Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-09 / 45. szám
io •« 2014. november 9. AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM MELLÉKLETE Evangélikus Élet Közel a zenéhez, közel hozzád, közel Istenhez Találkozás a Közel zenekarral ► Két éve, a fonyódligeti Szélrózsa fesztivál utótalálkozójára összeállt egy formáció, amelyet akkor még Teológus zenekarnak hívtak. Először csak áhítatokon, gyülekezeti napokon zenéltek, de azóta népszerű koncerteken énekelnek együtt a közönséggel. Nevük is más lett, ma már Közel zenekarként képviselik a fiatalokat is megszólító keresztény könnyűzenét. Az együttes néhány tagjával, Baranyay Bencével, Nagy Szabolccsal, Szemerei Benjáminnal, Szidoly Rolanddal, Vincze Déliával és Wölfel Mihállyal „születésük helyén” az Evangélikus Hittudományi Egyetemen beszélgettünk. A másik két zenész, Wild Anna és Hajduch-Szmola Patrik sajnos nem tudott jelen lenni.- Inkább a finn gospel vagy az amerikai dicsőítő stílust képviselitek? Béni: Szeretnénk minél több buzdító, lelkes, vidám dalt játszani, és erre a Pekka Simojoki-dalok bizonyultak a legalkalmasabbnak, mert egyszerűek és fulbemászóak. De ez nem kizárólagos, Ka meghallunk egy számot, ami tetszik, de nem finn, attól még bevesszük a repertoárba.- Koncertnek vagy szolgálatnak tekintitek a fellépéseket? Bence: Természetesen szolgálatnak, de egy gazdagabb zenei élménnyel. Törekszünk a közös éneklésre, de nem hagyjuk ki a szólókat sem. Egy klarinétszóló adott esetben nagyobb szolgálat, többet ad, mint a kiüresedett szavak. Roli: A környezettől is függ. Ha épp vasárnap a templomban vagy itt a teológián játszunk, akkor szolgálatként fogjuk fel, de a Szélrózsán két alkalmunk is volt fellépni, amelyből az egyik inkább koncert volt, a másik pedig istentiszteleten való szolgálat. Mindebben az a legjobb, hogy mindkét alkalmon tudtunk közösen énekelni. Béni: Merjük azt mondani, hogy koncertet adunk! Nem kell ettől a szótól félni, nincs benne semmilyen mögöttes tartalom, hogy sztárok akarunk lenni. A koncertben benne van az a zenei élmény, amit mi képviselünk.-Keresztényeknek vagy világiaknak szóltok? Szabi: Nem az a célunk, hogy „ti, nem keresztények, térjetek meg” inkább egyfajta indirekt missziót folytatunk. Ha egy kis közösség már összeállt, jól érzik magukat, és a kívülállók ezt látják, akkor ők is csatlakozni fognak. Bence: Elég fulbemászóak ezek a dallamok, ezért akik korábban sosem hallottak keresztény zenét, de eljönnek egy gyülekezeti napra, könnyen megjegyzik, és később ők is szívesen hallgatják. Rou: Világi barátoktól kapunk olyan visszajelzéseket, hogy bár először furcsa volt számukra a keresztény szöveg, de jókedvük lett tőle, és élvezték ezt az „örömzenét” Délia: Nem elcsépelt, olykor már szájbarágósnak tűnő szövegeket énekelünk. Ott van például a „Lábaim a földet itt bemérik...” kezdetű dal, amiről nem feltétlenül derül ki első hallásra, hogy keresztény ének. Szerintem ez sokkal vonzóbb a mai fiataloknak.- Éreztek még lámpalázat a fellépések előtt, vagy már rutinból zenéltek? Szabi: Van egy elvárásunk saját magunkkal szemben, hogy nagyon jól játsszunk, és a maximumot adjuk. Ez sokszor nem sikerül, és olyankor megharagszunk magunkra, hogy nem próbáltunk eleget. Ha a próbán százötven százalékot nyújtunk, akkor a koncerten abból lesz nyolcvan százalék. Begyakorolhatjuk, hogy egyes helyzetekben hogyan fogunk viselkedni, de a színpadon biztos, hogy egész máshogy fog elsülni. Misi: Az ilyesmin segítenek az olyan pillanatok, mint amikor a Szélrózsán koncert közben elszakad Roli gitárjának a húrja, és van öt percünk rögtönözni. Utána már sokkal könnyebb a lámpalázat kezelni! Béni: Az idő múlásával meg lehet szerezni egyfajta színpadi rutint. Az izgalom nem elkerülhető, ugyanakkor egy idő után kívülről már nem látszik meg rajtunk. Rou: Úgy érzem, most már kezdünk felszabadulni, az énekesek is egyre szabadabban mernek mozogni... Délia: Az első koncerteken még nagyon lámpalázasak voltunk. Nem tudtuk feldolgozni, hogy fiataloknak éneklünk, ugyanakkor a szövegek Istenről szólnak. Hogyan lehetünk egyszerre lazák és mégis komolyak? Béni: Szerintem lazák vagyunk!- Igaz a legenda, hogy a Közel név a Közelről jutott eszetekbe? Béni: Egy jó lutheri szokás szerint együtt söröztünk, és a sörök neveit próbáltuk úgy átalakítani, hogy egy kreatív szó kerekedjen ki belőlük. Sajnos a „Borsodi” nem hangzott olyan jól, de a „Közelről” egyből eszünkbe jutott az, hogy „Közel”... Roli: Ebben az is közrejátszott, hogy gyorsan kellett nevet választanunk. Először még nem voltunk biztosak benne, hogy a Közel jó lesz, de ahogy egyre többet mondogattuk, mégis megtetszett. Azóta lett szlogenünk is: „Közel a zenéhez, közel hozzád, közel Istenhez.” A Facebook-oldalunkon pedig épp tegnap értük el a négyszázadik lájkot! ■ Kovács Barbara Élet a teológia után Interjú Szlaukó Orsolya lelkésznővel ► Júliusi lelkésszé szentelése után a szegedi evangélikus gyülekezetben kezdte meg szolgálatát Szlaukó Orsolya, az Evangélikus Hittudományi Egyetem volt teológus-lelkész szakos hallgatója. Most frissen szerzett élményei mellett azt is megosztotta velünk, milyen érzésekkel gondol vissza a teológián töltött időszakra.- Lelkésszé szentelésed óta milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?- Fantasztikus a szegedi evangélikus gyülekezetben szolgálni, ahol hatalmas szeretettel, kedvesen fogadtak. Belevetettem magamat a feladatokba, és igyekszem mindent a legjobb tudásom szerint végezni. Bevallom, még szokatlan érzés a „lelkésznő” megszólítás, de amikor hallom, felidézi bennem a szolgálat ajándékát. Nincs nagyobb csoda, mint Isten vezetésén, szeretetén keresztül emberekkel foglalkozni. Máshogy tekintek mindarra, amit az egyetemi évek alatt inkább elméletben, a hatodév alatt már gyakorlatban is tapasztaltam. Jobban érzem a felelősség súlyát és azt, hogy mit jelent egy gyülekezetben mindig készen állni, „nemcsak lámpást vinni, hanem olajat is”.- Milyen útravalót adott az EHE, ami a mindennapi életedben, munkádban rendszeresen segítségedre van?- A teológián barátságos környezetben szerezhettem meg az alapokat, amelyekre most stabilan építkezni tudok. Iránymutatást kaptam például a gyülekezetépítés vagy a gyermekpedagógia terén és ahhoz is, hogy a teológiai irodalom útvesztőiben boldogulni tudjak. Ez a közeg a három legfontosabb dologgal vértezett föl: először is tudással és tudásvággyal, ami arra ösztönöz, hogy bizonyos teológiai kérdéseken tovább gondolkodjak. Másodszor: hogy szeretettel és segítőkészséggel forduljak az emberek felé. Harmadszor pedig hogy alázattal álljak a gyülekezet elé, ha Isten igéjét hirdetem, és hogy a gyülekezetépítésbe fektetett munka eredményét ne azonnal, hanem türelemmel várjam.- Mire emlékszel vissza legszívesebben teológiai tanulmányaidból?Miért volt jó az EHE-re járni?- A legfontosabb, amit kiemelnék, a közösség, mert itt életre szóló kapcsolatok születtek. Most is számíthatok a tanáraim segítségére, akik megalapozták tudásukkal, tapasztalatukkal és hozzáállásukkal mindazt, amit magammal vihettem. Jó érzés volt, hogy mikor visszalátogattam, minden tanárom nagy szeretettel, örömmel és érdeklődéssel fogadott. Nem győzök hálát adni Istennek a barátaimért, akikre bármilyen lehetetlen időben számíthatok. Leírhatatlan érzés, hogy ilyen közösségben tanulhattam, válhattam felnőtté, lelkésszé. ■ Sebestény Judit Közös élet, közös Opel Corsa Házinyúlra nem lövünk? Először mindenki ezt gondolja! Elsőben nekem is ezt mondták, de elgondolkodtam rajta, hogy akkor hogyan létezhetnek lelkész házaspárok. Vajon ezt az „alapszabályt” nekik is mondták teológus korukban? Aligha! Hiszen ők is itt, az egyetemen találtak egymásra... Házinyúlra nem lövünk?! Dehogynem! Neki nem kell magyaráznom, mit jelent az elhívásom, és hogy milyen áldozatokkal jár a szolgálat. Nem kell attól félnem, hogy ha távoli faluba kerülök lelkésznek, nem tud velem tartani. Ott leszünk egymásnak, nemcsak a keresztény életvitelünk, hanem a szolgálatunk, a gyülekezetünk, templomunk (Opel Corsánk), magyarul mindenünk közös lesz. Megigazíthatjuk egymás Mózes-tábláját a sekrestyében, mert mindketten tudjuk, hogy kell annak helyesen állnia. Igen! És együtt mindig olyan jót tudunk imádkozni! Arról nem is beszélve, mennyire szeretném, hogy a párom áldjon meg a lelkésszé szentelésemen! Ezen már én is sokat gondolkodtam, olyannyira, hogy ki is választottam hozzá az igét!Hú, elmondod? Hát... nem, mert meglepetés! Viszont lehet, hogy a parókiánk fala üvegből lesz, és még esténként is a gyülekezet élete lesz a fő témánk... Nem vezet ez kiégéshez? Nem, mert a szabadnapunkon kikötjük a csengőt. Vagy elmegyünk kirándulni. Vagy mindkettőt egyszerre. Vagy „csak” bízunk Istenben. Az áment én akarom a végére mondani! Jó. Ámen. ■ Kovács Barbara és Hajduch-Szmola Patrik Elsőéveseink mondták „A kezdeti szorongást nagyon hamar felváltotta a közösségbe való betagozódás. Mostanra érzem úgy, hogy itthon vagyok, mind lelki, mind testi értelemben.” Gyóni Martin „Nagyon jó közösségre találtam mind a kollégiumban, mind az egyetemen. Sokban megkönnyíti a dolgunkat, hogy a két épület közvetlenül egymás mellett van. A reggeli és esti áhítatok keretbe foglalják és teljessé teszik a napot.” Kutschi Renáta „Bármelyik felsőbbéveshez vagy akár a tanáraimhoz is fordulhatok a kérdéseimmel. A sok közös programnak köszönhetően nemcsak az évfolyamtársakat, hanem a többieket is közelebb érzem magamhoz.” Molnár Kata „Külsősként nehezebb szinten tartani a közösségi életet a bentlakókkal, de rengeteg jó lehetőséget találtam kántorként, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy szolgálhatok az áhítatokon. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem egy nagyon meghitt és családias második otthon.” Jakab Johanna „Itt mindenki egytől egyig a »csapat« kihagyhatatlan része.” Kutyej Dániel „A tanárok mindenkivel tudnak külön foglalkozni, ezáltal sokkal felszabadultabban, könnyedebben megy a tanulás. Az órákat és az egyetem minden területét áthatja az evangélikus szellemiség. Egy Hihetetlen Esély: ez az EHE!” Onody Márton Közösen a közösségért Egyetemünkön a hallgatói önkormányzat nyolc tagból álló csapatának munkája két nagy területre osztható. Egyrészt az egyetem gyűlésein képviseljük a hallgatók érdekeit, továbbá gondoskodunk az információcseréről a vezetőség és a diákság között. Másrészt pedig célunk, hogy hallgatóink számára minél több és színesebb programot szervezzünk. A hagyományok megtartása mellett igyekszünk új lehetőségeket is kínálni, mint például az újonnan elindult filmklub, a néptáncos estek és a zenés áhítatok. Minden évben megrendezzük az első évfolyamosok bagolybefogadóját, a Mikulás-napi bulit, a farsangi mulatságot, valamint az év végi kerti partit. Ezek megszervezéséhez kiváló helyet biztosítanak az Evangélikus Teológusotthon közösségi terei. Nemzeti ünnepeinkről is rendszeresen egy-egy műsor keretében emlékezünk meg. Külföldi kapcsolataink, ösztöndíjaink mellett fontosnak tartjuk, hogy a Budapesten működő evangélikus egyetemi kollégiumokkal is felvegyük a kapcsolatot. Az idei tanévben a Luther Otthonnal már el is kezdődött az együttműködés, amelynek keretében első alkalommal közös esti áhítaton vettünk részt. Igyekszünk minél „láthatóbbak lenni” egyházunkban, gyülekezeteinkben, a médiában, ezért az idei évben újonnan bevezettük a médiafelelősi tisztséget is. Célja, hogy folyamatosan frissülő beszámolókat kínáljunk az EHE internetes és Facebook-oldalán, valamint az egyház egyes fórumain a hallgatói életről, egyetemi rendezvényekről. Mindezek mellett folyamatosan kivesszük részünket a lelki élet „frissítéséből” is. A HŐK kapcsolata az egyetemi lelkésszel nagyon jó: a programokat általában közös egyeztetés után szervezzük, így össze tudjuk kapcsolni a lelki alkalmakat a kötetlenebb együttléttel. Törekszünk arra, hogy az oktatók, az egyetemi lelkész és a hallgatók jó „lelkész-hittanár-kántor” munkaközösséget alkothassanak. ■ Szidoly Roland HÖK-szenior Az Evangélikus Hittudományi Egyetem melléklete. Szerkesztette: KovAcs Barbara és Sebestény Judit. Fotók: Galambos ádAm, Diós Judit, SAnta József, Rosta Izabella.
