Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-16 / 46. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. november 16. *• 3 Gáncs Péter püspök igehirdetésének a stabilitás és a mobilitás voltak a kulcsszavai azon a november 9-i istentiszteleten, amelyen újraszentelte a felújított kőbányai evangélikus templomot. Az épület megújítására az Emberi Erőforrások Minisztériuma által az egyházi épített örökség védelme és egyéb beruházások támogatása céljából kiírt pályázat keretében nyert az egyházközség 8,5 millió forintot, és ezt a Magyarországi Evangélikus Egyház, illetve a Kőbányai Önkormányzat jelentős hozzájárulásaival és saját forrásból egészítette ki. A projektben Masznyik Csaba építész volt a gyülekezet segítségére, aki műemlékes szemmel, friss szellemmel és keresztyén szemlélettel fogott a felújítás tervezéséhez. S mindezen túl olyan remek referenciával bíró mestereket is tudott ajánlani, akik proaktív módon támogatták ezt a - gyülekezet méretéhez képest - nagy munkát. ■ Regös Rozi felvétele A mobilitás kísértése Évszázadok templomépítészete a hosszanti (tengelyesen szimmetrikus) és a centrális (középpontosan szimmetrikus) alaprajzi elrendezést latolgatja. Vannak tájak, korok, felekezetek, amelyek az egyikben, s vannak, amelyek a másikban érzik jobban magukat - vagyis találják meg inkább az Istennel való kommunikáció formáit. . Mit látunk tükröződni szakrális, keresztyén épületeinken? A transzcendens iránti vágyat? A liturgia pontosan kiszámított helyszínét? A személyes találkozás lehetőségét? Lépést a közösség tagjainak eggyé válásáért? Az imádság helyét? Az igehirdetés és a szentségek gyújtópontját? Lekerített szent terét a világmindenségnek? Emlékművet az Örökkévalónak? Mindegyiket és egyiket sem. Nincs az a műalkotás, és így nincs az az épület, amely mindenkinek ugyanazt üzenné. Amikor évtizedek után megújul egy templom, a „conservando et renovando” - „megőrzendő és megújítandó” - dinamikájában jó gondolkodnunk. Mert tisztelnünk kell templomépítő elődeink munkáját, de meg kell birkóznunk korunk újabb kihívásaival, és ki kell aknáznunk lehetőségeit. Megújult a kőbányai evangélikus templom. A falak és a nyílászárók visszanyerték eredeti ragyogásukat, a padló sem töredezik már a lábunk alatt, hallunk és látunk. Megadatott a kairosza annak, hogy ebben az új fényességben megállhattam a teljesen üres körtemplom közepén. Itáliában Alberti óta a templomok között a centrális a legtökéletesebb. Hiszen a kör az isteni tökéletesség kifejezője, így .a makro- és a mikrokozmoszé is: a kettő egymás tükörképe. A centrális épület elemei egy középponthoz igazodnak - ez teológiai tanításnak is megtenné. A hívek pedig szabadon mozoghatnának a mindenkit átölelő térben: tekintetük egymást is kereshetné. De mi lenne a míves szentéllyel? A kereszten függő Krisztussal? Az igehirdetés, az úrvacsora és a keresztség hármas kultuszcentrumával? A centrális épület veszít ugyan a középpontos tér varázsából, amint visszakerülnek helyükre a padok, s mindenki újra egy irányba fog nézni. Az egyetlen, ami számít: ki ez az irány? ■ Z. Zs. Templomévforduló Füreden ► A balatonfüredi templom felszentelésének tizenötödik évfordulóját ünnepelték november 9-én, vasárnap délelőtt a Balatonfüred-Dörgicsei Társult Evangélikus Egyházközség tagjai. Az istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában Polgárdi Sándor Veszprém megyei esperes és Riczinger Józsefhelyi lelkész működött közre. Énekkel szolgált a gyülekezet kórusa Szűcsné Sallai Margit vezetésével. Minden templom idő és időtlenség, hely és végtelenség metszéspontjában helyezkedik el - fogalmazott a meghívón szereplő, illetve a Polgár Rózsa textilművész által megálmodott oltárképen is olvasható ige, Zsolt 136,1 alapján tartott prédikációjában a püspök. „Azt gondolom, hogy a templom valamiféle rekreációs központ. Egyfajta szívszanatórium, ahová a szívünk békétlenségét, fájdalmát gyógyíttatni jövünk Istenhez” - mondta. Csapi Sándor felügyelő a gyülekezet történetéről szóló beszámolójában említette, hogy a reformáció hatásai már egészen korán, 1535- ben elérték a településen élő embereket. A közösség központja azonban akkoriban Dörgicse lett. Füreden saját templom építésére a múlt század kilencvenes éveiben a városba beköltöző családok miatt került sor. A Benczúr László Ybl-díjas építész tervei alapján készült épületet 1999- ben szentelték fel. Az istentisztelet végén köszöntőt mondott Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő. A hálaadó alkalom a helyi Agro Hotelben tartott szeretetvendégséggel zárult. ■ Adámi Mária Evangélikus világörökség Jó olyan helyeket felkeresni, ahol közelebb kerülünk múltunk megértéséhez, ahol megérint a történelem. Egy ilyen élményemet szeretném most megosztani. Nemrégiben, kerületünk elnökségének zólyomi látogatása alkalmával, a vendéglátó Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Nyugati Egyházkerületének vezetőivel - Milan Krivda püspökkel és Vladimir Danis felügyelővel - közösen egy különleges épületet, az UNESCO világörökségi listáján is jegyzett evangélikus templomot látogathattunk meg. A Zólyom megyei Garamszeg (szlovák nevén Hronsek) szerepel az 1681-es soproni országgyűlés artikulusán, vagyis azon a jegyzéken, amely az akkori Magyarországon a gyászévtizedet követő enyhülés jegyében, ha korlátozott módon is (vármegyénként két településen), de lehetővé tette a nem katolikusok vallásgyakorlatát. Az 1726-ban skandináv stílusban épült garamszegi fatemplom léte valóságos csoda. Az ezeregyszáz ember befogadására alkalmas, kereszt alaprajzú, amfiteátrumos megoldással kialakított templom felépítése is sokat elmond. Egyszerű emberek, akiknek nagyon fontos és drága volt az Isten igéjének ügye, a maguk szegénységében egy ilyen komoly épületet mertek megálmodni. Megkeresték hozzá a szakértő mestereket, és előteremtették a rávalót. A templomot nemcsak felépítették és fenntartották, hanem meg is töltötték. Évtizedeken keresztül messze fekvő településekről is fáradságot nem kímélve, több tíz kilométereket gyalogolva jártak el az istentiszteletekre. Egyszerűen fontos volt számukra, hogy hallgathassák az anyanyelvükön és teológiailag tisztán megszólaló igét. Fontos volt számukra Isten útmutatása és erőt adó üzenete. A megyénként kijelölt két artikuláris templomra korlátozott vallásgyakorlás hosszú távú szándékáról nem lehet sok kétségünk. Feltételezhetően arra találták ki ezt a megoldást, hogy legyen is lehetőség a vallásgyakorlásra, meg ne is. Ne mondhassák a protestánsok, hogy tiltják számukra a vallásgyakorlást, ugyanakkor olyan nehéz feltételeket támasztottak, hogy mielőbb menjen el tőle a kedvük... A templomban magyar nyelven is olvasható tájékoztató elmesél néhány érdekes kikötést. A templomnak lakott területen kívül kellett épülnie, bejárata nem nyílhatott az út felé, és nem lehetett tornya sem. Előírás volt, hogy egy naptári éven belül kell megépíteni, és az építéséhez kizárólag fát lehet használni, ami azt is jelentette, hogy a gerendák rögzítéséhez sem volt engedélyezve a fémszögek használata. A templom helyét a Garam folyó mellett úgy jelölték ki, hogy az addig rakoncátlan folyó egy áradás alkalmával előbb-utóbb úgyis elsodorja... A folyó azonban soha nem tett kárt a templomban... Az óriási áldozattal, komoly szakmai ismerettel és jó esztétikai érzékkel megépített templom érdekessége például az is, hogy az egyházi év ünnepkörei szerint cserélik az oltárképét. Az éppen használaton kívüli képek a templom karzatán járnak körbe, amíg eljön az ő idejük, és a fő helyre, az oltár fölé kerülhetnek. A közel háromszáz éves fatemplom 2008 óta hivatalosan a világörökség része. Nyilván a különlegessége és a szépsége miatt is, de talán még 2 inkább azért, mert a tűzre és vízre is > érzékeny fatemplomokból mára naif gyón kevés maradt. A világörökség része. Ez pedig nagyon beszédes. A világ kincsestárában fontos evangélikus kincsek is találhatók. Ezek között egy gyöngyszem a garamszegi templom. Beszédes örökség, amely messze túlmutat önmagán. Elbeszéli a világnak az evangélikusság életének egy nehéz, de máig erőforrást jelentő időszakát. Beszél arról, hogy eleink képesek és hajlandók voltak komoly áldozatra, mert felfe-ÉGTÁJOLÓ < t deztek egy nagy értékű kincset, Isten igéjét, és centrumában Jézus Krisztust, a Megváltót. Felhívja a figyelmünket arra, hogy evangélikus hitvallásunk olyan értékes örökség, amelyet nekünk is tovább kell adnunk a következő generációknak. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülő közösségünknek nagyon fontos újra felfedeznie azt a kincset, amely a mi egyházunk öröksége, hogy megoszthassuk Urunk missziói parancsa szerint, és hogy közkinccsé válhasson a világ számára. Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Kőbányai körben
