Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-23 / 47. szám
4 dt 2014- november 23. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Zsinati ülésszak A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata a soron következő, X/7. ülésszakát november 28-29-én tartja a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. Az LVSZ vezetőségi ülése A szlovéniai Ljubljanában ülésezett november 13-15. között a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) végrehajtó bizottságaként működő, úgynevezett Meeting of Officers. Napirenden szerepelt az evangélikus egyházak felkészülése a reformáció kezdetének ötszáz éves jubileumára, valamint a 2017-es windhoeki (Namíbia) nagygyűlésre. A résztvevők az alelnökök régiós jelentései nyomán áttekintették az egyes tagegyházak életét, valamint egyéb teológiai és társadalmi kérdésekkel foglalkoztak. Hangsúlyosan került elő az LVSZ szerepvállalása az ukrajnai válságban. A résztvevőket fogadta Borút Fakor szlovén államfő is. (Képünkön Munib Younan elnök és Fabiny Tamás alelnök az államfő társaságában.) A megbeszélésen szó volt arról, hogy Szlovéniában a lakosságnak ugyan csak egy százaléka evangélikus, október 31. mégis nemzeti ünnep. Szóba került az is, hogy a szlovén evangélikus egyházban magyar nyelvű szolgálat is van. ■ F.T. Szent Márton-menet Rezesbanda és késő római kori lovastiszt lépett ki november 11-én, sötétedés után a budapesti Deák téri evangélikus központ kapuján, hogy gyerekek és felnőttek lampionokkal a kezükben kísérjék őket a Váci utcán és a Ferenciek terén át az Egyetem térig. A követőket és az őket vezető Szent Mártont ott egy koldus várta, akivel a szent megosztotta köpenyét, majd az embereket arra buzdította, hogy ők is vegyék észre környezetükben a rászorulókat. A római katonából lett Szent Márton tours-i püspök a 4. század elején a pannóniai Savariában, a mai Szombathelyen született. Neve napján Közép-Európa számos vidékén nemcsak a katolikus, de az evangélikus közösségek is meneteket szerveznek emlékezetére, hiszen Luther Márton is őutána kapta keresztnevét. A budapesti felvonulást a Traditio Christiana nevű, ökumenikus szellemiségű társaság szervezte. ■ Kiss Sándor Emlékezetkiállítás Sopronban !► Folytatás az 1. oldalról Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány által szervezett, öt felekezet és a kortárs művészeti élet kiválóságainak összefogásán alapuló holokausztkiállítás hirdeti: „A soa tragédiája nem zsidó ügy, hanem keresztény és össztársadalmi trauma egyaránt.” Gabnai Sándor, a Soproni Egyházmegye esperese köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a nem olyan régen átadott új gyülekezeti komplexum első kiállítása nemcsak az emlékezeté, hanem a jövőbe vetett bizalomé is. „A soproni evangélikusságnak különösen is fontos, hogy foglalkozzon múltjával, hiszen amíg a holokauszt borzalmában szomszédos zsidó testvéreinket hurcolták el, addig azt követően, a kitelepítés éveiben saját magunkon, a soproni német származású evangélikusságon éreztük a megkülönböztetést” - fogalmazott az esperes. E sorok írója, a kiállítás kurátora megnyitóbeszédében emlékeztetett arra, hogy a holokauszt-emlékév megosztottságával szemben a felekezetek és a művészek összefogása arra figyelmeztet, hogy ne csak szembenézzünk múltunkkal, hanem abból tanulva egy etikusabb, emberibb, testvéribb világ megvalósításán dolgozzunk. A soproni vonatkozásokról a kurátor hangsúlyozta: „Nem tudok úgy tekinteni ezekre az alkotásokra, hogy ne jutna eszembe, hogy 1944 májusában Sopronban is felállították a gettókat: az Új utcában, a Papréten, a Torna és az Ötvös utcában. A halálvonat július 5-én indult el Auschwitzba, a vagonokban 1801 soproni zsidó testvérünkkel.” Alpárné dr. Szála Erzsébet, a Soproni Evangélikus Gyülekezeti Ház gyűjteményvezetője felolvasta Heisler András üzenetét, amelyben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke hangsúlyozta: „Szolgálja a kiállítás a hiteles emlékezést, a nemzetek és vallások közötti békét, legyen a bocsánat és a megbocsátás szimbóluma. ” ■ Galambos Ádám W Evangélikus.hu Felvidéki helyzetkép I* Folytatás az 1. oldalról A kilencvenes évek elején jártam először Gömörben Rusznyák Dezső hívására. A rendszeressé vált szolgálatok egyikére hívtam később Garádi Péter budaörsi felügyelőt. Az egyszerűnek tűnő szolgálat különleges módon folytatódott. A budaörsiek - több mint kétszáz kilométerről - lelkészükkel együtt, minden korosztályt képviselve éveken át látogatták a gömöri kis gyülekezeteket. Segítettek igehirdetésekkel, lelki beszélgetésekkel, nyári táborokkal és számtalan más módon. Testvérek, mi ez, ha nem csoda! Gond, probléma, nehézség ma is van bőven, de megadatik időnként az ünnep, a találkozás. Ilyet éltünk át november 7-től 9-ig Sajógömörben, Hosszúszón és Tornaiján. Megtelt a tornaijai templom. Lóczy Tibor és munkatársai vezetésével Istent dicsérő lendületes éneklés készítette elő az igehirdetéseket. „Felülről az ibolyát” A hétvégi evangélizáció témája némelyeknek első olvasatra talán szokatlan lehetett: „Felülről az ibolyát”. Isten az élet forrása, nem a leépülés és halál Istene. Azt akarja, hogy álljunk lábunkra, támadjunk fel a lelki halálból, érezzük, élvezzük a teremtett világ szépségét, így a virágok, az élet illatát is. A gonosz erők temetni szeretnek. Jézus beszélt az egyházban is működő személyes gonoszról, aki hazug és embergyilkos. De az Isten Fia azért jött, hogy lerontsa az ördög munkáit (íjn 3,8). Ebben a győzelemben nekünk is részünk lehet. Imádkozzunk, álmodjunk és cselekedjünk! Imádkozzunk szlovák testvéreinkért, hogy betöltsék ők is küldetésüket, legyenek jó szívvel irántunk, segítsék, hogy népünk a jézusi és réformátori tanításnak megfelelően anyanyelvén hallhassa az evangéliumot. Könyörögjünk magyar hittestvéreinkért, Erzsébetért, Dezsőért, Tiborért, az Istent és embereket szerető munkatársakért, a gyülekezetekért. A szerző egyházunk országos missziói lelkésze Közösség és összetartozás Interjú Bencze Andrással, a Sztehlo-ösztöndíj-bizottság elnökével ► Sztehlo Gábor evangélikus lelkész nevét, embermentő szolgálatát, a rászorulókat segítő önfeláldozó munkájának emlékezetét több módon is őrzi és hirdeti egyházunk. Az egyik az immár hatodik éve minden esztendő őszén - először 2009-ben, a lelkész születésének centenáriumán - kiosztott Szehlo-ösztöndíj. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma által alapított ösztöndíjat szociálisan rászoruló, tehetséges, egyházi középiskolában tanuló evangélikus diákok kaphatják meg. Idén november 10-én, hétfőn délután vehették át a díjazottak a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében. Az esemény utáni percekben beszélgettünk az illetékes bizottság elnökével, Bencze András székesfehérvári lelkésszel.- Fogalmazhatunk-e úgy, hogy „látlelet” az evangélikus iskoláinkban tanuló diákokról és vágyaikról, céljaikról a Sztehlo-ösztőndíj-pályázat egész folyamata?- Igen, sok minden látszik a hozzánk érkező pályázatokból, az elmúlt hat évben számtalan emberi sorssal találkozhattunk a kérések, vágyak tükrében. Nyilvánvaló persze, hogy az ösztöndíjra jelentkezők diákjainknak csak egy részét fedik le, hiszen nagyon sokan, akik jó anyagi körülmények között élnek, nem jelentkeznek. A tanulmányi eredmény is fontos, így a kevésbé jó tanulók, akik nem felelnek meg az elvárásoknak, szintén nem kerülnek a látóterünkbe. Összességében mégis egészen jól belelátunk az iskolák életébe, és azt is látjuk, hogy amelyik iskolában odafigyelnek a gyermekek sorsára, ott többen jelentkeznek a pályázatra.- Kik azok a „kulcsszemélyek", akiknek a figyelme különösen is fontos?- Három személyt lehet megnevezni, akinek a támogatása nagyon meghatározó: a gyülekezeti lelkész, az iskölalelkész és a mentor tanár. Mi papírokat látunk, ők viszont személyekkel, sorsokkal, családokkal találkoznak. Igen hálásak vagyunk a lelkészek és a mentorok munkájáért, ők jelentik a bizottságnak azt a hátteret, amelyre támaszkodva mi a döntéseinket bátran meg tudjuk hozni.- Milyen visszajelzéseket kap a bizottság a korábbi évek támogatottfiataljaitól? Az ünnepségen elmondott beszédében Ön utalt is rá, hogy nem csak a számlákat, a bizonylatokat várják, amelyek igazolják, hogy az összeg pontosan mire lettfordítva...- Ez pontosan így van! Érdekel bennünket a fiatalok sorsa, a fejlődésük, előrehaladásuk. Ezzel az ösztöndíjjal egyházunk folytatni kívánja Sztehlo Gábor életművét, vagy fogalmazzunk így: legalábbis méltó módon szeretne emlékezni rá. Érkeznek beszámolók, egyre többen küldenek. De azt is hadd mondjam el: nem csupán a sikerekről szeretnénk hallani! Nem „kipipálni” szeretnénk ezt feladatot, hanem azt érezni, megélni, hogy kapcsolat épül. Ez az igazán fontos. Hát persze hogy nagyon örülünk, ha valakinek sikerült az, amit eltervezett, ha felvették az egyetemre, főiskolára, és hogy éppen a Sztehlo-ösztöndíj volt ebben segítségére. De a kapcsolat épülése még ennél is nagyobb érték számunkra: az evangélikus egyház vagy a gyülekezet és a diák között. Ezzel a segítséggel azt az élményt tapasztalják meg a diákok, hogy áll mögöttük egy közösség, hogy „nem a levegőben lógnak” hanem tagjai ennek a körnek, amelyet evangélikus egyháznak neveznek.- A közösséghez tartozás érzése motiválja őket - az Önök tapasztalatai alapján?- A többségre mindenképpen igaz ez. Azt szeretnénk tudatosítani - és ebben segítenek nekünk a mentor tanárok és a lelkészek -, hogy úgy tekintsenek a fiatalok erre a lehetőségre, mint ahogyan a családi kasszára is. Amiből nem „akármire” kérünk és kapunk, hanem tényleg olyasmire, ami fontos cél az életünkben. Amit másként nem tudnánk elérni. Az egészben a családiasság a fontos: a közösség, az összetartozás. Közös családba tartozunk. Ezt a felelősséget látta meg egyházunk, amikor megalapította az ösztöndíjat. És ezért bocsát a bizottság rendelkezésére ekkora összeget.- Segítsen nagyságrendileg meghatározni, mekkora az a támogatás, amely évről évre gazdára talál. A gyerekek a céljuktólfüggően egészen eltérő összegekre pályáznak...- Nem jelentéktelen összeget oszt ki idén sem az evangélikus egyház. Egy-egy egyházmegye a gyülekezeti épületeinek felújítására a felét kapja annak, mint amennyit most kioszthattunk. Az iskoláknak és a diákoknak nagyon meg kell ezt az összeget becsülniük. ■ Stifner-Kőháti Dorottya
