás témájáról. !► Evangélikus.hu PALACKPOSTA Hittankönyv másképp Mostani egyik legfontosabb elfoglaltságom, hogy hittankönyvet írok másodmagammal hetedik osztályosok számára. Ez izgalmas feladat. Gondoltam, hogy megfelelően életszerű legyen, az lesz a munkamódszerem, hogy kitalálom az órát a tanterv szerint, aztán kipróbálom, hogyan működik ez az én szeretett Deák téri hetedikes gimnazistáimmal. Az így nyert tapasztalatokkal fogalmaznánk meg aztán a leírt leckében, majd az anyagot egészen más arculatú tanulócsoportokban is kipróbálnánk, sőt egy egyszemélyes órán is egy másik iskolában. Amikor ezt elmondtam diákjaimnak az év kezdetén, nagyon lelkesek voltak, hogy kísérleti nyulak lehetnek, és ragaszkodtak hozzá, hogy a megjelenő könyvben legyen felsorolva a nevük, és nyomtatásban kapjanak köszönetét ezért. Tankönyvünk tanítási módszeréhez tartozik az, hogy van benne egy olyan, minden lapon megjelenő szereplő, aki időnként kérdéseket tesz fel, olykor kételkedik, vagy elmondja furcsa észrevételeit. Mivel maga a tankönyvcsalád a hajózás képét használja végigfutó példaként, ezért előző könyvünkben hajóács volt ez a külső szereplő. Egy másik, most készülő könyvben matróz. Most arra gondoltunk, hogy legyen egy állat, például a kapitány papagája vagy valami más madár. Végül választásunk a hajópatkányra esett, aki elég vicces, de tud megfelelően cinikus vagy ellenséges is lenni. Izgatottan várjuk, hogy a szemünk előtt már megjelenő figura milyen lesz végül az illusztrátor megformálásában. Hetedikeseimmel már az első órán látszott, hogy az amúgy jól futó igazságkeresésbe mindig volt valaki, aki beszólogatott: Luca. Annyira okos, kínos kérdéseket tett fel, hogy padtársa és barátnője, Hanna is kedvet kapott hozzá. Amikor arról volt szó, hogy a természetben milyen szépen látszik Isten jelenléte, akkor Luca megkérdezte, hogy mi van azzal, amikor valami természeti katasztrófa van, és Hanna helyeselt. Akkor elmondtam nekik, hogy a könyvben lesz egy patkány, aki pont ilyeneket fog kérdezni. Mire ők felvetették, hogy legyen inkább két patkány, és nevezzük el őket Lucának és Hannának. Aztán beindult a fantáziájuk, szórták a jobbnál jobb ötleteket. Közben arra gondolok, hogy milyen nagyszerű lehetőség az, hogy ilyen találékony, eleven észjárású, életrevaló fiatalokkal lehet Isten dolgairól beszélgetnünk. Hogy vajon tudják-e azok, akik sokszor panaszkodnak, hogy az egyházban csak idősek vannak, hogy a keresztyénség iránt komolyan érdeklődő fiatal nemzedék is éledezik? Hogy mint a csíra a pusztuló magból, kikel egy olyan generáció, melynek nagyon komoly kérdései, olykor eleven egyházkritikája, jóindulatú kételkedése reménységet teremt elfáradt egyházunknak? Iskolánk az idei gimnáziumi rangsorban nagyon előkelő helyet ért el. Olykor hitetlenkedve nézünk egymásra, nem értve a megtiszteltetés okát, de aztán amikor kimegyünk az ilyen órákról, tele vagyunk hálával, meghatottsággal ezekért a fiatalokért. És talán egy iskolának alig kell ennél több. A könyvbe végül két patkány kerül. Nem írjuk ki, de titokban tudjuk, hogy az egyik neve Luca, a másiké Hanna. ■ Koczor Tamás Névjegy: Koczor Tamás Evangélikus lelkész vagyok. Iskolalelkészként dolgozom a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban. A lelkészi munkán kívül természetesen hittanórákat is tartok. Különös ajándékként fogom fel ezt a feladatot, melyen keresztül naponta érzem Isten beavatkozásait életünkben. Nagyszerű emberekkel vagyok körülvéve, fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt. Sokat tanulok tőlük, diákoktól és tanároktól is.
