Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-26 / 43. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2014. október 26. »► 5 A múlt századról egy család történetén keresztül Beszélgetés dr. Marinovich Endre korábbi címzetes államtitkárral mincas évek végén, negyvenes évek elején Európában Anglia, Portugália és Svédország mellett már csak a magyarok ragaszkodtak a „balra tarts”-hoz. Azonban előbb-utóbb nekünk is az európai gyakorlathoz kellett igazodnunk. Budapesten ez az országos bevezetéshez képest három héttel később, 1941 novemberének első vasárnapján lépett életbe. Ennek megszervezése és bevezetése Marcell feladata volt. Emellett 1950-ben részt vett az új rendszámstruktúra kialakításában is. A két betűből és három számból álló rendszer alapelvei mintegy negyven évig változatlanok maradtak még akkor is, amikor néhány évvel később áttértek a két betű és négy szám alkalmazására.- Ha ilyen nagy ívű feladatokat bíztak rá, akkor mégis hogyan lett belőle gondnok?- A kommunista irányítású rendőrségnél a vezetői tisztségeket párttagsághoz kötötték, így az utolsó években Marcell csak helyettesi tisztet tölthetett be. 1950-ben aztán közölték vele, hogy bár feladatainak ellátásában semmi kifogásolnivalót nem látnak, elbocsátják, mert hát ugye, aki 1945 előtt volt rendőrtiszt... Ezek után került az Országos Mentőszolgálathoz, ahol nyugdíjazásáig gondnokként dolgozott.- Az október 23-ai ünnep közeledtével idézzükfel az édesapja, Marinovich Endre alakját is, aki az 1956-os forradalom idején Budapest tűzoltóparancsnoka volt.- Kétségtelen, hogy az az időszak jelentette életének csúcspontját. A családi hagyományoknak megfelelően édesapám is jogi diplomát szerzett. Mivel azonban gyermekkora óta eljárt nagyapámmal, az Országos Tűzoltószövetség alelnökével a különféle tűzoltórendezvényekre, szinte természetesen adódott számára a tűzoltótiszti hivatás választása. 1945-ben már tűzoltófőparancsnok-helyettesi beosztásban dolgozott. Vidám, az élet örömeit szerető ember volt, aki első látásra megkedveltette, megértette magát az ismeretlenekkel, percek alatt ő volt a tár1/1 < O cc <- Marcell édesapám testvére volt. Kevesen tudják róla, hogy az ő nevéhez fűződik a jobb oldali közlekedés budapesti megszervezése.- Ez igen különleges történet. Kérem, mesélje el!- Eredetileg a „balra tarts” volt az általános, merthogy a lovas katonák a kardjukat a bal oldalukra csatolták, hogy jobb kézzel könnyen ki tudják rántani. Emiatt viszont csak bal oldalról tudtak felszállni a nyeregbe, és ha már elindultak, miért mentek volna át az út túloldalára? A múlt század húszas-harmincas éveiben ugrásszerű fejlődésnek indult a közúti közlekedés, egyre több volt az autó. A sebességváltó jobb kézzel történő használata miatt ekkoriban terjedt el a jobb oldali közlekedés. A har► Miért lett hatvan évvel ezelőtt a később arany- és gyémántdiplomás jogi doktorból kabinos, Budapest rendőrkapitányából gondnok és a főváros tűzoltó-alezredeséből buszvezető? Csupán azért, mert a 20. század kommunista diktatúrájában középosztálybeli származással is legjobb tudásuk szerint akarták teljesíteni hivatásukat. A Túlélte-e a középosztály? - Családregény a 20. századból című, idén megjelent könyv páratlanul izgalmas korrajzot ad, miközben élményszerűen jeleníti meg a főleg közhivatalnokokból álló Marinovich család történetét. A könyv szerzőjével, dr. Marinovich Endre közgazdásszal, az Antall- és a Boross-kormány címzetes államtitkárával, a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karának professor emeritusával, korábbi főigazgatójával beszélgettünk.- Beszélgetésünk elején talán nem érdektelen a középosztály fogalmát tisztázni.- Sokféle megközelítés létezik. Az én megfogalmazásomban a középosztály az a társadalmi réteg, amelynek tagjai alapvetően munkából és bérből élő, szellemi foglalkozást végző emberek - például tanárok, orvosok, tisztviselők, lelkészek. Elsősorban nem az anyagi javak birtoklása motiválja őket, hanem az, hogy a megszerzett, tapasztalatokkal kiegészített szaktudásukat a haza és a nemzet érdekében hasznosítsák. Egyfajta életstílus jellemző rájuk: a középpontban a munka és a család áll, fontos számukra a műveltség, a megfelelő viselkedésforma és az elegancia. Szem előtt tartják, hogy legyen átjárás a gyerekszoba és a könyvtár között. Jellemző a valláshoz való kötődésük is. A politikától bizonyos mértékig szeretik magukat távol tartani, vagyis a különböző politikai hullámverések nem feltétlenül érdeklik őket. Ehhez természetesen az is kell, hogy a politika ne akarja mindenáron ráerőltetni a saját akaratát, szándékait erre a rétegre.- A szóban forgó könyv az Ön családjának történetét idézi fel. Három generáció elevenedik meg. A nagyapával és családjával ismerkedhetünk meg elsőként, akiknek a köztisztviselői pályafutása jelentős részben a Monarchia idejére esett. A második generációt képviselő édesapa és testvérei a két háború közötti években kezdték meg a közügyek szolgálatát különböző intézményekben, és az állampárti időszakban valamennyiüket érintette a politikai okokból történt állás- és vagyonvesztés. De az Ön és unokatestvérei - akik a második világháború körül születtek - életébe sem kevésbé szólt bele a történelem. Mivel e helyütt csak részleteket tudunkfelvillantani a könyvből, engedje meg hogy elsőként Sándor tanulságos történetéről szóljunk.- Nagyapám egyik testvérének a fiáról van szó. Felmenőihez hasonlóan ő is jogot végzett, majd 1933-ban a Közmunkatanács gyakornoka lett; e fővárosi intézmény főként városrendezéssel, városfejlesztéssel foglalkozott. Sándor az intézmény 1949-es megszüntetéséig dolgozott itt, ekkor már miniszteri tanácsosi rangot töltött be.- Ez mit jelentett?- A sok közhivatalnok által csúcsnak tekintett V. fizetési osztálynak felelt meg, ide sorolták például az ezredeseket is. 1948-ban megtörtént a teljes kommunista hatalomátvétel. Egy évvel később a Közmunkatanácsot egy tollvonással megszüntették, és minisztériumi főosztállyá minősítették át. Az élére egy részeges kőművest neveztek ki, aki az első perctől hangot adott osztálygyűlöletének. Első számú áldozata Sándor lett. Bármilyen jól végezte is a dolgát, harminckilenc évesen nyugdíjazták - persze nyugdíj nélkül. Sándor - ahogy fogalmazott - nem volt hajlandó semmiféle szellemi segédmunkát végezni, így először medencetakarítónak ment egy uszodába, majd harminchárom évig kabinosként dolgozott.- Hogy élte meg ezt a nagy váltást?- Elfogadta, megbékélt vele, és sok örömöt talált benne annak ellenére, hogy a szakmai tapasztalatait, jogi tudását nem kamatoztathatta, mert a Magyarországra erőltetett politikai rend nem tartott erre igényt. Mindenki szerette, és csak nagyon kevesen tudták róla, ki is ő valójában.- Közel hasonló a története Marcellnak is, aki Budapest rendőrkapitányából lett az Országos Mentőszolgálat gondnoka nyugdíjas koráig... K/) o saság középpontja. A hivatásának élt, beosztottjai nagyon szerették, tudását elismerték.- Az ő esetében milyen következményekkel járt a kommunista hatalomátvétel?- A Fővárosi Tűzoltóság államosítása után rangjában őt is visszaminősítették, majd 1951- ben mint politikailag megbízhatatlant elbocsátották. Autóbuszsofőr lett a Budapest-Vác útvonalon. Két évvel később, Sztálin halálakor tiszteledenül kommentálta a nagyvezér elhunytét, ennek következményeként öt év hat hónapi börtönbüntetésre ítélték. Idővel ezt csökkentették, de a büntetés egy részét a várpalotai rabbányában töltötte. 1954 szeptemberében szabadon engedték, ezután a fővárosban lett buszvezető.- Az 1956. októberi események közepette hogyan került a Budapesti Tűzoltó-parancsnokság élére?- Október 30-án győzött a forradalom, és sorra alakultak meg a forradalmi bizottságok. A tűzoltóknál a volt munkatársai, beosztottjai a távollétében választották meg édesapámat vezetőjüknek. Rá jellemzően - betartva a szolgálati utat - még akkor is azt kérte, hogy a hivatalos szervektől hozzanak a kinevezéséről írásos megerősítést. Örömmel, teljes lelkesedéssel vettette bele magát a feladatokba - egyenruháját újra magára öltve „hazaérkezett”.- Az ’56-os eseményeknek Ön a könyvben külön fejezetet szentel, amelyben azt is írja, hogy a novemberi szovjet támadás idején édesapja éjjel-nappal bent volt a parancsnokságon.- A normál tűzeseteken kívül a harcok okozta károk, tüzek megsokszorozták a feladataikat. Több kritikus pont is volt ez idő tájt az életükben. Egy nap például - valamilyen félreértés következtében - elvitte őket a parancsnokságról egy szovjet alakulat. Szerencséjükre két nap múlva bántatlanul szabadon engedték őket. Ezenkívül is többször volt veszélyben az életük, hiszen háborús helyzet volt. Sokszor kellett lövöldözés közepette, harckocsik között megközelíteniük az oltandó helyszínt. Sokan meg is sebesültek. Személyes bátorságával többször ő erősítette a többieket.- A forradalom leverése után lett következménye a szerepvállalásának?- Igen. A tűzoltóságtól ismét elbocsátották. Visszavonták buszsofőri jogosítványát, hiszen akár tömegeket is szállíthatott volna, illetve továbbra sem bíztak rá semminemű, a tudásához méltó feladatot. Először a kéményseprőknél, majd nyugdíjazásáig a Budapesti Közlekedési Vállalatnál volt tűzrendész - fő feladata a poroltó készülékek ellenőrzése volt...- Ha sorra vesszük a családja harmadik generációs tagjait, szomorúan állapíthatjuk meg hogy 1956 után milyen sokan kényszerültek külföldre. Ön maradt. Hogy befolyásolta az életét a történelem?- Ha nem ilyen irányt vesz a sors kereke, valószínűleg én is követtem volna az apai, nagyapai hagyományokat, és tűzoltó lettem volna. Ehelyett - sok más társammal együtt - megbélyegzettként indultam az életnek. Mégis: nemcsak a származásom adott erőtöbbletet, hanem az is, hogy szinte felnőttként élhettem meg az 1956-os forradalom dicső napjait, ez a sors kivételes ajándéka volt.- Mint ahogy az is annak számít, hogy egykori ifjú tanára, Antall József később Magyarország miniszterelnökeként Önt kérte fel kabinetfőnökének címzetes államtitkári rangban. A Boross-kormány idején folytathatta ezt a munkát. Később kipróbálhatta a katedrát is. Visszatérve a könyv címére: túlélte a középosztály a 20. századot?- Ha nagyon leegyszerűsítem, akkor azt kell, hogy mondjam: nagyszüleinket, szüleinket „elkaszálta” a történelem, mi viszont - minden kezdeti nehézség ellenére - képesek voltunk megkapaszkodni és megújulni. Igaz, tőlünk elkobozták szüléink vagyontárgyait, nem járhattunk az általunk választott iskolákba, nem olvashattunk tetszés szerinti könyveket, és egészen más történelmi tudatot próbáltak belénk táplálni. Mégis sikerült elődeink örökségéből valamennyit megmentenünk, és ezt igyekszünk átadni a gyerekeinknek. Csak rajtuk múlik, hogy élnek-e ezzel! ■ Boda Zsuzsa
