Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-12 / 41. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. október 12. » 3 A templom legékesebb díszei: a hívek Hálaadó istentisztelet Pencen és Csőváron ► Ünnepi istentiszteleten adott hálát népes gyülekezet a Pest megyei Csőváron a megújult templomért, parókiáért és gyülekezeti teremért. Az október 5-én tartott alkalom előtt a penci leánygyülekezet gyönyörűen feldíszített templomában is aratási hálaadáson vettek részt a hívek. Az igehirdetés szolgálatát mindkét községben az Északi Egyházkerület püspöke, Fabiny Tamás végezte. Csőváron Laczi Roland helyi lelkész mellett a liturgiában a gyülekezet volt pásztorai - Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettese és Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára - működtek közre. Az istentiszteleteken a gyülekezetek kórusai énekkel szolgáltak. A szlovák gyökerű csővári és penci gyülekezet az evangélikusság fontos bástyája a környéken. Csővár község megközelítőleg hatszázötven lakosa - néhány katolikus családot leszámítva - teljesen evangélikus, az ezerötszáz lakosú Pencen pedig a katolikus és a baptista felekezet között a második legnagyobbként működik az evangélikus, mintegy kétszázötven lélekkel. A leánygyülekezetben Zsolt 145,15 alapján tartott prédikációjában bibliai és hétköznapi példákon keresztül mutatott rá Fabiny Tamás az ember Istenre való várakozására, ráutaltságára. Hangsúlyozta, hogy amikor az aratási hálaadás ünnepén bemutatjuk a templomban Isten gondoskodó szeretetének ajándékait, akkor a javak rászoruló testvéreinkkel való megosztására is gondolnunk kell. Az aratási hálaadásnak így a szolidaritás alkalmának is kell lennie. A püspöki szolgálat következő állomásán, Csőváron lelkileg is felemelő élmény volt, ahogy a felújított parókián gyülekező presbiterek és a lelkészek közösen gyalogoltak fel a dombtetőn épült templomhoz. A lelkészi vezető igehirdetésében itt különös jelentőséget kapott ökológiai lábnyomunk csökkentésének és az erőforrások felelős módon való felhasználásának gondolata. A megvalósult energetikai beruházásokra utalva Fabiny Tamás kifejtette, hogy a megújuló energia is Isten szeretetéről, gondoskodásáról tanúskodik, és Isten a természet harmonikus körforgásának átélésére, a fogyasztás rendjére is meg akar bennünket tanítani. A csővári istentisztelet keretében Laczi Roland beiktatta hivatalába az újonnan megválasztott egyházfit, Jancsók Mihálynét. Az ünnepi közgyűlésen Dián József, a gyülekezet felügyelője (egyben Csővár polgármestere) köszöntötte az egybegyűlteket, majd tájékoztatott az egyházi és állami forrásokból megvalósult beruházásokról. A templom homlokzatának javításán és a belső festésen túl felújították az orgonát, kicserélték az ablakokat és a zsalugátereket, az előtérben burkolatot cseréltek - hangzott el. A parókián és a gyülekezeti teremben teljes külső és belső felújítás zajlott, többek között ajtók és ablakok cseréje, szigetelés, illetve napkollektort, napelemet is beépítettek. A közgyűlésen az Észak-Pest Megyei Egyházmegye felügyelője, Roncz Béla és Korányi András után köszöntőt mondott az ünnepségen vendégként részt vevő Heikki Huttunen, a Finnországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára is. Ortodox papként utalt arra, hogy otthon érzi magát a feldíszített templomban, melynek legékesebb dekorációi maguk a hívek. Fischl Vilmos felidézte: segédlelkészként a papi padban ülve Lutherkabátjára csöpögött az esővíz, ezzel érzékeltette, honnan indultak akkor a felújítások. Örömét fejezte ki, hogy az épülés azóta is folyamatos, és Jn 17,21 alapján kívánt egységet és erőt az újabb tervek megvalósításához. Az ünnepi együttlét közös presbiteri ebéddel zárult. A még borongós időben kezdődő alkalom végére pedig a nap is kisütött. ■ BaliczaMáté Kerületi pedagógustalálkozó ► A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben tanító pedagógusok hagyományos találkozóját idén október 3-4-én a pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskolában rendezték meg. Pénteken délután az iszkázi Nagy László-emlékház meglátogatásával kezdődött a program, majd Polgárdi Sándor veszprémi egyházmegyei esperes tartott nyitóáhítatot a somlószőlősi evangélikus templomban. A napot közös vacsora és a somlói borok kóstolója zárta. Szombaton az Istennel és egymással való közösséget a résztvevők úrvacsorái istentiszteleten élhették meg, amelyen Szemerei János, az egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét Mt 10,29-32 alapján. A kerület elnöksége az istentisztelet keretében adta át a Gyurátz Ferenc-díjat is, amellyel évente általában két olyan evangélikus pedagógust tüntetnek ki, akik hitükkel, életükkel és szakmai munkájukkal példát mutatnak kollégáiknak. Idén Milichovszkiné Szalai Ilona óvodapedagógus, a tordasi gyülekezet felügyelője, valamint Heizer Ágnes, a várpalotai Forrás Evangélikus Keresztyén Óvoda óvónője részesült az elismerésben. Heizer Ágnes emlékplakettjét távollétében intézményvezetője, Lassú Tamásné vette át. Az ünnepség után következtek az előadások. Bódi Emese, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára és Nagy Olivér alsószeli lelkész a kisebbségi lét méltóságának kérdéskörét jár-Milichovszkiné Szalai Ilona ta körül. Ebéd után múzeumlátogatásra nyílt lehetőségük az érdeklődőknek, majd az iskola énekkara és csengettyűzenekara mutatkozott be. A záró fórumbeszélgetésen az egyházi oktatás helyzetéről esett szó Szemerei János püspök, Mészáros Tamás kerületi felügyelő, Krámer György országos irodaigazgató, Varga Márta oktatásiosztály-vezető és Jancsó Kálmánná nyugalmazott igazgató részvételével. ■ Adámi Mária A pápai kékfestőmúzeumban Istenről tanulni jó Egy képzést értékelő kérdőíven olvastam a címbéli mondatot. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem pedagógus-továbbképzésein minden félév végén közrebocsátunk egy értékelőlapot: érdeklődünk a témák érdekességéről, az előadók felkészültségéről, az időbeosztásról, a kimaradt vagy háttérbe szorult fontos kérdésekről, a képzés hasznosságáról. A minőségbiztosítási íven szerepel egy ilyen kérdés: „Ajánlaná-e ezt a továbbképzést a kollégáinak? Miért?” Erre a kérdésre kezdte valaki a válaszát ezzel a mondattal: „Ajánlanám, mert Istenről tanulni jó” Istenről tanulni jó, mert kívülről haladunk befelé. A külső jelek, szokások megismerésétől a lényeg, a centrum felé. Bőven elmúlt tíz éve annak, hogy egyházi iskolában tanító pedagógusok számára először hirdetett teológiai továbbképzést az Evangélikus Hittudományi Egyetem. Egyházi fenntartásba került iskolák tanárai, igazgatói jöttek - ismerkedni a keresztény teológia alapjaival. Az első lépés sem volt mindig könnyű, mert küzdelmek, egyezkedések, „diplomáciai manőverek” előzték meg a kezdő pillanatot: kicserélődött az iskola névtáblája, Luther-rózsát helyeztek a homlokzatra, keresztet az osztálytermek falaira. Ennél bonyolultabbnak és időigényesebbnek bizonyult a szokások elsajátítása és megtanítása, de mire az első őszi levelek lehullottak, mindenki hangos „Erős vár a mi Istenünk”-kel köszönt, megtalálta helyét a templomban, felállt az igeolvasáskor, mondta a Hiszekegyet, karácsonyra pedig nagyjából már jó helyen kereste az énekeskönyvben a liturgiát. Haladtunk befelé. Mint minden tanulásnál, a lelki tanulásnál is menet közben derül ki, milyen keveset tudunk. Mit is vallók meg a hangosan mondott Apostoli hitvallásban? Hogyan kerültek az egyes könyvek a Bibliába? És miért pont ezek? Mi a különbség az elkötelezett, tudatos hit és a fanatikus „elhivés" között? Akkor most egy Isten van, vagy három? Mi van, ha képtelen vagyok elfogadni Jézus feltámadását? Hogy győzzem le ágáló és ellenálló értelmemet? Le kell egyáltalán győznöm? Vagy különbség van racionális és lelki tudás között? Mit kezdjek a vallásos cselekmények, élmények által gerjesztett millió kérdésemmel? Azt tapasztaltuk az évek során, hogy jó ezekről a kérdésekről közösen gondolkodni. Keresgélni az egyetemes keresztény tudás, a teológia tárházában és észrevenni: mások is küzdöttek ugyanezekkel a kérdésekkel, és találtak bizonyos válaszokat, amelyek engem is érdekelhetnek, nekem is segíthetnek. Egyáltalán: jó volt szembesülni azzal, hogy sokkal több történik cégtáblacserénél és kívülről megtanult szövegeknél vagy dallamoknál. A fenntartócsere megérintheti az életünket is, talán át is alakíthatja. Istenről tanulni jó, mert a téma az életünket érinti. Csatornát nyit felfelé. Új dimenziót: a magasság vagy mélység dimenzióját. Párbeszédbe kerülök Valakivel, aki úgy van messze fölöttem, hogy bennem is van. De milyen szavakkal szóljak hozzá? Kérjek? Panaszkodjam? Mit illik imádkozni? És ha kéréseimből egy se valósul meg? Hogy nézzek a világra, az emberre, önmagámra? A teremtéshit vajon összeegyeztethető a világkeletkezés elméleteivel? Hogyan rendezzem be az életemet? Mit kezdjek az elrontott vagy visszafordíthatatlanul elhibázott döntéseimmel? Mit hoz helyre Isten bocsánata? Tájékozódási pontot keresek, követhető normát, amellyel egyet tudok érteni, és amellyel mérhetem tetteim és döntéseim helyességét. Értelmezni tanulok Tízparancsolatot és Hegyi beszédet. Közben észreveszem, hogy folyamatosan a saját életemről van szó. És a jövőm? Melyek a valódi kilátások? Mi az igazi vég? Mit reméltek erről mások? És tényleg ad ez a reménység erőt és tartást a veszteségek, elmúlás és szenvedések között? Istenről tanulni jó. Mert a keresztény hit összetett dolog. Jelent lelki élményt, jelenti a megszólítottság érzését. A közösség megélésében bontakozik ki, és kiépít olyan kapcsolatokat, amelyek nélküle sohasem jöhettek volna létre. De a keresztény hit megérinti, feltételezi, sőt átalakítja az értelmünket, a gondolkodásunkat is. Szembesít millió kérdéssel, kíváncsivá tesz évszázadok válaszkísérletei iránt, közös töprengésre indít. Gondolkodtat. És Isten ebben a tevékenységben is kísérőnk. A keresztény hit elképzelhetetlen tanulás nélkül. Minél közelebb kerülünk a keresztény hithez, és az minél közelebb kerül hozzánk, annál inkább érezzük a tanulás és a gondolkodás fontosságát, nélkülözhetetlen voltát. Nem kisebb az igénye, mint hogy átrendezze az életünket, és átrendezze az ismereteinket is. ÉGTÁJOLÓ {+> Ebben a tanévben fordult a kocka. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói között többen vannak azok, akik kiegészítő képzésként tanulnak teológiát, mint a lelkésznek készülő fiatalok. Mi pedig gazdagítani szeretnénk ezeknek a pluszképzéseknek a kínálatát, mert örömmel tapasztaljuk, hogy mások is azt gondolják: Istenről tanulni jó. Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes Déli Egyházkerület
