Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-11-09 / 45. szám

4 41 2014- november 9. KERESZTUTAK Evangélikus Élet SZABAD EGYHÁZ A SZABAD ALLAMBAN A kiegyensúlyozottság aszimmetriája A szeretet határátlépése Sajtótájékoztatón mutatták be az első cigánymissziós módszertani füzetet ► Hogyan szólíthatok meg a magyarországi cigány közösségek megve­tett, kirekesztett tagjai? Hogyan fordulhatunk előítélet nélkül, egyé­ni és társadalmi korlátáinkat átlépve a „más nyelvet beszélő” kisebb­ségi csoportok felé? A protestáns egyházak cigánymissziós vezetői és munkatársai folyamatosan ezekre a kérdésekre keresik a reménykel­tő választ. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Üllői úti épületében tartott sajtótájékoztatójukon felekezeteken átívelő párbeszédet kezdeményeztek a megoldásra váró feladatokról. A Cigánymissziós Módszertani Füzetek első kiadványának megjele­nése alkalmából október 28-án, kedden megtartott rendezvény részt­vevői - az együttműködő felekezetek képviseletében - a református Naszódi Krisztina, a pünkösdi Patkós Rita, a metodista Kurdi Zoltán és az evangélikus Bakay Péter voltak. ■ Orosz Gábor Viktor A protestantizmus világos és határo­zott különbséget tesz Isten és ember, az egyház és Isten országa, evangé­lium és törvény, kegyelem és csele­kedetek, katolikus igény és helyi kö­tődés, az állam és az egyház, keresz­tény közösség és polgári közösség, valamint a vallás és a hit között. Ezt támasztja alá az a tény, hogy Luther és Kálvin reformációja az egyház és a társadalom megkülönböztetésé­nek hiányából született. A megkülönböztetés nem azonos a szétválasztással, hanem nyitás a vonat­kozások gazdag sokfélesége felé, ame­lyek a felismert különbözőségek nél­kül nem bontakozhatnának ki, ehelyett csupán uniformizált és monoton hi­erarchia kényszere uralkodna az eti­kai döntések diszkurzív játékossága és az esztétikai észlelés szubjektív él­ménye helyett. Azok, akik képesek el­sajátítani a „megkülönböztetés művé­szetét” segítenek másoknak is rálelni az ebből fakadó szabadság és kreati­vitás terére. Ez egyaránt érvényes a ke­resztény hitre és az emberi értelemre. Szemben a gondolkodás szabadsá­gát és az életfolytatás sokszínűségét el­nyomó római katolikus világegyház­zal, a protestantizmus ragaszkodott ahhoz, és fenntartotta magának a jo­got, hogy különbséget tegyen egyház és üdvösség, a Krisztusban megmutat­kozó valóság, keresztény öntudat és ál­talános értelemben vett vallásosság kö­zött (Werner Schneider-Quindeau). Az egyház a megkülönböztetés ké­pessége által létrejött kreatív térben vá­lik alkalmassá mind a külső, mind a belső párbeszédre, amelynek min­denkor az egyház megújulásához kell vezetnie (ecclesia semper reformanda). A megkülönböztetés művészete így a kritikát éltető napfény, amely az igaz­ság tisztán látásának és megszólalta­tásának feltételeit teremti meg, hogy az egykor kinyilatkoztatott igazság aktualitását a jelenben se veszítse el. „Egyház és állam elválasztása le­gyen radikálisabb” - ezt az igényt az elmúlt években egyre határozottab­ban és gyakrabban fogalmazták meg Európa-szerte, így hazánkban is. Honnan ered az említett igény? A rendszerváltás óta Magyarországon egyház és állam elválasztása pozitív szándékkal érvényesül, ami alaptör­vényünkben is rögzítve van. Azonban tudatosítanunk kell, hogy ez az elvá­lasztás - hasonlóan a német szándék­hoz - Hans Michael Heinig szavaival élve az egyházak életét „támogató semlegesség” intenciójával jött létre. Az egykori Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztár­saság egyházainak korabeli helyzete egyértelműen mutatja, hogy a „túl sok állami gondoskodás” megbénít­ja az egyházak vitalitását. Ugyanak­kor a „támogató semlegesség” fogal­ma és tartalmi meghatározása szá­mos kockázatot hordozó félreértés­re adhat okot állam és egyház viszo­nyának értelmezése során. A szubszidiaritás egyrészt jogi, másrészt politikai elvként értelmezhe­tő az egyházban, az államban és a tár­sadalomban. A szubszidiaritás elve ér­telmében az egyéni felelősség megelő­zi az állami intézkedéseket. Általáno­san elfogadott elvként a protestantiz­muson belül az 1571-es emdeni zsina­ton fogalmazták meg (Karel Blei). Az akkor elfogadott felfogás szerint a protestánsok elhatárolódnak a köz­pontosított társadalmi rendtől, és így - mai kontextusra vetítve - a társada­lom föderatív és demokratikus felépí­tését erősítik. A szubszidiaritás biztosítja, hogy a társadalmi feladatokat elsősorban nem az államnak, hanem a felelősség­­vállalásra képes társadalmi csoportok­nak kell megoldaniuk. Csak akkor, ha a csoportok nincsenek abban a hely­zetben, hogy ezt a maguk erejéből és lehetőségei által megtegyék, van szükség a feléjük rendelt „egységek” beavatkozására - mind törvények, mind az anyagiak által nyújtott segít­séggel. Az állami beavatkozásnak mindig akkor rendelődik alá egy kö­zösség, hä a saját erejéből felelősség­gel nem képes megvalósítani az állam által is szükségesnek tartott törekvé­seit és feladatait. Kétségtelen: a „szubszidiaritás elve” a demokrácia egyik legjelentősebb sarokköve. Ezért ennek megfelelően a demokratikus kormányzásnak kell/le­­het/szükséges minden olyan kezdemé­nyezést és tevékenységet támogatnia, amelyek a közjót szolgálják: egyesüle­teket és alapítványokat, kulturális és sporttevékenységet vagy akár a polgá­rok rövid távú társadalmi elkötelező­déseit is. A támogatás megnyilvánulhat a kedvezményezett adózói státusában, azaz abban, hogy a kedvezményezet­tek állami feladatokat vállalnak át, cserébe viszont mentesülnek bizo­nyos adóterhek alól. Magától értődő, hogy ugyanazon jogok és kötelezett­ség kollektív módon érvényesek az em­lített tevékenységet végző szervezetek­re, így az egyházakra is. Az eddig elhangzottak tükrében látható: nem másról van szó, mint az állam és az egyház kölcsönös „egymás­ba hajtásának” intimitásáról (megkü­lönböztetéséről, de nem szétválasztá­sáról), amely gyakorlati és nyilvános, a társadalomra nézve konkrét követ­kezményekkel jár. Ezért röviden szük­séges a hatalomgyakorlás természetét (legyen az egyházi, politikai vagy akár egyházpolitikai) önmagában is meg­határoznunk. Steven Lukes amerikai társadalom­­tudós szemléletesen fejti ki a hatalom­­gyakorlás eredőit és módozatait. A szimmetrikus hatalomgyakorlás alapja, hogy A-nak és B-nek közös a célja. Ekkor a hatalom kooperáción és konszenzuson alapul. Aszimmetri­kus hatalomgyakorlás valósul meg akkor, ha a másik fél beleegyezése vagy beleegyezőnek tűnő magatartása ki­­kényszerített. Ez utóbbi esetben a ha­talom hierarchián és uralkodáson nyugszik, illetve általuk valósítja meg a célját. A hatalom forrásául pedig azok az értékek szolgálnak, amelyekben vagy az egyház, vagy az állam (mint a társadalom elosztó médiuma) vagy mindkettő részesíti, vagy amelytől éppen megfosztja a közösséget. Az aszimmetria görög eredetű szó, jelentése „nem közös mérték” Állam és egyház kapcsolatában - az építészet kifejező terminusával élve - „kiegyen­súlyozott aszimmetria” elérésére kell törekedni. Értékek nélkül az állam sem töltheti be funkcióját, ezért a semlegesség vagy akár a „támogató semlegesség” fogalmai csak alapos indoklással alkalmasak arra, hogy az állam egyházakhoz való viszonyát ki­fejezzék. A kapcsolat kiegyensúlyozott­sága azonban garanciája lehet állam és egyház viszonyában a hosszú távú stabilitásnak. A szerző evangélikus lelkész, az Evan­gélikus Hittudományi Egyetem Rend­szeres Teológiai Tanszékének docense Az ökumenikus szellemű rendez­vényre érkezőket a helyszín házigaz­dája, Krämer György országos iroda­igazgató, valamint H. Kovács Judit, a Cigány Módszertani és Kutató Köz­pont igazgatója köszöntötte. Ezután következett a közös küldetésnyilat­kozaton nyugvó missziós elvek is­mertetése, illetve a módszertani fü­zetsorozat Találkozások című köte­tének bemutatása. A kétéves múltra visszatekintő Cigány Módszertani és Kutató Köz­pont vezetőjeként H. Kovács Judit el­mondta, hogy a missziós intézmény elméleti (helyzetfeltáró és kutatási) metódusai mellett szükség van gya­korlati, emberközeli hídépítésre is, amely lebontja a falakat a többségi és a kisebbségi közösség tagjai között. Ezt erősítette meg Bakay Péter, egyházunk cigánymisszióért felelős referense is, aki Jézust a leghatáso­sabb innovátorként, a társadalmi korlátokat lebontó „határátlépőként" jellemezte. Meggyőződése szerint a krisztusi szelídségre, alázatra, szolgá-A félénk mosolygástól, majd az ud­variassági formuláktól a harmad­szori találkozásra jutottak oda felké­szültségükben a szakkollégisták, hogy nyolc-tíz perces, angol nyelvű, vetített képes prezentációval mu­tatkoztak be az amerikai egyházi vezetőknek. Dulányi Erzsébet, Jéri János és Oláh Róbert - mindhárman a Deb­receni Egyetem hallgatói - eddigi élettörténetüket, a tanulmányi elő­menetelért tett erőfeszítéseiket is­mertették, majd a jövőre vonatkozó latra és önfeláldozásra alapuló lelkű­iét kell, hogy áthassa a missziós munkatársakat, akiknek egyfajta ho­lisztikus - a testi, lelki és szellemi sze­génységet, nyomorúságot is figyelem­be vevő - szemléletre is szükségük van. Bakay Péter kiemelte, hogy az egyházak nem leereszkednek, a ci­gánymisszióban részt vevők nem le­hajolnak az elesettekhez, hanem odafordulnak a másikhoz. Az így kialakuló szeretetközösségben pedig - az emberi erőfeszítéseken keresz­tül - az Isten lesz az, aki felemel. Naszódi Krisztina, a Magyaror­szági Református Egyház cigány­missziójának képviselője „spirituális ja­vakként” határozta meg azokat a nél­külözött lelki adományokat, amelyek az integrációs és felzárkóztató progra­mok (lakhatásra, oktatásra, egészség­ügyre, munkavállalásra vonatkozó) segélyein túl jelentkeznek szükséglet­ként a leszakadóban lévő népcsoport körében. A Magyar Pünkösdi Egyház or­szágos cigánymissziójának munka­terveiket vázolták. Beszéltek azokról az elképzeléseikről, amelyekkel népük felemelkedéséért, a magyarországi ci­gányság integrációjáért kívánnak tenni - nem is csak a diploma átvé­telét követően egészségügyi szerve­zőként, szociális munkásként vagy épp közgazdászként, hanem már manapság is, hisz mindhárman ön­kéntes munkát végeznek valamilyen roma közösségben. Rafael Malpica főigazgató Puerto Ricó-i származására és a romákéval azonos bőrszínére utalva biztosítot­társa, Patkás Rita módszertani is­mertetőjében rámutatott, hogy az előítélet nélkül, evangélizációs céllal (is) megközelített roma közösségekben radikális életváltozás az élő hitre jutot­tak esetében tapasztalható. A Cigánymissziós Módszertani Füzetek szerzői tehát nem pusztán gyakorlati útmutatást vagy tájékozta­tást kívánnak nyújtani a szakemberek­nek, esetíeg a laikusoknak; mindenek­előtt arra a szemléletváltásra szeretné­nek ösztönözni, amely a már említett társadalmi falak kétoldali lebontását eredményezheti. Kurdi Zoltán cigánymisszióért fe­lelős metodista lelkész ugyanezt a közvetítő küldetést példázta, amikor arról a „redukált üzenetről” ejtett szót, melyet neki - prédikáló lelkipásztor­ként - hétről hétre át kell adnia egy ci­gány gyülekezetben. Véleménye sze­rint a sallangmentes, közvetíen beszéd lehet a záloga a cigányok egyenlő fél­ként, testvérként való megszólításának, a közös nyelv megtalálásának. Hogy a társadalmi falakon inneni és túli „nyelvzavar” ellenére van eredménye a peremvidékeken tengő­dő cigányokkal való párbeszédnek, az értük megtett szeretetteljes „határát­lépésnek”, azt találóan illusztrálta a sajtót tájékoztatók református kép­viselője. Naszádi Krisztina egy álta­la megismert kisebbségi közösség kapcsán idézte fel a cigány himnusz „missziós változatát”, amelyet meg­tért cigány emberek énekeltek (kicse­rélve a „Megátkoztál, meg is vertél, / örök csavargóvá tettél” sorokat a kö­vetkezőre): „Megáldottál, megvál­tottál, / országodba befogadtál.” ■ Papp Máté ta a fiatalokat, hogy érti és megérti a helyzetüket, és útjuk folytatására biztatta őket. Mint mondta, ő egy olyan egyházban lett először lelkész, majd püspök, illetve vezető, amely több mint kilencven százalékban fe­hérekből áll. Ez azt mutatja, hogy egy marginalizált helyzetű közösség tag­ja is képes szolgálni a többségi társa­dalomhoz tartozó gyülekezetét, tud dolgozni a közösségért. „Ébredjetek rá, hogy át tudjuk törni az üvegpla­font!” - tanácsolta Rafael Malpica. Stephen Nelson arra emlékeztet­te a szakkollégistákat, hogy a hoz­zájuk hasonló helyzetű társadalmi rétegekből mindössze két ezrelék­nek sikerül a felsőoktatásba jutni. „Az csoda, hogy itt vagytok! Tart­sátok meg az identitásotokat, és mi­közben magasra juttok, ne feledjé­tek, honnan jöttök.” A roma szakkollégisták fejlődését jól érzékelteti, hogy a társalgás folya­matosan angolul folyhatott, a szak­­kollégium vezetőjének, Molnár Erzsé­betnek lényegesen kevesebb dolga akadt a tolmácsolással, mint a koráb­bi látogatások alkalmával. Az ELCA Globális Szolgálatának vezetői az ERSZK-ból az Oltalom Szeretetszolgálathoz látogattak, ugyanis a nyáron Nyíregyházára ér­kezett két amerikai önkéntes - Jeri­cho Westendorf és Maija Mikkelsen - épp e két intézményben tevékenyke­dik. Az amerikai vendégek ezután Nyírtelek-Görögszállásra utaztak, hogy az ott folyó cigánymissziói szol­gálatról tájékozódjanak. Kétnapos magyarországi látogatá­sát követően Rafael Malpica és Ste­phen Nelson Németországban, Wit­­tenbergben folytatta európai útját. ■ V.E. Romaszintről tájékozódó amerikaiak ► Az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyház (ELCA) Globális Szol­gálatának két vezetője, Rafael Malpica és Stephen Nelson érkezett október 28-án, kedden az Evangélikus Roma Szakkollégiumba (ERSZK) Nyíregyházára. Stephen Nelson igazgató „régi ismerősként” köszöntötte a fiatalokat, ezúttal ugyanis már harmadszor látogatott Chicagóból a Nyíregyházi Főiskola épületeiben működő evangélikus oktatási műhelybe. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy módja van érzékel­ni a fiatalok fejlődését. Rafael Malpica (balra) a szakkollégistákkal

Next

/
Thumbnails
Contents