Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-11-02 / 44. szám
Evangélikus Élet élő víz 2014. november 2. *• 11 A boldogság gyökere? A hónap igéje Rotterdami Erasmus és Luther vitájához ■ Tubán József A boldogság gyökere: az akarj lenni, aki vagy címmel jelent meg az Evangélikus Élet legutóbbi számában Kerecsényi Zoltán cikke a 16. századi humanistáról, Rotterdami Erasmusról. Mint tudós humanistát joggal méltatja őt a szerző. Erasmus Beszélgetések (Colloquia familiaria) című könyve ott szerepel ifjúkorom meghatározó olvasmányélményei között. Ennek ellenére szabadjon lutheránusként, illetve evangélikus lelkészként mégis kritikai megjegyzéseket fűznöm az említett íráshoz. Kerecsényi Zoltán többek között a következőt írja Rotterdami Erasmusról: „Üdvözölte Luther Márton egyházi kritikáit, de a reformot csakis a katolikus egyház keretein belül képzelte el. Éppen ezért támadtak kettejük között jócskán súrlódások.” E megállapítással sem történeti, sem teológiai vonatkozásban nem tudok egyetérteni, mi több, egyenesen veszedelmesnek tartom azt a szemléletet, amely kiérződik belőle. Miről van szó? Történeti tény, hogy Erasmus és Luther nem praktikus egyházmegújító kérdéseken különbözött össze. Talán szélesebb körben is ismert, hogy a közöttük lévő feszültség oka Erasmusnak az 1524-ben megjelent, Értekezés a szabad akaratról (Diatribe de liberó arbitrio) című műve, amelyben kifejti, hogy az embert nem rontotta meg teljesen az eredendő bűn, így megmaradt a szabad akarata, amellyel önként dönthet Isten és az üdvösség mellett, szemben az ördöggel és a kárhozattal. Vagyis az ember nincs rászorulva Istennek arra a kegyelmére, amely Krisztus keresztjében megjelent, hiszen az isteni kegyelem csupán akkor lesz hatékony, ha azt az ember maga is elfogadja, és engedi, hogy együttműködjön az ő akaratával, a szíve mélyén rejtőző jóval. Ez a tanítás pedig újrafogalmazása az 5. században élt Pelagius nézeteinek, akit nemcsak kora egyháza, de - és ezt éppen nekünk fontos tudnunk! - egy ezredévvel később az Ágostai hitvallás is eretnekként ítélt el, mivel azt tanította, hogy „az ember a saját természetes képességeiből is megigazulhat Isten színe előtt” csorbítva ezzel Krisztus személyének és megváltói munkájának páratlanságát. E nézettel szegezte szembe Luther a maga könyvét, amely 1525-ben je-HIRDETÉS . ___________'________ lent meg A szolgai akarat (De servo arbitrio) címmel. Luther a Szentírásra hagyatkozva foglalt állást a kérdésben: az embert teljes mértékben megrontotta a bűn, így az üdvösség elnyerésében, a megigazulásban a legcsekélyebb részt sem tulajdoníthatja magának. Az üdvösség Krisztus keresztjéből fakad, és a Szentlélek hozza közel hozzánk, nekünk pedig semmi szerepünk nincs benne, merthogy az eredendő bűn éppenséggel el akar szakítani bennünket Istentől, illetve a saját üdvösségünktől. Ez pedig lényegi kérdés, ugyanis „ha hisszük, hogy Krisztus a vére által váltotta meg az embereket, akkor annak beismerésére kényszerülünk, hogy az ember teljes valójában elveszett, máskülönben Krisztust vagy feleslegesnek, vagy csupán az ember legjelentéktelenebb részének megváltójaként tartanánk számon, ami természetesen nagy istenkáromlás és istentelenség”. A fentiek fényében nyilvánvaló, hogy Luther és Erasmus nem egyházjogi, hanem teológiai kérdésen különbözött össze, mégpedig - nagyon leegyszerűsítve - azon a kérdésen, hogy kicsoda is Krisztus: a bűnös és tehetetlen ember irgalmas megváltója vagy pedig egy jóságos segítő, aki az alapjában véve jó és bűntelen embert helyes és így üdvözítő felismerésekre juttatja. Mondanom sem kell, hogy ezerféle formában és megfogalmazásban, de az utóbbi állítás kétezer éve mindenféle eretnekségnek az alapja, minthogy Krisztus egyedülvalóságát és páratlanságát vonja kétségbe. Éppen ezért legyen világos előttünk, hogy éppenséggel Luther Márton volt az, aki - ismét idézve a cikket - „a reformot csakis a katolikus egyház keretein belül képzelte el” A katolikus kifejezést ebben a vonatkozásban természetesen nem a ma leginkább elterjedt, a római katolikus felekezetet azonosító megnevezésként, hanem - összhangban a Niceai és az Apostoli hitvallással - az eredeti értelmében, az egyetemes egyház jelzőjeként értem. Az általánosan elterjedt séma szerint amikor Luther belátta, hogy kora egyháza nem hajlik a Krisztus-központú gondolkodásra, hanem elítéli azt, szakított vele, mintegy új egyházat alapítva. Csakhogy amikor X. Leó pápa 1520 nyarán kibocsátotta az őt kiátkozással fenyegető bulláját, Luther a válaszképpen megfogalmazott, Az Antikrisztus bullája ellen (Adversus execrabilem Antichristi bullám) című írásában éppenséggel megjegyezte, hogy nézete szerint az általa képviselt tanítás és a pápa teológusainak hite nem fér össze egymással. Ugyanis „catholicum et haereticum” vagyis a katolikus egyház hite és az eretnekség „egymást kizárják tisztára”. Ebben az összefüggésben nyilvánvaló, hogy Luther önmagát tekinti a katolikus hit képviselőjének, míg az őt kiátkozással fenyegető pápát eretneknek tartja - természetesen nem a saját személye, hanem a Krisztust és az ő megváltói művét kisebbítő tanítása miatt, amely minden eretnekség forrása. Tény tehát, hogy Erasmus a római egyházon belül próbálkozott valamiféle reformokkal, jól-rosszul. Luther ellenben az egyetemes/katolikus egyházon belül tudott csak gondolkodni, amely Krisztus teste, szent és titokzatos egység, függetlenül a pápától és a kánonjogtól, de nem függetlenül magától Krisztustól. így hát nem ő szakított az egyházzal, hanem a rómaiak (a „pápisták”) meg a többiek: Zwingli, majd Kálvin hívei, az újrakeresztelők, a misét elvető képrombolók vagy a Szentháromság-tagadók voltak azok, akik nem teljesen Krisztus-központú tanításukkal tulajdonképpen kizárták magukat az egyetemes/katolikus egyházból, amelynek apostoli folytonosságát Luther és a hozzá hűségesek képviselték és képviselik. Méghozzá nem valamiféle büszke, forradalmi szakadárként, hanem Krisztus egyházának tagjaiként. Merthogy a boldogság gyökere maga Krisztus, nem pedig az önmagát felvállaló ember. Az utóbbi nézetet Rotterdami Erasmus, az előbbit viszont a Szentírásban olyannyira járatos Luther képviselte. így akár azt is kimondhatjuk: Rotterdami Erasmus nem katolikusként, hanem a római egyház híveként halt meg 1536-ban, míg Luther egy évtizeddel később valóban katolikusként hajthatta le utoljára fejét a párnájára, miután röviden meggyónt Justus Jónásnak. Adja Isten, hogy a reformáció - és csakis a lutheri reformáció! - emblematikus kezdetének ötszázadik évfordulójához közeledve boldogságunk gyökere ne az legyen, hogy azok vagyunk, akik lenni akarunk, hanem azok, akiknek megváltó Krisztus Urunk lát bennünket! A szerző a Csornai Evangélikus Egyházközség lelkésze SZÉCHENYI TERV Épületenergetikai korszerűsítés a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban A Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium több mint 249 millió forintot nyert az Új Széchenyi terv Környezet és energia operatív programjában. A támogatás lehetővé tette a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium épületének utólagos külső hőszigetelését, a külső nyílászárók cseréjét, a fűtési és használatimelegvíz-rendszer korszerűsítését, a világítás korszerűsítését, talajlevegő hőcserélős mesterséges szellőztetés, napkollektoros és napelemes rendszerek telepítését. Az épület energetikai tényezői már nem feleltek meg a kor elvárásainak, a fűtési és használatimelegvíz-rendszer, illetve a nyílászárók és fényforrások mára elavulttá váltak. A most befejeződött projekt keretében sor került a falak utólagos hőszigetelésére, valamint a külső nyílászárók cseréjére. A fűtési rendszert kondenzációs gázkazánok telepítésével és acéllemez lapradiátorok felszerelésével tették korszerűvé és energiatakarékossá. A használatimelegvíz-rendszert teljesen felújították, napkollektorokkal segítve a működését. Megújuló energiát hasznosító talaj-levegő hőcserélős mesterséges szellőztetést alakítottak ki. A régi világítótesteket új, energiatakarékos darabokra cserélték. Telepítettek továbbá egy hálózatra visszatápláló napelemes rendszert is. A projekt elsődleges célcsoportja a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium valamennyi tanulója és dolgozója. A projekt környezeti hatásterülete azonban nemcsak az érintett ingatlanra terjed ki, hanem az elérni kívánt indikátorértékekkel közvetve az egész ország energiaellátásának biztonságát és versenyképességét javítja, a környezeti állapot megőrzését érdemben szolgálja. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg. Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium ♦ 1183 Budapest, Kossuth tér 2. sztehloiskola.hu ujszechenyiterv.gov.hu MAGYARORSZAG MEGÚJUL „Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védj étek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!” (Ézs 1,17) Igeversünk vége az újonnan revideált Károli-fordításban így hangzik: „...hozzatok ítéletet az özvegy ügyében!” Ó, bírák, nem könnyű kimondani a szót, amikor vagy-vagy a tét. Amikor az egyik veszít, a másik nyer. Amikor sorsokról van szó. Amikor az a kérdés, hogy „tisztességtelen”-e egy hatalmas és változó kamatú hitel, vagy sem. Amikor a fél ország népe bukik, vagy a bankok buknak... Nagy a felelősség. De nem lehet az élet dolgait mindig csak lebegtetni. Egyenes és döntésképes emberekre van szükség. Te is ilyen légy! Életed minden területén. Amikor először szólított meg Jézus az új lehetőség és új élet örömhírével, a bűnbocsánat új kezdetével, jól döntöttél, ha igent mondtál. Ki tudja, hányszor szólít meg, és hányszor hallod meg az Úr tiszta és világos hívó szavát. Ez volt a legnagyobb döntés az életedben. De ha ez még nem történt meg, most hív: a te bűnöd büntetésének elhordozásáért adta az életét; hogy ha hiszed ezt, Jézus keresztjéért tiszta szívet és új, örök életet nyerhess. És ezután vége lehet a hezitálásnak, és minden ítélet egyenes és jó döntés lehet. Hogyan? „Tanuljatok jót tenni..!’ Azokra fogsz figyelni, akik Isten akarata szerint élnek, és merik vállalni egyedül, csakis a jót. Olvasd a Bibliát, és tekints Jézusra, figyeld minden szavát és mozdulatát. Tanulj tőle. Ne röstelld, hogy még nem vagy tökéletes. De kövesd a Tökéletest! „Törekedjetek igazságra..!’ Nem lesz „magától” igazság, mint ahogy a föld sem terem magától hasznos növényt, csak gazt. A törekedj szóban benne van, hogy az igazságért harcolni, küzdeni kell; törni magunkat, dolgozni érte. „Térítsétek jó útra az erőszakoskodó t!” Ez aztán nehéz. Az erőszakos ember szokott addig beszélni, addig sündörögni, amíg bele nem fáradunk, és engedünk neki. Mivel és hogyan tudod jó irányba téríteni? Azzal, hogy állhatatosan mellette maradsz, de nem engedsz abból, amire eljutottál. A katonaságnál a hatvanas években az egész rajom nagyon cifrán beszélt, és engem mint teológust ki akartak hozni a sodromból. Az Úr nyugalmat adott, hogy észre se vegyem igazán ezeket a próbálkozásokat. A baráti viszony nyomán a harmadik napon már kezdték elfojtani a káromkodásokat, és egy idő után ki lehetett volna tűzni ránk a „káromkodásmentes raj” címkét. Ez is az Úr munkája volt. A Biblia hangsúlyozottan kiáll az árvák, özvegyek, szegények és jövevények mellett. Akik mellett senki sem áll ki. Talán mert semmi érdek nem fűződik hozzá. De így hívott el minket is az Úr. Semmi érdeke nem fűződött hozzá, csupán szeretetből döntött mellettünk. Ez a kegyelem. Adja az Úr neked is Szentleikét, hogy így tudj viszonyulni azokhoz, akik rád szorulnak, akikhez semmi érdek sem köt, de szeretnénk, hogy szintén az ő örök országába jussanak. ■ Széll Bulcsú HETI ÚTRAVALÓ „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben’.’ (Mik 6,8) ÍX0YC Szentháromság ünnepe után a 20. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az Úristen három jókívánságát egyben így foglalják össze: Járjunk elhívásunkhoz méltóan - megszentelt életben! Istenünk indoklása: „Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” (3MÓZ 11,45; lásd sMóz 10,12-13) Pál így int: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól... Mert nem tisztátalanságra hívottéi minket Isten, hanem megszentelődésre!’ (iThessz 4,3.7) „Aki keresztyén, az Krisztussal s minden javával közösségre lép. Mivel pedig Krisztus szent, neki is szentnek kell lennie. A »szent« szó azt jelenti: ami Isten tulajdona, ami egyedül őt illeti, neki szenteltetett” - tanít Luther. Az Úr Jézus a farizeusok kísértő kérdésére a házassági elválásról Isten teremtő tettét, eredeti szándékát s akaratát idézi (lásd íMóz 1,27; 2,24): „...a teremtés kezdete óta Isten férfivá és nővé teremtette az embert. ...és lesznek ketten egy testté... Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza!” (Mk 10,6.8.9) „Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8; LK) „A te országod, Isten, örökkévaló ország.” (GyLK 775) Halottainkra így emlékezhetünk: Isten az élők Istene, mert az ő számára mindenki él (lásd Lk 20,38). Krisztus kijelenti: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él..!’ (Jn 11,25) Páltól tudhatjuk, hogy a törvény Krisztushoz vezérlő mesterünk: „...nevelőnk volt Krisztusig hogy hit által igazuljunk meg.” (Gál 3,24) A mózesi törvények elrendelték a szombat, a szombatév s a három főünnep - a páska, pünkösd és a sátoros ünnep - megtartását. „Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! (...) Azután az aratás ünnepét... És a betakarítás ünnepét...” (2MÓZ 23,15.16) Apósa, Jetró tanácsára Mózes bírákat állított a nép fölé: „...a nehezebb ügyeket Mózes elé vitték, de minden kisebb ügyben ők tettek igazságot’.’ (2MÓZ 18,26) Ábrahám szolgájával rokonságából hozatott feleséget fiának. „Izsák... feleségül vette Rebekát. ...megszerette őt..!’ (íMóz 24,67) Isten kiválasztó szeretete az ő drága kincsévé tette Izráelt: „...ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor... valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek’.’ (2MÓZ 19,5-6) S Krisztus által az ő újszövetségi gyülekezete is azzá lett (lásd íPt 2,5.9-10). Gonosztevőként vitték Jézust Pilátushoz: „Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessékapáskavacsorát’.’Ellenfelei gondosan ügyeltek külső tisztaságuk megőrzésére. Tettükkel siettették az igazi páskabárány halálát, mert: „Nekünk senkit sincs jogunk megölni!” (Jn 18,28.31) A prédikátor írja: „...a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (Préd 12,13) És örökké: „Az Istent félőknek / Ő a kősziklája. // És üdvössége.” (EÉ 347,2.3) ■ Garai András
