Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-12 / 41. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2014. október 12. *• 9 >ok egykor és most Kontextuális evangélium Az Evangélikus Élet olvasói számára munkatársam, dr. László Virgil, az ökumenikus és külügyi osztály referense már tárgyszerűen és részletekbe menően beszámolt jövetelünk tulajdonképpeni céljáról, a biblikus konferenciáról. Magam csak néhány általános benyomást osztok meg az olvasóval. Matt Zemanickkel 2014 szeptemberében. ból, a bibliai szövegből indulnak ki. Évről évre egy-egy ó- vagy újszövetségi könyvet veszünk górcső alá. Idén Máté evangéliuma került sorra. Ugyanazt a bibliai szöveget különfé•ology in Chicago) tartott igehirdetését a hallgatóság nagy ovációval fogadja. Örömmel köszöntjük egymást, hiszen nemcsak a Lutheránus Világszövetség tanácsában vagyunk együtt, hanem már 1984-ben találkoztunk, amikor is a szervezet budapesti nagygyűlésén küldöttként volt jelen. Magam ezúttal a konferenciát záró igehirdetésre kaptam felkérést, amely alkalmon részt vesznek a szeminárium tanárai és diákjai is. Természetesen az én üzenetemet is meghatározza a kontextualitás. A kijelölt ige („ha közületek ketten egyetértenek a földön..!’ - Mt 18,19) nyomán megismertetem a résztvevőkkel Görgey Gábor fanyar versét: „Valahányszor minden lakó / Egyszerre sóhajt, / A bérház fölemelkedik, / Mint egy kivilágított léghajó. // Csakhogy egyszerre sohasem / Sóhajt minden lakó, / Ezért nem emelkedik föl a bérház, / Mint egy kivilágított léghajó.” Személyes öröm is ér a konferencián: huszonnyolc év után újra találkozhatok egykori kedves tanárommal, Wilhelm Linsszel, a ma már jóval nyolcvan fölött járó, erlangeni születésű professzorral. A konferencia keretében alkalmunk nyílik tárgyalni a szeminárium elnökével és dékánjával már csak azért is, mert az elmúlt évtizedekben összesen több mint húsz hazai teole kontextusban olvassuk, ami pedig gazdagítja az üzenet tartalmát. Gondoljunk csak bele, milyen izgalmas élmény egy afrikai professzortól hallani Jézus gyógyítási történeteit oly módon, hogy azok kapcsán mai gyógyításokra is kitekintéssel van. Ugyanígy izgalmas Jézusnak a társadalom kivetettjeivel való találkozásait egy olyan indiai professzor megközelítésében hallani, aki egészen közelről ismeri hazájának kasztrendszerét, benne az érinthetetlennek nevezett dalitok megaláztatásait. Vagy sajátos íze van egy, a szegényekről szóló referátumnak, ha az előadó történetesen Brazíliából érkezett. Talán az sem meglepő, ha a chicagói professzornő a Biblia és gazdaság témáját az amerikai ökofeminizmus összefüggéseiben helyezi el. A kontextualitás ugyanakkor nem jelentheti az eredeti bibliai szöveg jelentőségének csökkentését vagy relativizálását. A képzettársítások és szövegösszefüggések sokfélesége újabb és újabb síkokat nyit meg az olvasás során, ám ezek nem élhetnek önálló életet, elszakadva az eredeti biblikus gyökerektől. Ellátogat a konferenciára Elisabeth Eaton, az Amerikai Evangélikus Egy-~ ház elnök-püspöke is. A kápolnában A 2017-es reformációi évfordulóra is felkészülést jelentő tudományos munka célja a lutheri „sola Scriptura” gondolatának felerősítése. A világ több mint tucatnyi országából érkezett kutatók tehát a textuslejtem el, ahogy végre rátaláltam egy spanyol nyelvű adóra, amely közvetítette a mexikói focivébé meccseit. Nem hittem a szememnek, amikor megjelent a felirat: Hungría - Unión Soviética o: 6. Az előszobában volt a telefon. Volt néhány hónap, hogy szüleim rendszeresen fel tudtak hívni: Pesten egy Vili. kerületi titokzatos telefonfülke úgy működött, hogy a bedobott kétforintossal korlátlan ideig lehetett beszélgetni. Ma már sejtem, hogy a titkosszolgálat csaliként rendezte így a dolgokat: az éjszakai sorállást is vállaló emberek többnyire nyugati vagy tengerentúli rokonaikkal, barátaikkal akartak beszélgetni. Megköszönöm, hogy szétnézhettem a lakásban, indulnom kell a konferenciára. lógushallgató tanulhatott ebben az intézményben. Mindenképpen reméljük, hogy az ösztöndíjprogram úgy folytatódik, hogy hazai egyházunknak nagy hasznára lesz. Amikor esti kikapcsolódásként ellátogatunk Chicago híres blueskocsmájába, akkor az addig talán szobatudósnak vélt professzorok többsége átszellemülten adja át magát Elánná Connors erőteljes zenéjének. Mondanom sem kell, ismét rám támadnak az emlékek. 1986 nyarán egy még nagyobb muzsikus, Chuck Berry fellépése ejtett ámulatba. Dicsőség az Úrnak! Szeptember 7-én, vasárnap istentiszteleteken veszünk részt. Néhány társammal együtt a riverdale-i Shekina gyülekezetbe visznek, egy többségében afroamerikai közösség alkalhogy következnek a bizonyságtételek. Sorra lépnek a mikrofonhoz a többségében fiatal emberek. Egyikük sírva emlegeti bűnös életét, másikuk azt mondja el, édesanyja milyen hittel tudott meghalni. A gyülekezet gitárosa sírva préseli ki magából a szavakat: a garázsából kihajtva majdnem elgázolta kisfiát. Hálát ad, hogy az Úr megakadályozta a tragédiát. Újabb dicsőítő ének után a prédikáció következik. A lelkész szavait folyamatos közbekiabálás kíséri: „halleluja!”, „dicsőség az Úrnak!”, „jól mondod, folytasd csak!” Amikor kissé lankadna a gyülekezet, akkor maga az igehirdető teszi fel a költői kérdést: „Can I get a witness?” - vagyis hogy igazat adnak-e neki a hívek. Mondanom sem kell, hogy rögtön új erőre kap a támogató kórus. A perselyezés úgy történik, hogy kétszer is Riverdale-i dicsőítés mára. A fekete gyülekezetek többsége baptista vagy pünkösdi, ez azonban evangélikus. Lelkészük, Yehiel Curry az LSTC-n végzett. Az istentisztelet a természethez kötődő ősi gesztussal kezdődik: az egyik presbiter egy kannából megöntöz egy fát, közben az afrikai ősökről, valamint Martin Luther King örökségéről beszél. Ezt követően a lelkész megkérdezi, ki mondaná el a hét igéjét. Egy fiatalember jelentkezik, és szinte belekiáltja a templomtérbe 2Tim 3,16-ot: „A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra..!’ Ezt követően a gyülekezet kórusban mondja az igét. A folytatásban egymás kezét fogva imádkozunk, majd következnek a dicsőítő énekek a zenekar vezetésével. Többen ég felé tárják karjukat, egy asszony mögöttem zokogva ismételgeti: „Köszönöm, Uram, köszönöm!” „It’s testimony time!” - kiáltja az egyik lelkészi munkatárs, jelezve, körbehordják a nagy kosarakat, mivel több célra is gyűjtenek. Az úrvacsora igazi örömünnep. Utána újabb „dicsik” következnek. Ekkor már szinte mindenki áll: ugrálva és táncolva vagy éppen ég felé emelt kézzel énekel az egész gyülekezet. Találkozás egy másik fiatalemberrel Újra Chicagóban. Ahogy ballagok az 55. utcán, hirtelen egy fehér kocsi fékez mellettem. „Erős vár a mi Istenünk!” - mondja amerikai akcentussal a fiatal sofőr. Boldogan ismerem fel Mattet, az öt amerikai önkéntes egyikét, aki egy évet Magyarországon töltött. Ő Szarvason tanított angolt, és segített a szeretetszolgálatban. Ömlik belőle a szó, mindenképpen magyarul akar beszélni. Éppen annyi idős lehet, mint én, amikor itt voltam ösztöndíjas. Ki tudja, 2043-ban miket ír majd egy szarvasi útja után... ■ Fabiny Tamás A SZERZŐ FELVÉTELEI