Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-13 / 28. szám
12 41 2014- július 13. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Erő, szeretet, józanság Élmények Egy fiatal beszélgetése Jézussal „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét’.’ (2Tim 1,7) Vallomással kell kezdenem: szeretem Pál apostolt olvasni. Nemcsak azért, mert közvetlen, szókimondó, nem álszenteskedő - le meri például írni tanítványának, Timóteusnak, hogy „gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel - élj egy kevés borral is” (íTim 5,23) -, nemcsak azért, mert egy pillanatig sem megalkuvó, hanem a végletekig egyenes ember, azért is szeretem, mert bátorít. És magunk mögött hagyva egy tanévet, a nyár derekán - befelé a nyárba vagy megfordítva, kifelé a nyárból - erre szükségünk van. Bátorításra és feltöltekezésre. A nyár a pihenés, a buli, a fesztiválok, a Szélrózsa, a táborok, szerelmek, tábortüzek, kirándulások és a strandolás időszaka. Van, aki jól sikerült, kitűnő bizonyítvánnyal vágott neki, és van, aki bukással, például matematikából, amelynek a pótvizsgájára most tanulnia kell. Hogy milyen lett a bizonyítvány, diákfejjel az másnap már a múlt. Ezzel szemben én arra kérlek titeket, hogy ne a múlton merengjünk, talán ne is a mán, hanem a holnapon. Előre kell tekintenünk! Persze ha előrenézünk, akkor viszont félünk, mert az előretekintés mindig bizonytalan. Sokszor nem látunk semmit. Olyan ez, mint a Titanic című filmben, amikor a két matróz a megfigyelőállásban van. A hajó legmagasabb pontjáról előremeresztik a szemüket, hogy lássák, biztos-e a vízfelület előttük. Látszik, hogy fél mind a kettő, mikor bukkan elő valami ismeretlen vagy éppen nagyon is ismerős akadály a beláthatatlan ködhomályból. így vagyunk mi is a jövendőt illetően. Sokszor félünk attól, ami előttünk van, ezért kényelmesebb visszatekinteni. Új iskola, új osztályközösség, új tantárgyak, új tanárok... Pál apostol ez ellen a félelem, ez ellen a bizonytalankodás vagy tépelődés ellen veszi fel a kesztyűt, és azt mondja: „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten”. Ami volt, volt, ha jó eredmény, akkor büszke vagyok rá, ha rossz, akkor tanulok belőle, és egyenesen török előre, hogy kihozzam magamból a maximumot. A lényeg, hogy nem állok le. Persze ez nem jelenti azt, hogy egész nyáron tanulnom kell. Bár van, akinek ugye muszáj lesz... Mindenki megérdemli a pihenést. Ne álljatok le viszont a becsületes élettel, a tiszteletadással, a másik ember megbecsülésével. Olyan követendő példaképeket válasszatok magatoknak, akik erre ösztönöznek titeket, olyanokat, akiknek életvitelében megvan a Pál apostol által megfogalmazott három kifejezés: az erő, a szeretet és a józanság. Az előretekintés magabiztossága, a küzdelem öröme, az Isten és a másik ember szeretete. Örök üzenet ez - tanévben és szünidőben, strandon és osztályteremben. Mint ahogy Pál apostol tanácsolja ezeket legkedvesebb fiatal tanítványának, Timóteusnak, én is ezt tanácsolom a nyári szünidőre nektek. Vezéreljen mindannyiunkat az erő, a szeretet és a józanság lelke! ■ Homoki Pál Névjegy: Homoki Pál A soltvadkerti gyülekezet lelkésze és így az idei Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó házigazdája vagyok. 7.0: Isten - és a kultúra árnyalatai Tartalmas. Fiatalos. Változatos. E három szó jegyében szeretné segíteni a Szélrózsa találkozó - egyházunk legnagyobb ifjúsági rendezvényeként - egyfajta kulturális programkavalkáddal is a július 16. és 20. között Soltvadkertre látogatók lelki feltöltődését. Terveink szerint számos koncert és színházi előadás gondoskodik majd arról, hogy a jubileumi Szélrózsa résztvevői a találkozó fesztiválszerű kínálatából kedvükhöz és habitusukhoz illő szórakozást találjanak. A zenei program összeállításakor fő célunk az volt, hogy a „világi” és a keresztény jellegű produkciók egymást erősítve és kiegyensúlyozva táruljanak a közönség elé. Bízunk benne, hogy mindkét részről sikerült olyan előadókat felkérnünk, akik személyiségükkel, zenei és szövegvilágukkal egyaránt képviselni tudják a Szélrózsa által vallott értékeket. Az előadók kiválasztásakor - a tartalmi síkon túl - azonban azt is fontosnak éreztük, hogy a tizen-, huszonéves fiatalok által kedvelt és számukra könnyen befogadható produkciók is helyet kapjanak színpadainkon. Mivel a találkozón részt vevők életkora különböző, érdeklődése pedig meglehetősen sokszínű, igyekszünk a legkülönbözőbb zenei stílusokat kínálni a közönség számára. A fenti szempontok alapján kerülhet tehát egy lapra a sokak által hosszú évtizedek óta elismert Kaláka együttes a M.Is.K.A. névre hallgató evangélikus punk-rock bandával vagy a Kowalsky meg a Vega, azaz napjaink Magyarországának egyik legnépszerűbb zenekara a Four Bones harsonakvartettel. A Szélrózsa szervezőivel hisszük, hogy azok az árnyalatok, melyeket az egyházunkon belül alakult Korálsziget Electric, az Ocho Macho népszerű ska formáció, a gyerekeket megszólító, környezettudatos nevelést hangsúlyozó Hahó együttes, a balkáni népzenét játszó Vodku zenekar, Galambos Dorina Mrs. Columbo nevű dzesszformációja, a Szélrózsa Band, az MR2 Petőfi rádió által pártfogolt Indigó utca & Fluor Tomi, az igényes ragtime-ot kedvelőket vonzó Bohém Ragtime Jazz Band, az extravagáns Takáts Eszter és Beat Bandje, a megzenésített verseket előadó Kávészünet zenekar, a Fejérvári vonósnégyes, a hargitai dívát, Bocskor Bíborkát a sorai között tudó Magashegyi Underground, a legkisebbeket maga köré gyűjtő Palinta Társulat és az ír népzenét játszó Shamrock képviselnek, színesebbé és értékesebbé tehetik az idei Szélrózsa találkozót. Éppúgy, mint az ott megjelenő színházi produkciók. Jelesül Kövesdi Miklós Gábor Játszd újra, Noé! című stand up comedyje, a büki gyülekezet bábelőadása, a Mesekocsi Színház gyerekeknek készült műsora, a soproni Forrás Színház kamaszoknak szóló, Kövek című krimifeldolgozása vagy Bácskai Juli Pszichoszínházának exkluzív, a Szélrózsa idei témájára íródott darabja, amelyek életre szóló élménnyel ajándékozhatják meg átélőiket. Reménységünk, hogy a fentiekben - a teljesség igénye nélkül - bemutatott programok nemcsak a kulturális feltöltődésre kínálhatnak alkalmat a résztvevőknek, hanem az Istennel való különleges találkozás lehetőségét is magukban hordozzák. ■ Bedecs Réka Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit- Uram, kérlek, segíts nekem, tanácstalan vagyok. Bármerre megyek, azt hallom, most kell megragadnom a lehetőségeket. Ki kell élveznem mindent, mert a fiatalságom gyorsan elszáll. Barátaim szerint addig kell élveznem az életet, amíg ezt megtehetem, utána úgyis csak a szürke hétköznapok és a monoton munka vár rám. „Ragadd meg, éld át, megérdemled!” - olvasom a reklámokban, s ha bekapcsolom a tévét, még a puding is „kirobbanó élményt" kínál. Mit szólsz ehhez, Uram: tényleg ilyenek az igazi élmények?- Szerintem te is jól tudod a választ, csak nézz őszintén a szíved mélyére.- Ettől féltem. Látom, ismersz, tudod, hogy rettegek kimondani, ami bennem van, mert félek, hogy utána nem marad semmim. Egy-egy átbulizott éjszaka után én is érzem, hogy nem vagyok boldogabb, sőt mintha nehezebb lenne a szívem, és a magányom is csak egyre mélyebb. Merjem ezt bevallani magamnak? Félek, ha megteszem, akkor még ezt a látszatélményt és -boldogságot is elveszítem, s helyette nem marad semmi!- Tényleg ettől félsz? Tényleg azt hiszed, hogy a világban csak olyan élmények vannak, amelyek után csak boldogtalanabb leszel? Tényleg azt hiszed, hogy csak olyan élményeket akarok neked adni, amelyek lassan tönkretesznek?- Nem, Uram, de kérlek, segíts, és mutasd meg, merre kell mennem.- Azt tanácsolom, hogy ne az élményeket keresd, hanem járd énvelem életed útját. Ha ezt teszed, akkor olyan dolgok válnak életed meghatározó élményévé, amelyekre korábban nem is gondoltál, sőt korábban talán tehernek is érezted őket. Élmény lehet, ha segítesz valakinek, ha odafordulsz másokhoz, s rengeteg más dolog is, csak mindig vigyél magaddal, s ne tégy semmit, amit szégyellnél előttem. ■ Deák László Kisütött a nap felettem Süss fel, nap, fény es nap. Emlékszem arra, amikor óvodásként még hittem, hogy az énekünktől tényleg eloszlanak a fellegek, amikor még biztos voltam benne, hogy a szónak ereje van, hogy a kérésünk teljesül, hogy nekünk, ludaknak nem esik bántódásunk. Később biztos lettem benne, hogy erősnek kell lenni, önállónak, minél előbb függetlennek, olyannak, aki nem fél a sötéttől, nem fél az egyedülléttől, akinek nem fáj semmi. Vagy legalábbis olyannak, aki ezt a látszatot fenn tudja tartani. Aztán már semmiben sem voltam biztos. És a köd nőtt, a felhők öröknek látszottak, a fagy nem oszlott. Aztán mégiscsak megjelent a fény. Előbb halványan, majd olyan erővel, hogy átsütött ködön, felhőn, és olvadásnak indultam. Te vagy a fény a szívemben, Jézus, add, hogy ne szólhasson bennem a sötét! Te vagy a fény a szívemben, Jézus Krisztus, jöjj, te vezess utamon! És most már tudom, hogy felhők jönnek-mennek, de ez a fény minden felhő mögött ott van. Meg hát... bennem süt már, nem felettem kell süssön. „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet ” (Zsolt 40) Itt vagyok a hét közepén, a nyár közepén, a nagyváros közepén. Jó hely a középpont, jó lenne körülnézni. Kicsit előre, kicsit hátra. Eltelt már a hét fele, eltelt a nyár fele. Volt benne munka, volt-e pihenés is? Bántottak, bántottam? Láttam? Láttattam? Mi van előttem, mit kezdjek az időmmel? Kevés van, jól kellene beosztani. Sok van, értelmesen kellene kitölteni. Nyújtogatom a nyakam. Ágaskodom. Nem látok. Magasabban kellene lenni, egy toronyban, hegyen, szárnyak kellenének, repülni magasra, ahonnan rálátni a dolgokra. Nem megy. Könnyen jön a zápor-zivatar most, ebben csak lehajtott fejjel lehet közlekedni, hogyan lássak én így messzire, csak a saját sáros cipőmet látom. „Nem emelföl már senki sem, /belenehezültem a sárba. /Fogadj fiadnak, Istenem, / hogy ne legyek kegyetlen árva’.’ Emelj fel, Istenem, vigyél magasra. Nézzük meg onnan, mi van mögöttem, mutasd meg, merre tovább. Szeretnék látni, érteni. Mosd meg a lábam. Azt mondtad, ha nem mosol meg, semmi közöd hozzám. Hát itt vagyok, sárosán, van mit csutakolni rajtam. Ha akarod, te meg tudsz tisztítani. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Eljöttem eddig. Mennék tovább is, de nehéz. Húzz magadhoz, Istenem, hajolj felém. Emelj fel, szólni, látni, élni. „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet’.’ ■ Darvas Anikó Forrás: Szabó Lajos (szerk.): Meríts! - Meditációk és imádságokfiataloknak. Luther Kiadó, Budapest, 2012. Legyen veled a vörös szín, amely a szeretet lángolása és az önfeláldozás színe. Ne maradjon el életedből a narancsszín sem: ez a derű, a boldogság követe. Töltse be életedet a sárga, amely a nap ragyogása, Isten éltető fénye. Kísérjen téged a zöld szín, amely a nyugalom és a szüntelen növekedés követe. Tartson veled az égszínkék, hogy életedet benső szabadságban tölthesd, így lásd meg távlatát. Legyen társad életutadon a sötétkék is, amely a lélek mély békéjének ajándékát kínálja neked. És végül őrizzen meg téged az Isten bölcsen és elégedettségben, amint azt az ibolyaszín üzeni. Forrás: Varga Gyöngyi: Remény s ég. Luther Kiadó, Bp„ 2011. Kívánom, hogy Isten szeretetéből és öröméből élj minden napon -Ő maradjon veled a vörösön innen és az ibolyán túl, és fogja át életedet, mint a szivárvány, hétszínű szeretetének csodájával. ■ Varga Gyöngyi
