Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-11-23 / 47. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. november 23. m 5 Hálaadás egy hitvalló életért ► A Deák téri orgonazenés áhítatok november 16-i alkalma emlékezés­re hívott: In memóriám Szokolay Sándor - tisztelgés az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanárainak és hallgatóinak segítségé­vel. Szokolay Sándor (Kunágota, 1931. március 30. - Sopron, 2013. de­cember 8.) Kossuth-díjas zeneszerző, egyetemi tanár 2011-ben - nyolc­vanadik születésnapján - díszdoktori címet kapott az Evangélikus Hit­­tudományi Egyetemtől. Halálának közelgő első évfordulója alkalmá­ból az EHE Egyházzenei Tanszékének tanárai által összeállított mű­sor elevenítette fel életútját. Az áhítat kezdőéneke a Jézus Krisz­tus, Mesterünk (EÉ 398) volt: Szoko­lay nak - Túrmezei Erzsébet verséhez írt - egyetlen dallama énekesköny­vünkben. A műsor gerincét természetesen Szokolay kompozíciói képezték. Kó­rusműveit az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem énekkara szólaltatta meg dr. Kinczler Zsuzsanna adjunk­tus vezetésével. A Dicsérjed Istened (háromszólamú női karra), az Áldjuk Isten nagy kegyelmét (szopránszóló­ra, négyszólamú vegyes karra és or­gonára), az Én vagyok a feltámadás (Jn 11,25 - négyszólamú vegyes kar­ra és orgonára), valamint az Ör­vendjetek az Úrnak (négyszólamú ve­gyes karra és orgonára) gyülekezeti kórusok által is előadható darabok. A Gloria hangjait (Lk 2,14 - szoprán­szólóra és orgonára) Kun Ágnes An­na keltette életre; a darabban már­­már Monteverdit idéző, burjánzó dí­szítések fejezik ki a dicsőítést és ör­vendezést. Az alkalom jellegéből és Szokolay Sándor személyiségéből is következik, hogy mindegyik mű örömhír vagy hálaadás. Az este nagy részét házigazdaként és az orgonaművek megszólaltatója­ként dr. Finta Gergely docens - az EHE Egyházzenei Tanszékének veze­tője - vitte a vállán. Szokolay a Deák téri hangszeren próbálta ki, hogy a modern zenei esz­közök miként alkalmazhatók orgoná­ra. Ebből a találkozásból született meg öttételes műve, az Alfresco per organo, amely a nap lezárásaként csendült fel. A Meditazione Bartók éj­szakai hangját idézi, a Senza misura a lélek szabad áramlását állítja elénk. A Per pedale A fábólfaragott királyfi groteszk hangjára emlékeztet. A Fi­­oretti egy pentaton hangcsoport fö­lötti kivirágzás, a Bizzarria pedig tob­zódás a bolgár ritmusokban. Nyilván­való, hogy az olasz címek nagymér­tékű színgazdagságot is vonzanak magukkal. A műsor első felében elhangzott or­gonaművek - Finta Gergely közlése szerint - reflexiók az Alfresco soro­zatra. A megszólalás tehát ezemaz es­tén fordított volt: előbb hallhattuk a régebbi szerzők kompozícióit. Kodály Zoltán Praeludiuma - cí­méhez híven - megadta az alkalom alaphangját. Bartók Bélát a Három csíkmegyei népdal idézte meg; Árpás Miklós orgonaátiratának első tételé­ben a regisztráció felvillantotta a ti­­linkó, az igazi népi furulya hangját is. Az igehirdetés előtt a nagy példa­kép, Johann Sebastian Bach művei szólaltak meg. A Pedalexercitium (BWV 598) mintegy bevezetésként szolgált a két korálelőjátékhoz a Cla­­vier-Übung III. kötetéből Luther úr­vacsorái énekére: Jesus Christus, un­ser Heiland (BWV 666,665; Krisztus Jézus, mi Megváltónk, EÉ 303). Az el­ső manualiter, csendesebb tétel, a má­sodik organo pleno: itt a felső szóla­mok előkészítése után a cantus fir­­mus soronként a pedálszólamban jelenik meg. Cselovszky Ferenc Deák téri lelkész egy, de annál jelentősebb igeversre építve fejtette ki gondolatait: „Bi­zony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Róm 11,36) Egy tehetséges, ihletett és hitvalló művész életéért adunk hálát - fogalmazott. Nem egy emberi éle­tet dicsérünk, hanem a Mindenhatót. Tőle kapta a tehetséget, a tálentumot nem ásta el. Általa jöhettek létre az ihletett alkotás pillanatai. Érte - a hit­valló művész Krisztusra mutató jel­lé vált. Az ő eszköze, az ő ajándéka - ezért is övé a dicsőség mindörökké. ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa A Tragédia színei Madách-emlékezés a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a Várnegyed Galériában Madách Imre zseniális író, minden porcikájában drámaszerző volt. Vég­ső soron azonban csak egyetlen mű­vével volt szerencséje: Az ember tra­gédiájával. A nógrádi éjszakák mély csendjében született remekmű meg­kapta a kortársaktól azt, amire a szerző gondolni sem mert. Elismerést és tiszteletet. Arany János kitartó tü­relemmel, baráti bírálattal adta meg a drámai költemény végső formáját, így bekerülhetett a magyar irodalom áramába. Paulay Ede fölismerte a Tragédia színpadi lehetőségeit; Zichy Mihály pedig remek illusztrációkat készített, amelyek segítettek megfejteni a mű kozmikus világát. A Petőfi Irodalmi Múzeum 1964- ben pályázatot kezdeményezett, hogy felkért művészek illusztrálják Madách művét. Ebből a régi gyűjteményből láthatunk kiállítást a múzeumban, ki­egészítve a szerzőtől való néhány sze­mélyes relikviával. Az ember tragédi­ájának első díszkiadását láthatjuk (1863), mellette a gyászjelentés (0864. október 5.), a Vasárnapi Újság emlé­kezése a nagy halottra (1864. de­cember 11-én). A falakon az 1960-as bemutató képei: Sinkovits Imre, Kál­mán György, Szekeres Ilona. Emlék­ülés a Magyar Tudományos Akadé­mián 1964 októberében, múzeum­avatás Alsósztregován 1974 őszén... Bálint Endre az első színhez készített kollázsokat. Feledy Gyula a paradi­csomot választotta, Gy. Molnár Ist­ván a kiűzetést, Szántó Piroska a ha­todik színt, Martyn Ferenc Konstan­tinápolyi. Hincz Gyula tusrajzán a ki­lencedik szín elevenedik meg. Würtz Ádám pasztellképén Prágát láthat­juk... Remek művészek munkái, mégis kitűnik Kondor Béla modern, örvényes vonalvezetése, izzó látomá­sai. Egyszer külön is meg lehetne je­lentetni ezt az új, érdekes értelmezést. A Madách Retro - A Tragédia színei 1964/2014 című tárlat december 5-ig még mindenesetre megtekinthető a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Bu­dapest V. kerület, Károlyi utca 16.). # # * A Várnegyed Galériában október végéig láthattuk a filmrendező, mű­velődéstörténész Jankovics Marcell képeit. A tárlat Az ember tragédiája című rajzfilmjének mozzanataiból adott bő válogatást. Jankovics a Tra­gédia ürügyén egy új művet terem­tett - huszonhárom év munkája az immár otthonokban is képernyőkre varázsolható, százhuszonöt perces történelemfolyam. Madách különös férfi volt, keveset tudunk róla. Az ember vándorlásáról töpreng, örök küzdelméről. Lucifer a kísérő kísértő. Ellenlábasa az Úrnak, kulcsa az egész műnek. „Voltál és le­­szesz. / Örök levés s enyészet minden élet!” - mondja Ádámnak. A Tragédi­ában ott van Madách korának kritiká­ja; Jankovics filmjében pedig bírálata az elmúlt zsarnoki évtizedeknek. A galériában csodáltuk a finom szövésű rajzokat, majd lecövekel­­tünk a sarokban álló televíziónál. Ér­demes újra és újra átélni a csodát: életre kelnek a képek, megindul a színes varázslat. Megkockáztatom: Jankovics Marcell Tragédiája egyen­értékű Madách drámai költemé­nyével. ■ Fenyvesi Félix Lajos „Maradj velünk, mert esteledik...” Zenés áhítat Budavárban ► A nap is lehanyatlott már, mikor elkezdődött november 16-án a bu­dapesti Bécsi kapu téri evangélikus templom zenés áhítata. A remény­ség vasárnapján felhangzott énekek úgy idézték meg az emmausi ta­nítványok Jézust marasztaló hívó szavát (Lk 24,29), hogy a Megváltó újbóli eljövetelét, élő jelenlétét is hirdették. Az esten közreműködő Pécsi kamarakórus, Komáromi Alice (ének), Tillai Tímea (ének), dr. Kopjár Gábor (orgona) és a karmester Tillai Aurél lélekemelő műso­ra alatt mindenki elcsendesedhetett egy hosszúra nyúlt pillanatra, hogy belső rejtekében hallgassa végig a megszólaltatott kompozíciók fo­­hásszerű szólamait. Bence Imre esperes, a budavári evan­gélikus gyülekezet igazgató lelkésze köszöntötte az egybegyűlteket, akik a sötét és ködös idő ellenére szép számban voltak fültanúi a kétré­szes - igehirdetéssel és gyülekezeti énekekkel kiegészített - áhítatnak. A francia Charpentier liturgikus da­rabja után szintén egy francia kom­ponista, Gabriel Fauré egyik - Jean Racine versére írt - kamaraműve hangzott el. Ezután César Franck Pa­­nis angelicus című műve (szövegét Sík Sándor fordította), majd Beetho­ven Jesu dulcis memoria kezdetű {Babits Mihály fordításában megszó­lalt) Szent Bernát-himnusza követ­kezett. Josef Rheinberger Abendliedje hű­en idézte fel az említett emmausi evangéliumrészletet, amely egyszer­re jeleníti meg a Jézus kereszthalála után egyedül maradt tanítványok kétségbeesését, felismerését és meg­nyugvását. Egy középkori Mária­­ének Edvard Grieg-féle feldolgozásá­nak (Ave maris Stella), valamint John Rutter dicsőítő dalának (The Lord Bless You and Keep You) hasonlóan bensőséges hatása volt. Bence Imre rövid (Ez 34,17-22 alapján tartott) prédikációjában pon­tosan a pásztor által soha el nem ha­gyott juhokról szóló igehelyet emel­te ki, majd a szimbolikus Szentírás­­szöveg realitására hívta fel a figyel­met. A novemberi időszak egyre fo­gyó, sötétülő napjaival érzékeltetett elmúlás a lelkész szerint a hónaphoz alkalmazkodó, szomorú közérzet helyett lelki derűvel, a megfáradtság törődöttsége helyett az újjászületés reményével kell, hogy eltöltse a híve­ket. Hiszen ők a „legjobb legelő” ju­­haiként minden megpróbáltatás és el­­tévelygés ellenére nem vesznek el so­sem. Assisi Szent Ferenc szavaival szól­va Bence Imre azt is elmondta, hogy a keresztény ember - az idézett szenthez hasonlóan - „a békesség eszközeként” él a világban, és bár ere­je olykor apadóban van, napjai pedig homokszemekként peregnek, mindig reménységet meríthet Jézus feltáma­dásából, a sötétségben újra kigyúló világosságból. A zenés program második részé­ben a kórus Bach 68. kantátáját (Mein gläubiges Herze), majd Ko­dály Zoltán Balassi Bálint költe­ményére alapuló versmegzenésítését, a Szép könyörgést adta elő. Ezután a zeneszerzőként is jegyzett karnagy, Tillai Aurél korálfeldogozásaiból (Hadd zengjen az énekszó; Ó, terjeszd ki; Dicsőült helyeken; Fel útra, ti hí­vek) is kaphatott a hallgatóság egy kis ízelítőt. Végül ismét egy Kodály-kó­­rusművel, A 114. genfi zsoltár című énekkel zárult a zenés áhítat. Amikor az emmausi tanítványok felismerik a vendégül látott, kenye­ret megszegő Jézust, ő rögtön „eltű­nik előlük” - mégsem hagyja el őket. A novemberi, hanyatló napok mö­gött, az éjszaka leple alatt most is ugyanúgy jelen van. És ha kérjük, örökre velünk marad. ■ Papp Máté

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents