Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-09 / 45. szám
4 41 2014- november 9. KERESZTUTAK Evangélikus Élet SZABAD EGYHÁZ A SZABAD ALLAMBAN A kiegyensúlyozottság aszimmetriája A szeretet határátlépése Sajtótájékoztatón mutatták be az első cigánymissziós módszertani füzetet ► Hogyan szólíthatok meg a magyarországi cigány közösségek megvetett, kirekesztett tagjai? Hogyan fordulhatunk előítélet nélkül, egyéni és társadalmi korlátáinkat átlépve a „más nyelvet beszélő” kisebbségi csoportok felé? A protestáns egyházak cigánymissziós vezetői és munkatársai folyamatosan ezekre a kérdésekre keresik a reménykeltő választ. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Üllői úti épületében tartott sajtótájékoztatójukon felekezeteken átívelő párbeszédet kezdeményeztek a megoldásra váró feladatokról. A Cigánymissziós Módszertani Füzetek első kiadványának megjelenése alkalmából október 28-án, kedden megtartott rendezvény résztvevői - az együttműködő felekezetek képviseletében - a református Naszódi Krisztina, a pünkösdi Patkós Rita, a metodista Kurdi Zoltán és az evangélikus Bakay Péter voltak. ■ Orosz Gábor Viktor A protestantizmus világos és határozott különbséget tesz Isten és ember, az egyház és Isten országa, evangélium és törvény, kegyelem és cselekedetek, katolikus igény és helyi kötődés, az állam és az egyház, keresztény közösség és polgári közösség, valamint a vallás és a hit között. Ezt támasztja alá az a tény, hogy Luther és Kálvin reformációja az egyház és a társadalom megkülönböztetésének hiányából született. A megkülönböztetés nem azonos a szétválasztással, hanem nyitás a vonatkozások gazdag sokfélesége felé, amelyek a felismert különbözőségek nélkül nem bontakozhatnának ki, ehelyett csupán uniformizált és monoton hierarchia kényszere uralkodna az etikai döntések diszkurzív játékossága és az esztétikai észlelés szubjektív élménye helyett. Azok, akik képesek elsajátítani a „megkülönböztetés művészetét” segítenek másoknak is rálelni az ebből fakadó szabadság és kreativitás terére. Ez egyaránt érvényes a keresztény hitre és az emberi értelemre. Szemben a gondolkodás szabadságát és az életfolytatás sokszínűségét elnyomó római katolikus világegyházzal, a protestantizmus ragaszkodott ahhoz, és fenntartotta magának a jogot, hogy különbséget tegyen egyház és üdvösség, a Krisztusban megmutatkozó valóság, keresztény öntudat és általános értelemben vett vallásosság között (Werner Schneider-Quindeau). Az egyház a megkülönböztetés képessége által létrejött kreatív térben válik alkalmassá mind a külső, mind a belső párbeszédre, amelynek mindenkor az egyház megújulásához kell vezetnie (ecclesia semper reformanda). A megkülönböztetés művészete így a kritikát éltető napfény, amely az igazság tisztán látásának és megszólaltatásának feltételeit teremti meg, hogy az egykor kinyilatkoztatott igazság aktualitását a jelenben se veszítse el. „Egyház és állam elválasztása legyen radikálisabb” - ezt az igényt az elmúlt években egyre határozottabban és gyakrabban fogalmazták meg Európa-szerte, így hazánkban is. Honnan ered az említett igény? A rendszerváltás óta Magyarországon egyház és állam elválasztása pozitív szándékkal érvényesül, ami alaptörvényünkben is rögzítve van. Azonban tudatosítanunk kell, hogy ez az elválasztás - hasonlóan a német szándékhoz - Hans Michael Heinig szavaival élve az egyházak életét „támogató semlegesség” intenciójával jött létre. Az egykori Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság egyházainak korabeli helyzete egyértelműen mutatja, hogy a „túl sok állami gondoskodás” megbénítja az egyházak vitalitását. Ugyanakkor a „támogató semlegesség” fogalma és tartalmi meghatározása számos kockázatot hordozó félreértésre adhat okot állam és egyház viszonyának értelmezése során. A szubszidiaritás egyrészt jogi, másrészt politikai elvként értelmezhető az egyházban, az államban és a társadalomban. A szubszidiaritás elve értelmében az egyéni felelősség megelőzi az állami intézkedéseket. Általánosan elfogadott elvként a protestantizmuson belül az 1571-es emdeni zsinaton fogalmazták meg (Karel Blei). Az akkor elfogadott felfogás szerint a protestánsok elhatárolódnak a központosított társadalmi rendtől, és így - mai kontextusra vetítve - a társadalom föderatív és demokratikus felépítését erősítik. A szubszidiaritás biztosítja, hogy a társadalmi feladatokat elsősorban nem az államnak, hanem a felelősségvállalásra képes társadalmi csoportoknak kell megoldaniuk. Csak akkor, ha a csoportok nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt a maguk erejéből és lehetőségei által megtegyék, van szükség a feléjük rendelt „egységek” beavatkozására - mind törvények, mind az anyagiak által nyújtott segítséggel. Az állami beavatkozásnak mindig akkor rendelődik alá egy közösség, hä a saját erejéből felelősséggel nem képes megvalósítani az állam által is szükségesnek tartott törekvéseit és feladatait. Kétségtelen: a „szubszidiaritás elve” a demokrácia egyik legjelentősebb sarokköve. Ezért ennek megfelelően a demokratikus kormányzásnak kell/lehet/szükséges minden olyan kezdeményezést és tevékenységet támogatnia, amelyek a közjót szolgálják: egyesületeket és alapítványokat, kulturális és sporttevékenységet vagy akár a polgárok rövid távú társadalmi elköteleződéseit is. A támogatás megnyilvánulhat a kedvezményezett adózói státusában, azaz abban, hogy a kedvezményezettek állami feladatokat vállalnak át, cserébe viszont mentesülnek bizonyos adóterhek alól. Magától értődő, hogy ugyanazon jogok és kötelezettség kollektív módon érvényesek az említett tevékenységet végző szervezetekre, így az egyházakra is. Az eddig elhangzottak tükrében látható: nem másról van szó, mint az állam és az egyház kölcsönös „egymásba hajtásának” intimitásáról (megkülönböztetéséről, de nem szétválasztásáról), amely gyakorlati és nyilvános, a társadalomra nézve konkrét következményekkel jár. Ezért röviden szükséges a hatalomgyakorlás természetét (legyen az egyházi, politikai vagy akár egyházpolitikai) önmagában is meghatároznunk. Steven Lukes amerikai társadalomtudós szemléletesen fejti ki a hatalomgyakorlás eredőit és módozatait. A szimmetrikus hatalomgyakorlás alapja, hogy A-nak és B-nek közös a célja. Ekkor a hatalom kooperáción és konszenzuson alapul. Aszimmetrikus hatalomgyakorlás valósul meg akkor, ha a másik fél beleegyezése vagy beleegyezőnek tűnő magatartása kikényszerített. Ez utóbbi esetben a hatalom hierarchián és uralkodáson nyugszik, illetve általuk valósítja meg a célját. A hatalom forrásául pedig azok az értékek szolgálnak, amelyekben vagy az egyház, vagy az állam (mint a társadalom elosztó médiuma) vagy mindkettő részesíti, vagy amelytől éppen megfosztja a közösséget. Az aszimmetria görög eredetű szó, jelentése „nem közös mérték” Állam és egyház kapcsolatában - az építészet kifejező terminusával élve - „kiegyensúlyozott aszimmetria” elérésére kell törekedni. Értékek nélkül az állam sem töltheti be funkcióját, ezért a semlegesség vagy akár a „támogató semlegesség” fogalmai csak alapos indoklással alkalmasak arra, hogy az állam egyházakhoz való viszonyát kifejezzék. A kapcsolat kiegyensúlyozottsága azonban garanciája lehet állam és egyház viszonyában a hosszú távú stabilitásnak. A szerző evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének docense Az ökumenikus szellemű rendezvényre érkezőket a helyszín házigazdája, Krämer György országos irodaigazgató, valamint H. Kovács Judit, a Cigány Módszertani és Kutató Központ igazgatója köszöntötte. Ezután következett a közös küldetésnyilatkozaton nyugvó missziós elvek ismertetése, illetve a módszertani füzetsorozat Találkozások című kötetének bemutatása. A kétéves múltra visszatekintő Cigány Módszertani és Kutató Központ vezetőjeként H. Kovács Judit elmondta, hogy a missziós intézmény elméleti (helyzetfeltáró és kutatási) metódusai mellett szükség van gyakorlati, emberközeli hídépítésre is, amely lebontja a falakat a többségi és a kisebbségi közösség tagjai között. Ezt erősítette meg Bakay Péter, egyházunk cigánymisszióért felelős referense is, aki Jézust a leghatásosabb innovátorként, a társadalmi korlátokat lebontó „határátlépőként" jellemezte. Meggyőződése szerint a krisztusi szelídségre, alázatra, szolgá-A félénk mosolygástól, majd az udvariassági formuláktól a harmadszori találkozásra jutottak oda felkészültségükben a szakkollégisták, hogy nyolc-tíz perces, angol nyelvű, vetített képes prezentációval mutatkoztak be az amerikai egyházi vezetőknek. Dulányi Erzsébet, Jéri János és Oláh Róbert - mindhárman a Debreceni Egyetem hallgatói - eddigi élettörténetüket, a tanulmányi előmenetelért tett erőfeszítéseiket ismertették, majd a jövőre vonatkozó latra és önfeláldozásra alapuló lelkűiét kell, hogy áthassa a missziós munkatársakat, akiknek egyfajta holisztikus - a testi, lelki és szellemi szegénységet, nyomorúságot is figyelembe vevő - szemléletre is szükségük van. Bakay Péter kiemelte, hogy az egyházak nem leereszkednek, a cigánymisszióban részt vevők nem lehajolnak az elesettekhez, hanem odafordulnak a másikhoz. Az így kialakuló szeretetközösségben pedig - az emberi erőfeszítéseken keresztül - az Isten lesz az, aki felemel. Naszódi Krisztina, a Magyarországi Református Egyház cigánymissziójának képviselője „spirituális javakként” határozta meg azokat a nélkülözött lelki adományokat, amelyek az integrációs és felzárkóztató programok (lakhatásra, oktatásra, egészségügyre, munkavállalásra vonatkozó) segélyein túl jelentkeznek szükségletként a leszakadóban lévő népcsoport körében. A Magyar Pünkösdi Egyház országos cigánymissziójának munkaterveiket vázolták. Beszéltek azokról az elképzeléseikről, amelyekkel népük felemelkedéséért, a magyarországi cigányság integrációjáért kívánnak tenni - nem is csak a diploma átvételét követően egészségügyi szervezőként, szociális munkásként vagy épp közgazdászként, hanem már manapság is, hisz mindhárman önkéntes munkát végeznek valamilyen roma közösségben. Rafael Malpica főigazgató Puerto Ricó-i származására és a romákéval azonos bőrszínére utalva biztosítottársa, Patkás Rita módszertani ismertetőjében rámutatott, hogy az előítélet nélkül, evangélizációs céllal (is) megközelített roma közösségekben radikális életváltozás az élő hitre jutottak esetében tapasztalható. A Cigánymissziós Módszertani Füzetek szerzői tehát nem pusztán gyakorlati útmutatást vagy tájékoztatást kívánnak nyújtani a szakembereknek, esetíeg a laikusoknak; mindenekelőtt arra a szemléletváltásra szeretnének ösztönözni, amely a már említett társadalmi falak kétoldali lebontását eredményezheti. Kurdi Zoltán cigánymisszióért felelős metodista lelkész ugyanezt a közvetítő küldetést példázta, amikor arról a „redukált üzenetről” ejtett szót, melyet neki - prédikáló lelkipásztorként - hétről hétre át kell adnia egy cigány gyülekezetben. Véleménye szerint a sallangmentes, közvetíen beszéd lehet a záloga a cigányok egyenlő félként, testvérként való megszólításának, a közös nyelv megtalálásának. Hogy a társadalmi falakon inneni és túli „nyelvzavar” ellenére van eredménye a peremvidékeken tengődő cigányokkal való párbeszédnek, az értük megtett szeretetteljes „határátlépésnek”, azt találóan illusztrálta a sajtót tájékoztatók református képviselője. Naszádi Krisztina egy általa megismert kisebbségi közösség kapcsán idézte fel a cigány himnusz „missziós változatát”, amelyet megtért cigány emberek énekeltek (kicserélve a „Megátkoztál, meg is vertél, / örök csavargóvá tettél” sorokat a következőre): „Megáldottál, megváltottál, / országodba befogadtál.” ■ Papp Máté ta a fiatalokat, hogy érti és megérti a helyzetüket, és útjuk folytatására biztatta őket. Mint mondta, ő egy olyan egyházban lett először lelkész, majd püspök, illetve vezető, amely több mint kilencven százalékban fehérekből áll. Ez azt mutatja, hogy egy marginalizált helyzetű közösség tagja is képes szolgálni a többségi társadalomhoz tartozó gyülekezetét, tud dolgozni a közösségért. „Ébredjetek rá, hogy át tudjuk törni az üvegplafont!” - tanácsolta Rafael Malpica. Stephen Nelson arra emlékeztette a szakkollégistákat, hogy a hozzájuk hasonló helyzetű társadalmi rétegekből mindössze két ezreléknek sikerül a felsőoktatásba jutni. „Az csoda, hogy itt vagytok! Tartsátok meg az identitásotokat, és miközben magasra juttok, ne feledjétek, honnan jöttök.” A roma szakkollégisták fejlődését jól érzékelteti, hogy a társalgás folyamatosan angolul folyhatott, a szakkollégium vezetőjének, Molnár Erzsébetnek lényegesen kevesebb dolga akadt a tolmácsolással, mint a korábbi látogatások alkalmával. Az ELCA Globális Szolgálatának vezetői az ERSZK-ból az Oltalom Szeretetszolgálathoz látogattak, ugyanis a nyáron Nyíregyházára érkezett két amerikai önkéntes - Jericho Westendorf és Maija Mikkelsen - épp e két intézményben tevékenykedik. Az amerikai vendégek ezután Nyírtelek-Görögszállásra utaztak, hogy az ott folyó cigánymissziói szolgálatról tájékozódjanak. Kétnapos magyarországi látogatását követően Rafael Malpica és Stephen Nelson Németországban, Wittenbergben folytatta európai útját. ■ V.E. Romaszintről tájékozódó amerikaiak ► Az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyház (ELCA) Globális Szolgálatának két vezetője, Rafael Malpica és Stephen Nelson érkezett október 28-án, kedden az Evangélikus Roma Szakkollégiumba (ERSZK) Nyíregyházára. Stephen Nelson igazgató „régi ismerősként” köszöntötte a fiatalokat, ezúttal ugyanis már harmadszor látogatott Chicagóból a Nyíregyházi Főiskola épületeiben működő evangélikus oktatási műhelybe. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy módja van érzékelni a fiatalok fejlődését. Rafael Malpica (balra) a szakkollégistákkal
