Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-19 / 42. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2014. október 19. » 15 BERES I CSEPP I EXTRA' I i i BERES CSEPP EXTRA jT Felelőtlen? Csak újra a régi. usaK újra a regi. f jf www.beres.hu f facebook.com/beres.klub Erős immunrendszer és elemében a család. a Béres csepp Extra vény hím kapható roboráló gyógyszer. A KOCKÁZATOKRÓL ÉS MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASS/VEL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT! Hétköznapi ■ Füller Tímea Szíves türelmem és megértésem Kellene valami tankolóhely, mert szíves türelmem és megértésem tartálya kicsinek bizonyul mostanában. Nem utaztam vonaton évekig, bennem még az a kép élt a közlekedésnek erről a módjáról, hogy ugyan órát igazítani nem lehet az áüagos vonatinduláshoz, de ha az ember igazán időben akar érkezni, választhatja az intercityt. Igaz, hogy pótjeggyel, de akkor biztosan pontosan érkezik majd. Állok a siófoki vasútállomáson - minden vonat következetesen húsz percet késik. Kérik szíves türelmünket és megértésünket. Van személyvonat, és van expressz, gyors és IC, amelyre sajnos már csak első osztályra lehet helyjegyet váltani. Az azonban közös bennük, hogy késnek. Általában húsz percet. Budapest felé félúton hallgatom a sárbogárdi megálló hangosbemondóját: az IC előreláthatólag húsz percet késik. Az ellenkező irányból érkező előbb csak tizenötöt, aztán lassan az is eléri a húszat. A közönséges személyvonat meg várja őket, hogy egyáltalán elindulhasson. A késése már az első pillanattól biztosítva van. Nem is kell hozzá időjárás, útviszony, pályafelújítás. Adódik a helyzetből magától értetődően. A pontosság a királyok udvariassága. Kevés manapság a király... A mi mindennapi vizünket... Vizet inni nem nagy dolog. Az ember csak megnyitja a csapot, és már folyik is. A boltok polcain hívogatóan csillogtatják felénk PET-palackjaikat az ásványvizek, forrásvizek. Magyarországon nincs vízhiány. Idén még eső is volt bőven. Nem hittem volna, hogy épp most fogom megtapasztalni, mekkora kincs van a birtokunkban észrevétlenül nap mint nap. A tengelici víz különösen ízletes és jó minőségű. De szeptember elején fertőzöttnek találták, és ez azonnali intézkedést követelt. Jött a körlevél: a víz csak forralás után fogyasztható, a faluközpontban lajtoskocsi áll, abból lehet hazavinni a kívánt mennyiséget. Érvényes visszavonásig. És telnek a napok. Néha elfeledkezünk magunkról, és ösztönösen beleiszunk a csapból folyó vízbe. Sose gondoltam, hogy ilyen szinten függ az életem minősége ettől az apróságtól. Belekortyolok a tenyeremen lecsurgó vízbe: nem vízíze van. Fehéres, ellenséges, fertőtlenítőszagú, félelmetes. Elszomorító. A forralt vízzel teli palackokat odakészítettem a csapok mellé emlékeztetőnek. Tudatosítani kell magunkban, hogy csak ebből tölthetünk innivalót. Naponta sokszor. És csomagolni kell az iskolába menő gyereknek az uzsonna mellé vizet is. Különös, megrázó. Mi talán lassan visszakaphatjuk a finom, tiszta vizünket, de azóta gyakrabban gondolok azokra, akik mindennap így élnek. Akiknek ez az állapot a hétköznapi. Gesztenyeszedés A vadgesztenye már egész kicsi koromban a kedvencem lett. Nem a figurakészítés miatt, amelyhez - valljuk be - mindig kell egy felnőtt, aki előfúrja a kemény héjat, közben meg beleszól, hogy mi hogyan lenne az „igazi” Inkább csak gyűjtögetni szeretem. Fényes, finoman sima, sokféle, jó megfogni. Az ember összeszedegeti, gyönyörködik benne, örül neki, és aztán nincs vele gondja tovább. Nem kell albumba rendezgetni, bosszankodni, hogy abból már három példánya is van, a másikat meg sehogy nem sikerül beszereznie. Csak jó, hogy van, legfeljebb célbadobóst játszunk vele, végül a hóemberkészítésnél elhasználjuk szemnek. És nincs az embernek lelkiismeret-fűrdalása akkor sem, ha ezután hagyja földdé válni. Ám az elmúlt hetekben egyre több felnőtt embert láttam az árkokban vödrökkel, zsákokkal sorakozni. Vadgesztenyét gyűjtöttek. Komoran, fáradtan, rosszkedvűen. A szeptember nehéz hónap volt, a gyerek iskolábaóvodába ment, jön a hideg, fűteni kell nemsokára. A szüretre alig hívják őket, idén kevés a szőlő. Gesztenyét gyűjtenek, és leadják: huszonöt forintot kapnak kilójáért. Megdöbbent az ár. Ott állok velük az árokban. Hajladozom, dobálom én is, a gesztenye tompán koppan a vödörbe. Nincs idő megnézni, megsimítani. Amelyiknek zöld héja van még, azt sem csodálkozva, várakozva törjük fel, mint a gyerekeimmel, hanem türelmetlenül, szinte dühösen. „Gyere már elő, teljes a zsák!” Három és fél óra alatt majdnem száz kilót gyűjtöttünk hárman. Elvittem a zsákjaikat autóval a gyűjtőhelyig, különben biciklin tolták volna még tíz kilométeren át... Valami kék... Kék, mint az ég, amelyre felnézünk, kémlelve a felhőket. Amely lehet derűs vagy borús. Amelytől picit mindannyiunknak más lesz a hangulata. Amelyhez igazodunk, mert ő nem igazodik hozzánk. Kék, mint a víz, amelybe örömmel csobbanunk bele. Amely állandóan mozog, hullámzik, változásában változatlan. Nyáron hűsít, felfrissít, de hidegben inkább óvakodunk tőle, mert félünk a megfázástól. Amelyben másképp érezzük a súlyunkat, a mozdulataink nehézkesebbek ebben a közegben, de tudunk benne lebegni is. Kék, mint a víz, amelyet megiszunk. Amely tulajdonképpen nem is kék, csak a képzeteinkben az. Amelyet észre sem veszünk, ha van, de félelmetesen megbonyolítja az életünket, ha nincs. Könnyedén besoroljuk iható és ihatatlan kategóriába, pedig számtalan ízárnyalata van. Tudjuk, mégis ritkán szánjuk rá magunkat, hogy elsétáljunk egy igazán jó forrásig. Kék, vagyis blue - mint a blueszene. Mélabús és édes, felkavar és megérint, ringat és rázogat, bizserget, a fülünkbe mászik, nem hagy nyugodni. Nem állhatunk úgy tovább, hogy ne hatna ránk. A kék az autizmussal élő embertársaink színe. Itt élnek közöttünk. Mint a sok kékség. Kicsit megfoghataüanok, mint bárki más... Csupán szeretetre és elfogadásra vágyók, mint bárki más... Kicsit egyszerűek, és kicsit bonyolultak, mint bárki más... Kicsit meghatározhatatlanok, kicsit hasonlóak, kicsit egészen mások, mint bárki más... Valami még - „kék"... HIRDETÉS EBÉRES HIRDETÉS Nyílt nap az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Az Evangélikus Hittudományi Egyetem szeretettel meghív minden érdeklődő középiskolást és gyülekezeti tagot a november 12-én, szerda reggel 8.30-kor kezdődő nyílt napjára. Jelentkezés legkésőbb november 7- ig ebédigény megjelölésével. További információ a rektori hivatalban: 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: 469-1051, 20/824-9263. Fax: 363-7454- E-mail: teologia@lutheran.hu éve az egészséges emberért Létezik egy hamiskártyásmondás, mely szerint ha nem tudod, hogy a kártyaasztalnál éppen kit vernek át, akkor az te vagy... Ennek az egyik modern, internetes üzleti változata az, hogy ha nem tudod, hogy egy weboldal éppen milyen terméket akar eladni, akkor bizony téged. Persze nem közvetlenül a személyedet, hanem a figyelmedet, az adataidat vagy az internetes tevékenységed lenyomatait. Amikor ugyanis a böngészőt használjuk, nyomokat hagyunk magunk után, amelyeket a különböző rendszerek összekapcsolhatnak és felhasználhatnak működésük hatékonyabbá tételéhez. A hatékonyság persze sok mindent takarhat. Annak idején az egyik magyar ingatlanközvetítő oldal éppen azért vásárolt meg egy időjárás-jelentéssel foglalkozó szájtot, hogy az információkat összekapcsolja: a látogató megadja, hogy melyik város időjárására kíváncsi, és onnantól kezdve az ingatlanos oldalon vagy bárhol, ahol annak reklámja fut, már az adott város kiadó lakásait látja. A módszer hatékony és hasznos: egy budapestit általában budapesti kiadó lakások érdekelnek, teljesen felesleges neki szombathelyi albérleteket mutatni. A technológia sajnos arra is remekül használható, hogy egy cég a saját profitját optimalizálja, mégpedig úgy, hogy a különböző vásárlóknak különböző árakat mutat. Az interneten elszórt nyomok annyira szerteágazóak, hogy különféle matematikai algoritmusok könnyedén kiszámolják, mennyivel többet vagyunk hajlandók fizetni valamiért, ha nem ismerjük a többiek által fizetett árat. Az elmúlt időszakban számos esetben derült fény arra, hogy a legtöbben nemigen foglalkoznak adataik védelmével, ha valamilyen kézzelfogható dolgot kapnak cserébe. Egy ingyenesen játszható okostelefonos alkalmazás könnyen veszi rá az embereket, hogy a teljes facebookos kapcsolati hálójukat felfedjék, és a fejlesztőcég rendelkezésére bocsássák. Ellő, szia! EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ IS Rovatgazda: Nagy Bence Csak kevesen jutnak el odáig, hogy alternatív megoldásokat keressenek a nagy cégek rendszereivel szemben. Az elmúlt hetek egyik slágerterméke lett az Ellő (http://ello.co). Az Ellő iránti érdeklődés jelenleg akkora, hogy csúcsidőben óránként mintegy negyvenezer felhasználó kér rá meghívót. Hogy aztán a regisztráció után jó eséllyel ne is használja többet. A rendszer felülete ugyanis erősen minimalista, feketefehér, de komoly használhatósági gondok vannak vele, és ezeket a más oldalakhoz szokott tagok nem feltétlenül veszik könnyű akadályként. Emellett a rendszer által kínált funkciók száma is elég csekély. Ez olyan közösségi oldalként hirdeti magát, mint amely soha nem jelentet meg reklámot, és soha nem adja el a felhasználói adatokat. Az „anti-Facebookként” elhíresült kezdeményezés közzétett manifesztuma alapján abban tér el a többi oldaltól, hogy nem hajlandó tagjait többé terméknek tekinteni. Üzleti modellje pedig azáltal teheti működőképessé az ödetet, hogy a tagok egy részének prémiumszolgáltatásokat kínál majd, így a jól bevált freemium modell szerint kevés fizető tag fogja eltartani azokat, akik csak a rendszer ingyenes részét használják. A képet kicsit árnyalja az, hogy a vállalkozás nemrég hatalmas kockázati tőkét fogadott el - erről azt tartják, hogy máris az első lépés volt ahhoz, hogy a felhasználók mégse legyenek teljes biztonságban. A kevés szolgáltatás persze nem feltétlenül akadálya a rendszer elterjedésének; elvileg a nagyon sikeres alkalmazások jó része csupán egyetlen feladatot old meg, de azt a lehető legjobban. A rövid szöveges posztokra ott van például a Twitter, amelynek valószínűleg sokáig nem akad még legyőzője. Például a Sublevel (http://sublevel.net) szintén a minimalizmust és az egyszerűséget méltatja, és hasznos lehet kisebb közösségek kommunikációs felületeként, de az Ellával szemben valószínűleg inkább csak hobbirendszer marad, nem jut el az első befektetéséig. Bár talán nem is akar. A lényeg részben úgyis az, hogy a web a mai napig megőrizte sokszínűségét és érdekes projektjeit. ■ N. B.
